Ez az egyik nagy bibije a mi kis nyitott tarsadalmunknak, mindenkinek nagyon-nagyon sok joga van, csak a kotelessegeinket felejtjuk el. S sajnos a gyerekeknek sem tanitjak meg az iskolaban, ovodaban.
Ugyanis ahhoz, hogy mindenkinek oktatasa, orvosa, tomegkozlekedese...stb legyen ahhoz, sajnos egy-ket marhanak dolgoznia kell.
Teny, hogy a magyar kasszaba en is eleg keveset fizetem, mivel annak idejen 25 evesen hagytam el az orszagot, de azota kemenyen fizetek a Franciaknak, s persze jomagamnak.
S remelem leszek olyan szerencses, hogy meg fizethetem par evig, s nem leszek munkanelkuli vagy beteg munkakeptelen.
Mas: TOULOUSE nyerte meg a rogbi meccset-Top 14 !!!!!! Allez Toulouse!!!!!
Bocs, hogy csak most tudok Neked válaszolni, de talán jobb is! Elkezdtem már korábban írni egy választ, -közel egy oldalt pötyögtem- de "sajnos " kitöröltem. Tele volt indulattal és szerintem nem jó ha az indulatok vezérlik az embert.
Tehát mot higgadtan átgondolva , a lényegre koncentrálva csak egy kérdést tennék fel, és nagyon kérlek ne vedd ezt személyeskedésnek!
A válaszodban (nagyon remélem, hogy válaszolsz) kérlek érvekkel, tényekkel és ne hangzatos nagy szavakkal győzz meg róla, hogy én látom rosszul a helyzetet.
Hidd el, ha fel tudod sorakoztatni a megfelelő érveket be fogom látni, hogy tévedtem!
Idézlek:
Ne haragudj, de ezt a kérdést (nem is tudom minek nevezzem, h ne sértselek meg ?) ....Igy gondolkodtak vezetôitek is a rendszervàltàs idéjén, amikor nem fogadtàk el az ukrànok ajànlatàt Kàrpàtalja visszaadàsàròl. Mekkora hiba, mekkora àrulàs volt!
Tehát : Te az elmult 20-30 évben, hány forinttal (euróval, dolláral, jennel, indonéz kagylópénzzel:)) támogattad az elszakított honfitársaink sorsát? Napi hány órát dolgoztál értük? Kíváncsiam várom, hogy szerinted mi volna a helyes megoldás:
-Mindent vissza +fejenként egy szekér arany! ?
-A határon belül maradt dúsgazdag, a jóléti társadalomban elpuhult lakosság fogadjon örökbe fejenként 1-2 elcsatolt területen élő állampolgár társát! ?
-Vagy az aktuális évi adónkat ne az állam működtetésére (???) fordítsák, hanem vegyünk belőle borítékos sorsjegyet, és az így megsokszorozott öszeg már elég lesz minden "bájunkra" (legalábbis a következő ségíjig:))?
Igen, ezt most elpoénkodtam, de a tények ennél sokkal komorabbak: Magyarország államadóssága csupán akkora összeg, hogy minden állampolgárra ( az egynapos csecsemőtől, a 99 éves aggastyánig) közel 2M.- Ft jut, az egyéb "rendes adókon, járulékokon, hozzájárulásokon, illetékeken, stb. kívűl.
De ezzel még csupán az othoni 10M sorsát tettűk rendbe, most már gondoskodhatunk a határon kívüliekről is! (Vagy te először a szoszédban lakó barátodnak főzöl, és hamarad akkor lesz vacsi a saját családodnak is, ha nem akkor talán majd holnap?)
Én az "áruló" 20 éven át dolgoztam azért, hogy a saját családomon kívül- az általam befizetett adóból- mások is megélhessenek. (Azt, hogy azt a nem csekély összeget kik, hogyan, mire használták fel ugye nem fogod nekem felróni?) Aztán jött egy kis gazdasági fordulat és én -és még sokan mások már nem tudunk "adakozni", hoppá, recseg ropor a szekér! Én megoldom a saját családom sorsát. Neked "mekkora kedved" van az ország szekerét tologatni?
Megkérdezhetném azt is (de nem várok választ), hogy az Ópusztaszeren ma himnuszt éneklő fiatalság hány forintot dobott össze (akár a teljes eddigi élete alatt) mondjuk arra, hogy Ópusztaszerre egyáltalán út menjen, hogy azt fentartsák, stb... vagy bármi másra?
Lehet itt, vagy otthon énekelni, szavalni, szónokolni...Szeretném már végre a tetteket látni!!!
Remélem nem bántottalak meg, nem ez volt a szándékom, és természetesen együt érzek az áldozatokkal ( a maiakkal, és a hajdaniakkal egyaránt). De ezenkívül én nem tudok mást értük tenni.
puna, én nem a Wikipedia oldalait nézem :-), lehet, hogy te onnan szerzed az infoidat Japánról. Ami viszont az eladósodást illeti, a nemzetközi pénzügyi szakértők szerint is, az USA magasan felülmúl mindenkit. Minden két nap alatt, 1 milliárd dollárral nő az adósága !!!
Vagy az US-t ti nem soroljátok be a fejlett országok közé ? :-))
"A kérdés ugye felmerül, hogy Magyarország valóban annyival többet nyer-e egy plussz pincérrel, mint amennyit esetleg az emberiség egésze nyerne egy jó fizikussal."
Jò kérdés. Ami magàval hoz egy màsikat: vajon nem éppen az-e a szàndék, h minél kevésbé tudjon boldogulni, elôre jutni Mo. ? Ilyen mentalitàs csak Mo-n volt/van (de bizom benne, hogy nem tart örökké.)
Rufella: "Nem lehetséges, h az emberek hozzààllàsàval van a baj ? Hogy sokan ùgy érzik, h ahol éppen vannak ott nem jò, màshovà vàgynak. Ismerek franciàkat is, akik szidjàk Fr.o-t és sokan mennek innen is külföldre dolgozni."
Szerintem is az embernek ott kell kezdenie, hogy őszintén leül saját magával, és megvizsgálja, mi belső, és mi külső. Ez alap dolognak hangzik, de mégsem az.
Ha valaki nem tudja, mi ad értelmet az életének, vagy mitől érezné értékesnek magát, vagy mi tenné boldoggá, hát, erre nincs kívülről érkező válasz. Ha erre akar rájönni az ember, akkor önmagába kell utaznia. De ha már ezzel tisztában van, és az a hely, ahová született, nem ad rá lehetőséget, hogy aszerint éljen és kiteljesedjen, akkor nem hiábavaló máshol próbálkoznia. Szerintem.
De persze sokaknak fogalmuk sincs, mi hiányzik az életükből, miért boldogtalanok, miért kudarcos a magánéletük, miért nem éreznek szenvedélyt semmi iránt. Ha azért menne világgá valaki, hogy majd máshol valaki vagy valami betölthet egy ilyen űrt (és sok "nyugati" bizony ezt keresi máshol, akár fejlődő országokban is) akkor nagyot téved. Szerintem.
Nagyon hosszú lenne kitérni arra, miben hiszek. Egyik fontos eleme viszont az, hogy minden embernek magának kell megtalálnia, mennyiben kell követnie a kijárt utat, betartania a tradíciót, amibe született, stb, és mikor és mennyire kell a saját útját járnia. Ha úgy tetszik, minden embernek másképp oszlik el a sorsszerűség és a szabad akarat, de hogy mi ez az egyéni eloszlás, erre csak utólag jövünk rá, amikor visszanézünk.
Vegyünk egy fizikust, aki Pesten pincérkedik (és egyéb, alkalmi munkákat vállal, mikor mit), mert Magyarországon fix a kutatói helyek száma, és amíg valaki meg nem hal vagy fel nem mond, addig ő nem tud a hivatásának élni. Nem megy ki külföldre, mert ő Magyarországon akar maradni. Így azért akár tíz év is eltelhet... vagy akár az egész élete is, ha jön valaki jobb kapcsolatokkal. A kérdés ugye felmerül, hogy Magyarország valóban annyival többet nyer-e egy plussz pincérrel, mint amennyit esetleg az emberiség egésze nyerne egy jó fizikussal. Sok hasonló példát tudnék mondani. Mindenkinek egyedi a helyzete, és mindenki maga dönti el, milyen értékrendet választ, és hogyan tud olyan életet élni, amit értelmesnek és értékesnek érez.
Abban is hiszek, hogy Önmagunkat feladni, a saját belső értékeinket elfecsérelni ugyanolyan bűn, mint másokat megalázni vagy meglopni.
Egyetértek. Ezek az elnevezések csak külsôségek. Végül is minden nagy- és kishatalom a bankoktòl függ és el van adòsodva.
Egy japàn ismerôsöm mondta, h a japàn ember a legrosszabb a vilàgon. Az òriàsi techikai fejlôdésnek is megvan az àra. Amennyit nyernek anyagilag, annyit veszitenek emberileg.
En azért vagyok türelmes, mert szeretem a magyarokat. Csak azokat nem, akik a màsok kàràn nyerészkednek. Az ilyen "gyurcsàny-féléket" - ha mòdom lenne rà - képes lennék pofàn vàgni is, pedig békés természetû vagyok. :)
Ne sértôdj meg Csitusz, de én nem tudok ezügyben neked segiteni, a többiek meg nem nagyon vannak itt mostanàban. Nem olyan élénk ez a topik (kivéve amiòta Nicsinyo fölborzolta a kedélyeket). :-)
"...Ráadásul gondolt arra valaki a Trianon elleni tiltakozók közül, hogy ha holnaptól visszakapnánk Erdélyt, a Vajdaságot, Kárpátalját, a Felvidéket, mihez kezdenénk azzal a pár millió hasonlóan -ha nem mégjobban - nyomorulttal?"
Ne haragudj, de ezt a kérdést (nem is tudom minek nevezzem, h ne sértselek meg ?) ....Igy gondolkodtak vezetôitek is a rendszervàltàs idéjén, amikor nem fogadtàk el az ukrànok ajànlatàt Kàrpàtalja visszaadàsàròl. Mekkora hiba, mekkora àrulàs volt!
S te gondoltàl-e màr ezeknek az elszakitott területen élô embereknek a szenvedéseire ? Miket éltek àt a kitelepitések (Szlovàkia, Erdély), a mészàrlàsok (Délvidék)...stb idején ? S mit éltek àt anyanyelvük és kulturàjuk tiltàsakor és pusztitàsakor s még manapsàg is? Akàr a te vagy én csalàdom is élhetett volna azokon a részeken, s lehet, h mi màr nem is beszélnénk magyarul sem. Ök meg kitartottak 90 éven keresztül, soha nem adtàk föl a reményt. Arulàs lemondani ròluk, s nem tenni meg minden lehetôt értük.
Igazàn meghatott hsz-od, mert érzôdik rajta, h szivedbôl jött. Sok dologban egyet is értek, bizonyàra igy van.
Csak egy dolog hiànyzik az egészbôl: a hit. Legyen az akàr Istenbe vetett hit - nem vagyok istenhivô, de azt tapasztalom, hogy akik azok, sokkal erôsebbek lelkileg, kitartòbbak, nem adjàk föl olyan hamar, mint azok, akik nem hisznek sem Istenben, sem hazàban -,
vagy egyszerûen csak a jònak a gonoszsàg fölött aratott végsô gyôzelmébe vetett hit.
Az élet màr eleve egy àllandò küzdelem, bàrhol él az ember. Ha nem az anyagiak, akkor a betegségek, vagy egymàs meg nem értésébôl adòdò lelki problémàk, szenvedések elleni harc. Nagy port vert föl pl. a France Telecom dolgozòi körében elkövetett sorozatos öngyilkossàgok ügye itt Fr.o-ban (stressz, munkahelyi nyomàs...stb.) Akinek nincs munkàja nehezen képzeli el, h olyanok, akiknek van, jò megélhetésük is, képesek öngyilkosok lenni.
Nem lehetséges, h az emberek hozzààllàsàval van a baj ? Hogy sokan ùgy érzik, h ahol éppen vannak ott nem jò, màshovà vàgynak. Ismerek franciàkat is, akik szidjàk Fr.o-t és sokan mennek innen is külföldre dolgozni.
Le japon est la 3-ème puissance économique- igazad van, ezt lehet olvasni a Wikipédia oldalain,(talan mast is kellene olvasni, hallgatni-reggel egy kis France Inter, Info-nem halunk bele) de mar Fukushima elott is arrol beszeltunk, hogy Japan a legeladosodottabb fejlett orszag, s a foldrenges nem igen segitett a helyzeten.
En ha valaszthatok Japan es Erdely kozott, ugyanis Japan az egyik legszegenyebb fejlet orszag, nagyon sok adosaguk van, s par honapja egy kis foldrenges, katasztrofa, atom....soroljam meg, nagyon hamar elfelejtetuk....vagy mi van?
Jelentkezett itt valaki (Gotthi nick), akinek màr 23 évesen elege lett a franciàkbòl.
Egyik fiam tavaj hat hetes iskolai szakmai gyakorlaton volt Angliàban (York-ban), s ugy jött haza, h ô nem marad Fr.o-ban, mert sokkal jobb volt dolgozni Angliàban, a kollegàk is egész màsok, emberiesek voltak; nem ugy mint itt ahol minden évben végzett szakmai gyakorlatot, s csak a stresszet és rosszindulatusàgot tapasztalta. Sôt még az ételükkel is meg volt elégedve az angoloknak, amit a franciàk legtöbbször szidnak. Azt mondjàk, h Angliàban nem lehet rendesen enni. A màsik dolog amit nem gyôznek hangoztatni, hogy az angolok rosszul öltözöttek. Ruha teszi az embert - tudod - legalàbbis itt. :-)
Csak pár gondolat. Ezt a hozzászólást akár én is írhattam volna.
Vajon ki akar otthon "széllel szembe pisálni" ha egy másik országban, idegenként, a jelentős nehézségek ellenére is úgy érzi, hogy jó neki? Pont az a nyáj efektus nem hiányzik nekem.
Nem hiszem, hogy otthon a dolgok jelenlegi meneté bárki is tud változtatni. Az ország olyan módon el van adósodva, hogy a gazdasági hatalom nem a "magyar" erők kezében van. Ettől fogva lehet dumálni, hogy magunkat szórakoztassuk, csak nincs valódi értelme.
Próbáljon bármelyik kormány is olyan döntéseket hozni, ami bármíly csekély mértékben szembe száll a PÉNZzel. A hatalom valódi birtokosai szedik a sátorfájukat és egy másik majdnem ilyen nyomorult országba telepítenek át 1, 2, ...akárhány "munkahelyteremtő" vállalkozást. Aztán megint csak lessz még néhány elkeseredett állampolgártársunk.
Vagy valamelyik hitelező befagyasztja a pénz csurgatást, és azt mondja, kérem a lét +a kamatokat.
Holnaptól nem viszi a postás a nyugdíjat, nem kap fizut az egészségügyis, a közalkalmazott, a tanár, a rendőr, a tűzoltó.
Kaja, víz, áram, benzin, stb... nélkül meddig tiltakozna bárki is?
Nem szerintem otthon NINCS jövö! Vagy állj be a nyájba, vagy menj világgá! Tied a döntés.
Ráadásul gondolt arra valaki a Trianon elleni tiltakozók közül, hogy ha holnaptól visszakapnánk Erdélyt, a Vajdaságot, Kárpátalját, a Felvidéket mihez kezdenénk azzal a pár millió hasonlóan -ha nem mégjobban - nyomorulttal? Nekik éppúgy járnának azok az állampolgári jogok amiket az állam már ennek a szűk 10M- nak se nagyon tud biztosítani.
Személy szerint nem vagyok pesszimista, csak megfogalmaztam a magyar közhangulatot. Ha pesszimista lennék, nem itt lennék, hiszen úgysem lenne értelme semmivel sem próbálkozni.
Nem is arról van szó, hogy milyen munka szégyen meg milyen nem. Én is szedtem már uborkát a földeken, pedig diplomám van. De azt hiszem, emberileg érthető, ha a lehetséges maximumot igyekszem kihozni magamból. Sőt. Az én világlátásom szerint ez emberi kötelességem. Ha ezt az egyik helyen nem tehetem meg, akkor megyek máshová, mindent beleadok, és ha pár év múlva még mindig úgy érzem, hogy nincs értelme, megyek tovább. Nem feltétlenül azt várom el, hogy a szakterületemen élhessek meg, de akkor legalább maradjon időm, hogy a szabadidőmben fejlődhessek arrafelé, amerre akarok. De Magyarországon kiröhögnek, ha csak megemlíted a hivatástudat szót.
Az összefogás lenne a valódi megoldás, de nincs hatalmam tíz millió ember tudata felett, puszta érvekkel pedig sajnos kevesekre lehet hatni. Igazából azt is csak azok hiszik el, hogy lehet másképp is, hogy máshol másképp van, akik vagy éltek már külföldön, vagy a gyerekeik / barátaik külföldön élnek. Sajnos azok, akik a mai Magyarországon nőnek fel és nincs összehasonlítási alapjuk, egyszerűen beletörődnek, hogy az élet értelmetlen kínlódás - hihetetlen, de úgy tűnik, mindenbe bele lehet törődni.
Ha jól emlékszem, Lengyelországból pár éve annyi fiatal vándorolt ki, hogy alig maradtak otthon, nagyon rossz volt a helyzet. Egy ponton aztán megijedt a lengyel állam, hogy ha ez a sok fiatal mind máshol találja meg a boldogulását, máshol alapít családot, stb, Lengyelországnak annyi. Hatalmas reformok következtek, a fiatalok pedig tömegesen hazaköltöztek. Jelenleg 49% elégedett az életével és boldognak mondja magát. A külföldre költözés is a tiltakozás eszköze. nem minden nemzet tud összefogni, a magyar biztosan nem, még nem. Sajnos a kormányok a jól bevált oszd meg és uralkodj eszközével élnek, és szégyen, de működik. A fiatalok az időseket vádolják (mert hogy az ő nyugdíjukat az állam a fiatalok pénzéből fizeti), az idősek a fiatalokra morognak, a dolgozók a munkanélkülieket vádolják, stb... de még a dolgozókon belül is, a fizikai munkás a szellemire morog, és vice versa.
Egyelőre nem látok rá esélyt, hogy ezek az emberek mind összefogjanak és együtt próbáljanak tenni valamit. külön-külön meg sohasem fognak elérni semmit. De én ezt sokszor, sokfelé próbáltam megértetni az emberekkel, családtagokkal, rokonokkal, barátokkal, idegenekkel, nagyon kevesen értenek egyet velem. Nem így látják a dolgokat. Nem baj, nem gondolom azt, hogy enyém a világmegváltó perspektíva, de belesüllyedni sem akarok a nyájszellembe, mert nem érzem sajátomnak. Otthon minden nap egy küzdelem, ha engem negatívnak találsz, nem tudom, mit mondanál a magyarok többségére. Engem sokan kiröhögnek otthon, hogy álmodozó idealista vagyok, meg széllel szemben akarok pisilni. Hát hadd próbáljam meg, max majd ki kell mosnom a nadrágomat, de legalább megpróbáltam valamit. Mikor Franciaországba jöttem, az első dolog, ami meglepett, hogy itt az emberek könnyen elmosolyodnak. Pár nap után úgy éreztem, mint akiről hatalmas súly esett le, pedig otthon észre se vettem, hogy cipeltem. Az a hatalmas nyomás, negatív hangulat és kilátástalanság, ami otthon még a levegőben is benne van, az itt nincs. Itt valahogy úgy érzi az ember, hogy előbb-utóbb mindent meg lehet oldani valahogy, és semmi nem tűnik olyan tragikusnak, nem ébredek azzal minden reggel, hogy csak ne találkozzam emberekkel, mert minden életkedvemet el fogják venni...
Felelősséget pedig valóban érezhetünk és éreznünk is kell a saját életünk iránt, Viszont a kollektív felelősségben nem hiszek. Éppúgy, ahogyan egy mai, huszonéves németet nem vonszolnak a hágai bíróság elé, mert a nagyszülei háborús bűnöket követtek el, a mai magyar fiataloknak sem kell elviselniük a következményét olyan döntéseknek, amelyeket nem ők hoztak. Nem élünk a középkorban, hogy röghöz legyünk kötve, és hinduk sem vagyunk, hogy kaszthoz tartoznánk, amelyből nem lehet kilépni.
Van Nekem egy nagy jó Barátom Aki egyszer járt Franciaországban...Pár éjszakát aludtak talán ott... Egyik éjjel a szálloda Rádiójában hallott egy Zenét amit az ottani Rádió csatorna sugárzott... Ezt szeretném Számára Valami úton-módon kideríteni és megszerezni mert hatalmas örömöt okoznék Neki Vele... Évek óta vágyik Rá.
Amit a Számról tudok az nem sok... De Valami olyan rémik a Barátom számára,hogy ( Makale.... vagy Makalep..) Valami ilyesmi...
Meg ,hogy Ők Valami más nemzetiségü csoport Akik Franciaországba érkezve egy hit gyülekezet tagjaivá váltak...
Kérem szépen segítségeteket amennyiben nem nagy kérés...Hálás Köszönettel
Amit itt elértem ? Hahaha! Semmim nincs : se anyagiak, se kapcsolatok. :) Most akkor lehet itélkezni (Hogy lehet, h 30 év alatt sem szedett össze semmit ? Milyen tehetségtelen ember lehet ez ? :-))))
Ha hazamennék, egy szàl bôrönddel mennék (mint ahogy jöttem) és néhàny €-val a zsebemben, ami 1 honapig sem tartana. Csak terhére lennék az orszàgnak.
Sajnos azt kell mondjam, hogy magyarországon (szándékosan írtam kisbetűvel!) NINCS jövő! Lehet, tiltakozni, ideológizlni, álomvilágban élni. Menj haza egy hónapra, de ne használj semmit abból amit itt elértél -kapcsolatok, anyagiak, stb. Próbáld ki, hogy próbál boldogulni ma ott egy átlagember.
Csodálkoznék, ha nem sírva menekülnél vissza (sajnos)
Szerintem semmilyen munka nem szégyen, de 30 évvel ezelôtt még ugy gondoltam: megalàzò egy diplomàsnak hàzmesterkedni és màs mocskàt takaritani. Fôleg ha az emberek (a lakòk) ezt még éreztetik is az illetôvel nap mint nap (azt gondolvàn, hogy aki ilyen munkàt elvàllal, az biztos analfabéta).
Franciaorszàgban 10-20 évvel ezelôtt még nem fogadtàk el a Kelet-Europàban szerzett orvosi diplomàt sem, ismertem doktornôt, aki legfeljebb àpolònôként dolgozhatott.
Mindezekrôl (amit irtàl) nagyjàbòl tudomàsom van a netrôl, tv-bôl, ismerôsöktôl. Szomorusàggal is tölt el a dolog, de mégis azt mondom, h az elmenekülés nem a jò megoldàs. Össze kellene fogni a népnek és vàltoztatni. Nem sajnàlkozni, nem panaszkodni, sirànkozni vagy kàromkodni kellene, hanem cselekedni. Tudom, hogy erre mindenki azt mondja: könnyen beszélsz te kivülrôl, ha nem élsz benne a dolgokban!
Ami az anyagi oldalàt illeti a dolgoknak, én sem vagyok jobb helyzetben itt, mint sokan otthon. Ràadàsul semmit nem tehetek az ellen, ami nem tetszik, mert itt csak egy vendég vagyok, még szavazati jogom sincs. Az is elôfordulhat, h 10 év mulva SDF (sans domicile fix - hajléktalan) leszek, de azt mondom magamnak: inkàbb laknék a Duna hidja alatt, mint itt. :-) Természetesen minden tôlem telhetôt megteszek, h ez ne történjen meg, de ha mégis, ezért nem hibàztathatok senkit, csak magamat. Mindenki sajàt sorsànak alakitoja, semmi sem történik véletlenül. Az ahogy ma Mo. àll, ez mindenkinek a felelôssége, nemcsak a garàzda, felelôtlen vezetôié, hanem azoké is, akik hallgatolagosan hagytàk, h mindez megtörténhessen. Vagy nemtörôdömségbôl, vagy butasàgbol.
"...de ha arra gondolsz, hogy ennél csak rosszabb lehet, mert esetleg még egyikőtöket vagy mindkettőtöket ki is rúghatnak, és ugyanez vár a gyerekeitekre is.." - irod.
Hàt pont ez az, a pesszimizmus, ami erôtlenné teszi az embereket, megbénitja ôket. A reményt sosem szabad elvesziteni és csak a rosszra gondolni. Hallottàl a pozitiv gondolkodàsròl ? Minden az agyunkban zajlik le. Ha azt vàrjuk, hogy csak még rosszabb lesz, akkor az is fog teljesülni...(s ezen a helyvàltoztatàs sem segit, legfeljebb az elsô idôkben azt hisszük, h jobb lett a sorsunk.)
Goethe mondta: " A pesszimizmus arra itél bennünket, hogy nézôk legyünk."
