Ez egy dolog, de az orosz válság számos hazai céget bajba sodort és a Koszovoi helyzet is jelentős kiesést okozott a hazai gazdaságnál. A gazdasági növekedés amúgy meghaladta az EU átélagot és a 2004-ben csatlakozó országok közt is a második legjobb volt az említett időszakban.
Ezt a megközelítést, elemzést így még nem vizsgáltam. DE, amennyiben ezt a nézetet alkalmazzuk, akkor mindenre be lehet bizonyítani az ellenkezőjét. A szó, szavak, olyan mint egy kirakós, annak formálom aminek akarom. Neked megvan ez a tehetséged, nekem nincs. Azért nagyon tanulságos és értelmezhető amit kifejtesz magyarázataiddal. Nekem nagyon új.
Próbállak követni, bár néha kissé nehéz.
„A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos, "szereted"-e, vagy sem. Egyek vagytok”.
Én ezt eddig úgy értelmeztem, hogy: A haza a végzet, személyesen is. Itt születtem és itt halok meg, ha akarom, ha nem.
Nem fontos, "szereted"-e, vagy sem. Egyek vagytok”.
Ha szeretem, ha nem, itt élek benne élek, belőle élek.
Szerintem a két mondat koherens.
Nagyon köszönöm az elemzésed, mint említettem nekem új ez a fajta szemlélet, viszont nagyon érdekes. Küldj emailt, mert szeretnék többet olvasni.
Hogyne értettem volna. A szocialisták felelősségét már nem csak a jelenlegi helyzetért, de a Kádár-rezsimért is szétkenegetnéd. Éppen ez a 'balliberális' mentaliás hasal el éppen. Végre.
figyelj öregem, azt, hogy egy kormány a felső és a középosztályt kívánja közpénzből erősíteni, sokféleképpen lehet látni. mondjuk egy konzervatív örülhet neki, egy balos nem, egy liberális esetleg más okból nem örül, mint a szocdem.
de ha neked a hátrányos helyzetűekről azok jutnak eszedbe kizárólag akiket írtál, akkor vagy nagyon tájékozatlan vagy, vagy nagyon rosszindulaatú.
"A magyar gazdasági fejlődést a világgazdasági konjunktúra segítette és segíti. Az Egyesült Államokban a FED kamatemelései ellenére negyedévről-negyedévre nőtt a GDP, bővülése 2000 második negyedévében elérte a 6%-ot, az év egészére 5% körül várható. A növekedés azonban túlfűtött, az infláció is felgyorsult. Az Egyesült Államok jelentős, az utóbbi 12 hónapban 400 milliárd dollárt kitevő külkereskedelmi mérleghiánya a keresletet növelve nagy húzóerőt gyakorol a világgazdaságra, amely egyelőre finanszírozza ezt a hiányt.
Az elmúlt másfél évben az Európai Unió konjunktúrája is határozottan fellendült: az 1999. első negyedévi 1,8%-ról 2000. második negyedévére 3,7%-ra gyorsult. Ezt keresleti oldalról - az aktív külkereskedelmi mérleg és a dinamikusan, az elmúlt másfél év átlagában 5,0%-kal növekvő bruttó felhalmozás mellett - főleg a belső fogyasztás élénkülése alapozta meg. A konjunktúra fellendülése ebben az esetben is az infláció felgyorsulásával járt, amelyet a növekvő olajárak erősítettek. Az euró árfolyama a dollárhoz és a többi kívülálló országok valutáihoz viszonyítva egyre alacsonyabb, amely szintén inflációt erősítő elem."
ennyit erről.
utána pedig jöttetek a voluntarista jóslatok, lsd. Varga Mihály által jegyzett 2001-es középtávú gazdpol. program.
Bokros-csomag hatásait és az általános gazdasági növekedés előnyeit kihasználva úgy-ahogy menedzselték a gazdaságot
99-től folyamatos válsághelyzetek voltak a Magyar gazdaság környezetében (Orosz válság, Koszovói helyzet, .com lufi, 911). Ennek ellenére a GDP az EU átlagnál is jobban nőtt, az GDP arányos adósság pedig érdemi privatizáció nélkül is folyamatosan és jeletősen csökkent. Az infláció úgyszintén.
szociálpolitikájuk a hátrányos helyzetűeknek általában nem kedvezett
Ha a hátrányos helyzetűek alatt azokra gondolsz, akikne kbüdös a munka és a tanulás, meg úgy általában a törvények betartatása, hát ne is kedvezzen nekik a jövőben se,
Könnyen lehet, hogy részben igazad van. Kevesen vannak tisztában azzal, hogy a kiadácsökkentésnek milyen közvetlen és közvetett hatásai vannak, legalábbis a drasztikus kiadáscsökkentésnek./ A valamikori lengyel példa mindenesetre a drasztikus munkanélküliséggel párosult szegénység keverékét mutatja/ Azt viszont a többi olvtárs látja jól, hogy az égegyadta földön senki nem fogja finanszírozni a 13-ik havi nyugdíjakat vagy az elhibázott nagyberuházásokra elszórt százmilliárdos összegeket.
Adósság átütemezésről nem igen lehet szó, gyakorlatilag nincs kivel ez ügyben megállapodni, amiről szó lehet, az egy komolyabb kölcsön felvétele -IMF vagy EU- kedvező kamatfeltételekkel és kedvező lejárattal. Ehhez -ha egyáltalán van rá reális esély- viszont nagyon fájdalmas lépéseket kell megtenni, részben olyanokat amelyekről sokan feltételezik, hogy a társadalom működésének összeomlásával jár. Valójában senki nincs tisztában azzal, hogy ez a feltételezés igaz vagy hamis, tehát igan nagy a kockázat.
Az állításodat miszerint Gyurcsány azért nem lép mert nem létezik a sokak által áhított program, jelentősen gyengítik azok a nyilvánvalóan elhibázott lépések - ÁFA csökkentés, alanyi jogon járó támogatások, 13-ik havi nyugdíj, stb- amelyek elmaradása vagy visszavonása nem vezetett volna semmiféle összeomláshoz, ezzel szemben jelentősen javította volna az ÁHT egyensúlyát.
Léteztek és léteznek szükséges lépések, az más kérdés, hogy szó nincs róla, hogy ezek egyik napról vagy akár egyik évről a másikra megoldanák a gazdasági-társadalmi problémákat vagy súlyos következmények nélkül spórolnának meg ezermilliárdos kiadásokat, viszont sanszos, hogy elmaradásuk ellehetetleníti a kilábalást. A segíts magadon kezdetű mondás itt is igaz, ezzel kellene kezdeni.
A korrupció "eltörléséből" adódó százmilliárdos megtakarításo víziója nyilvánvalóan badarság pl. aki ilyesmiről álmodik az nem ismeri a mai magyar valóságot, és kevésbé van fogalma arról, hogyan lehet rendszerek kialakult működését megváltoztatni.
Végül: A magyar GDP jelentős része az exporttól függ, ezért a belső kereslet visszaesése nem feltétlenül akkora probléma mint mondjuk az USA-ban, ezt feltehetőleg eltúlzod. A magyar állam eszköztelensége folytán annyi a kérdés, hogy fő partnereink gazdasága hogyan alakul. Az viszont belátható, hogy konjunktúra esetén sem fenntartható a magyar modell, ezért számomra -annak egyértelmű elvetése mellett, hogy Gyurcsány gonosztevő, gazfickó stb. volna- az derül ki, hogy semmilyen világgazdasági környezet mellett nem volt képes az aktuális kormányzat maradandót alkotni, azaz vaszeg politikai és nem gazdasági okok húzódnak az elmaradt lépések hátterében még akkor is, ha ma egy részük valóra váltása ma már talán valóban végzetessé válhat.
Nem egészen értek egyet Máraival. Ő ugye a hazát a honpolgárral azonosítja: te magad vagy a haza. Szerintem ezért jut téves következtetésre.
Márai szerint „Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja”.
Amivel gyakorlatilag semmit nem mond az író, mert a hazaszeretetnek nem a haza tagadása, még csak nem is a megtagadása, hanem a cinizmus, a nihil az alternatívája a közgondolkodásban. De még a művészi gondolkodás egy részében is. A biberachi „ott a haza, ahol a haszon” viszonyulási mód nem jelenti a haza tagadását. Sőt. Adott esetben épp ellenkezőleg. Míg Márai szerint a haza „a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség”.
Vagyis Biberach tulajdonképpen Márai logikája mentén spekulál, csak számára a haza nem az „időtlenített személyiség”, hanem az időtlenített haszon. Egyébként az antiszemita ezért nem fogadja el a zsidó vallomását, mely szerint a zsidó is szereti a hazáját. A te igazi hazád a haszon, vágja az antiszemita a zsidó szeme közé. Biberach vagy! Csak nem mondod ezt ki, nem vagy őszinte, miként a lézengő ritter.
Ezt állítja az antiszemita.
És – látod – az a vicces a dologban, hogy Márai filozófiája (Katonáé is persze) éppúgy bölcseleti alapja az antiszemitizmusnak, miként Nietzsche Übermensch-elmélete a fasizmusnak. Kétségtelen, Nietzsche büntetőjogilag nem „felel” Eichmann tetteiért, ám a tény tény: a nietzschei Übermenschből minden logikai erőszaktevés nélkül levezethető a fasiszta Übermensch.
Ugyanez vonatkozik Máraira is mutatis mutandis. Szerinte „A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos, "szereted"-e, vagy sem. Egyek vagytok”.
Vagyis, ha nem vagytok „egyek” a hazával, mégpedig „végzetesen”, „személyesen”, akkor hazátlan vagy. Hazátlan bitang… stb. És ezt már nem Márai mondja természetesen, mint ahogy Nietzsche sem állította, hogy az alsóbbrendű rasszokat, népeket, egyedeket ki kell irtani, „csak” azt mondta, hogy a „veszélyes individuum” viszi a világot előre, míg a „jó”, az erkölcsös stb., a gyöngék menedéke. Nietzsche tulajdonképpen ugyanazt állítja, mint József Attila (pl. a Szeretnének c. versben), József Attilából mégsem vezethető le praktikusan a fasizmus.
Fogalmazás kérdése az egész.
Márai rosszul fogalmaz. Azt állítja, „őrült az, aki önmagát tagadja”.
Rossz fogalmazás. Már csak azért is, mert az „őrült” fogalma meghatározhatatlan, csak a pszichiáterek és a politikusok tudják definiálni (ebből élnek).
Egyébként pedig az ember egész élete „önmegtagadás”. Te például, ha most – horribile dictu – egyetértesz velem (azon vagyok, azért igyekszem érvelni, hogy így legyen), akkor lényegi ponton „tagadtad” meg eddigi „önmagad” (vagyis valamely fontos gondolatodat).
A megtérő, megvilágosodó ember önmegtagadó értelemszerűen (miközben az is igaz, hogy a megvilágosodást sokszor a megőrüléssel azonosítják az örök „józanok”).
Valójában minden ember önmegtagadó (nem csak Saul), talán még Jézus is (ha ő nem, akkor azért nem, mert Jézus nem csupán ember).
De még a puszta fölismerés is önmegtagadás, sőt (megkockáztatom) a tanulás is az.
Szerintem nincs igaza Márainak, a haza nem veled (nem a személyiséggel) azonos.
A haza a levegővel azonos. Mint érték is, mint közeg is. Márai valószínűleg azt akarja mondani, hogy nincsen pozitív haza. Ha ezt akarja mondani, akkor igaza van. A levegő nem pozitív érték. Hanem negatív érték, ami azt jelenti, hogy elpusztulsz a hiányától. Ugyanakkor semmiképpen sem állítható, hogy a levegő veled volna azonos. Az sem állítható, hogy a levegő „végzet” volna „személyesen is”.
A levegő hiánya a végzet. Illetve még ennyire sem igaz, nem végzet, hanem végzetes dolog a levegőhiány.
Tehát Márai szövegének is az a hibája, amit ő maga kritizál: dagályos. Fékezett habzású dagályosság ez persze, de akkor is az: „végzet”, „őrült”, „önmagát tagadja”, „megnagyított és időtlenített személyiség”, „egyek vagytok” – mind-mind fellengzősségre utaló fogalom, s mint olyan, teljességgel megfoghatatlan, használhatatlan.
Ezt írja Márai: „A haza nemcsak föld és hegy…”.
Miközben ezt akarja mondani: a hazaszeretet nem azonos a szülőföldön éléssel. (Rondább, de pontosabb szóval: a szülőföldön levéssel.) Egyébként ezt mondja Radnóti is. Noha rossz metaforát használ (így válik a vers merő önellentmondássá), ti. éppen Márai, Radnóti gondolatiságából következik, hogy a haza akkor is haza (akkor is a lelkemben él), ha gépen szállok fölötte, vagy éppen más földek fölött repülök. A „kő”, amelyre ráléptem én, bennem van, akkor is, ha nem vagyok a közelében, nem kell mindennap látnom, sőt egyáltalán nem kell látnom a „követ”, az „anyókát” ahhoz, hogy a hazám része maradjon. Ugyanolyan láthatatlan tényezők ezek, mint a levegő.
Márai szerint „hazaszeretetre nem tudlak megtanítani”.
Nem hát. És miért nem?
Mert hazaszeretet nincs. Ez egy nem létező dologról alkotott fogalomdagály. Nem paradoxon, hanem nonszensz. Márai idézőjelbe teszi a „szeretet” szót, csakhogy ezzel még nem magyarázott meg semmit.
Szerintem így fest a pontos magyarázat: a hazát ugyanúgy nem lehet szeretni, miként a levegőt sem lehet szeretni. Levegőszeretet nincs. Levegőhiány van. Hazahiány van. Ezért írja József Attila is, hogy „lelkem sikoltva megriad”. Úgy sikolt az ember lelke a hazahiánytól (végsős soron a „világhiánytól”), miként a fuldokló hörög a levegőhiánytól. A Hazám és a Levegőt című versek egyazon bölcseleti tőről fakadnak.
Olvasd csak el ilyen szemmel is: a Hazámban ugyanúgy fuldoklik a költő a hazahiánytól, miként a Levegőt című versben a szabadsághiánytól. Sőt Radnóti is a hazahiánytól fuldoklik, csak ő nem tudta ezt megfogalmazni. Ha hülyéskedni akarnék, azt mondanám, frappáns a vers címe: Nem tudhatom...
Ha pedig filozófus volnék, így fejezném be levelemet: a haza, a szabadság és a levegő egyazon súlyú-értékű kategóriák. A haza pozitíve semmi, negatíve minden.
Na de hát nem vagyok filozófus, így csupán összehordtam itt néked néhány dolgot, ami nagy hirtelen eszembe jutott a Márai-idézetedről.
a Bokros-csomag hatásait és az általános gazdasági növekedés előnyeit kihasználva úgy-ahogy menedzselték a gazdaságot, tartózkodtak mindenféle reformtól, szociálpolitikájuk a hátrányos helyzetűeknek általában nem kedvezett, 2001-től a költségvetés is elszaladt, lsd. Széchenyi-plusz, laktám kiszélesítése, stb.
állandó ingadozás az állam és a piac között, retorikában is.
erőfölénnyel való Antall-kormányt meghazudtoló gátlástalan visszaélés.
kb. ennyi.
azután jött a minősíthetetlen ellenzéki magatartás mind a mai napig.
ez pedig független attól, hogy a ballibek szintén nagyon silányak.
illetve nagyon jó véleménnyel vagyok a 98-02 közötti teljesítményünkről.
Végső soron ez is egy a lehetséges kiutak közül, hiszen ha annyira jók voltak Orbánék, akkor már csak azt kéne megnézni, hogy ezt konkrétan hogyan is csinálták és azt lemásolni. Úgy nagyvonalakban felsorolnád, hogy mi az, ami az általad jónak vélt teljesítményt előidézte? A nagy elosztórendszerek reformja, a nyugdíj-, az egészségügyi ellátó rendszer, a szociális ellátó rendszer, az adó- és járulék rendszer, szóval, hogy ezekhez mikor és hogyan nyúlt hozzá Orbán, aminek a vége az lett, amiről neked jó a véleményed.
A baloldali közbeszédet az elmúlt években a polgári körök levelezőlistáinak szintjére züllesztő értelmiségiek felelőssége megkerülhetetlen azzal kapcsolatban, ami az országgal és a hosszú időre hazavágott magyar baloldallal az elmúlt években történt.
És itt nyugodtan rá lehet bökni a topic névadójára is.
játsszunk olyat, hogy te bekopizol egy marha hosszú véleményt, valaki más egy ellentéteset, erre te válaszul ismét egyet...és így tovább a végtelenségig?
Utódpárt egy van, MSZP a neve. Az MSZMP jogfolytonos utóda és örököse. A Legfelsőbb Bíróság döntése szerint. Hogy carl solomon szerint még ki mindenki, az már tökéletesen irreleváns.
Gyurcsány távozása szükséges, de nem elégséges feltétele a sikeres válságkezelésnek. Nem csupán ő és kormánya, de pártja és a teljes baloldali-liberális konglomerátum megbukott az elmúlt években. 2008 szeptemberében, amikor az SZDSZ javasolta, talán még lett volna értelme annak, hogy szakértői kabinet vegye át Gyurcsányéktól az ország kormányzását. Ma már aligha. Nincs olyan reformprogram, amelynek ma többsége lenne ebben az Országgyűlésben. Minden jel arra utal, hogy szeptemberben új Országgyűlést választunk.
Magyarországot nem egyedül Gyurcsány Ferenc tette tönkre. Pláne nem azon a verőfényes májusi napon, amikor egy kissé ellazult állapotban nekirontott saját, frissen megválasztott parlamenti frakciójának Balatonőszödön 2006 májusában, beavatva őket mindabba, amit kabinetjével az azt megelőző négy évben kormányzás címén művelt az országban.
Gyurcsány Ferenc szombaton azzal indokolta belengetett lemondását, hogy 2006-ban elmulasztott az ország nyilvánossága előtt szembenézni az azt megelőző négy év mérlegével, a szándékos kormányzati tétlenséggel és az ezt leplező hazugságokkal; ezért vált képtelenné arra, hogy a közvéleménnyel elfogadtassa az e ciklusban szükségessé vált újabb és újabb megszorításokat. Holott - és ezt Gyurcsánynak és a bizonytalan ideig továbbra is általa vezetett szocialistáknak is tudniuk kell - a legnagyobb baj korántsem ez. Nem az, hogy "hazudtunk reggel, éjjel meg este". Hanem az, hogy "négy éven keresztül nem csináltunk semmit".
"Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna" - ez az őszödi beszéd egy kevésbé ismert mondata. Arról árulkodik, hogy Medgyessy, Gyurcsány és a szocialisták 2002 és 2006 között kvázi megerőszakolták önnön magukat, visszafogván önnön túláradó kormányzási késztetésüket, bár haj, de szerettek volna ők szorgoskodni, és persze képesek is lettek volna rá; ehelyett arra játszottak, hogy az újabb, kormánypártként a rendszerváltás óta első ízben abszolvált választási győzelem majd mindent igazol. Hogy lesz itt majd kormányzás, de lesz ám. Meg új reformkor, meg az államháztartás szanálása és még sok minden.
Aztán eltelt újabb három év, amikor lehet, hogy Gyurcsány és kormánya nagyon akart kormányozni, csak sajnos kiderült, hogy nem tud. Egyáltalán nem. Ezt pedig a választók - még a tizenharmadik és tizennegyedik havi nyugdíj ígéreteivel felpuhított agyú magyar választók is - észreveszik.
Feltűnik nekik, hogy a kormány képtelen megvédeni az általa partizni hívott vendégsereget az augusztus 20-i állami ünnepségen. Feltűnik, hogy a miniszterelnök közel egy napra eltűnik a katasztrófa után. Feltűnik, hogy a Miniszterelnöki Hivatal által szervezett ünnepségen meghalt közel féltucatnyi vendég haláláért a MeH-ben senki, pontosabban egy darab osztályvezető a felelős; Szilvásy miniszter viszont azóta is a Gyurcsány-kormány oszlopa.
Az is feltűnhetett a választóknak, hogy az új reformkor fedőnév a költségvetés pillanatnyi egyensúlyának helyreállításához szükséges bevétel-növelésen túl semmit nem takart. Ezt a szocialisták közül is felismerték jó néhányan, Botka László épp lapunknak adott interjújában ismerte el: az MSZP támogatottságának anélkül sikerült történelmi mélypontra kerülnie, hogy a kormány bármilyen, érdemi reformot végrehajtott volna az elmúlt években.
Amikor az elmaradt átalakítás szóba kerül, Gyurcsány és pártja előszeretettel mutogat 2008 márciusára, amikor a Fidesz Kádár János Emlékbizottsága (a szocialista Bihari Mihály vezette Alkotmánybíróság asszisztálása mellett) népszavazáson lőtt ki néhány, reformértékűnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kormányzati intézkedést.
Nézzünk szembe - legalább most - a valósággal: az e ciklusra eső egyetlen reformértékű lépést, az egészségbiztosítás átalakulását nem Orbán Viktor akadályozta meg (bár a Fidesz elnöke szeret ezzel kérkedni), hanem Gyurcsány Ferenc, amikor tavaly tavasszal kirúgta kormányából koalíciós partnerét, megindítva ezzel az Új Reformkor Bársonyos Szakaszát, amelyből ugyan nemhogy "reformra", de egyetlen említésre méltó kormányzati intézkedésre sem emlékszünk, viszont megismerhettük végre, milyen egy olyan országban élni, ahol Lamperth Mónika nem miniszter többé, Gyenesei István viszont igen.
Ami az elmúlt egy évben folyt Magyarországon kisebbségi kormányzás címén, az a rendszerváltás utáni magyar demokrácia legsötétebb fejezete, a magyar Országgyűlés nevetségessé tétele, amivel csak egyetlen időszak vetekszik az elmúlt két évtizedből; az Orbán-kormány kétéves költségvetésének elfogadását követő másfél év. Csak akkor - és ez fontos különbség - az ország gazdasága nem, "csak" a magyar parlamentarizmus fogott padlót a nagyobbik kormánypárt ámokfutása és a koalíciós partner (ön)felszámolása nyomán.
Az általa előidézett tavalyi koalíciós szakítás után ismeretlen okokból a helyén maradt Gyurcsányt terheli a felelősség, amiért tavaly ősszel a világgazdasági válság egy működő kormány nélküli, súlyosan kivéreztetett országot kapott telibe. De a szocialisták ennél is nagyobb bajban vannak, hiába mutogatnak a kétségkívül zord külső körülményekre.
Az elmúlt hét év ugyanis imidzsük központi elemére, a kormányzóképesség látszatára mért csapást - és ezt a csapást hosszú ideig nem fogják tudni kiheverni. Most úgy kellene támogatniuk az Országgyűlésben egy valahonnan előrángatott megszorító csomagot, úgy kellene kiállniuk hétről hétre a közszféra leépítése, a jóléti kiadások csökkentése és az újraelosztó rendszer átalakítása mellett, hogy a folyamatok vesztesei egy év múlva választani fognak köztük és a lassan kádári glóriával ékesített Orbán Viktor között. Ráadásul nem mutogathatnak visszafelé: hiszen az eltakarítandó csődtömeg döntő része az elmúlt hét évben, az ő kormányzásuk alatt keletkezett.
Amikor a végéhez közeledő Gyurcsány-éra gyorsmérlegét megvonjuk, próbálunk nagyvonalúak lenni a miniszterelnök hivatásos rajongóival, fizetett csápolóival és a neki vokálozó független kutatóintézetekkel, de fájdalom, nem megy. A baloldali közbeszédet az elmúlt években a polgári körök levelezőlistáinak szintjére züllesztő értelmiségiek felelőssége megkerülhetetlen azzal kapcsolatban, ami az országgal és a hosszú időre hazavágott magyar baloldallal az elmúlt években történt.
Vajon mire gondoltak a kormányfő szívéhez oly' közel álló, khm, szellemi műhelyekben, amikor 2007-2008 fordulóján a kisebbségi kormányzás perspektíváit ecsetelő tanulmányt dugtak a kormányfő orra alá? Miért gondolta például Dessewffy Tibor, hogy mind az SZDSZ-nek, mind az MSZP-nek jót tehet a koalíciós szakítás, mert a két párt úgymond karakteresebben tudja ezután képviselni a saját értékeit? Gondolta arra bárki a miniszterelnök környezetében, hogy a gigantikus koalíció-robbantó manőver "sikere" esetén valakinek kormányoznia is kell? Mire gondolt a kormányfő körüli agytröszt géniusza, amikor azt találta írni 2008 júniusában, hogy a magyar gazdaság mutatói - az összes - jó irányt jeleznek?
És az említettek mintha még Gyurcsánynál is később kapcsolnának. Pedig egy szép napon nekik is el kell számolniuk az elmúlt évekkel. Mit is írt még a múlt héten is Böcskei Balázs (Demos) a kormányfő távozását sürgetőknek a Népszabadságban? Idézzük: "az MSZP (…) 2008 májusától a rendszerváltás óta soha nem látott komolysággal vette tudomásul, hogy kormányoznia kell, hiszen a választói felhatalmazás egy cselekvőképes kormánynak szólt". Tehát, hogy értsük: a szocialisták második egymást követő kormányzati ciklusuk félidejében rádöbbentek arra, hogy kormányozniuk kellene - de még ekkor sem tették, sőt ekkortól nem tették igazán, lásd fönt.
A Demos kistestvére, a Progresszív Intézet elemzője, Unger Anna néhány héttel ezelőtt lapunk hasábjain közölt alakításában egyenest azt állította: tökmindegy, ki kormányozza hazánkat, viszont az úgynevezett piacok azt üzenik szeretett szülőföldünknek, idézzük, "reform vagy bukás". Nem. A "piacok" nem ezt üzenik, hanem azt, hogy ha a magyar miniszterelnök és kabinetje képtelen megbirkózni a válsággal (és úgy általában a kormányzás embert próbáló feladatával), akkor távoznia kell.
Gyurcsány távozása szükséges, de nem elégséges feltétele a sikeres válságkezelésnek. Nem csupán ő és kormánya, de pártja és a teljes baloldali-liberális konglomerátum megbukott az elmúlt években.
A magyar baloldal rendszerváltás utáni legnagyobb reménysége, a rendszerváltó generáció Orbán Viktor mellett legtehetségesebb alakja a látszat szerint emelt fővel lépett le a színről; valójában egy súlyos kormányzati kudarcsorozat eredményeképpen távozott hivatalából. Pártjának, amelynek vezetése az elmúlt években partner volt a kormányzati sodródásban, vele együtt felelősséget kell vállalnia azért a példátlan politikai és gazdasági válságért, amelyet az országban, és azért a mérhetetlen morális züllésért, amelyet a baloldalon előidéztek.
A Gyurcsány távozásával hivatalba lépő "szakértői kormány" megalakítására tett kísérlet ennek a baloldali-liberális konglomerátumnak az utolsó dobása. A jelek szerint a Fidesz és a Bokros Lajost a kelleténél talán kicsivel korábban leigazoló MDF mellett az SZDSZ türelme is fogytán - pláne, hogy a koalícióból frissen kilépett liberálisok elképesztő baloldali szitokáradat közepette javasolták szeptemberben ugyanazt, amiért most Gyurcsány Ferenc elismerést söpör be a hozzá közeli publicistáktól és közíróktól.
2008 szeptemberében, amikor az SZDSZ javasolta, talán még lett volna értelme annak, hogy szakértői kabinet vegye át Gyurcsányéktól az ország kormányzását. Akkor Gyurcsány támogatói árulózták le és nézték hülyének a kezdeményezőket. Ma már aligha van értelme ugyanennek. Nincs olyan közös nevező, nincs olyan reformprogram, amelynek ma többsége lenne ebben az Országgyűlésben. 1990 óta első ízben a választáson hatalomra került kormánypárt és annak miniszterelnöke mattolta magát - minden jel arra utal, hogy szeptemberben új Országgyűlést választunk.
Bár szorosan nem kapcsolódik eszmecserénkhez, de igen elgondolkodtató számomra, hogy a nyers GDP növekedési adatok azt mutatják, hogy egyedül mi nem profitáltunk az EU-s csatlakozásból. A többiek jól láthatóan tudtak, mi viszont nem. Akármilyen adatokat nézegetek, abból az jön le, velünk valami nagyon nem stimmel.:
Hát... ezt gyökeresen másként látjuk, én éppen hogy a 2002 utáni kormányokat teszem felelőssé, illetve nagyon jó véleménnyel vagyok a 98-02 közötti teljesítményünkről.
Erről bővebben (túlképpen ez a cikk indított arra, hogy kutakodjak az Eurostat oldalain, és megcsináljam -ellenőrzésképpen- a saját ábráimat):
Ha valamiben, hát ebben a legnagyobb az utódpárt felelőssége. Emlékszünk ugye a 'szegényellenes' Fidesz mantrára, a 'gazdagokat támogató' lakástámogatási rendszer kritikáira, a 19 ezer forintos nyugdíj-jóvátételre, amit a Fidesz 'elvett a nyugdíjasoktól', meg a 'Jóléti Rendszerváltásra'?
De mint látszik, sokéves stagnálás, majd csökkenés csak Magyarország esetében tapasztalható, ami nem sok jót jelent a jövőre nézvést sem."
így van, elég szomorú, hogy a buta Fidesz elindította ezt a folyamatot, illetve hogy aztán az mszp még tett rá egy lapáttal a nép és a fidesz asszisztenciája mellett. Amikor meg reformálni akartak, akkor meg nem csak hogy nem mutattak megfelelő szakértelmet, hanem még ellene volt a nép és a buta Fidesz is. A bezzegország Szlovákiában az ellenzék legalább nem volt olyan sötét, hogy akadályozza a reformok végrehajtását.
de mint mondtam, mélyebbről jöttek, a növekedésnek is megvolt/van az ára, a jövőben meg nem tudjuk mi lesz, én se látok sok jót...
Olyat nem tudok, az Eurostat nem jegyzi. Azonban, a bezzeg-országok topicba csináltam összehasonlító ábrákat, ebből szépen látszik, hogy 2001-ben a szlovákokkal gyakorlatilag pariban voltunk, csak akkor ők még időben befékeztek, mi meg pont fordítva (most egyébként olyan 73%-on állunk mi, vagyis visszaestünk a 97-es értékre):
