Sajnos a Gabót próbáltam, Várlaki Tibinek nagyon tetszett, de szerinte nem ismeri Chapmant eléggé, és nincs lehetőségük a népszerűsítésre. A Cicerónak is dolgozok (sőt, náluk kezdtem fordítani), de még a Waczak szálló kiadására sem bírtam rávenni őket. Van két halvány reményem: megpróbálom az Európát (Woody Allent adtak ki, akkor a stílus elvileg rendben van, és népszerűsíteni is tudják), esetleg az Atheneum 2000. Ők elvileg benne lennének ilyesmikben, csak épp konkrét választ nem tudok kihúzni belőlük . Azért kösz.
Végre egy nekem való topik. Ezentúl ha elakadok valaminél, ide jövök először, hátha nem kell órákig szörfözni a neten. Most épp egyszerre dolgozom egy fejmasszázs könyvön, és egy Tom Wolfe regényen.
Nagyon szeretnék kiadót találni a Monty Pythonos Graham Chapman önéletrajzi könyvére. Címe: A Liar's Autobiography. Igazán szépirodalmi szinten írta meg, a humora pedig halálos. Ha van valakinek ötlete, kinél kopogtossak, ne tartsa vissza! Köszi!
Amit én tapasztaltam, az az, hogy ha általában nem is kerül elő a fordító személye, van egy sorozat, ahol ha megemlítik a magyar kiadást, fél percen belül előkerül a fordító személye, nem túl pozitív jelzők kisérletében. A rajongók rettegve várják a soron következő magyarítást... ;)
Hát akkor te vagy a kivételesen kivételes, a baráti köröddel egyetemben :)
Amúgy kétségkívül meglenne az előnye, ha a fordítók gyakrabban kapnának visszajelzést (a szó valódi értelmében vett kritikát) a munkájukról a szakmából, na meg kívülről. (((Néha az az érzés kerülget, hogy ez csak az utolsó ítélet napján történik meg velem, ha sorra kerülök a nagy égi kontrollszerkesztő trónusa előtt. De aztán elhessegetem a gondolatot, és csépelem tovább a klaviatúrát.)))
Az üveglétre vissztérve - ez adottság, és mint ilyen, valahogy mindenki lerendezi magában, hogy az üveg torzít-e, esetleg átszínezi vagy egyenesen túlvilági ragyogást kölcsönöz a vizsgálat tárgyának. Esete válogatja.
Na, azért ezzel a "fordítói üveg-lét" megközelítéssel nem bírok teljesen egyetérteni.
Lehet, hogy a közeg, amiben mozgok, statisztikai adatvételként nem állja meg a helyét, de én bizony szoktam olyat hallani (kissé belterjes, de nem irodalmár) baráti körömben, hogy "épp a ... könyvet olvasom, tök jó, XY fordította", meg "másik XY-nak kár volt a kezébe adni a ... könyvet, teljesen elszúrta".
Meg olyan is volt már, hogy miközben egy adott író könyveit többen is fordították, én kimondottan a szerint válogattam, hogy melyik fordítótól vagyok hajlandó olvasni (a másik nem tetszett!). Másodikos gimnazista voltam, úgyhogy szerintem elég haladó felismerés volt tőlem, hogy akárhányszor nem eredeti nyelvű (tehát lefordított) könyvet veszek a kezembe, akkor nem csak arról van szó, hogy egy adott írótól olvasok, hanem egyben egy adott fordítótól is.
Ja, meg hát persze létezik olyan is, aki ha a fejére áll, szerencsétlen, akkor is mindenki csak "fordítónak" definiálja (ld. Barna Imre)...
Jajjj, nehogy mán megsértőddddjjjjj! És bocs, hogy csak most irigálok, de nem voltam Pesten.
Dehogy akartam én dehonesztálni vagy becsmérelni a valaha magam is szerette műfajt, csak jobb jelző nem jutott az eszembe. Bocs, de télleg.
Merthogy egyik kedvencem a Bradbury-féle Marsbéli Krónikák; ezt egy akkora, de tényleg akkora nagy magyar író fordította le, akit már Rákosi Mátyás főtitkár sem kedvelt: KUCZKA Péter. Szvsz. a fordítás, a hangulat, a láttatás csodálatos, a nyelvhasználat remek, a versek nagyszerűek - nem tudom, KP maga fordította-e le őket - és az egésznek annyira különös, nem is evilági hangulata van, amelyet nemigen lehetett másnál, más tollából olvasni. Ám valahogy Bradbury-től más nem is igen jut az eszembe, de a Marsbéli... az valami remek volt.
A Rákosi-féle balhé meg az volt (bocs, nem t'om életkorodat, csakis azért magyarázkodom), hogy 1954-55-ben a magyar Írószövetség három elnökségi tagja visszaadta a funkciót, és Rákosi apánk meg akarta őket győzni, hogy mennyire pártellenes, meg trockista, meg stb. az egész, és hogy ne adják vissza, ne lépjenek ki a funkcióból. A három író meg Kuczka Péter - Vészi Endre - Karinthy Ferenc volt, és RM (a magyar nép atttya) nem volt képes meggyőzni őket. Aztán jött 1956, amikor már más volt a prioritás, és az egész sztorit lásd Karinthy Ferenc műveiben, a kisnovella címe: "Papageno és Papagéna".
Az igazat megvallva, nem érdekel, hogy trendi-e. Én szeretem és szeretni fogom a műfajt. Fordítottam is Kinget, Asimovot, Lovecraftot és Poe-t. Többek között.:))
Sajnos, ezt a művet nem ismerem, nem is hallottam róla. Mellesleg (ez csak kérdés), trendi-e még ma is a sci-fi? Jópár éve én is gyűjtöttem, oszt meg kellett válnom tőlük, kivéve persze a zseniket (Asimov & Ray Bradbury [Marsbéli Krónikák]).
Akkor Neked is sok sikert a sok lüke kiadóval/kiadóhoz!!!
Hát az a baj, hogy nem találnak meg. A helyzet az, hogy az a bizonyos kiadó felfedezett egy, a gépkocsiközlekedés biztonságával foglalkozó könyvet, amelyet az említett író is írt, de a könyvet gyakorlatilag még Londonban sem találtam meg, és semmilyen keresőben sem lelem. Erre fel ajánlottam az említett könyveket, de ezek valahogy nem kellettek a kiadónak. Az a két könyv rettenetes baja, hogy egyikben sincs kismillió nagy, színes kép, mert sajna, a magyar embör egyre inkább csak képeket szeret bámulni, olvasni egyre kevésbé.
Nem vagyok ugyan mester, csak szerény fordító, de nem nagyon bíztathatlak. hacsak nincs kivételes állóképességed, nem lesz könnyű dolgod. Én már vagy tíz éve ajánlgatok egy sci-fi sorozatot, de még senki nem mozdította a füle bojtját sem, ellenben mostanában egy kis kiadó váratlanul elkezdte megjelentetni a sorozat könyveit. Tehát ha valakit érdekel, valszeg nélküled is rátalál, különben meg ugyancsak kitartónak kell lenned.:((
Magam is valahol az irodalmi periférián nyüzsögnék 18 lefordított és 11 megjelent könyvemmel. Amennyiben e topikot - reményeim szerint - egyes könyvkiadók is olvasgatják, vagy olyan levelezők, akik mélyebben benne vannak a mainstream-ben, úgy némi segítséget kérnék.
Angol úriember az író, akiről szó lenne, Nicholas FAITH a becsületes neve. Egy könyve 1985-ben a Kossuth Kiadónál jelent meg (A svájci bankok rejtélyes világa), a másik pedig 2001-ben az Athenaeum 2000-nél (Black Box; Repülőgép-szerencsétlenségek titkai és felderítésük), ez az én fordításomban. Namost, van neki két igen érdekes könyve: "Derail: Why Trains Crash" és "Mayday". Az első a vasúti, a másik a vízi közlekedés általános helyzetét, veszélyeit és nagy katasztrófáit elemzi. Tekintve, hogy Mo.-n hány és hány vasúti baleset történik (gondoljunk csak a közúti átjárókra...) tkp. elképzelhetetlennek tartom, hogy ne lenne ilyesmire érdeklődés. A másik sem kutya, mert most, hogy így kitágult a világ, egyre többen utazunk-utazhatunk, akár dolgozhatunk is tengeri hajókon, kocsinkat nagy tengeri kompok viszik ide-oda, nem lenne helytelen, ha felkészülhetnénk arra, milyen kellemetlenségek leselkednek ránk.
Több kört futottam már jónevű kiadóknál, és nem haraptak rá egyikre sem. Vagy a témában lenne a hiba? Vagy én vagyok képtelen valakit találni?
Tehát, erről lenne szó. Minden ötletet megköszönnék! Üdv, SnoopyPapa!
Elnézést, hogy így ismeretlenül rögtön egy kérdéssel jelentkezem. Régóta próbálom lefordítani ezt a mondatot úgy, hogy megmaradjon az eredeti íze, de nem sikerül:
"Tickets are just a dollar-fifty each; you get your money's worth the first 15 minutes and the rest is free."
Nincs valakinek esetleg valami jó ötlete? (Ez egy Johnny Cash-dal előtt hangzik el, szóval csak kíváncsiságból kérdezem). Előre is köszi annak, aki időt szán rá!
Hej, de nagy csönd van erre. Volt már valakinek fizetési meghagyásos ügye? Pl azt sem tudom, ha közben megszűnt a kiadó, be lehet-e vasalni valakin a tartozást. Gondolom, nem.
