“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület 1994-ben jött létre. Az Egyesület célja, hogy fellépjen a nők és a gyerekek ellen elkövetett párkapcsolati és családon belüli erőszakkal szemben; tevékenysége egyéni, közösségi és társadalmi szinten folyik.
Dehogynem, te is foglalkoztál mások külsejével, de a durva testszégyenítést meghagytad a többieknek, te csak megteremtettet a feltételt, feltüzelted őket és hagytad, hogy a többiek köpködjenek az áldozatodra.
Miért is akartad tegnap megint behozatni a topikodba üveg fotóit?
Miért nem a nyomorék vevegyő barátnőd kinézetén szórakozol? Róla nem akarsz behozatni fotókat, hogy mi is jól szórakozzunk?
Szükség van mindannyiunk felháborodására, akik úgy gondoljuk, hogy az áldozatok, a gyerekek, a nők megérdemlik, hogy embernek és teljes jogú állampolgárnak tekintsék őket. Mindannyiunk követelése kell: ennek meg kell változnia!"
"Ma, november 25-én van a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja, a 16 Akciónap A Nők Elleni Erőszak Ellenelnevezésű kampány kezdőnapja.
Az idei kampány központi témája az intézményi árulás jelensége: az, ahogyan az áldozatokat támogatni és védeni hivatott intézmények cserbenhagyják a nők és gyerekek elleni erőszak áldozatait, amikor ők hozzájuk fordulnak.
A NANE ügyei közül Móni története és halála az egyik legérzékletesebb és legfájdalmasabb példája az intézményi árulásnak. Az olvasóban joggal felmerülhet, hogy hogy jön ide egy 3 éves sztori, de mindez még ma is megtörténhetne.
Magyarország 2014-ben írta alá az Isztambuli Egyezményt, de a mai napig nem iktatta a hazai jogrendbe. Az Egyezmény segíthetne kialakítani a képzések és előírások olyan rendszerét, amelyben a szakemberek nem állnak tudatlanul vagy tehetetlenül a párkapcsolati erőszak előtt, nem válnak az elkövetők segítőivé, cinkosaivá.
Móni története intő példa és emlékeztető az állam, az intézmények és a szakemberek felelősségéről, felkészültségük és megfelelő hozzáállásuk jelentőségéről. És arról is, hogy egy-két civil szervezet nem tudja ellensúlyozni a bántalmazottak cserbenhagyását intézményesítő rendszert. Az állami szerepvállalásnak alapvetően kell megváltoznia.
2015. január 30-án délután meghalt egy nő.
Egy hospice ágyon, végső stádiumú rákban, ami leuralta és tönkretette a testét, és elvette tőle a lehetőséget, hogy olyan életet élhessen, amilyet szeretett és megérdemelt volna. Úgy, ahogy bántalmazó férje is tette vele 21 éven keresztül, minden intézmény tudtával és akadály nélkül.
....................."
Ez a kormany se nem csaladbarat, se nem gyerekbarat, se nem nöbarat, csak a nemzet gazsteröjenek a barajta :(
Én úgy látom, hogy a macska csak provokál és megteremti a helyzetet, hogy a többiek mocskoljanak téged és forintot. Ő közben hátradől és röhög, utána meg pofátlanul megkérdezi, hogy hol és mikor ribancozott ő?
