“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
A történelmi események gyorsan követik egymást: amire tegnap még az egész világ figyelt, az mára lényegében érdektelenné vált. A közel-keleti átrendeződés, az Iszlám Állam létrejötte és az Európába irányuló népvándorlás mellett szinte észrevétlenül zajlik Ukrajna csendes agóniája. A képletes és szó szerinti frontok egyaránt megmerevedtek, a minszki megállapodásra hivatkozva mindenki kivárásra játszik, de időnként azért lövik egymást.
Leosztott szerepek
Az események tárgyilagos követői számára ma már teljesen nyilvánvaló, hogy Ukrajna destabilizálása és az elhúzódó válság fenntartása az Egyesült Államok érdeke. Az euroatlanti térség politikai véleményformálói Oroszországra osztották az agresszor szerepét, ennek érdekében meghamisították a kijevi Majdan téren történteket. Ennek megfelelően Ukrajna az áldozat, és az amerikaiak által összeállított bábkormány az „európai értékek” képviselője. Victoria Nuland külügyminiszter-helyettestől tudjuk, hogy az Egyesült Államok ötmilliárd dollárt költött a neki megfelelő kijevi kormány megalakítására. E cél megvalósítása érdekében lázított a kijevi Majdan téren John McCain, aki Orbán Viktort neofasisztának minősítette. Az amerikai republikánus szenátort és elvbarátait az a tény sem zavarta, hogy zsidó- és idegengyűlölő ukrán nácikat támogattak, akik a választásokon a parlamentbe is bekerültek. Mindez ma már mit sem számít, végül is a cél szentesíti az eszközt, a siker pedig mindent igazol. Ennek szellemében McCain 2013 áprilisában illegálisan szír területre lépett, hogy találkozzon az Aszad elnök elleni „mérsékelt koalíció” tagjaival, köztük Ibrahim al-Badrival, akit azóta Abu Bakr al-Bagdadi néven ismert meg a világ: ő ma az Iszlám Állam kalifája. A találkozó időpontjában al-Bagdadi már évek óta szerepelt a legkeresettebb terroristák listáján.
Aki a legnagyobb pofont kapja
Ukrajnának ma az a Petro Porosenko az elnöke, aki a WikiLeaks-botrány során nyilvánosságra került dokumentumok szerint 2006-ban az amerikaiak „gyalázatos oligarchának” neveztek. Porosenko akkoriban közönséges besúgóként azt igyekezett elérni a kijevi amerikai nagykövetségnek szolgáltatott információkkal, hogy az akkori kormányfő, Julija Timosenko és Olekszandr Turcsinov mielőbb börtönbe kerülhessenek. Az elmúlt másfél év legnagyobb vesztese kétségkívül Timosenko, aki hiába sietett a börtönből a Majdanra, az ott tüntetők kifütyülték. Időközben a Kijev polgármestereként tevékenykedő Vitalij Klicsko is visszavonult az országos politizálástól, parlamenti képviselői helyéről is lemondott.
Ukrajna hatalmi viszonyairól és erkölcsi állapotáról sokat elárulnak az európaiak számára rendkívül tanulságos történetek. Nemrégiben Porosenko elnök menesztette Dnyipropetrovszk megye kormányzóját, Ihor Kolomojszkijt, aki a saját maga által pénzelt fegyveres zászlóaljjal vett részt a kelet-ukrajnai szeparatisták elleni harcokban. Porosenko azért döntött eddigi szövetségesének leváltása mellett, mert Kolomojszkij a saját fegyvereseivel behatolt egy állami cég, az Ukrtansznafta kijevi székházába, ahol előző nap elbocsátották a cég igazgatóját, aki történetesen Kolomojszkij embere volt. Így Porosenko kényszerpályára került, és annak ellenére a szakítás mellett döntött, hogy ezzel az egyik legbefolyásosabb szövetségesét veszítette el. De a történet még nem ért véget, mert a leváltásra válaszul Kolomojszkij a tulajdonában lévő Privatbankban zároltatta a Porosenko család számláit. A Privatbank Ukrajna egyik legnagyobb pénzintézete, a lakossági betétek 26, a bankkártyák 50 százalékát kezeli.
Ne hazudj, bülbülszavú. A 12 napos, Tiszta Égbolt-2018 fedőnevű gyakorlaton kilenc ország vett részt: Ukrajna és az Egyesült Államok mellett Belgium, Nagy-Britannia, Dánia, Észtország, Hollandia, Lengyelország, valamint Románia – írja az MTI.
Nem, forintocskám, bülbülszavú rózsabokrom, ez nem tény, ez csak neked egy hagymázos álmod. Oroszország viszont törvénytelenül és jogtalanul megszállta a Krím-félszigetet, és az emiatt rendezett hamis népszavazást a teljes EU és az ENSz is érvénytelennek minősítette.
A teljes EU, hangsúlyozom még egyszer, vagyis Magyarország szerint se érvényes az úgynevezett népszavazás, és Magyarország is megszavazta az összes szankciót Oroszország ellen.
Forintocskám, bülbülszavú rózsabokrom. Hogyan, milyen módon, kinek a vezetésével, milyen eszközökkel szállta meg az USA Ukrajnát? Hol és milyen módon mutatkozik meg ez a megszállás? Hol vannak a haditámaszpontok, hol vannak a harcoló egységek, hol vannak az irányítópontok?
Egyszer ebben a bánatos életben tudsz adni valami koherens választ? :)))
A XIX. században kétszer annyi román volt, mint magyar Erdélyben. Ha kiírtak volna népszavazást ottan az I. világháború után, akkor is Románia része lenne Erdély.
