Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Nem azert,mert nem akarnak gyereket,jobb igy mindenkinek,a meg nem szuletett gyereknek is
de hogy ennyire felborult volna az altalanos ertekrend??Nem az esz nelkul valo szaporodasra gondolok termeszetesen,hanem sikerult kinevelni egy olyan generaciot,aki nem szul,nem szoptat,mert oda a csodas alakja,akinek a vilagon a legfontosabb,hogy nehogymar fajdalmat kelljen atelnie,hogy nehogy valamirol le kelljen mondania /mert megerdemli/
Aki ilyen,az milyen lehet a parkapcsolataban??Soha nem kell alkalmazkodia,lemondani semmirol a masik miatt?
Soha nem szamithatnak ra a baratai,a szulei??
Hiszen akkor es ott csinal valamit,ha kedve van hozza.
Hogy nem mond le egy-ket kulfoldi nyaralasrol,bulikrol,hobbirol?????
Kishercegnek a róka mondta: "Megszelídítettél ezzel felelőssé lettél értem.."
Érdekes a felelősségtől való félelem.
Kár, hogy nem tudja mindenki, hogy minden tettünkért felelősséggel tartozunk.
Ebbe a párunkért érzendő felelősségvállalásunk ugyanúgy beletartozik, mint a gyermek, a házunk, vagy akár a kutyánk is.. (A sorrend független fontosságtól.)
Rengeteg álproblémát olvastam, a válaszaitokban. Sajnos néhány
saját gyerekkori traumás, abszolút tudatlanság a gyermeket illetően, mások
gyerekneveléséről vett hibás minták és vélemények..
Szánt szándékkal kicsavart ízlés. (én hosszú nyelű lapáttal takarítok a kutyáim után, sokan zacskós kézzel markolják fel... Ja és ha itt tartunk:
A bilikalap az nem bili. A WC ülőke kiegészítő "adaptere" ami bili méretű
és alakú lyukat fomál a normál ülőkére, hogy ne essen bele a kicsi a csészébe.)
Vélelmekre épített félelmek.. Erről az jutott eszembe, hogy amikor kisiskolásként
a védőoltásra (a karcolásra) várakoztunk a rendelő elött, hasonló rémhírekkel
hülyítettük-rémisztgettük egymást. Az ujjnyi vastag tűtől, az izzó billogozáshoz
hasonlatos ízzó tűveli karcolásig. Igaz akkoriban nyolc évesen még bocsánatos,
de az hogy felnőtt emberek is hasonló butaságokkal rémisztgessék önmagukat és egymást?? Nem gondoltam volna.
Az önzés egy dolog, de az biztos, hogy akár ennyire önző, vagy akár ennyire
bizonytalan párom lenne, akkor bizony azonnal elmenekülnék, hiszen ez a fajta
viselkedés lehetetlenné tesz minden tartós párkapcsolatot.
Mindezzel együtt: Köszönöm a válaszokat!
Új kérdés: Valóban ennyire infantilis, gyerekes gondolkodásúak a 30-on túliak ???
Én nagyon sokat szenvedek ezen...harmincas éveim közepén járok és a feleségem olyan típusú betegségben szenved, ami egyenlőre valószínűtlenné teszi ezt...és nem tudom eldönteni, hogy azért nem akarok gyereket, mert tényleg nem vagy az előbb említett ok miatt. Ugyanakkor látom, hogy a közeli hasonló korú baráok, ismerősök között már mind van baba és frusztrál. Mert kilógnak azok a társadalomból, akiknek nincsen. De muszájból nem kell gyerek! Lehet, hogy akkorse kéne, ha momentán lehetne. Csak azért, hogy valaki rám rakhassa a szemfedelet.....vagy , hogy a szülőknek legyen unokájuk...10 éve ezt kapjuk...elég nehéz ezt lelkileg elviselni, de kezdek beletörődni, és nem mintha vágynak rá. Más gyerekével nagyon jól elvagyok , mert ott nincs felelősség és nem napi 24h készenléti szolgálat van. Szóval nehéz ügy ez. Mert az emberben az is ott mocorog, hogy biológiailag mégiscsak ezért lettünk teremtve. Nem akarok túl fennkölt lenni, de ez a Teremtés célja. Én nehezen tudom ezeket feldolgozni...
1. kisállat vs. gyerek: Nálam nem vs. van. A kuytus nem gyerekpótló, egyszerűen csak imádom az állatokat és azért lett éppen kutyánk és éppen ő, m megláttunk egy hirdetést, ahol 5 gombócnak kerestek gazdit (ha nem tudták volna elajndékozni, valszleg Illatosra kerülnek:(. Ebből mi a később Tappancs névre keresztel gombócot választottuk, de ha akkor éppen cicát látunk, akkor most cicánk van. Sőt, ha egyszer lesz gyerekem, akkor mellette szeretnék kutyát/cicát/ kisállatot tartani, m nekem fontos, h a leendő gyerekem tisztelje az állatokat, megtanulja a velük járó felelősséget, tiszteletet, stb-t. + szvsz ez egy lelki többlet is egyben. (Fú de fennkölt voltam)
2. "Nem tartom egészségesnek, hogy valaki (akár férfi, akár nő) 30 éves kora tájékán (+/- 2 év) még mindig ott akarjon tartani, ahol középiskolás és egyetemista évei alatt! Otthon lakni a szülőkkel, a munkahelyi keresetet extra "zsebpénznek" tekinteni a különböző fogyasztási javakhoz és szórakozási formákhoz, a munkán túl nem vállalni semmilyen kötelezettséget vagy felelősséget; laza, felszínes kapcsolatokat fenntartani (....), amikből az első konfliktus vagy nehézség alkalmával kihátrál az illető - mint patkány a süllyedő hajóról."
Előrebocsájtom, ez most off lesz.
Én 16 éves korom óta dolgozom. A gimi alatt diákmunkákat végeztem (7végén, nyáron, suli után), m nem tartottam "etikusnak", h anyukám az én kamaszkori faxságaimat finanszírozza (anyu egyedül nevelt). Elmentem diákmunkát végezni, amit kerestem, abból eljártam bulizni, abból vettem cigit, meg mindenféle más (ma már hülyeségnek tűnő) dolgot. Mindezek mellett leérettségiztem (egy kéttannyelvű gimiben), majd utána a saját lábamra álltam és elköltöztemm otthonról. Kő keményen dolgoztam, h meg tudjak állni a saját lábamon, mellette anyut is támogattam, ahogy tudtam. Elvégeztem nappalin egy egy éves sulit, utána, szintén nappalin, jött a fősuli, és ezek mellett végig melóztam, eljutottam egy szintig (vezető beosztás), lediplomáztam. Mindezt úgy, h a saját lábamon álltam, nem pedig másokon élősködtem. Sőt, anyukám épp a napokban mondta, h irtó büszke rám, egyrészt azért, amit eddig elértem, másrészt pedig azért, h mindezt a saját erőmből. (sőt, a barátaim számára is követendő példa lettem)
Mindezek mellett eljártam bulizni, voltak felszínes kapcsolataim (haverok, pasik egyaránt), DE a barátaimra, családomra mindig szántam időt, energiát. Soha nem hátráltam ki a problémák elől, ha vki bajban voltm segítettem neki, ahogy tőlem tellett. Ezt a patkány-dolgot (feltételezem csak azért, m nincs gyerekem) kikérem magamnak, látatlanban tán nem kéne így minősíteni embereket!
Az ember nem néz be egy napig, és nem győz visszaolvasni :))))
Szóval először Gézoo-ra reagálnék:
1. Miért ne vállajon gyermeket egy egészséges felnőtt pár??
Ezt a kérdést nem igazán értem ebben a környezetben. Mi itt nem azt hírdetjük, h márpedig ne vállaljon senki gyereket, m csak nyűg lesz vele, stb. Ellenkezőleg. Szvsz az a pár akiK akarNAK gyerkőcöt, vágjanak bele. (Hangsúlyozom a többesszámot, tehát nőci, pasi egyaránt ezt akarja)
Ott, ahol csak az egyik fél szeretné, megoldást kell találni. Hogy ez kinél mit jelent, megint csak párkapcsolatfüggő.
Akik viszont úgy döntenek, h (most még) nem akarnak gyereket, akkor ezt fogadja el mindenki, ők így döntöttek, ez van, kész.
2. Milyen valós, megalapozott indokai lehetnek? (vannak..?)
- érzelmi indok: ha nem áll biztos talajon a kapcsolat, akkor előbb jöjjenek tisztába egymással, utána ráérnek a gyerek-projekten rágódni. Egy bizonytalan kapcsolatot (ne adj Isten olyan kapcsolatot, ahonnan az egyik fél dobbantani szeretne) egy gyerek sem fog összetartani.
- lelki indok: Ha a párok nincsenek tisztában azzal, h egy gyerek a nap 24 órájából 24-ben nem mosolygós, csendes nyugodt baba, hanem ha fáj vmi, sír , fel kell kelni etetésre, stb-stb, és ezt nem veszik számba, nincsenek erre felkészülve, ebben az esetben sem feltétlenül ideális a környezet egy gyerkőcnek.
- anyagi indok: Nekem ne mondja senki, h egy gyerek nem jelent anyagi megterhelést egy családnak. Az, h ezt ki,hogy éli meg, nyilván anyagi helyzettől függ. Akinek nincs biztonságos fedél a feje felett, akiknél gondot okoz egy fizetés kiesése (mert ugye anyuka otthon marad, persze kap GYESt, meg ilyeneket, de az nem egy komplett fizu...), akik saját magukat is alig képesek ellátni, szal ez sem ideális a gyerknek. (Itt most nem arra gondolok, h akik nem tudják márkás ruhákban járatni a kölyköt, meg évente világ körüli útra menni, stb. azok ne is gondoljanak gyermekláldásra)
mMég biztos lehet folytatni a felsorolást, első körben ennyi jutott az eszembe
Mit veszíthet valóban a gyermekáldással a pár?
Egy baba/gyerek felborítja az eddigi életet és nem csak ideig-óráig, hanem a hátralévő életre. Igenis kötöttséget jelent, azzal a gyerekkel foglalkozni kell, ami időigéynes, nem teheted azt, amit Te akarsz, m felelős vagy a gyerekért, ergo azt a szabadságérzetet veszíti el a pár, ami eddig megvolt. Ezt van, aki vállalja, m nem veszteségként éli meg (gyerekes pár), van aki meg nem. Én tudom, h mit veszítenék most egy gyerekkel, és ezt most tényleg veszteségként érném meg. Azt nem állítom, h az világ élemeben így lesz, most így érzek, de nyitott vagyok :))))
Remélem kielégítő volt a válasz (ígyhajnalban, az első KV idején:)))
Mielőtt bármit mondanék szeretném leszögezni, hogy én kb 1 év múlva szeretnék gyereket vállalni.
Egyszerűen csak újra és újra elszomorodom azon amit itt látok, mert:
1. A gyerekszülés szerintem senkinek nem a kötelessége, aztán vagy elfogadják az érveit, vagy nem. Amíg nem vagy a másik helyében, addig könnyen jelented ki, hogy ez neked nem érv. Honnan tudhatná bárki, hogy mit érez a másik. Attól hogy fájt már a fejed, még nem biztos, hogy a másiknak is pont ugyanúgy fájt.
2. Attól hogy valaki nem akar gyereket még nem hiszem, hogy értéktelen ember, felszínes kapcsolatokkal... Szerintem jópár hozzászólás pont arról szól, hogy felmérték, hogy mit tudnak és akarnak vállalni. Sokaknak stabil kapcsolata van, amibe bele is kell tenni valamit ahhoz hogy sokáig működjön, és lám képesek rá.
3. Miért baj, ha valaki jól érzi magát, méghozzá úgy, hogy bulizik. Netalán még élvezi is az életet és boldog. És ehhez a boldogsághoz egyetlen gyereknek sincs semmi köze. Miért baj, hogy ő mástól érzi jól magát mint ti?
Mostanában valahogy mintha még a szabadság szó is valami perverz bűnt jelentene.
4. A szülés mindig kockázat. Nincs rá garancia, hogy minden okés lesz. Ezt is el kell fogadni annak, aki szül.
5. Kicsit olyan érzésem van, hogy mindezt azért teszitek, mert így a ti életetek, értékrendszeretek a másiké fölé kerül. Ettől biztos jobban érzitek magatokat, hiszen jobbak vagytok. Dehát jók vagytok anélkül is, hogy ilyeneket írnátok számotokra ismeretlen emberekről, akik máshogy élnek, másban hisznek, mást tartanak fontosnak.
Kedves gyomnövény, bocs, hogy pont nálad forrtam fel, de te voltál az utolsó csepp nekem. Nem te tehetsz róla, hanem én, hogy nem szeretem ezt látni. Munka ügyben eszembe jutott egy olyan is, hogy ha tényleg van szabadidőd, akkor esetleg megpróbálhatnád az önkéntes munkát, és lehet, hogy később "éles" munkára is át tudnál állni. Az onkentes.hu -n rengeteg lehetőség van.
2.Attól még, hogy én pl. nem akarok gyereket, nem élek úgy most sem, mint egy egyetemista. Nem járok bulizni, nincsenek "haverjaim". A párommal töltöm az iskola után fennmaradó időmet, akivel már 2,5 éve vagyok együtt, és nem fogok "kihátrálni a kapcsolatból" valami kis hülyeség miatt. Elég felnőtt módra élek. Azt én sem tartom normálisnak, hogy valaki dolgozik és a pénzt magára költi, miközben a szülei tartják el. De bocs, kisgyerekes családokban sokkal több ilyet látok. Nagyszülők perkálnak mindent, mert a Fiatalok nem megfelelő anyagi háttérrel "vállaltak" (ez a szó túlzás) utódot....
1. kisállat vs. gyerek: nekem is van kisállatom, szeretem is, örömet okoz róla gondoskodni (etetés, itatás, alomtisztítás, szőrkefélés, állatorvos, stb.), de nekem még eközben is az jár az eszemben, hogy mennyivel jobban élvezném, ha a saját gyerekemről (és férjemről) gondoskodhatnék! Mert az lenne az igazi! Ez csak gyakorlóterep, bemelegítés.
Szerintem létezik olyan, hogy anyai/apai ösztön, és bár egyénenként különbözik, hogy milyen életkorban éled fel, de feléled, az ziher!
2. hobbyk feladási kényszere a gyerek miatt: nem vitatom, hogy a kisbabáról való gondoskodás, főleg a kezdeti időben számtalan lemondással és szigorú napirenddel jár. Ezért valóban csak olyan korban és olyan élethelyzetben (a leendő szülők közül mindkét fél akarja) szabad rá vállalkozni, amikor nem tűnik emberfeletti áldozatnak, nem a kapcsolatot veszélyeztető negatív eseményként jelenik meg a "rémképe".
DE: nem tartom egészségesnek, hogy valaki (akár férfi, akár nő) 30 éves kora tájékán (+/- 2 év) még mindig ott akarjon tartani, ahol középiskolás és egyetemista évei alatt! Otthon lakni a szülőkkel, a munkahelyi keresetet extra "zsebpénznek" tekinteni a különböző fogyasztási javakhoz és szórakozási formákhoz, a munkán túl nem vállalni semmilyen kötelezettséget vagy felelősséget; laza, felszínes kapcsolatokat fenntartani (értem ezt mind a szerelemre, mind a barátságra), amikből az első konfliktus vagy nehézség alkalmával kihátrál az illető - mint patkány a süllyedő hajóról. Ne csak addig legyen valaki jó nektek, ameddig mosolyog, benne van a bulikban, sikeres, jól keres stb., hanem egy igaz barát/társ kiáll a másik ember mellett betegség, baleset, családi problémák, munkahelyi gondok, anyagi problémák, stb. idején. Nekem, amikor hullámvölgybe értem, sokan hátat fordítottak, többen, mint akik nem tették ezt! És most még "csak" barátságokról beszélek, nem az együttélős párkapcsolatról, ahol már nagyobb a tét (akár egy kisgyerek is lehet az a bizonyos "tét")!
Szintén tanulságos, hogy azok a barátaim álltak ki mellettem a leginkább a bajban, akik családosok! Azt hinné az ember, hogy gyerekek mellett nincs idejük, energiájuk, türelmük egy balfék haverra, és mégis!
Ja, és ők rá az élő példa, hogy a gyerekeket bevonva is számos jó mulatság létezik, de nagyszülői segítséggel (tudom, sok esetben nem áll rendelkezésre) minden pár szakíthat magának néhány napot, hogy szusszanjon, akár kettesben, akár barátokkal menjenek ide-oda.
Egyedül a szemellenzősen a munkájuknak élő, üresfejű-üreslelkű karrierista majmoknak nincs idejük a barátaikra.
3. egészségügyi kérdések:
- ha a nő nem veszélyeztetett terhes, egész terhessége alatt élhet szexuális életet. Tehát a férjnek nem kell másutt keresnie a szexet.
- epidurális érzéstelenítéssel lényegesen csökkenthető a szülés fájdalma.
Azért ez ma már nem így van. Ez is szolgáltatás, választhatsz kórházat, orvost, szülésznőt. Veled lehet a párod, vagy anyukád, nem kell egyedül küzdened.
na pont ez az. erre akartam reagálni solemnity kutyakakis hozzászólásánál is. írta, hogy a kutyája piszkától nem undorodik, de egy idegen gyerekbilitől igen. annyira más, ha az ember sajátja, hogy óvakodni kell az olyan kijelentésektől, hogy a "gyerekek" vagy a "kutyák". a tied, az attól más, hogy a tied. én sem mindig tudok mit kezdeni a gyerkőcökkel, és nem nagyon szeretek hozzájukérni, de rendkívüli módon szórakoztatnak, és világos, hogy ha az enyém lesz, mindent más színben fogok látni. a kutyáktól rettegek, de egy saját kutyával biztosan ki tudnék alakítani egy sokat jelentő kapcsolatot.
Elolvasva a topicot en is hozzaszolnek, mint gyermektelen, de meg nem 30-as.
Vilag eletemben nem szerettem a gyerekeket. Nem tudtam, hogyan fogjam meg oket, feltem, hogy leejtem oket, vagy olyat mondok, vagy teszek, ami a kedves mama nevelesi elveivel osszeegyeztethetetlen. A baratnoim imadtak a kisgyerekeket, kishugaikat vagy a novereik gyereket folyton babusgattak, en ilyenkor csak feszengtem. Sot, bevallom, hogy szegeny gyerekek idegesitettek is sokszor, ahogy sirtak, nyugoskodtek, a nagyobbak, meg butasagokat kerdeztek vagy "tapadtak" a felnottekre. Ettol persze borzasztoan ereztem magam en is, hogy valami nagyon nem stimmel velem.. 24 eves koromban, az egyik unokatestverem kisbabaja lattan tudatosult bennem: nem szeretem a MAS gyerekeit. A sajat verem egeszen mas tema...
A szülés meg, úristen, nemondd már,hogy nem fáj! Azon a pici lyukon kijön egy többkilós valami és nem fáj????? Anyumnak pl nagyon fájtam :-) és az orvosok milyen szemetek, magára hagyják a szülő nőt, hadd kínlódjon, "más is kibírta, te is ki fogod"...hát tojok rá, hogy más mit bírt ki, én utálom a fájdalmakat!
Szerintem meg érvek. Nálunk a családban mindenki szörnyen meghízott a terhesség alatt és senki sem tudott lefogyni. De nyilván ha akarnék gyereket, ez nem érdekelne, végül is a párom nem olyan fontos a gyerekneveléshez :-D de nyilván nem ez a fő érvem, sőt ezt nem is szoktam felhozni mint érvet. Pedig nem értem, miért baj az,ha valaki fél, hogy elveszti a párját, mert elformátlanodott.
A másik: ismertem olyan pasit,aki hosszú évekig sosem csalta meg a feleségét, de amikor terhes lett a felesége, teljesen bekattant, mert nem bírta szex nélkül, az asszonyka pedig nem tudott rajta segíteni.Akkor fordult meg a fejében először, hogy megcsalja.
Azért, mert ezek a dolgok nem igazak. Ha valaki nem hagyja el magát, akkor nem hízik el. gyerek mellett jól lehet pl.otthon tornázni, este meg ha a férj hazaért el lehet menni futni. A szülés után meg az ember alvázilag is helyrejön. Ha mégsem teljesen, akkor ott az intimtorna. A férj meg ha igazán szeret, akkor nagyon fogsz tetszeni neki nagy hassal. Egy várandósnak a szexuális étvágya lehet pl. nagyobb is mint normál állapotban. Szülés után meg nem elhanyagolható, hogy az embernek egy jó ideig a szilikonnal vetekedö melle lehet. Persze csak szerintem. De én már próbáltam.
Bocs, kereszteztük egymást. Egyébként huszonévesen én se tudtam magam elképzelni anyaként, hasonló kifogások (vegetatív, nem beszél, intenzíven van, stb.) miatt. 30 voltam, mikor megismertem a férjemet, vele valahogy a gyerekvállalási kedvem is megérkezett minden rábeszélés nélkül. :-)
Ne légy igazságtalan, egyszerűen mázlista vagy. ;-))) Ellenpéldaként már az első két hónapban felkaptam 20 kg pluszt zabálás nélkül, addig se voltam törékeny, azóta ugye nem kell mondanom, milyen csinos vagyok? ;-) 9 órát vajúdtam a császár előtt, tulajdonképpen egyáltalán nem volt kellemes. Ezzel együtt (vagy ennek ellenére) tervezzük a másodikat és a harmadikat, mert számunkra a büdös pelenkák és az időnkénti nyikorgás (szavam nem lehet, kimondottan zsúrgyerekem van) eltörpülnek a ded létéből fakadó örömök mellett. Másnak előbbiek dominálnak, ennyi. Szerintem még az a jobbik eset, ha ezt fel tudják mérni, és nem tesznek szerencsétlenné egy (két, több) nem igazán vágyott és szeretett utódot.
nem,nem,felreertesz.Kimondottan tisztelem azert,mert mivel igy gondolkozik,inkabb nem vallal gyereket.
Csak jobban el tudom fogadni azokat az erveket,hogy nem szereti a gyerekeket,vagy terhesnek erzi a feleloseget,mint hogy annyira fajdalmas a szules..Nem tudhatja,de az erzeseit igen es azt tiszteletben is tartom
Lehet, hogy neked nem érvek, de neki igen, miért baj ez? Lassan már egy bankban is könnyebb lesz hitelhez jutni, mint itt bárkinek is elfogadni a véleményét?
Egyébként szívemből szóltál, de a nőknek még annyival is nehezebb, hogy ki kell hordani, meg kell szülni, őrjítő fájdalmon keresztülesni, utána kitágul-meghízik, a leghűségesebb pasi is akkor kacsint félre, amikor a felesége terhes lesz...és hát a nyűg nagy rész az anyukára hárul."
tudod hany gyerekes anyukat ismerek,akit barmelyik 20 eves lany megirigyelhetne az alakjaert?Nem torvenyszeru,hogy szules utan valaki meghizik,vagy elhagyja magat.
En 2 gyerek utan is ugyanolyan 50 kilos voltam,mint regen,kockas hassal.Nem mondom,a harmadik utan van vagy 5 kilo pusszom,de nem zavaro egyaltalan,foleg az "anorexias" 50 kilomhoz kepest.
Őrjitő fájdalom??????3-at szultem,semmi ilyesmire nem emlekszem...a szexualis eletem pedig teljesen rendben van,nem tagultam ,alkati kerdes is
Ok. megértem, de konkrétan mit nem tart vonzónak, vagy helyesebben
mit tart visszataszítónak a gyermekáldásban?
Ezt a komplex kérdést, ha elkezdem boncolgatni, először is két részre kell osztani.
Az egyik fele az észérvekkel indokolható, a másik fele pedig nem.
Hogy mi is az, hogy "észérvekkel nem indokolható"?
Egész pontosan ugyanaz az érzület, miszerint vannak ételek, amiket szeretünk és vannak, amit ki nem állhatunk. Van zene, festmény TV műsor, ami teszik és van ami nem. És ezek, ahány ember, annyiféle variáció. És nem indokolható: ízlik v nem ízlik és kész, tetszik v nem és kész.
Namost: nekem a gyermek, a vele járó dolgok, a szülői lét stb stb: nem tetszik*.
Nem vonz, de ennél ezt jobban alátámasztani v indokolni nem tudom.
Az észérvekkel indokolható része: ha valami nem ízlik, akkor nem veszek olyan kaját a közértben, ergo a gyerekezést nem látom vonzónak, a bőgőmasinákat is inkább visszatasztónak látom, mint aranyosnak, ezért nem választok olyan életvitelt magamnak, ami nem tetszik.
És még nem is beszéltem arról, hogy sok kötöttséggel és kötelezettséggel is jár, ami szintén nem szól mellette.
*24-25 éves koromban egy házibuliban megismerkedtem egy lánnyal. Amolyan "első látásra" volt a dolog. Ő az első csók után elárulta a "titkát": válófélben van és két gyermek édesanyja. Nekem nagy megrökönyödést okozott eőször. Aztán megbeszéltük, hogy tiszteletben tartjuk egymást, az eltérő életvitelt is.
Ő nem akar belőlem pótpapát faragni, de én nem akadályozom az anyai teendőkben.
A lényeg, mivel korrekt és jóhiszemű embernek tartom magam, nem tudtam megszokni a helyzetet, nyomasztott a szitu, olyan szinten összezavart, hogy bár a lánnyal jól voltunk, de inkább kiléptem a kapcsolatból. És elsősorban azért, hogy őt ne kössem le, hisz rám újférj-anyagként a gyerekek miatt nem számíthatott. Nem akartam, hogy miattam elszalassza az igazit, aki meg tudja szeretni a gyerekeket és elfogadja a szitut.
Nekem diszkóba, kirándulni járó partner kellett. Ő ebben partner is volt, de hát sok korláttal. Úgyhogy, amint fentebb említettem, inkább kiléptem a dologból.
Ezt én mondtam, és úgy értettem, hogy azt a jót, amit tőlem kap (mert remélem, hogy bár senki nem tökéletes, azért nagy csalódást nem fogok okozni neki), ne nekem adja vissza, hanem majd a gyerekeinek. És nem várok érte hálát, nekem doszt elég lesz, ha látom, hogy jó neki.
Hát szerintem nekem lehetne gyerekem, de még nem próbáltam összehozni egyet sem :-D Ha meg nem lehetne, akkor legalább mondhatnám, hogy nem lehet. Így max annyit mondhatok: "lehet,hogy nem lehet"
Tudod: "Ha a szüleidnek nem volt gyereke, neked se lesz"
A mártíranyás vers direkt ilyen, pont olyan szélsőséges, mint a másik. Mintha idióta plázapicsa lenne mindenki, aki nem akar gyereket! Akit én ismerek, és nem akar, az mind intelligens, soxor többdiplomás ember! Erről ennyit!
Egyébként szívemből szóltál, de a nőknek még annyival is nehezebb, hogy ki kell hordani, meg kell szülni, őrjítő fájdalmon keresztülesni, utána kitágul-meghízik, a leghűségesebb pasi is akkor kacsint félre, amikor a felesége terhes lesz...és hát a nyűg nagy rész az anyukára hárul.
