“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Tegyük helyre a dolgokat. Nagyon kevés nő akar egyedül gyereket. Többnyire a pasi átveri, vagy megerőszakolják a nőt, és abból van a gyerek. És úgy marad egyedül szülésnél. Ezért nem értem a libsi hisztit. Persze, a pozitív dolgokra nincs affinitásuk.
Az jó cikk volt pedig. Én már csak arra lettem volna kíváncsi, hogy a ha a lány sapka helyett mondjuk egy divatos kendőből turbánt csavart volna a fejére, azt is levetették volna vele?
"Az, hogy valaki azt gondolja egyedülállóként, hogy neki joga van ahhoz, anélkül, hogy lenne párja, neki joga van ahhoz, hogy neki gyereke legyen, és ezt a jogot vívja ki magának, az a gyermek oldaláról megközelítve megfosztja a gyermeket attól, hogy neki édesanyja és édesapja legyen. Ez szerintem egy olyan helyzet, amikor a gyermeknek az érdekét kell védenünk."
Ezzel csak az a baj, hogy egy kész, visszacsinálhatatlan és megoldhatatlan helyzetet próbál meg megoldani.
Ugyanis mire a gyerek érdekének ilyetén védelmére kerülhet a sor, addigra az a gyerek már megvan, ugye...
Most hirtelen nem is jutna eszembe más, csak a vegyük el a gyereket, oszt' adjuk nevelőszülőkhöz (ami praktice a gyereket ért kár megduplázását jelentené, mert hát onnantól anyja se lenne, nem csak apja), vagy valamiféle elváltapa-szimulációs helyzetet tudnék még elképzelni, ahol erre képzett férfiak játszanák el az apaszerepet, mintha csak elvált szülők láthatása lenne a dolog.
Mondjuk, ez azért kurvára nem is rossz ötlet: egy ilyen fickó hetente mondjuk öt gyerekkel tarthatna egy-egy apanapot.
