“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Eddig nem túl hízelgő jelzőket látok ugyan tőle , de amiről valaki gyárilag nem tehet , azzal nem dobálódzott .
Tudod ... olyanokkal , hogy valaki kicsi/nagy/kövér/sovány/szép/csúnya .
Nem akarok én beleszólni az ősi háborútokba (hisz assetom' honnan ered) , de az ilyen nagyon szúrja a szemem . Mert senki se tehet róla mivel verte/áldotta meg a természet .