Részemről a múlt század 30-as éveibe. Tudom nem volt mindenkinek minden fenékig tejfel, de szüleim fiatalsága és a regények amit olvastam a korból, azt sugallják, hogy nekem jó lenne.
Nekem a kertes házról csakis a gondok jutnak az eszembe. Kiskoromban még volt házmester, de azt a házat államosították. Ekkor kerültünk a nagyszülőkkel együtt egy házba. Akkoriban reggel 6-kor becsöngetett a rendőr, hogy nincs elsöpörve a hó!Az egész család infarktust kapott, hiszen a legszebb csengőfrászos éveket éltük. Aztán gondolni kell mindig a kukára, az állandóan felmerülő javításokra stb. Mikor elhagytam az országot azt mondtam, ezután már csak bérlakásban akarok élni. Ebből a szempontból életem leggondtalanabb évtizedeit éltem meg. Itthon persze lakást kellett venni, de szerencsére van kertész és a havat-kukát és egyebet is más intézi. Ráadásul van madárfütty és mégis a városban érzem magam.
"Hivatalból" felfedeztem, hogy a külső XI. ker tele van kertes házzal pár sarokkal főútvonaltól, tömköztől. Lágymányosi lévén, ezek szerint nem is kell elhagyjam Szentimrevárost ahhoz, hogy az ittenihez (valamennyire) hasonló módon éljek... ha úgy kívánom.
Igen, ez akkor jó, ha olyan a munkád, hogy nem kell naponta bejárnod a nagyfaluba. Ha mégis, akkor szívás, mégpedig napi. Tehtube számítása alapvetően jó, és én is valami hasonlóban gondolkodom, csak hát nagyon függ a fizetéstől az, mennyit számolhatok el a család "utazási munkájára". Azt hiszem, az a nettó 2000 Ft/óra elég gavalléros számítás, hiszen az havi 350 nettót feltételez, ami még a budai úri népeknél sem általános. És hát nagy különbség az a pénz, amit megkapok, amit nem kell kiadnom, meg amit csak elméletben kapok meg. :-) Hasonlóképpen számoltuk ki, amikor átköltöztünk Zuglóból Budára, mert ott nem volt bölcsi, meg ovi, itt meg igen. Az megérte, de azt könnyebb volt számolni, mert kevesebb volt a változó. Ezt a mostanit még nem látom át.
Sajna valóban nem számolnak sok lényeges szemponttal a kiköltözők. Egyáltalán nem olcsóbb kint egy kertesház, csak legfeljebb részletre kell megvásárolni az ár második felét.
A részlet meg a sok benzinköltség, idő és fáradtság amivel a nagyobb távot legyűrik.
Agglomeráció esetében napi 50-100km üzemanyag ami 3-4e /nap. Plusz egy második kocsi, simán kijön havi 80e-re csak az üzemanyag. Évi egymilla! Plusz amortizáció.
Ehhez hozzájön napi egy óra plusz "munkaidő" legyen csak 2e, az már havi 50e, évi 600e. Plusz gyerekek, asszony, rokonok, simán kijön az évi kétmillás többletköltség.
Mi 1981-ben költöztünk ide a faluba, éppen jókor ahhoz, hogy meg tudjunk végleg maradni. Igaz, azóta a harmadik helyen és házban lakunk, ahogyan az éppen aktuális létszám megkívánta.
Előtte évekig kirándultunk a tágabb környékre, már akkor sem tűnt távolinak a várostól, ahová már inkább csak akkor megyek, ha küldenek vagy hívnak.
Az inga állítólag már visszafelé leng, a kiköltözők egy része már visszaköltözik, legalábbis ezt mutatják az állandó lakcím-adatok. Valószínűleg a tesómék is rég visszajöttek volna, ha csak ez a két nagyobb gyerek lenne. De hát ott a harmadik, akinek nagyon kell a gyerekközpontú, alternatív iskola, és az épp ott van, a faluban; a legkisebbnek meg a friss levegő, a kert, a zöld. Nehéz ügy, az ember nem tudja, melyik ujját harapja.
A szlömösödés megállítható, illetve visszafordítható. A VII. kerület már kezd menő lenni, a VIII-ban megindult valami, csak a válság megállította, a IX-nél viszont még időben kezdték, és egyértelműen kinyomták a gettót a Külső-Ferencvárosba, pedig amikor ott tanítottam, a Páva-Tüzoltó-Haller-Balázs Béla négyszög még sújjjosan gáz volt. Előbb-utóbb beáll egy egyensúly, elvégre a piac mindent szabályoz, csak durva kilengésekkel. De ha a politikusok nem csinálják, valakinek kell. :-/ Kialakul az a dugó, amibe még épp érdemes beállni, amit még épp érdemes elviselni a reggeli madarakért, az a kutyaszar mennyiség, amibe hajlandó valaki belelépni, hogy cserébe közel legyen a kisbolt, az a szmog, amit bevállalsz, hogy gyalog lehessen hazamenni a színházból. Marhára nem vagyunk egyformák, és ez a jó, mert így mindenki megkaphatja, amire vágyik, nem kell egyen lakótelepeken lehúzni az életünket, mint ahogy azt egykoron kockás papíron eltervezték nekünk.
(Mellesleg a hétvégi házra egyre kisebb az igény. Az autózás alapvetően nem drága, legalábbis a keresetekhez képest nem drágább, mint régen, szállás bárhol az országban van dögivel, minden árfekvésben és minőségben. Beülsz, kiveszel egy szobát/házat/sátrat hétvégére, elmész és hazamész. Nem nyírsz füvet, nem ganajozol disznót, nem vágsz fát, csak friss tejet iszol, parasztosat játszol, kirándulsz, vagy velneszelsz három napig. Erre akkor jöttünk rá, amikor egy szinte sík, dobogókői telket akartunk eladni. Hát, nem ment. 40 km-re Pesttől, 500 méterre a sípályától, télen is járható utcában, víz-villany-csatornával egy 1300 m2-es telek a kutyának sem kellett, illetve egyetlen olyan ajánlatot kaptunk rá, hogy annyiért nekünk is kellett. :-) De a Balaton is tele van eladó "klasszikus" kis házakkal. Csak az megy jól, ami vízparti, vagy nagyon vízközeli. Ahol dolgozni kell, mert szőlő, vagy gyümölcsös van, az a kutyát nem érdekli.)
Fiatal családok kisgyerekekkel lelkesen építkeznek a városon kívül, mert kertes házra vágynak. Azután egész héten nem élvezik a kertet, mert későn érnek haza. Ha a házépítés után továbbra is jól megy nekik, nyaralót is szereznek, tehát még nyáron, illetve hétvégén sem használják ki a kertes ház előnyeit. Sőt, a nyaralót sem, mert külföldön nyaralnak...
Csak a gyerekekre nem gondolnak, mert a kiköltözéskor még kicsiket autóval viszik óvodába, alsó osztályokba, de szegény gyerekek 8-17 éves kor között nehezen tudnak eljutni külön órára, edzésre, színházba. buliba stb. Szóval ők szívják meg.
Ja, és egy házaspárnak nem elég két autó, mert ha az egyikkel bármilyen pici szerelési probléma adódik, felborul a logisztika.
Volt szerencsém fél év városszociológiát hallgatni. Akár elő is kereshetném a jegyzeteimet, de a lényeg az, hogy ezt a várható városfejlődési irányt Szelényi Iván szépen kifejtette anno. A kiköltözéseket, a belső szlömösödést. Természetesen az elmúlt pár évtizedben már megélt gazdasági/társadalmi változásait nem lehetett előre tudni, ezek részben módosították is részleteiben, de az alapvetés akkor számomra mellbevágóan logikus volt.
A hogy lesz tovább-ot nem tudom elképzelni, de elképesztő, ahogy sok minden sorban lepusztul a városban.
De, ha újra olvasom Asimov Alapítvány -trilógiáját, érdekes lesz, legalábbis nekem. Majd jól előkeresem.
A tipikus 90-es évekbeli csapda. Annyi pénze nem volt egy fiatal házaspárnak, hogy a városon belül vegyen kertes házat, kimentek hát huszonkilométerre. Ami a térkép szerint nem sok, csak ha "a fél város" ott lakik, és mindenki egyszerre akar bejönni reggel dolgozni... A gyerekeknek meg nincs más megoldás, feltéve, hogy nem akarnak hóttkeresztény középiskolába járni. (Hát, nem akarnak.)
Szerintem ha ezek a gyerekek majd megnőnek, kizárólag a belvárosban akarnak majd lakni. Feltételezem, hogy a szülők is ott éltek, azért vágytak friss vidéki levegőre. A gyerekek meg isszák a levét ennek a vágynak:-(
Az esztergomi vasút felújításának pikantériája, hogy annak idején 1893-1895-ben, az engedélyokirat kiadásától a vasút forgalomba helyezéséig 23 hónap telt el, és ebbe még a Duna-híd megépítése is belefért.
És akkor jó, ha a 4-es metrót nem kell majd visszafizetnünk a remek tervezés miatt. Beígértünk fűt-fát, millió utast, oszt' ló... se lesz, mert annyival nem gyorsabb, mint a villamos.
