“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
"A deportálás humánus megoldás volt a korabeli büntetésekhez képest, igazából még jól is jártak, a nyirkos Angliából a napsütötte Ausztráliába kerültek :)"
Hátja... asszem, ha nekem lengetnének be egy kötelet és azt változtatnák deportra, én még a déli sarkot is bevállalnám. Hát még Ausztráliát! :)
"Anno állítólag megtörtént, hogy valaki minden nap egy talicska salakot tolt ki a gyár kapuján. Az első 15-20 napban kiboríttatták vele a portán, hátha valami van a salak alatt. Aztán csak intettek, hogy mehet. (rendes ember ez, nem lop)
1 év után bukott le. Mindennap ellopott egy talicskát."
Ezt a sztorit én is hallottam, csak faforgáccsal. :)
(Mondjuk, ahány talicska lehetett egy átlagos üzemben, SzVSz vagy urban legend lehet a dolog, vagy jóval hamarabb bukott a fószer. Most gondolj bele: száz talicska is kurva ritkán van egy NAAAGY gyárban, de ha abból lopsz el csak harmincat-negyvenet, már az is egy elég látványos csökkenés!)
