Aztán mivel megnyugtató puhaságon kívül nem érzett egyebet ML nadrágjában, rájött, hogy nem sok kárt tehet benne ez az ember. Ezért hallgatott, míg a Weinsteingyalázás miatt kitört feminista bosszú csordaszelleme magával nem ragadta.
Te figyelj, én ezt nagyon unom már. Ha egy egészen pici empátia lenne benned, akkor talán bele tudnál gondolni abba, mit érezhet egy fiatal, naiv, rajongó és idealista lány, akit egy nála jóval vénebb faszi egyszer csak összetapicskol. (Amely vén tapicskoló faszit a lány addig félistenként tisztelte és fölnézett rá.)
Ha erre nem vagy képes, akkor nyugodtan állapítsd meg, hogy az összes nő hazudik, nem is volt akkora eset, ami megesett és különben is Verebes István is úriembernek tartja Marton Lászlót.
Valamennyit csak fejlődtünk 20 év alatt. '97-ben még kisebb esély volt rá, hogy egy zaklatót elítéljenek, és remélhetőleg 20 év múlva egy sem ússza majd meg.
Csak ahhoz az kell, hogy beszéljenek róla. Meg legyen tiszta mindenki számára, hogy mit szabad és mit nem. Káosz van a fejekben. Vagy tettetik?
Aki tehát bizonyítéok nélkül nem hisz a Lillának, azt (ha a törvények lehetővé tennék) legszívesebben elvitetnéd lágerbe, mint erőszaktagadó antiszemitát?
Az az "eset", amikor állítólag ML rátette az "áldozat" kezét a farkára, de nem mert tiltakozni, mert éppen előadás folyt, az tipikusan az az eset, amikor a megerőszakolt takarítónő azzal védekezik, hogy az erőszakoló előttem állt a folyosón, arra nem menekülhettem, az irodák oldalt be voltak zárva, a hátam mögött meg frissen volt felmosva éppen.
Az áldozat meg hosszú tízpercekig annyira le volt fagyva, hogy el se vette a kezét, és meg se szorította ML tökeit...
Miközben a nyilvános térben sokszor minősíthetetlen stílusban folyt a vita a leírt esetről, egy másik folyamat is beindult a színfalak mögött. Sárosdi történetéből többen rádöbbentek: bár a színésznőt nem ismerik, az elkövetőt saját tapasztalataikból azonosítani tudják. A körülmények ugyanis szinte minden részletében hasonlítottak arra, ami állításuk szerint velük is megtörtént. Így múlt hét folyamán egymást korábban nem ismerő nők, és évtizedek óta együtt dolgozó kollégák döbbentek rá, hogy sorstársak.
Sárosdi Lilla, aki színészi pályája során sosem kötődött a Vígszínházhoz, összehozta a Szent István körút 14. alatt dolgozó nők egy részét, akik megéltek hasonlót.
És az eltelt időben csak szorongtak és nem merték vállalni, hogy elmennek a rendőrségre.
Egyik sem!
Kérdem én, hogy milyen okból? (nem tudok róla, hogy bármelyik a vígben dolgozott volna, de ez mellékes is)
...na jó, de a "zsidók" kaptak segítséget a túlélshez és a feldolgozáshoz, ez a "Marton" meg "megteremtette" a liberált Nő típust, oszt nem adott használati utasítást a nyomorult férjének hozzá ;-DDD
Ez a szerencsétlen marton csak fogdosta a nőket, meg orálisan akarta inzultálni :-), és egy... EGY nem lett megdugva a sok "rendező-színész-jelölt nő" közül.
:-)
:-DDD
Tehát a kérdés:-):
Volt a "molesztáltak" között, aki bevállalta hogy meg lett hágva?
Ezen túl többen jelentkeztek, hogy igazolják a bíróság előtt, hogy Sárosdi Lilla bizalmi körében ezt a történetet épp így mesélte már több mint egy évtizeddel ezelőtt is. Talán a legfontosabb közülük az a személy, akinek a történtek után azonnal kiöntötte a lelkét az akkor 18 éves Sárosdi.
Ez se bizonyít semmit...
A nevüket egyelőre fel nem fedő nők tartanak a pertől, mert nem akarnak a névtelenségből előlépni.
Az egészet körbelengi az a sanda gyanú, hogy ezek az "áldozatok" talán ma is hallgatnának, ha az amerikai producert nem pont mostanában szednék ízekre ellenségei hasonló okból. Véletlenek pedig nincsenek.
Rájöttem egy analógiára. A 60-as évekig a zsidók sem ejtettek szinte egy szót sem a holokausztról, Auschwitzról. Szégyellték, és még a cionisták is felrótták nekik, hogy miért nem lázadtak fel, miért nem álltak ellen. A változás az Eichmann-per után következett, amikor a túlélők rájöttek, hogy milyen sok társuk, milyen ismert emberek szenvedték el ugyanazt. A szégyen ezzel (szinte) megszűnt. Remélem, most is hasonló folyamat indult.
Nos több rendező is felhasználta ezt a helyzetet a filmjében. Miért pont botcsinálta Schillingünk ne kapott volna kedvet hozzá? Mivel mostanság épp nem forgat filmet, hát real time csinálta meg.
Miközben a nyilvános térben sokszor minősíthetetlen stílusban folyt a vita a leírt esetről, egy másik folyamat is beindult a színfalak mögött. Sárosdi történetéből többen rádöbbentek: bár a színésznőt nem ismerik, az elkövetőt saját tapasztalataikból azonosítani tudják. A körülmények ugyanis szinte minden részletében hasonlítottak arra, ami állításuk szerint velük is megtörtént. Így múlt hét folyamán egymást korábban nem ismerő nők, és évtizedek óta együtt dolgozó kollégák döbbentek rá, hogy sorstársak.
Sárosdi Lilla, aki színészi pályája során sosem kötődött a Vígszínházhoz, összehozta a Szent István körút 14. alatt dolgozó nők egy részét, akik megéltek hasonlót.
Ha a főnök behívja az ifjú női beosztottat az irodájába, és pár perc múlva a beosztottnő sikoltozva, tépett blúzban menekül ki, akkor ha csak nincs a főnök irodájában kamera, ami bizonyítja az ellenkezőjét, az isten se mossa le róla, hogy meg akarta erőszakolni a beosztottat, ugye?
Na ez egyfajta hatalom bármely nő kezében, amivel simán visszaélhetnek.
