"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Lehet nyűglődni - olvass talán bele a topicba. :-) Ugyanis van, aki ezt úgy értelmezi, hogy nem mindenki felebarát, csak az aki "hasonlít" az irgalmas szamaritánusra. Viszont véleményem szerint éppen attól felebarát, hogy MINDENKIVEL egyformán igazságos, segítőkész és szeretetteli.
Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.
Az ördög AGYNAK, mert EGG MASINA ISTEN, nem kell a Lélek, csak fele, innen van a Lélek - féleség vagy igenis, ENNEK A BESTIÁNAK MINDENKI CSAK A FELE - SEGGE FÉLE LEHET, ami kezd látszóllag is láthaTÓVÁVÁVÁVÁVÁ... válni?
Azért gyüttem, hogy EGÉSSZÉ tegyelek benneteket, amiképpen a TI ATYÁTOK FENN FENN FENNE... AHOL A FAGY BALTÁJA VILLOG, AZONTUL, AHOL MÁR AZ ARANMALAC SE TUR, A PLAFONOK - PLAFONJAIN TUL, A MENNYKBE: TÖKÉLETES, PARANCS: EGYMÁST SZERESSÉTEK EGÉSZ SZIVVEL, ÉN S ATYA EGYEK VAGYUNK VELEM, AMI MÁR AZ ENYÉM, ÉN ADTAM NEKTEK, S TÖKÉLETESEDJETEK, S VEGYÉTEK HATLAMATOKBA A FÖLDET, E WILÁGNAK PEDIG FUCCS...ELVÉGEZTETETT!!!
Tudni valóban nem lehet ilyesmit. A kérdés szerintem az, hogy mit hiszel. Egyébként megkérdezem, miért érdekes az számodra hogy ki kit tart felebarátnak, ha te mindenkit annak tartasz?
Hmm...érdekes.
Uszkve másfél éve még írtam olyanokat, hogy Jézus ezt-meg azt tanította.
Most már csak azt írnám: a Biblia szerint Jézus ezt tanította, de ettől persze még az is lehet, hogy nem. Hiszen szerintem, nem lehet biztosan tudni, hogy mely részek hitelesek benne s melyek nem.
Mindenesetre akárki is - legyen az: Zarathusztra, Buddha, Mithras, Ozirisz, Hermész, Mohhamed, Lao-Ce, Krsna, Quetzalcoatl vagy ha tetszik éppen Jézus tanította - (ugyebár egyikükre sincs szilárd bizonyíték, mégis tömegek hisznek biztosan bennük) -, ezt a tanítást ("szeresd felebarátod"): nem árt megszívlelni.
És nem csak az általunk diszkriminatíve kreált felebarát halmazra, hanem mindenkire, kivétel nélkül!!!
Na persze, ha még abban sem tudunk megegyezni, ki a felebarátunk, akkor vajon hogyan, honnan is tudnánk mi az valójában: szeretni...
;)
kérlek, magyarázd el, miből gondolod, hogy én leszűkítem a szeretetet. Merthogy nekem a szeretet _pont nem_ azt a leszűkített verziót jelenti, amit Neked (ezt az általános jóindulatot mindenki/bárki iránt), és ezt önzésnek titulálni szerintem szűklátókörűség. Honnan veszed, hogy én csak azokat szeretem, akik engem viszontszeretnek? Honnan veszed, hogy a "szeressétek egymást" egyenértékű nálam a 'mást ne szeressetek'-kel?
Úgy gondolom, hogy itt nem én vagyok az, aki nem érti a másikat.
Definíció kell Neked? Az enyém: szeretet az, amellyel Isten annyira szeretett minket, hogy odaadta értünk a Fiát. Az, amelyet megtapasztaltam, és nem általános jóindulatnak találtam.
Ami jellegében ugyanolyan, mint megtapasztaltam, csak intenzitásában gyengébb, az szeretet. Ami jellegében nem olyan, lehet bármily intenzív, az _nem_ szeretet, az valami más.
Örülök, hogy volt ami átment.
Viszont azt hiszem hogy ki mit ért szeretet alatt napestig magyarázgathatnánk, merthogy szerintem ez személyreszólóan hat.
Pedig én valóban egyféle igazságban hiszek és egyféle szeretetben, ami a felebarátnak kijár.
Szinte minden bűn elképzelhető valamiféle körülmény között ahol nem minősül bűnnek - ha a szeretet vezérli. A szeretet pedig szerintem akkor szeretet, ha az ember javára válik. És itt nem haszonra gondolok. Olyan fogalmak ezek, amik vagy átmennek vagy nem, de magyarázatba nemigen lehet belemenni.
És mivel abban, hogy ez a fajta szeretet mindenkinek jár egyetértünk, talán az előbbi részletbe csak egyéb téma híján mennék bele.
1 kerdes: hogy vagy erintve ebben a problemaban? Pl. mint tanar v. szulo?
A tanarnak mindenkivel foglalkoznia kell, ez biztos. A tanfelugyelo helyeben en azt kerdeztem (vagy meginkabb megneztem) volna, hogyan banik (mit tesz) a gyengebb (es az erosebb) tanulokkal. A valasz (vagy a tapasztaltak alapjan) lehet ajanlasokat adni a tanarnak. Igy latatlanban nehez sokkal tobbet mondani.
Aztan az sem mindegy, hogy keresztyen iskolarol van szo v. sem.
>A kisherceg is ezt mondta: words ... source of misunderstanding...
:) Sok erdekes dolgo mondott.
>Egyebkent te mit tennel a tanar helyeben?
Szerintem osszesen ketfele ertelmes valasz van az eredeti kerdesemre.
1) ugy erteni, hogy az utasitas kizarolag a bukokra vonatkozik, igy az otosok mellett az egyeseket...
2) ugy erteni, hogy a kor tagitando az totstol a bukottakig, igy bele kell venni az osszes kozbensoket is. [Ezaltal praktikusan minden diakot...]
Az en gondolkodasom szerint a masodik megfejtes tukrozi a normalis gondolkodast.
Az erdekes kerdes amug nem az, hogy a tanar helyeben mit kell tenni, hanem hogy a tanfelugyelonek mikent kell beszelni, ha van egy elkepozelese, hogy mit akar, es szeretne, ha a tanarok ugy csinaljanak.
Fel lehet tetelezni, hogy a tanarolk gondolkodnak? Fel lehet tetelezni, hogy ugy gondolkodnak, mint a tanfelugyelo? Milyen varhato hatasa van annak, ha bizonyos formaban fogalmazza meg az utasitasokat?
Pl. mas szavakat hasznal, azt mondje, foglalkozzatok mindenkivel. Mi ennek a varhato hatasa? Nem az, hogy marad midnen ugy, ahogy eddig? A tanar azt mondja, persze, foglalkozok en mindenkivel, a jobbakkal tobbet, a bukottal alig, ezt tettem eddig is.
Ha ki van hangsulyozva a problema, amit lat, az sokkal hatekonyabb mondja a kommunikacionak -- arra mutat ra, ami rejtve volt. Ami felett elsiklott volna az ember megatol. [Pelda: kerj meg egy embert, hogy sorolja fel a munkatarsait. Hanyan fogjak felsorolni a portast, a takaritonot?)
A ramutato rendelkezes viszont, termeszetebol eredoen ramutat egy csoportra. Es megjelennek az olyan elemzesek, melyek ezt a ramutatast szuk es specifikus parancskent allitjak be.
Van olyan topik, amelyik arrol szol, hogy "miert beszel Jezus peldazatokban?" Szerintem igen jo oka van neki.
Persze, te is a hozzaszolasra valaszoltal, de a valasznak semmi koze nem volt sem a feltett kerdeshez, sem az altalam irtakhoz.
Kb. az alabbi model szerint:
Van egy matekkonyvben egy pelda. Mondjuk "Agi, Bela es Cecil kapott osszesen 15 csokit. Bela negyszer annyit mint Cecilnek, Agi meg tobb mint ketszer annyit mint Bela. Te hogy osztanad el a csokit?"
Es erre jonnenek olyan valaszok, hogy "mindenkinek adnek egy csokit, mert az az igazsagos, hogy egyforman kapnak. Es a tul sok csoki art a fogaknak, meg draga."
Harombol harom valaszolo ment ezen a nyomon, ez mar talan tobb mint veletlen. A kommunikacio tenyleg igy mukodik tipikus esetben, meglatni egy ismeros fogalmat, beelkapoaszkodni, es a tobbit hozatenni sajat gondolatainkbol. Kovetni az eredeti gondolatmenetet -- azt meg sem probaljuk. Megerteni a kozolni kivantakat? Azt sem.
Jezus szavai a Bibliaban pont igy jarnak rendszeresen. Kulonben ez a topik sem lenne. :)
Nem vagy egy konnyu eset, az mar biztos. Ha csak en latnam igy a dolgot, azt mondanam, "biztos tevedek", de masok is (nem csak most) megerositettek ezt a benyomasom, igy meginkabb erosodik bennem a gyanu, hogy valami 'nem koser'.
Latom, nem nagyon vagy hozzaszokva, hogy valaki ellen mondjon neked: meg kene baratkozni a gondolattal....
En tenyleg utanajarnek a dolgoknak, de hiu abrand, hogy vegigragjam magam 3000+ hozzaszolasodon...
MOndd, kedves cserfa, miert allitasz ki ostobasagodrol bizonyitvanyt, es miert irod is magad ala? Arra gondolok, amikor ismeretlenul vadolsz meg protestans teologusokat, akiket nem is ismersz.
En nem tudom tavolrol megitelni senki karizmajat, de felek, hogy nalad a karizma szo azt jelenti, felulok a magas lora, es onnan osztom az eszt.
Irtad mar tobbszor, hogy nem veszlek komolyan.megtapodtam. Ha ez valoban igy lenne, akkor hagynalak a fenebe (mint ahogy meg is erdemled), de en figyelmet szentelek neked, es szeretnem megismerni reszletesebben az allaspontodat. Nem hiszem pedig azt, hogy erre az a jo valasz, ha megint jon a magas lo, es elvisz....
En Mt 7,12 alapjan viszonyulok hozzad (es masokhoz is): ahogy en is szeretnem, ha masok (igy te is) alljanak hozzam: mint ertelmes, joakaratu es egyenrangu emberek. Voltak mar problemaink, de en nem vettem at a te stilusodat, nem fogom ezutan sem.
Aztan, csak miattam, ne lepj ki a keresztyensegbol :-) Bar azt nem ertem, mire fol mondja azt a bal lab, hogy ha a jobb kar is Jezus teste, akkor o tobbet nem akar ahhoz a testhez tartozni....
Irod, hogy nem fogadtam be a bekesseged. En inkabb forditva latom ezt (ajanlom figyelmedbe a projekcio nevu lelektani jelenseget). En utanad megyek, de mindig jon az a magas lo, es elvisz teged....
Cserfa, felebaratom, atyafiam (en ennek tartalak teged), en annak ellenere imadkozni fogok erted, hogy adjon neked az Ur turelmet, megertest, josagot, adjon neked az o vegtelen szeretetebol, hogy olyan lehess, mint O: nem szemelyvalogato.
pasa, en valaszoltam neked (161)-re a (179)-ben :-)
Irtatok tobben, tobb helyen, hogy nem kell mindenkit szeretni. De, kell. Jezus elete a pelda ra, o meg az ellensegeit is szerette.
En meg mindig azt mondom, kar, hogy nem definialjuk, ki mit ert szeretet alatt. A Szentiras szerint a szeretetnek 3-retege van (ha jobban tetszik, 3-fele szeretet van): erosz, filia es agape. Nyilvanvalo, hogy nem szerethetunk mindenkit erosszal (ez a testi szerelem), de mindenkit szerethetunk agapeval.
Nem jo otlet ezert a szeretet targyat (emberek csoportjat) leszukiteni, hogy csak a barataim, csak azok akik jot tesznek (tettek) velem. Jezus meg az ellensegeit is szerette, o visszaadta az eredeti ertelmezeset ld. (169)-ben a felebarat kifejezesnek.
A szeretetnek a leszukitett valtozata nem mas, mint onzes.
Modositom álláspontomat: Jézus üzenete SZÁMOMRA a feltétel nélküli szeretetre törekvés. Ö bárkit képes volt szeretni, de ez nem azt jelenti, hogy néha nem bánt volna szigoruan a követöivel. A szeretet nem partatlan, és szétfolyo, ahogy itt többen is felvetették, hanem a mások javára valo szeretet.. A kisgyerek ujjacskáira is rácsapunk, ha épp a konektorhoz közelit..
És fenntartom: SZÁMOMRA egyértelmü: mindenki felebarátom, akit szeretnem kell, és hogy ez mégsem sikerül maradéktalanul, annak tökéletlenségem az oka..
Egyik nap egy grafitit olvastam egy ház falán:
Az idegen olyan barát, akit még nam ismerünk
>ami hitbol, szeretetbol fakad az hosszu távon nem vezethet rosszra.
Azert itt nem mindegy, hogy a szeretet hova is iranyul.
Ha van peldaul egy narcisztikus szemelyisegzavarban szenvedo ember. Akinek a szeretete magara iranyul. Es ez hatja at az egesz gondolatrendszeret. A kornyezetre is ennek megfeleloen reagal -- akit ra tud venni, hogy felnezen ra, azt szereti, tamogatja. Akit nem, azt minden eszkozzel el fogja vetni, gondolatban es tettben. Es szabadulasi utat sem igazan latok ebbol a korbol spontan modon.
Az ilyeneknel en nem altom hogy mi es hogy vezetne jora, plane feltetlenul.
Ha a szeretet a kornyezetre, a tobbi emberre iranyul, az persze hogy nem vezethet hosszu tavon rosszra, de csak ha a tobbi emberbe mindenki beletartozik. A kivetelek miert is jarnanak jol? Vagy miert nevezheto az egesz vegeredmeny jonak, ha kozben a kivul rekedtek pl. rezervatumban, gazkamraban, vagy aktualpolitizalva egy tavoli nagyhatalom bombai alatt vegzik? Persze nyilvan a szeretett koron belul levok vallara es erdekeire tamaszkodva.
Ezek a dolgok nem szermazhatnak "hitbol, szeretetbol"? Vagy utolag, az eredemeny elemzesevel kell majd bocsanatot kerni, es ramutatni, hogy ez megsem a szeretet volt, mint a keresztes haboruknal?
Valahol megsem ertek mindent. ;-)
>Hiszen könnyü azt szeretni, aki tud szeretni mindket.
Ez sem olyan egyszeru kerdes. Lehet olyan eset, hogy A tudja szeretni B-t, de B ugy gondolja, hogy nem. Vagy ugy gondolja hogy tudja, de nem szereti. Es ezen a szemuvegen at latja minden megnyilvanulasat.
Jol vegiggondolva az jon ki, "konnyu azt szeretni, akit tudunk szeretni". De ez igy eleg semmitmondo kijelentes. :)
Szerintem akkor ezzel elfalazod magad elott az utat, hogy jonehany mas embert megerts. CSelekedeteit, motivacioit, miegymas. (Persze nem veszem komolyan ezt a bejelentesedet, hisz meredeken ellentmond az altalad irt korabbi hozzaszolasoknak. :)
>Szerintem egyetlen igazság van, aminek a segítségével minden más a helyére kerül. Ez pedig a szeretet.
Mar csak ennek az egyetlen topiknak a tapasztalataibol is lathatjuk, hogy mar a "szeretet" szo jelenteseben hanyfele fogalom lehet. Akkor melyik is ebbol az egy es oszthatatlan igazsag? (De ha ez a korabban irt gondolatot maskent megfogalmazva, tovabbra is egyetertek vele -- a szeretet fontosabb mint az egyeni "igazsag" vagy azok utkoztetese. Es ha a szeretet megvan, imndenki, eygmastol eltero igazsaga is jol elferhet egymas mellett.)
>Pl. a ne lopj parancs is azt jelenti számomra, hogy ne okozz szeretetlenséget. Tehát aki az éhezés miatt elvesz egy darab kenyeret, az nem szeretetlenséget követ el, tehát ez nem lopás.
Ezzel meg naygon nem ertek egyet. Lopas az lopas. Akar a hetkoznapi akar a jogi fogalmak szerint. Mas javanak onkenyes eltulajdonitasa (kb). Az, hogy valaki miert lop el valamit, sokat modosit a lopas _megitelesen_. A fenti helyzetben pl. a lopas _nem bum_, ha nincs realis lehetoseg az elkerulesere (pl. nincs ott a tulaj, akitol lehetne _kerni_, stb.) De a lopas attol meg lopas. Maximum a tulaj utolag azt mondja, ajandek volt, es odaad meg ket gyertyatartot is pluszkent. Szerintem ezzel az elkoveto is jo, ha tisztaban van.
Szerintem a szavak arra jok, hogy jeloljenek valamit. Ha tul diffuz a jelentes, akkor nem hasznalhatok arra, hoyg gondolatokat adjunk at.
>A minosítésnél is szerintem az a lényeg, hogy szetetetbol fakad-e. Minden más ebbol következik.
Ezzel teljesen egyetertek.
>Hogy Jézus mit üzent, az nem szimpla szövegértelmezés. Merthogy nemcsak értelemmel kell fogadni. Viszont ami nem jut át az értelembe is, abban igen kevés a saját szándék.
Ugye itt eredetileg a te felvetesed szolt arrol, hogy ez lelkiismereti kerdes. Erre volt valasz a "szovegertelmezes", ami nem lelkiismereti kerdes. Jezus uzenete termeszetesen ennel komplexebb dolog. A megtertek eleve megkapjak a "sziv torvenye" formajaban. De ezen a forumon nem errol beszelunk, hisz ez egyeni dolog, nem viheto at masik embnerre, es megvitatni valo sincs rajta semmi. A forumon maximum arrol lehet (erdemben) vitazni, hogy a szoveg hogy ertelmezheto, es miert. A maga szellemtol kapott felfogasat persze akarki leszogezheti, de erre maximum bolintani tudnak a tobbiek (a szerencses esetben, ha valaki nem kot bele, hogy nem is ugy van, vagy hogy hazudsz.)
Nagyon igaz számomra amit írtál, hogy sokszor elmegy az ember közönyösen olyan helyzet mellett, amiben lelkiismerete szerint meg kellett volna állni. Merthogy akkor lelkiismerete ellen tett.
Azonban egyvalamiben mégis van különbség. Nem mindig és nem mindenkinél alibi a válogatás.
Mar bocsanat, de a kulonbseg mi es mi kozott all fenn? En ugyanis biztos nem allitottam, hogy mindenkinel alibi lenne a valogatas.
El kellene tudni hinni, hogy lelkiismerete szerint válogat. És még az is lehet, hogy ráhibáz. Végsosoron cselekedetben ugyanaz a végeredmény, mint a fentebbi esetben.
Sot, en irtam (talan nem itt) ennel sokkal erdekesebb esetekrol. Vannak teljesen eltero szemleletu emberek. Mindenki a maga kulcsaval ertelmezve pl. Jezus tanitasat, es kovetve azt, es naluk is tok ugyanaz az eredmeny. Mindegyik mas es mas okot ad meg a dontesre. Ami a masik szamara teljesen ertelmetlen es erthetetlen. De a sajat helyen jol mukodik, es ugyanazt az eredmenyt hozza ugyanazokhoz az esetekhez.
(Kicsit hasonloan a logikai fejtorokhoz, ahol vannak emberek es vampirok akik igazat mondanak ill. hazudnak, valamit normlisak es orultek, akik a dolgokat helesen meg forditva latjak -- aztan nem is annyira egyszeru eldonteni, hogy valaki normais ember vagy orult vampir ;-)
Ez kulonosen pont az altalad irtakra vonatkozik. Ha a szeretet tenylegesen vezerel, felesleges szavakon osszeveszni, vagy lovagolni. Az egyik ember mas szavakkal irja el magat a szeretetet, az ezzel kapcsolatos kovetelmenyeket, a vonatkozo emberi kort, stb. Konkret helyzetben meg aztan ugyanugy es ugyanazt csinaljak.
Olyasmi ez, mint amikor az egyik ember Isten kedvéért tartja a szombatot, a másik meg Isten kedvéért nem.
Akit tényleg vezet a lelkiismerete szerintem nem hibázhat nagyot hosszu távon.
Az esendoségben pedig mindenképpen egyformák vagyunk.
Ja olyasmi. Szerintem megint elmondtuk uganazt a gondolatot mas szavakkal, mint mar parszor. :)
Szerintem itt a felebarát fogalmazásánál egyikünkél sem lóg ki a lóláb, hanem mást értünk alatta igen őszintén megfogalmazva.
Akiről pl. tudod, hogy számára nem mindenki felebarát és főként hogy esetleg te magad tartozol az általa sorolt fogalom szerinti kategoriába, azt vagy kerülni kellene, vagy vállalni az esetleges frontális ütközést, ahol egyik fél sem hagyja magát. Nem hiszem, hogy ebben az esetben bárki szemfelnyitogatása (merthogy mire nyilt vajon fel a szemed, mit titkolt előtted az érintett fél?) ne rejtene elfogultságot, jobb esetben tévedést és ezzel egyidőben valamiféle rossznak a konzerválását.
Főként ha törekszel a felebarátot a magad fogalmai szerint értelmezni. És amíg ebben sikertelenek a lelkkismeret diktálta próbálkozásaid (és gondolok itt valamennyiünkre is) addig az eredmény szempontjából nincs különbség aközött aki elhatárolódik valamilyen formában és aközött aki esetleg épp sikertelenül próbálkozik nem ezt tenni. Hiszen a megnyilvánulás mindkét esetben hasonló lesz.
Azt hiszem ezzel egy topic eleljei kérdésedre is válaszoltam.
Hiszen könnyü azt szeretni, aki tud szeretni mindket.
De meggyőződésem, mint ahogy pasának is írtam, hogy ami hitből, szeretetből fakad az hosszu távon nem vezethet rosszra.
ELőször is mégyegyszer elnézésed kérem a sok offtopicolásomért (gondolom, előtted világos, hogy azért többnyire volt némi köze a témához)
Elnézést a személyeskedésekért, amit elősorban ugrival csináltam, de itt is, szerintem ahhoz, hogy a felebarát-témát boncolgassuk, volt rá valamelyest szükség. (a tapsifüles-ezésre nyilván nem, de egy kis móka néha belefér, ugye? ;-) )
Ami CSerfával megesett, abban remélem belátod, hogy a negatív személyeskedést én nem indítottam sem vele sem mással szemben. Viszont egy ideje immár leszoktam arról, hogy hagyjam magam. Legalábbis akkor, amikor úgy érzem céltalan ill. öncélú és nem építő szándékú kritikát (mitöbb vádaskodást) kapok.
Nem mondom, hogy nem reagálom túl. Meglehet, hogy így van. Azonban sajnos CSerfával kapcsolatban álomhajós (akit nagyon tisztelek és szeretek itt a fórumon) kvázi felnyitotta a szemem (gondolom tudod, hogy milyen "kapcsolatban" vannak ők ketten...), ezért igaz nem annyira hevesen, mint á.h. (amit már én is sokallok), de én sem tűrök el akármit.
A felebaráti szeretettel kapcsolatban pedig, szerintem leginkább akkor lóg ki a lóláb, amikor valaki azt állítja, hogy ő már gyakorolja azt, éli a szeretetet, éli Jézus tanítását (közösségben él vele) és mégis lépten-nyomon marakszik, sérteget. Nem?
Aki pedig ezt nem állítja, hanem leszögezi, hogy csupán - képességeihez mérten - PRÓBÁLKOZIK vele, attól - ugye egyetértünk, hogy - nincs mit számonkérni...
Lehet hogy én mindenféléket kiolvasok a Bibliából, de adott esetben szó szerint idéztem kommentár nélkül.
Egyébként neked is azt válaszolom, amit pasának. Nem mindenki hazgságból vagy okoskodából vallja amit vall. Van aki Istenre tekintve gondolkozik/cselekszik így, megint más pedig szintén Istenre tekintve gondolkozik/cselekszik úgy.
Ha a mást visz a lelkiismerete a törvény szavai szerint másként - nem biztos hogy más istent követ és nem biztos hogy legyűrni akar bárkit, vagy elvárásai lennének.
Előszöris kérdésedre az a válaszom, hogy engedelmeskedve a szeretet parancsnak azt tenném, ami az adott esetben a legjobb. Azaz ha tőlem telhetően mindent megtettem személyre szólóan (akár tudom szeretni magánemberként akár nem) hogy a rossz tanuló is tudjon és akarjon tanulni és ez nem vezetett célra, akkor a következmény lesz ami lesz.
Azon kívül nem hiszek a többféle igazságban. Szerintem egyetlen igazság van, aminek a segítségével minden más a helyére kerül. Ez pedig a szeretet. Pl. a ne lopj parancs is azt jelenti számomra, hogy ne okozz szeretetlenséget. Tehát aki az éhezés miatt elvesz egy darab kenyeret, az nem szeretetlenséget követ el, tehát ez nem lopás. Nem ragozom, biztosan sejted mit akarok kifejezni.
A minősítésnél is szerintem az a lényeg, hogy szetetetből fakad-e. Minden más ebből következik.
Hogy Jézus mit üzent, az nem szimpla szövegértelmezés. Merthogy nemcsak értelemmel kell fogadni. Viszont ami nem jut át az értelembe is, abban igen kevés a saját szándék.
Nagyon igaz számomra amit írtál, hogy sokszor elmegy az ember közönyösen olyan helyzet mellett, amiben lelkiismerete szerint meg kellett volna állni. Merthogy akkor lelkiismerete ellen tett.
Azonban egyvalamiben mégis van különbség. Nem mindig és nem mindenkinél alibi a válogatás. El kellene tudni hinni, hogy lelkiismerete szerint válogat. És még az is lehet, hogy ráhibáz. Végsősoron cselekedetben ugyanaz a végeredmény, mint a fentebbi esetben.
Olyasmi ez, mint amikor az egyik ember Isten kedvéért tartja a szombatot, a másik meg Isten kedvéért nem.
Akit tényleg vezet a lelkiismerete szerintem nem hibázhat nagyot hosszu távon.
Az esendőségben pedig mindenképpen egyformák vagyunk.
Kár hogy újra és újra a gunyorosságba, az egymás nyilt vagy burkolt megvetésébe és egymás jellemezgetésébe torkollik a beszélgetések zöme.
Aki szerint nem mindenki felebarát, akinek nem jár a szeretet és nem kell érte imádkozni az úgy érzi fogalmazásban sem köti ugyanaz a tapintat mint a felebarát felé. Aki szerint meg mindenki felebarát, az úgy érzi azért nem köti az ezt tagadóval szemben tapintat, mert lehet hogy személyében érzi sértve magát minden más emberrel együtt. Aztán kölcsönösen okozott és elszenvedett rossz érzésü kudarcba fullad a kommunikáció.
Tapintatról beszélek és nem alakoskodásról, vagy éppenséggel nem burkolt célozgatásokról, hiszen feltételezem hogy senki nem akar szándékos sértést és megalázást a másik iránt, hiszen önmagának sem kíván ilyent. Márpedig a szív teljességéből szól a száj.
Jó lenne folytatni, hiszen a "felebarát kutatók" sem tesznek mást, mint pl. a "szombat kutatók", vagy "tökéletes vallási közösség kutatók", stb.
Igaz hogy mindez benne a van a Bibliában, mégis van aki vizsgálja mi van ha igaz, (és közben nem érzi úgy hogy szabályokat olvasgat más fejére ha idéz belőle) és van olyan akiben őszintén merülnek fel kérdések. Igaz, hogy a választ Istentől várjuk, de egymás számára is lehet mondanivalónk.
Van egy érzésem, most is azt hiszitek célozgatok személyekre, konkrétumokra. De gondoljatok kicsit bele, nagy valószinüséggel "mindkét oldal" érezheti ugyanezt, ami talán elfadhatóbbá teszi számotokra, hogy általánosságban beszélek.
