“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
nem, picikulipintyóm, nálunk a meglehetősen nagy családban az ilyesmi nem volt szokás.
Tudod (tudod a lófaszt) MI nem városi "pógár" család voltunk, nálunk nem volt szokás a gyerekeket nadrágszíjjal nádpálcával "ösztökélni" a jó magaviseletre, udvariasságra, tanulásra!