“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Hol volt hol nem volt. volt egyszer egy királyfi. Szép volt mint a nap. Szép, göndör fekete muszlim szakálla csipkésen keretezte barna orcáját. Ezért Csipkejózsikának hívták. Rossz nyelvek szerint azért mert a fülét nem a felséges király csipkézte ki.De, hát tudjuk mindenhol akadnak rosszindulatúan pletykálóemberek.
Ez az ártatlan szűzies királyfi szenvedélyesen szerette a nagy csatákat, a vér illatát. a levágott fejekből készült gúlákat. Ennek a szenvedélyének hódolva lett ártatlan áldozat. Egyszer a hadjárata szünetében a varrótűvel megsértette az ujjacskáját, mikor a gatyáját hímezte tele vonalkódokkal. A saját vérének a látványától úgy megijedt, hogy azonnal kómába esett. A hűséges katonái sűrű ajvék közepette megszaggatták a sátra előtt a ruháikat, és homokot szórtak a fejükre. Olyan hangosan sivalkodtak, hogy hetvenhét határon is túl lehetett hallani. Meghallotta ezt a hetvenhét határon túli melegházi herceg, és felpattant a lovára, hogy megnézze mi történt hetvenhét határon innen. Hétszázhetven napon keresztül egyfolytában lovagolt. Éjjel.nappal, hóba-fagyban, tűző napon sivatagon át.
A hosszú viszontagságos út meghozta a jutalmát. Melegházi herceg meglátta az alvó Csipkejózsikát és beleszeretett azonnal. Rossz nyelvek itt is csúnya pletykákat terjesztettek, a sátorban felhalmozott rabolt kincsekbe szeretett bele. De mi nem higgyünk a szó-beszédeknek.
No, mármost a lényeg. A herceg beleszeretett az alvó Csipkejózsikába! Mondta neki:Mmegdugnálak És meg is tette. Csipkejózsika türelmesen tűrte.Tűri-tűri ma is!
akkor nefelejtsd el megemliteni brewialtallatot,aki evekre visszamenöleg kikotorta az amikor akorhazban feküdtem es arrol irok, mennyire felek, hogy elvesztetem a gyerekem...
egy jo erzesü embernek es nem egy beteg allatnak, meg sem fordult volna a fejeben ezt idecitalni es kiugatni..
"A zaklatás és tárgyiasítás kontextusa folyamatosan emlékeztet arra, hogy akár még meg is erőszakolhatnak; hogy kedvesen alkalmazkodj a férfiak igényeihez és „értsd a viccet”, mert sosem lehet tudni, mi lesz, ha nem vagy elég engedékeny."
A metoo-hullámot követően sokan bizonytalanodtak el – őszintén, vagy őszintétlenül – azzal kapcsolatban, hogy mégis mit nevezhetünk erőszaknak. Ugyanakkora súlyt kell-e tulajdonítani például a munkahelyi szexuális zaklatásnak, az úgynevezett randi-erőszaknak (amikor egy szexuális együttlét lehetőségét magában hordozó helyzet fokozatosan fordul kényszerítővé), és az ismert forgatókönyv szerint zajló, idegen férfi által elkövetett nemi erőszaknak? Egyáltalán mi közük van ezeknek egymáshoz?
"....37 éves férfi 2010 óta egy Nagykanizsa környéki faluban élettársi kapcsolatban élt egy nővel, akitől gyermeke is született. A közös gyereket együtt nevelték élettársa korábbi kapcsolatából származó gyermekeivel, köztük a 2002-ben született kislánnyal.
A férfi 2015-ben Angliában kapott munkát, és az indulása előtti utolsó éjszaka közösült a 13 éves lánnyal. A lány 2016 márciusában egészséges gyermeket szült, az igazságügyi orvos szakértő és a DNS-vizsgálat megállapítása szerint a nevelőapjától."
csak a cikk iroja azt felejtette ki, hogy mindehez a kislany "edesanyja" vegig aszitalt, igy felelöseg
és mondd csak derága tiszakatica, mikor tiltakoztatok pl. a "nők40" kirekesztő fasság, és a családjog ALKALMAZÁSÁNÁL (de már a kodifikációban is) a férfiak diszkriminációja ellen?
"A feminista nő nem a férfiakat nem tiszteli. Hanem az egyenlőtlenséget, a méltatlan bánásmódot, a kihasználást nem viseli. De végtelenül tisztel minden olyan férfit, aki egyenrangú partnerként kezeli, elfogadja munkája fontosságát, és nem lenéző felsőbbrendűséggel illeti. Érdemes kipróbálni, működik."
