Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Hiánypótló topiknak szánom, a megnevezni nem kívánt itteni komoly szellemi pezsgésű topik utáni űr betöltésének a kísérleteként. Itt lehetne kultúráráról, picit óvatosan politikáról, macskákról, jó interjúkról, szellemi érdekességekről és értékekről, nőkről beszélgetni, picit filozofálni is, vigalmira hangolt módon. Nem kívánom elvenni a részbeni jogelődtől a topikját, vagy annak utódlását -sőt őt is szívesen látnám itt-, de jelenleg egyszerűen nincs hová írnom ezekről, és hátha másnak is vannak ilyen érzései vagy érzetei. Komolyabb moderáció-elemzést, és főleg ezzel kapcsolatos csatározást nem szeretnék itt látni, a diliről jó lenne, ha nem mászkálnának át ide semmilyen figurák, és azokat is szívesen látom, akiket nem kedvelek, ők maradnak, ahol vannak, státuszbelileg, de mindenki azt ír ide a régi gárdából és az esetleges újak is, a szabályok keretei között, amit akar. Meglátjuk, mi lesz belőle, nekem már legalább 3 hete nincs hová írnom. Jó lenne, ha fennmaradna, és esetleg tényleges topikélet is lenne benne. Vitorlák felhúzva, meglátjuk fúj-e a szél és hogy melyik irányból.:)
Martínez Campos could not bring himself to launch the process of reconcentración against an enemy he saw as honorable. He wrote to Spain and offered to surrender his post rather than impose the measures he had laid out as necessary. “I cannot,” he wrote, “as the representative of a civilized nation, be the first to give the example of cruelty and intransigence.”
Spain recalled Martínez Campos, and in his place sent general Valeriano Weyler, nicknamed “the Butcher.” There was little doubt about what the results would be. “If he cannot make successful war upon the insurgents,” wrote The New York Times in 1896, “he can make war upon the unarmed population of Cuba.”
Civilians were forced, on penalty of death, to move into these encampments, and within a year the island held tens of thousands of dead or dying reconcentrados, who were lionized as martyrs in U.S. newspapers. No mass executions were necessary; horrific living conditions and lack of food eventually took the lives of some 150,000 people.
Első felállításra még más néven az amerikai-indián háborúk során került sor, mikor is 1838-ban az USA hadserege jelölt ki rezervátumokat a cseroki indiánok számára, amik lényegében a koncentrációs táborok egyik előképének is tekinthetők. Az amerikai polgárháború idején a Konföderációandersonville-i börtöntábora funkcionált hasonló módon, aminek vezetőjét, Henry Wirz kapitányt ki is végezték az ottani kegyetlenkedések miatt.[1] Később a kubai-spanyol háborúban is alkalmazták ezt a büntetési módot. Első ténylegesen ilyen használatára az angol-búr háborúban került sor, amikor is ezzel a névvel (Concentration camp) az angolok összeterelték a civil búr lakosságot, főket gyerekeket és nőket, hogy így kényszerítsék megadásra a búr harcosokat. A táborokban 26 000 ember, főleg asszony és gyermek halt meg.
egyrészt qrvára nem sírdogálnak, másrészt a PoppyDay az I vh után indult, és nincs olyan ország a viláégon, amelyik ne emlékezne meg a háborúban elesett katonáiról, a Poppy Day-nek köze nincs Indiához, a Poppy Appeal sem kötődik specifikusan Indiéhoz, hanem a brit és a commonwelath veteránokhoz
csörcsill -- emlékeim szerint a 20-as 30-as években -- éheztetett halálra sok millió indiait, ebből 5-öt vallottak be a britek, persze a vén rohadék még ki is lett tüntetve. Az ukrán holodomor ehhez képest könnyű fogyókúra volt amit ez Indiában csinált.
De amikor a gyarmatosított vagy megtámadt népek, országok vissza mertek lőni, akkor ment a jajgatás ami a mai napig tart, poppy appeal néven sírdogálnak, hogy pár gyilkosukat áttolták a túlvilágra.
Ezzel mondjuk én is vitatkozom, tény, hogy a britek találták fel a fajelméletet, népirtásban is vettek részt, de ez jórészt a XX. század előtt történt, akkora már nagyjából konszolidálódtak, és ehhez képest Sztálint vagy Hitlert mögéjük helyezni a múlt századi népirtási eredményesség kérdésében rendkívüli túlzás, én betudom a rendkívüli észak-atlanti világ iránti utálatodnak. Hozzál tényadatot arról, hogy a XX. században száz/több száz milliós nagyságrendben öltek meg embereket, mint Hitler vagy Sztálin és akkor ezt átgondolom, a probléma az, hogy ilyet hozni nyilvánvalóan nem tudsz, mert nincsen. India felszabadulása kapcsán nem tudom a pontos számokat, de az sem 100 milliós nagyságrend (szerintem max milliós, bár az is sok, az tény), az hótziher.
Valami dereng Churchilltől, hogy ha nem állunk többé a németek oldalára (a világháborúban), akkor lehet szó revízióról.
A brit férgek akkor is hazudnak, ha csukva van a szájuk. Ez a szemétláda a XX.sz. legnagyobb tömeggyilkosa, Sztalin haverja a második csak mellette, Hitler pedig éppen csak a dobogón van, bár Mao Ce Tung és Pol Pot erősen megszorongatták, de ugye az egész verseny kicsit súlyozódik a század első felére.
A szerződést végül a lényegében erre kinevezett Simonyi-Semadam Sándor kormányának küldöttei, Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágost, keresztényszocialista népjóléti miniszter írták alá 1920. június 4-én
Harmadrészt arra akkor sincs semmilyen magyarázat, hogy Károlyi miért fegyverezte le a magyar hadsereget, amikor erre semmi oka vagy szükségszerűsége nem volt és miért hagyta, hogy a román csizmák megtapossák Budapestet ( jól mutatkozhatott ez az előzmény a béketárgyalásokon ( én nem tudom, hogy politikusnak alkalmatlan naiv idealista volt, avagy elmeháborodott, ezt a történészekre bízom). A Tanácsköztársaság alatti tömény mészárlás is valószínűleg "jót tett" az ügyünknek.
Negyedrészt Apponyi, Teleki és Bethlen egy világszínvonalú magyar javaslatot tettek le az asztalra, amelyet a fentiek fényében lesöpörtek.
Ötödrészt a törökök kiverekedték maguknak, hogy ne járjanak így.
