Fontos iras (ezert, több reszletet teszem be es emelem ki )
https://merce.hu/2018/12/01/prostitucio-eroszak-es-kizsakmanyolas/?fbclid=IwAR15PhwIEi_ERgD9dME3Df0tNUlOoBnPqY1gugvJVUFwvV1PAc_owwK3sEE
Prostitúció: erőszak és kizsákmányolás
Kajsa Ekis Ekman svéd újságíró, író és aktivista így ír a prostitúcióról: „A prostitúció igen egyszerű dolog. Szex két ember között: az egyik akarja, a másik nem. A vágyat fizetség pótolja.”
Nem is próbálkozom ennél egyszerűbben és találóbban megfogalmazni a prostitúció lényegét. Az egyik legalapvetőbb egyenlőtlenség, amire a prostitúció épül, az, hogy a prostituált nem szexelni akar, hanem arra a pénzre van szüksége, amit a használó szexért fizet neki. A prostitúcióban tehát gazdag férfiak használnak és zsákmányolnak ki kedvükre szegény nőket.
A prostitúció a nők elleni erőszak legszélsőségesebb, szegény nőket, lányokat tömegesen érintő formája. Hogy miért nők elleni erőszak a prostitúció, többek között az a mélységesen elkeserítő tény is bizonyítja, hogy a világon több mint 40 millió nő van elkerítve arra, hogy férfiak szexre használják őket. Egy prostituáltnak átlagosan naponta legalább 5 klienst (a továbbiakban: használó) kell fogadnia azért, hogy ki tudja fizetni a futtatóját, és a hely (legyen az szoba, kirakat vagy utcasarok) bérleti díját, a saját napi bevételét pedig még ezen felül kell megszereznie.
Szeretjük ilyenkor azt gondolni, hogy a prostituált nők abban különböznek a nem prostituált nőktől, hogy ők szeretnek naponta több, mint 5 vadidegennel szexelni. Vegyük észre, hogy mekkora aljasság bárkiről ilyet állítani. Ez az állítás pontosan úgy hangzik, mintha azt állítanánk, hogy vannak nők, akik kifejezetten szeretik, ha a hét minden napján többször megerőszakolják őket.
Ez az elképzelés egyrészt elfedi a prostitúció valóságát, vagyis azt, hogy mélyszegénységben élő nőknek és lányoknak anyagi kényszerből idegen férfiakkal kell szexelniük; másrészt normalizálja a nemi erőszakot, hiszen a prostitúcióban a szexet kényszerhelyzet és nem szexuális vágy szüli.
A szexkereskedelemnek – szemben az önmagát az utcán áruló prostituált mítoszával – elkövetői vannak: stricik, madamok és futtatók.
Dualizmus
A mára hegemónná vált dualizmus fogalma Descartes-tól származik. Ez azt jelenti, hogy a személy leválasztható a testről. Ez az ideológia könnyen alkalmazható a prostitúció legitimációjára, ha elhisszük, hogy a férfi csak a nő testét használja, és minden szörnyűség (erőszak és megalázás), ami a prostitúcióban történik, csak a testét érinti, a személyét nem.
Ez ellen szól, hogy a prostituáltak körében gyakori a disszociáció, vagyis az, amikor trauma hatására az áldozat kiszáll a testéből, és az események passzív, külső szemlélője lesz. A legtöbb prostituált beszámol erről interjúkban, még olyankor is, amikor pozitívan nyilatkozik a prostitúcióról.
A disszociációt a következő idézet is jól szemlélteti: „Egy másik világba léptem, ami a fejemben volt, és úgy éreztem, nincs is testem.”
Eldologiasítás
Az eldologiasodás elmélete Lukács György marxista filozófustól származik; amikor prostitúcióról írok, a (szintén használt) eldologiasítás megnevezést fogom használni, ami alkalmas az elkövetők megnevezésére.
A prostitúció eldologiasítása az, amikor a szex a prostituáltról leválasztva életre kel és az embertől különálló dologként lesz piacra bocsátva. Ebben a keretezésben a szex nem emberi tevékenység, vagy két ember közti interakció, hanem egy szolgáltatás.
A dualizmus és az eldologiasítás kétféle lépés az elidegenítés felé
A dualizmus leválasztja a személyt a testéről, ezzel a prostituáltat a tökéletes munkásként ünnepeljük, aki egész testét a munkájának adja. Az eldologiasítás pedig megteremti a tökéletes vállalkozót, aki egy szolgáltatást – szexet árul.
Ezek mentén szerveződnek a „szexmunkás” szakszervezetek is, bár működésüknek van egy olyan abszurd következménye, hogy a prostituáltak helyett a szexkereskedelem haszonélvezőinek érdekeit védik, legfőbb lobbitevékenységük a prostituálthasználat és -futtatás legalizálása és dekriminalizációja.
