Erősen szurkolok a paprikádnak! Az uram anno azt is termesztett, de minden évben újra hajtatta a magoncokat.
A paradicsomok, jelentem, épp most növik ki a kávéspoharakat. Ami nagy könnyelműség a részükről, mert az erkélyre még korai kitenni őket, ennyien viszont nem férünk el a lakásban. :)
Van egy rettenetesen ontopik hozzászólásom, főleg Emmának! :-)
Valaki azt mondta, hogy a paprika kétnyári, ezért megpróbáltam a csilit a konyhában átteleltetni. Nem állítom, hogy olyan, mint amit a boltban árulnak, de túlélte, és megjelent az első virágja. Kíváncsi vagyok, szüret is lesz-e rajta?
Apám szerint a Tabánt nem kell siratni, mert szörnyű hely volt. Nem messze lakott 1930 körül, a Mányoki uton. Én hiszek neki. Nagyon sajnálom viszont Óbudát, mert abból egy perfekt Grinzinget lehetett volna csinálni, a jelenlegi szörnyedelem helyett.
De van sok más ami akkoriban vonzó lett volna számomra. Pl. különvonat ment Bécsbe a komolyabb operaelőadásokra és az előadás után vissza is hozta a népet. Természetesen étkezőkocsi volt a vonaton. A vigadóban rendszeresen báloztak farsangkor és nem utána, mint mostanában. Remek újságok és folyóiratok voltak, mindenki olvasott és társadalmi életet élt.
Szerintem 1944 márciusáig nem sok vizet zavart a háboru Magyarországon.
Miért pont? 1937-ben még állt a Tabánból a Döbrentei tér. Még nem volt háborús a légkör mert az 38-ban kezdődött az annektálásokkal. De még javarészt eredeti volt minden épített dolog. Sok újdonság is megépült addigra mint híd, mozi...
Rendben, a tiéd. De tessék, kérem, gumicsizmával és zseblámpával készülni, mert sok lesz a sár, a por, a gyanús szemét, meg aztán elég sötét is lesz az utcákon esténként. :)
Ismerem ezt a Kozma házat, kivülről persze. De nem csak az ő házai ilyenek. Mikor 20 éve elképzeltem, hogy visszakapom a Pasaréti úti házunkat, rájöttem, hogy pont úgy lenne jó a lakás ahogy volt, illetve a cselédszoba falat azért kivettem volna, hogy egy tágas konyha legyen. Az álom hamar elszállt persze, kaptam némi apírt helyette.:-(
De aztán sokkal később alkudoztam egy Branyiszko úti sorházra. Elhívtam az ismerős építészt. megkérdezte mit akarok alakíttatni, mondtam semmit. Nem akarta elhinni, mert ismerte az átépítési szenvedélyemet. Ott a fűtést kellett volna megcsinálni, de a többi tökéletes volt. Szóval igazi Bauhaus házban szerettem volna mindig lakni, de nem olyan elcseszettben amilyet az Ybl díjas építész úr tervezett.:-(
Csatlakozom. A kilencvenes évek végén olyan szerencsés voltam, hogy végig igen közelről láthattam egy Kozma Lajos ház (Orsó utca 43.) villamos és gépészeti felújítását, akkor még szinte minden eredeti volt (és maradt is) az épületen, az ajtó és ablak kilincsekig bezárólag.
Olyan volt az az épület, hogy ha magam költözhettem volna bele, egyetlen falat, de még egy ajtónyitás irányát sem kellett volna megváltoztatni, az úgy volt jó, amilyenre tervezték és ahogyan megépült.
