1945 - ben, amikor Groves tábornok a nukleáris fegyver - program katonai főnöke és Oppenheimer, a
akkor Los Alamos - i atomtudós stáb vezetője jelezte az akkori elnöknek, Truman - nak (aki stábjával
épp akkoriban Németországban tartózkodott a szövetségesek Potsdam - i csúcstalálkozóján), és csak
annyit közöltek az elnökkel, hogy az Alamogordo - ban (Új Mexikó szövetségi államban) végrehajtott
fegyverkísérlet sikeres volt és "csakis annyiról kell döntenie", hogy elrendeli - e a két meglévő "Atom"
bomba bevetését.
Hiába volt vele a stáb, végső soron neki kellett döntenie és egy olyan helyzetben, amikor a Csendes
Óceán - i hadszíntéren még teljes erőbedobással folytak a hadműveletek. A stáb politikai és katonai
szakértői annyit tettek hozzá az elnöki döntés meghozatalához, hogy megmagyarázták az elnöknek,
hogy ha és amennyiben partraszállással kívánja elérni Japán annektálását feltétel nélküli megadását,
úgy legkevesebb egymillió amerikai katona életének feláldozása árán teheti ezt meg. Ennyi elég volt.
Szerinted egy kb 3 - 4 hónapos hatalom - gyakorlással rendelkező elnök mégis hogy dönthetett ennek
birtokában. Nyilván mérlegelte, hogy annak az egymillió hősi halottnak az öt - hat milliónyi közvetlen
hozzátartozója, jó tizenöt - húszmillió távoli rokona - ismerőse milyen érzésekkel fog erre a döntésére
visszaemlékezni a következő, 1948 - évi elnökválasztás alkalmával. Mert ugyanis a tanácsadói nyilván
elmagyarázták neki ezt (is).
