"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
"Jó ha tudod, hogy az elcsatolt Őrvidék - a mai Burgenland - lakossága 90%-ban német volt és a maradék pár százalék horvát és magyar. Az Őrvidéken élő néhány magyarnak esze ágában sem volt az új csonka- magyarországon éli."
Az Őrvidék német többségű népességét a török háborúk utáni időkben (XVIII.szd.) telepítették a területre, a horvátok egy részét szintén, de ők a török elől menekülve, már korábban is megjelentek a vidéken. Egyébként ilyen úton került hazánk területére a többi nemzetiség is (románok, szerbek). Kivétel ez alól a szlovákság, aki a történelmi Magyarország területén alakult ki, fejlődött néppé a XVII-XVIII. szd-ban. Ebből természetesen se nem törvényszerű, se nem jogszerű az, hogy csak azért, mert egy népcsoport az adott ország bizonyonyos területein többségbe kerül, már azt csinálha, amit akar, akár el is válhat attól az országtól, amelyik befogadta.
Szintén légből kapott, és minden alapot nélkülöz az az állításod is, miszerint az erőszakosan elcsatolt őrvidéki magyaroknak «eszük» ágában sem volt a megmaradt hazájukban élni.
"Az a gond még mindig ezzel a trianon dologgal, hogy a primitív mélymagyarok nem értik meg - vagy nem is tudják -, hogy a nagy-magyarország az egy birodalmi berendezkedés volt."
Ez természetesen nem igaz!
A török hódítás előtt ugyanis hazánk lakossága a becslések szerint kb. 4.5 millió, amelynek 85-90%-a (3.85 – 4.05 millió) magyar nemzetiségű volt. Magyarország sajnos a török hódítás alatt-, de különösen utána vált többnemzetiségű országgá, amikor százezer számra menekültek - és jöttek is - mint a törökök csatlósai (pl. szerbek, románok), és telepítették be az idegen nemzetiségű népeket. Ezek a betelepítések gazdasági szempontokból indokoltak voltak a harcokban megfogyatkozott magyar népesség pótlására, de csak részben. A háttérben egy olyan szándék is meghúzódott, ami a magyarság beolvadását is célul tűzte ki, a nagyszámú betelepített idegen népességbe. Tehát Magyarország sohasem volt birodalom, nem igázott le és hódított meg idegen államokat és népeket, hanem amikor meggyengült, nála erősebb hatalmak "felszabadították", azaz meghódították (Habsburgok) és az uralkodásuk megkönnyítése érdekében egy soknemzetiségű tartománnyá degradálták. A török után pl. ők szabdalták fel hazánkat másodszor (pl. az ún. határőrvidékek, Erdély különkormányzása)...
"Ezenkívül egész európa az erőszakos magyarosítástól volt hangos évtizedeken át. Persze ezt a történelemkönyvekből nálunk diszkréten kihagyják".
Igen, a pánszláv propaganda ezt harsogta, meg a «népek börtöne» is mi voltunk, stb., stb. Az erőszakos magyarosításról csak annyit, hogy az 1907-ben hatályba lépett, és elhíresült oktatási törvény (Lex Apponyi) azt írta elő a nemzetiségi tanulók számára, hogy az iskola befejezésével alapfokon szóban és írásban is ki ki tudják fejezni magukat magyarul. Mi volt ebben az erőszakosság?
Érdekes módon – legalábbis úgy látszik - az «természetes» számodra, és nem háborodsz fel azon, hogy az utódállamokban kötelező az állam nyelvének oktatása az uralmuk alá került magyar tanulóknak, és valószínűleg eszedbe sem jut, hogy ez erőszakos románosítás, szerbesítés, szlovákosítás, stb., lenne. Pedig az!
"A feudális vezetés nem ismerte fel, hogy lépni kell: jött az I. vh. és nagy árat fizetett az ország, hogy annyi évtizeden át elodázta a kisebbségek jogait."
Ez kissé demagóg ízű hülyeség.
Magyarország ugyanis nem azért bukott el, mert nem adott a kisebbségeinek jogokat - ez érdekelte legkevésbé a győzteseket, de propagandának nagyon kapóra jött, mivel gyengíteni lehetett vele az ellenséget, hanem annál az egyszerű oknál fogva, hogy elvesztette a háborút.
Magyarországon abban az időben egy olyan szabadelvű, liberális politikai felfogás uralkodott, ami az akkori Európában is példamutatónak számított, de ami a szomszédainál még teljesen ismeretlen volt. Következésképpen a kisebbségeit sem nyomhatta el, ezt csak a pánszláv propaganda szajkózta, ami sajnos a nyugati nyilvánosságot is teleharsogta a hazugságaival és rágalmaival. Nem akarom most részletezni a magyarországi nemzetiségek helyzetét, legyen elég annyi, hogy saját iskolahálózataik voltak, több ezer iskolával, ahol a saját anyanyelvükön tanulhattak (pl. a románoknak kb. 2400 iskolájuk volt, több mint az anyaországukban, a tótoknak kb. 1700, stb.), kulturális intézményekkel, saját sajtóval, bankokkal, stb., rendelkeztek.
"Sőt, Kossuth és Széchenyi a 48-as szabadságharc végén, látva az elkerülhetetlen vereséget, jogokat ígért a kisebbségeknek. Vajon miért?"
Pl. azért, mert a Habsburgok is nagyon jól ismerték az oszd meg és uralkodj elvét, és hamis ígéretekkel a magyarok ellen uszították a nemzetiségeket. Korábban pl. e célból is telepítették be az országot idegenekkel…
"…egyre több magyar jár a Baltikumba, egyre népszerűbb úticél Lettország, Észtország és Litvánia. Azt mindenki elismeri, hogy ezek a népek megérdemelték a függetlenedést a csúnya és gonosz szovjetuniótól. De amikor az ugyanúgy tömbben élő szlovákokról van szó, akkor mocskos területrablókról beszélnek ezek a majmok".
Ismét tévedésben vagy, de lehet, hogy csak szándékosan beszélsz mellé.
A balti államokat a SZU meghódította és bekebelezte, holott ezek a népek már a koraközépkorban is léteztek, államot alapítottak, a függetlenségükért csatákat vívtak erősebb hatalmakkal, utoljára a SZU-tól szabadultak meg. Magyarország viszont nem hódította meg sem a románokat, sem a szerbeket, sem a németeket, sem a szlovákokat (ők a Honfoglaláskor még nem is léteztek), sem a horvátokat (Horvátország dinasztikus úton került Magyarországhoz, teljes függetlenséget élvezett, nem tiltotta a nyelvét, nem telepített a területére erőszakosan magyarokat, stb.), e népek többsége betelepülő, bevándorló volt...
Szlovák nép viszont sokáig nem létezett, a XVII-XVIII.szd-ban alakult ki hazánk területén, tehát állama sem volt, nem is akart ilyet soha mindaddig, amig a csehek föl nem izgatták őket a magyar állam ellen. Akkor hirtelen eszükbe jutott, hogy nekik és kéne egy állam. Ezt viszont csak nagyhatalmi segédlettel sikerült megvalósítaniuk hazánk kárára. Ezt nem lehet másképp értelmezni, mint területrablásnak…
Emlékszem 16 évesen elmentünk cimboráimmal egy fidesz tüntetésre kíváncsiságból, ahová bejöttek ellenzékiek is. Néhány ellenzéki tüntető szóba akart elegyedni a fideszesekkel, de teljesen normálisan és kulturáltan. Kérdéseket tettek fel és tök logikus érveket hoztak fel és várták, hogy az a néhány fideszes milyen érvekkel reagál. Ehelyett a buta, tahó fideszes nyuggerek ezt ismételgették, hogy "Én nem süllyedek le a maga szintjére!", "Nem fogok egy ilyen alja emberrel vitatkozni, mint maga!" Folyamatosan ezt ismételgették. És akkor 16 éves hülyegyerekként is éreztük, hogy ezeknek semmi, de semmi érvük nincsen csak egy betanult mantrát óbégatnak.
És ugyanezt látom rajtad is, mikor egy egyáltalán nem provokáló kommentre te nem érvekkel reagálsz, amiket esetleg nem ismerek/ismerünk és esetleg más megvilágításba helyezné a trianonnal kapcsolatos nézőpontunkat, tudásunkat, hanem lekevered azzal, hogy "lyen ostobán provokáló nick volt már elég a vonatkozó topikokban, nem számít hogy eggyel több vagy kevesebb, mindig kibírtuk"
Nincs ezzel semmi gond, csak ha ezt egy értelmes társaságban teszed, akkor értelmes emberek nagyon butának fognak tartani téged. És értelmes emberek lévén ők ezt nem fogják a füledbe súgni, hogy "figyelj, most eléggé leégeted magad", hanem kedvesen mosolyognak.
Kábé a hetedik sorig olvastam. Ilyen ostobán provokáló nick volt már elég a vonatkozó topikokban, nem számít hogy eggyel több vagy kevesebb, mindig kibírtuk :).
Erős csúsztatás birodalomnak nevezni az EU-t. Tudom, hogy ez a radikális oldalban a kánon, de azért bármennyire megpróbálják a szovjetunióhoz hasonlítani, egyáltalán nem az.
A közös európa gondolata a kötelezettségekről is szól, a harmonizációról, nemcsak akkor jó eu-tagnak lenni, mikor a franciák vagy a németek pénzén épül nálunk autópálya.
Na ez tipikusan az az agyatlan irredenta "érvelés" (mert érvelésnek ezt nem lehet nevezni), amit itt leírtál.
"A balti példád totálisan fals. Elemezni is fáj hogy miért." - ez a finom hárítás, hogy elemezni is fáj, hogy miért, pontosan azt jelenti, hogy fogalmad sincs az egészről, érvelni se tudsz az ellen, amit írtam és így hárítod el.
Jászi Oszkár messze nem volt akkora befolyású ember sem itthon, sem külföldön, hogy az ő ténykedése miatt bármit is veszíthettünk volna. Bár nagyobb befolyása lett volna és akkor már 100 éve européer állam lettünk volna.:)
Csehszlovákia és Jugoszlávia főleg szintén birodalmi jellegű állam volt: ott is volt egy domináns nép, amely irányította a többit. A jugóknál elég markáns is volt végig a szerb dominancia és ez vezetett a délszláv a háborúhoz. DE ez nem jelenti azt, hogy a nagy-mo. fennhatósága alatt élő népek ne lettek volna jogosultak az önállóságra. És sokkal inkább összetartozik a cseh és szlovák nép (gyakorlatilag egy nyelvet beszélnek), mint a magyar és a szlovák. Ugyanígy a délszlávoknál: egy szlovén, egy horvát és egy szerb gyakorlatilag megérti egymást, alig tér el a nyelvük. A vallásuk már igen. A bosnyákok, macedónok már nem tartoztak oda, ezért is volt egy igazságtalan berendezkedés a jugoszlávia. DE sokkal inkább összetartoztak a szerbek a horvátokkal, mint a magyarokkal.
A másik gond, hogy a mai trianonozós önjelölt történészek szintén nem mondják - bár nagyobb valószínűséggel nem is tudják -, hogy a trianoni tárgyalásokon a magyar küldöttség és diplomácia egy percig sem állt ki az ezeréves határok mellett. Már előtte 20 évvel mindenki tudta, hogy ez a birodalom szét fog hullani, mert a tömbben élő népek le fognak válni. A trianoni tárgyalások arról szóltak, hogy a magyarlakta területek mind az új magyarországhoz kerüljenek és homogén nemzetállamok jöjjenek létre a monarchia területén. Ezért volt Apponyinak meg Telekinek a vörös térképe. Azt mindenki tudja, hogy mi is volt ez a vörös térkép (a magyarokat jelölték vörös színnel), de azt már nagyon kevesen logikázzák ki, hogy ez éppen arról szólt, hogy a magyarlakta területek kerüljenek az új országhoz. Tehát nem a nagy-magyarországot védték.
És ezért igazságtalan trianon, mert színmagyar területeket csatolt az új országokhoz.
És éppen ezért agyrém, hogy mai napig vannak nagy-magyarországos matricák, polók, stb., ahelyett, hogy a vöröstérképes (kb. a 2. bécsi döntés utáni) országról lennének képek.
Ezt nem képesek megérteni ezek a "mélymagyar" fotelharcosok, hogy nem létezik érv arra, hogy tömbben élő népeknek magyarországhoz kellene tartoznia. Tehát például szlovákianak volt és van létjogosultsága. Viszont trianonnál a csallóközt és egy 30-40 kilométeres sávot a mai magyar határ fölött magyarországhoz kellett volna csatolni. Ez tény.
De az egy igazi ostoba ember, aki azt mondja, hogy magas-tátrának is magyarországhoz kellene tartoznia. Egész egyszerűen az az ember birodalomban gondolkodik: abban, hogy egy felsőbbrendűnek kikiáltott nép ural egy másik népet. De akkor fogadja el a szovjetuniót is.
Jászi Oszkár nagyszerű tervének kivitelezése miatt is kerültek színmagyar területek még az új határ mentén is idegen uralom alá. Ahol nem svájckodtak mint például Balassagyarmaton akkor volt eredménye. Vagy nem a pont Ausztriához csatolt területeken lendül akcióba a fujdeszélsőjobbos Rongyos Gárda akkor Sopron se marad, Miközben Jászi barátai a szerbeknek adják Pécset. Megpróbálták, el is szakították Magyarországtól.
A balti példád totálisan fals. Elemezni is fáj hogy miért.
Továbbá Csehszlovákia torzszülött állam volt, Jugoszlávia pláne. Ez is Trianon megítéléshez tartozik.
Ezen felül a legvéresebb szájú erdélyi románoknak hamar legörbült a szájuk mikor megkapták Bukarest hatalomgyakorlási stílusát.
Szóval ha okkal ok nélkül ekézed a "nagymagyarokat" próbálj meg nem elhallgatni dolgokat mert az olyan károlyis-kunbélás tempó.
Jó ha tudod, hogy az elcsatolt Őrvidék - a mai Burgenland - lakossága 90%-ban német volt és a maradék pár százalék horvát és magyar. Az Őrvidéken élő néhány magyarnak esze ágában sem volt az új csonka- magyarországon éli.
Az a gond még mindig ezzel a trianon dologgal, hogy a primitív mélymagyarok nem értik meg - vagy nem is tudják -, hogy a nagy-magyarország az egy birodalmi berendezkedés volt. A birodalom azt jelenti, hogy az országban van egy vezető nép és sok más alárendelt nép. A birodalmak kora lejárt: az utolsó, a szovjetunió 1991-ben oszlott fel magától, mert a birodalmi berendezkedés elavult és igazságtalan volt.
A trianont sirató emberek gyakorlatilag 99%-a azt gondolja, hogy a nagy-mo olyan volt mint a mai: hogy bármerre mentél Fiumétól Brassóig, Kassától Dévényig mindenütt magyarul beszéltek. Hogy bementél a trafikba Ungváron és ugyanúgy magyarul szolgáltak ki, mint a nemzeti dohányboltban a Blahán. Csakhogy a nagy-mo lakosságának a fele sem volt magyarajkú! Akár 200 kilométert is utazhattál az országon belül anélkül, hogy egy magyar szót is hallhattál volna. Ezenkívül egész európa az erőszakos magyarosítástól volt hangos évtizedeken át. Persze ezt a történelemkönyvekből nálunk diszkréten kihagyják.
Másrészt: már 1900 körül a haladó szellemiségű és felvilágosult politikusok tudták, hogy előbb-utóbb be fog bukni ez az ország, mert egyre több nép alkotta meg a saját nemzeti elveken alapuló országát. Jászi Oszkár (és itt most lehet egy jóízűt zsidózni) már 20 évvel trianon előtt felvázolta a dunai svájc vízióját. A feudális vezetés nem ismerte fel, hogy lépni kell: jött az I. vh. és nagy árat fizetett az ország, hogy annyi évtizeden át elodázta a kisebbségek jogait.
Sőt, Kossuth és Széchenyi a 48-as szabadságharc végén, látva az elkerülhetetlen vereséget, jogokat ígért a kisebbségeknek. Vajon miért?
A szabaságharc elején az osztrákok meg se mozdították a saját seregüket, hanem a horvátokat és a szerbeket eresztették a magyarokra. Vajon miért tehették ezt? Ha annyira jó volt nekik ebben az országban, akkor fegyvert fogtak volna a magyarok ellen? Ezeket a kérdéseket persze egy ilyen tahó, ostoba, mélymagyar, fotelharcos proli fel sem fogja - valószínűleg nem is tudja, hogy ilyenek voltak.
Trianon abban volt igazságtalan, hogy színmagyar területeket csatolt el. Az igazságos rendezés az lett volna, ha észak-erdélyt, vajdaság egy részét, a felvidék alsó harmadát és kárpátalja egy részét meghagyja. A sok mélymagyar ürüléknek ilyen matricát meg polót kellene hordania (ez kb. a II. bécsi döntés utáni ország).
És még 1 dolog: egyre több magyar jár a Baltikumba, egyre népszerűbb úticél Lettország, Észtország és Litvánia. Azt mindenki elismeri, hogy ezek a népek megérdemelték a függetlenedést a csúnya és gonosz szovjetuniótól. De amikor az ugyanúgy tömbben élő szlovákokról van szó, akkor mocskos területrablókról beszélnek ezek a majmok.
"Amennyiben Magyarország 2019. szeptember 10. előtt nem jelzi történelmi területei iránti igényét, úgy Nyugat-Magyarország elcsatolt részeit Ausztria jogerősen elbirtokolja."
Már elbirtokolta-bitorolta. Ausztria is és a többi területrabló is.
És ha ezen a nyomorék, hazaáruló Orbán-kormányon fog múlni, akkor ez a helyzet fog fennmaradni. Nem lesz itt sem 2019-ben, sem 2020-ban a területeink iránti igény részükről, mert féltik a tyúkszaros hatalmukat, hogy a külföld esetleg majd revizionizmussal vádolja meg őket.
Pedig ha valódi történelmet tanultak ezek a zsúrpubik, akkor tudnának miről beszélni az ENSZ-ben, az Európa Parlamentben meg akárhol, hogy miért is csatoljanak vissza hozzánk területeket. De ezek csak hallgatnak, esetleg valami barackfás dalocskát dúdolgatnak maguknak.
Az első világháborút követően bekövetkezett országcsonkítás legalantasabb részének nevezte Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke szeptemberi nemzetpolitikai előadása keretében azt a tényt, hogy még Ausztriához is csatoltak magyar területeket. Méghozzá nem is keveset, több mint 4.000 négyzetkilométert. Ez 1919. szeptember 10-én Saint Germain-ben történt, amikor az antant-hatalmak Ausztriával kötöttek békét. Magyarország ekkor tetszhalott volt, az őszirózsás- és az azt követő a patkány-forradalom után bekövetkezett román katonai megszállást nyögte éppen…
Ausztriával nem hogy hadiállapotban nem volt korábban Magyarország, hanem államszövetségben. És ráadásul az első világháborúba Bécs rángatta bele, akarata ellenére hazánkat.
Amennyiben Magyarország 2019. szeptember 10. előtt nem jelzi történelmi területei iránti igényét, úgy Nyugat-Magyarország elcsatolt részeit Ausztria jogerősen elbirtokolja.
Valami eszméletlen, hogy a múltunkat is meghamisítják már a különféle dokumentumfilmekben. Ti észrevettétek ezt már?
Az imént is néztem a Viasat History-n egy francia dokumentumfilmet az I. világháborús pilótákról és repülésről. Ebben bevillantottak egy térképet azzal a bemondással, hogy Oroszország Magyarországot támadta meg. És megdöbbenésemre erre az Osztrák-Magyar Monarchiát jelképező nagy piros folton kirajzolták a MAI, tehát a Trianon utáni, azaz a csonka Magyarországot.
Mi erről a véleményetek? Vajon miért nem az igazat: Egész-Magyarországot mutatják az 1920 előtti években, évszázadokban is Nyugaton? Ez más történelmi dokumentumfilmekben is észrevehető.
A kriptokommunista Népszava hasábjaiból ismét előbújt a fröcsögő magyargyűlölet, egy ott megjelent publicisztika szerint "bármennyire is fájó, Trianon (nemzetközi jogilag) igazságos és jogos büntetése volt a háborúban vesztes Magyarországnak."
1. TRIANON A GYŐZTESEK SZEMÉVEL (Yves de Daruvar nyomán)
„Ma már biztosan tudjuk, hogy a szarajevói merényletet, vagyis gyilkosságot, amely az első világháborút kirobbantotta, a Szerbiát manipuláló Oroszország követte el, mégpedig azért, hogy kiterjesztett háború útján előidézze Ausztria-Magyarország megosztását. Szerbia a háború kirobbantásának orosz eszköze volt.” (Gobron, Gabriel: La Hongrie de demain. Paris, 1932.)
„Ha Oroszország győzött volna és nem omlott volna össze 1917-ben, akkor hatalmas területek birtokába jutott volna, többek között teljességgel birtokolta volna Lengyelországot, a Fekete-tengert és Konstantinápolyt. Az európai háború elsősorban Oroszország háborúja volt, amelyet katonai uralkodó körei akartak, hogy kárpótolják magukat a Japánnal szemben elszenvedett 1905-ös vereségért” (Nitti F.: La Paix, Paris, 1925.)
Előzőleg már háromszor igyekeztek háborút kezdeményezni Ausztria ellen, 1909. februárjában, 1912. decemberében és 1913. augusztusában…
Henri Pozzi hiteles táviratok dokumentációjának birtokában kimondja a legfőbb és megcáfolhatatlan vádat: „A július 24-i titkos orosz mozgósítás nélkül, amelyet negyvennyolc órára azért titkoltak el előlünk, hogy ne legyünk képesek megakadályozni, 1914. júliusának utolsó hetében a béke megmentésére irányuló kísérleteink sikerrel jártak volna. Nem lett volna háború. És amikor az utolsó pillanatban Ausztria hajlandónak mutatkozott volna a kompromisszumra, akkor nem Németország, hanem Oroszország utasította vissza a nemzetközi konferenciára vonatkozó brit javaslatot. Ausztria-Magyarországot Oroszország rángatta bele az élet-halál harcba. A francia kormány pedig – ismeri el Pozzi –, az orosz politikára hagyatkozott. Vitathatatlan – írja ugyan-csak ő –, hogy kormányunk, vagy legalább is a vezető politikusaink, az Európát háborúba kényszerítő hadüzenet alkalmával már tudhatták, hogy Oroszország július 24-én mozgósítási parancsot adott ki… Egyébként az orosz bűnösség bizonyítéka olyannyira nyilvánvaló volt, hogy a táviratot, amelyben Maurice Paléologue jelentette a mozgósítást, kihagyták a Sárga Könyvből, amelyet a Quai d'Orsay adott ki a háború eredetéről és okairól és amelynek szerzői nem sejthették előre, hogy egy nap nem csupán Maurice Paléologue, hanem maga Szazonov is felfedi az igazságot…
A július 24-i orosz mozgósítás – amelyet négy nagy katonai körzetben tekintettek kötelező érvényűnek (Moszkva, Kijev, Kazány és Odessza), valamint a Balti- és a Fekete-tengeri flottánál – a haderő kétharmad részére vonatkozott –, és ez volt Európa irányában a legelső meghatározó gesztus, amely visszavonhatatlanul a háború irányába mutatott, elemi módon határozván meg a német ellenmozgósítást is.” (Pozzi, Henri: Les Coupables, Paris, 1934. 134-135. old.)
„…amikor a győztesek megszabták Versailles-ban a békefeltételeket, valamint St. Germainben és Trianonban nemkülönben, akkor Németország és Ausztria-Magyarország bűnösségének – pontosabban kizárólagos bűnösségének – axiómája szolgált a megfel-lebbezhetetlen döntések morális alapjaként…” (Pozzi, Henri: Les Coupables, Paris, 1934. 72. old.)
Magyarországgal akarták levezekeltetni azokat a hibákat, amiket az nem követett el, sőt, még meg is akart akadályozni. Hiszen gróf Tisza István személyében egyedül Magyarország tett kísérletet, hogy egy ilyen kalandba való belebonyolódásnak ellent álljon, amelyben nyilvánvalóan semmit sem nyerhet.
...Magyarországnak semmiféle hódító szándéka nem volt 1914-ben, és csak kizárólag szövetségesei iránti tiszteletből és saját védelme és fennmaradása érdekében lépett a háborúba, helyesen tudva, hogy szomszédai az ő területeire sóvárognak, és annak felosztását tervezik. Mindezek ellenére a trianoni diktátum 161.§-a szerint a szerencsétlen feldarabolt Magyarországnak még el kellett ismernie, hogy bűnös a háború kiprovokálásában.
„1914 júliusának hosszan tartó történelmi meghamisítását elsősorban dokumentumok szándékos félreértelmezésével végezték… A tömegek eléggé ragaszkodtak a mítoszokhoz és a legendákhoz, amelyekkel táplálják őket… Az igazság elterjedését egyszerűen megakadályozta egy nagyon finoman, ám biztosan működő cenzúra, amely meghatározott csoportok kezében összpontosult… Letűnt államférfiak még mindig igyekeznek megtéveszteni minket… Kortársaikat sikerült becsapniuk, lehet, hogy sikerül becsapni utódaikat is… Ők az okai annak, hogy sok polgártársunk szemet hunyt a múlt felett… De végül is a történelem mondja majd ki az utolsó szót…” (Fabre-Luce, Alfred: L'Histoire démaquillée. Paris, 1967. 11-14. old.)
…ma már messzemenően bizonyított tény, hogy Magyarországot nem lehet felelőssé tenni a háború kirobbantásáért, még akkor sem, ha a háború alatt és után alávalóan hazug módon Ernest Denis nevű történész elsőként állította, hogy az 1914. júniusi vihart személyesen a miniszterelnök, gróf Tisza István kavarta. Természetesen Eduard Beneš, ez az alávalóan hazug ember, híres-hírhedt 1915-ös brosúrájában már így ír: „Pusztítsátok el Ausztria-Magyarországot”, és képmutató módon gróf Tisza Istvánt úgy állítja be, mint a háború egyik fő bűnösét. A továbbiak folyamán Louis Eisenmann professzor még rálicitált erre a hazugságra, hihetetlen cinizmussal Magyarországnak tulajdonítva az „európai mészárlás iszonytató felelősségét.” Egészen röviden és velősen kifejezve ez a tolvajok esete, akik mindenkinél hangosabban kiáltanak „tolvajt”! „Közép-Európában csak egyetlen egy ember akarta kétségbeesetten a békét: a becsületes Tisza!” (Gobron, Gabriel: La Hongrie mystérieuse. Paris, 1932.)
Az őszintén felháborodott Tisza István valóban az egyetlen ember volt az Osztrák-Magyar Monarchia minisztertanácsában, aki már az első naptól kezdve tiltakozott a háború ellen, és aki mindent megtett előzőleg azért, hogy ez a háború ki se robbanjon, olyannyira, hogy végül is fölajánlotta lemondását, amennyiben a mérsékletet célzó tanácsai nem találnak meghallgatásra. Ferenc József császárnak még egy memorandumot is benyújtott a fentiekkel kapcsolatban, amint erről a minisztertanács jegyzőkönyvei bőségesen tanúskodnak, valamint egyéb titkos diplomáciai iratok, amelyeket a háború után Bécsben, Berlinben és Pétervárott hoztak nyilvánosságra. 1914. július 7-e után Tisza már állandóan tiltakozott az ellen, hogy túlságosan kemény hangnemű ultimátumot küldjenek Szerbiának, és csak július 14-e után adta kényszeredett beleegyezését, miután az orosz mozgósításról értesült: „A magyar kormány július 14-én délelőtt, sőt már nyolcadikán értesült arról a tényről, hogy Ázsiában már mozgósítják az orosz csapatokat és Kijev térségében csapatmozgások észlelhetőek.” – írja Henri Pozzi. (Pozzi, Henri: Les Coupables, Paris. 1934. 25. és 27. old.)
Nem kevésbé közismert tény, hogy 1915. végén a gorlicei áttörés döntő csapást jelentett Oroszországnak, és Szerbia teljes megszállása után Magyarország mintegy befejezettnek tekintette a háborút, csupán védekezésre szorítkozott, és határozottan követelte osztrák és német szövetségeseitől a béketárgyalások mielőbbi megkezdését az antanttal, mégpedig a „status quo ante” alapján, kivéve az oroszoktól megszabadított lengyel területeket, amelyeket az osztrák Galíciával kellene újra egyesíteni, hogy az új és független lengyel állam létrejöhessen. Az országgyűlési jegyzőkönyvek tanúságtétele szerint 1915. decemberében minden vezető magyar politikai párt a fenti szellemben mnyilatkozott.
…a hadifoglyok, menekültek és polgári internáltak Magyarországon sokkal mjobb elbánásban részesültek, mint bárhol másutt, mind az első, mind pedig a második világháborúban. Tisza István gróf ezért jelenthette ki ünnepélyesen 1918. október 17-én, a háború végén az országgyűlés előtt: „Igen, a háborút elvesztettük. De ebben az iszonyatos küzdelemben a magyar nemzet mindent elkövetett, hogy kivívja ellenségei megbecsülését és tiszteletét. Az egész világ a bírája annak, hogy milyen jó szívvel gondoskodtunk a sebesült ellenségről, mennyire szívünkön viseltük a nálunk rekedt külföldiek, idegenek sorsát. Hol van az a nemzet, amely nagyobb hősiességgel verekedett és több benne a lovagi érzület? Hol van az a nép, amely több nemességgel harcolt a puszta létéért és kevesebb volt a gyűlölet a szívében?” (Gobron, Gabriel: La Hongrie de demain. Paris, 1932. 138. oldal)
A „Csehszlovákia” kifejezés először 1917. január 10-én lát napvilágot a szövetségesek egy hivatalos közleményében, de a franciák, angolok és amerikaiak csak 1918. augusztus 9-én, majd szeptember 2-án ismerik el hadban álló félként a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot, amely szeptember 26-án alakul át ideiglenes csehszlovák kormánnyá.” (D’Orcival, Francois: Le Danube était noir. Paris. 1968. 71-74. oldal)
Beneš és Masaryk mítoszának tökéletes megvalósulása volt ez: a szövetségesek két közönséges informátora, akik kezdetben csupán egyszerű emigránsok voltak, a háború végére Közép-Európa valóságos politikai hatalmasságává nőtték ki magukat, miután nézeteiket apránként sikerült ráerőszakolni a nyugati államférfiak többségére, az USA-hoz, sőt elsősorban magához Wilson elnökhöz fűződő kapcsolataiknak köszönhetően. „Nehéz munka volt meggyőznünk a szövetségeseket arról, hogy Ausztria Magyarországot mindenképpen el kell pusztítani” – írja e szavakat Masaryk emlékirataiban, hozzátéve, hogy „a magyarokat mindenhol segítette 1848-as forradalmuk és Kossuth emléke, aki egykor száműzetésben élt a szövetséges országokban”, és így aztán, minden propaganda ellenére, a magyarok meglehetősen jól tartották magukat az ellenséges országok közvéleményében.
„Masaryk ezután már diadalittasan írhatta, hogy a Habsburg-birodalom széttagolása tekinthető az első világháború fő céljának.” Persze a cinkosaival együtt ő maga is látta a folyamat komoly buktatóit. Egyik írásában megjegyzi, hogy »az 1917-es év nagyon veszélyes volt a mi szempontunkból, mivel a császár gyors különbékén dolgozott, hogy birodalmát megmentse.« És valóban: „diplomáciailag távolról sem volt lehetetlen mindkét részről leállítani a mészárlást 1917-ben – Károly császár békejavaslatainak idején a közvetítő sógora, a Bourbonok pármai ágából való Sixtus volt —, ha Franciaország visszakapja Elzász-Lotharingiát, Olasz-országhoz csatolják Triesztet, és olyan konföderációt létesítenek a Duna-medence népei számára, amelyben mindegyikük egyenlő autonómiát élvez.” (Vallery-Radot, Robert: Les Ferieux de la Paix. Paris, 1936.)
Még mindig Masaryk az, aki – teljes épülésünkre – éles fénnyel világítja meg a szörnyű öldöklés elhúzódásának igazi motívumait, emlékirataiban ezt írva: „Nyugtalanul egyre csak azon tűnődtem, hogy a háború vajon eltart-e elég hosszú ideig, ahogy arra számítottam... A szövetségesek gyors győzelme esetén, attól tartok, mi itt állunk majd üres kézzel... Ha a szövetségesek győzelme gyorsan jött volna, mi nem tudtuk volna kivívni a függetlenségünket; így vagy úgy, de Ausztria fennmaradt volna.” (Masaryk, Thomas: Résurrection d’un Etat. 64. old.)
Így aztán csak azért húzták el a háborút szinte a végletekig, hogy elpusztíthassák Ausztria-Magyarországot, és hogy az osztrák magyar békejavaslatot több millió fölösleges áldozat árán elfojthassák.
„PESTI HÍRLAP, XLII. évfolyam, 34. szám, 1920. február 8. vasárnap
MAGYARORSZÁG TILTAKOZÁSA FÖLDARABOLÁSA ELLEN.
Három és fél millió magyart idegen országhoz akarnak csatolni.
– Egy éhező nemzet vészkiáltása a civilizált népekhez. – Népszavazást kérünk!
Ha háborgó tengeren zátonyra jutott hajó vészsípja hangzik, ha kalózok támadták meg és segítségért eseng, ha hajótöröttek jajkiáltása zúg, odasiet minden nemzet hajója a vész színhelyére s nem nézi, miféle fajnak szülötte a fuldokló, kinyujtja mentő kezét, csak azt látja, hogy ember. Most a sülyedő Magyarország vészsípja búg végig a világon, egy kalózoktól is megtámadt, zátonyra is jutott hajótörött nemzet jajkiáltása szól a civilizált nemzetekhez. Vajjon meghallják-e az idegen gályák, melyek a győzelem és béke biztos révében pihennek?! Meghallják-e a kulturnemzetek és sietnek-e megmentésünkre? Ezt a kis ujságot mint szürke sirályt küldjük a katasztrófa szinhelyéről: szálljon messze tájakra, tul az óceánon is.
Birói széket ültek a világ urai, a győzők a legyőzöttek fölött. Békeszerződésnek nevezték el, amit csináltak, de csak birói ítélet az. Nem béke ez, hanem hadüzenet a jövendő nemzedék számára. A béke-okmány papirosán a gyűlölet szántotta a betűbarázdákat s ezek közé jövendő háboru magvát vetették el…
Ezer esztendős öreg nemzet ül a vádlottak padján. A nyugati népek kulturájának védelmében vivott százados harcokban szerzett érdemrendek a mellén. Kérges keze a kulturmunka szorgalmát mutatja. Arcán a furfangtól mentes becsületesség históriai patinája. Szivében naiv szeretet még az ellenségeivel szemben is. Vádlókul felvonultak ellene élelmes fiatal nemzetek, csehek, románok, délszlávok, melyek az öregnek vagyonára vágynak. Egyikük-másikuk a nagy vagyonért egy kis hamis tanuzásra is képes. A birói székeken ülnek a győztes nagy nemzetek, amelyek azonban nem értek rá, hogy megismerjék a vádlottat, meg a vádlókat és tanukat; ebben az abszolút tájékozatlanságban tehát nem hozhatnak igazságos ítéletet.
Egyetlen büntető kódex sem ismer oly itéletet, melyet a vádlott meghallgatása előtt hoznak. Az ötös tanács pedig ily eljárás után itélte Magyarországot feldarabolásra. Ez az ítélet az abban részes összes államok törvényei szerint törvénytelen. Megfölebbezzük tehát a rosszul informált ententetől (ejtsd: „antant”, – a szövetséges hatalmakat nevezték így, – KSM megjegyzése) a jól informált ententehez. Megfölebbezzük minden civilizált nemzethez. Az entente nemzeteit elfogadjuk biránknak, ha állandó kvalifikációjuk, a magasabb kulturájuk jogán s ehhez méltóan itélkeznek. De ha csupán a győzelem jogán törnek pálcát, akkor elfogult biróság az, melyet a szenvedély vezet. Mi, kik legtöbbet szenvedtünk Franciaország után, meg tudjuk érteni mai érzelmeiket. Hisz a győzők országaiban is leng az özvegyi fátyol, hull az árvák könnye, ott is tanyát ütött a nyomor s a kiomlott vér bosszuért kiált. De gondolják meg a győzők, hogy a nyomor, a vérveszteség a bánat, a kétségbeesés százszorta nagyobb a legyőzötteknél. A kettő helyzete között óriási a különbség. Ne a győzelem jogán mondjanak a nagy nemzetek ítéletet a kis magyar nemzet fölött, hanem a kulturájuk jogán. Akkor igazsgosabb lesz az itéletük. Elismerjük biráink fölényét, de miért látják ezt a fölényt abban, amit csak most szereztek és ami mulandó, ami változhat: a hadi győzelemben s miért nem abban, ami örök? A műveltségüket, a humanizmusukat, az igazságszeretetüket éreztessék velünk, ne a győzelmi, hanem a kulturális fölényüket. A győzelem jogán a barbárok itélkeztek. Ne kövessék ezek szokását s ne dobjanak minket mint a fegyvertelen keresztényeket a cirkusz porondjára, hogy ellenünk bőszített oroszlánok, – pardon! téves a hasonlat – sakálok és hiénák faljanak fel. Nem csak a nemesség, hanem a győzelem is kötelez.
Biráink! Gondoljátok meg, hogy egykor ti is itélőszék elé, a történelem itélőszéke elé kerültök. Hogyan feleltek ott azért, hogy ugyanabban a korszakban, amikor a feldarabolt Lengyelországot ujra támasztjátok s egy előző korszak bünét helyrehozzátok, ugyanakkor ezt a bünt elkövetitek a magyar nemzettel szemben és feldaraboljátok Magyarországot? Ugyanabban a korszakban, midőn Elzász-Lotharingiát visszaadjátok Franciaországnak és ezzel helyrehozzátok a mult idők bünét, ugyanakkor elkövetitek ujra e bünt és Magyarországtól elvesztek – négy Elzász-Lotharingiát!?...
Hirdetni a népek önrendelkezési jogát s ezt elvenni Magyarország népeitől, hirdetni a népek békés szövetségét s keleten eleve egymásra uszitani ezeket: ez az elvek valutájának meghamisitása.
A magyar nemzet becsülettel meg akarja tartani a békeszerződést. Ezért kér olyant, ami megtartható. Azt mondják, azért kegyetlen a békeszerződésünk, mert a francia befolyás érvényesült. ezért a francia nemzet szivéhez fordulunk. Mikor 71-ben (1871-ben, – KSM megjegyzése) a németek leverték őket, akkor a magyar közvélemény hangosan tiltakozott az ellen, hogy Franciaországot megcsonkítsák és követelte Elzász-Lotharingia visszaadását. Micsoda revanche az, hogy most Franciaország akarja Magyarországot feldarabolni?!
Nagy nemzetek, amelyek a maguk történelmével egyszersmind a világtörténelmet csinálják, nem sokat szoktak foglalkozni kis nemzetekkel. ezért nem tudják, hogy a magyar nemzet nem volt bünös a háborunak se előidézésében, se folytatásában. Semmi joga sem volt külpolitikába vagy hadiüzenetekbe beleszólni. Még saját belügyeit sem intézhette függetlenül.
A magyarnak más büne nincs, mint hogy vitézül, bátran harcolt és nem árulta el azt a zászlót, amit a markába nyomtak. Ezért az ellenség részéről becsülést és nem megvetést érdemel. Magyarországnak része van abban, hogy a háboru véget ért. A fegyverletételt s a békét a magyar nemzet követelte és kezdte meg, mert Wilson 14 pontjában saját megváltását látta s azt hitte, hogy az ententetól igazságos békét kap. E helyett kaptunk oly megszállást, mely nem volt egyéb, mint Magyarország kifosztása; népek milliói, fegyvertelen aggok, nők és gyermekek az éhinség előtt állanak.
Fogalmuk sem lehet nyugaton a bolsevizmusról, amely milliárdokat rabolt és pusztitott. S amit ez meghagyott, aztmind elvitte a megszállás. Ami élelmiszer s ami ipari termék volt boltokban és éléskamrákban, azt a megszálló csapatok mind hazájukba szállitották. Ezenfelül elvitték gyárainkból a gépeket, elvitték vasúti kocsijainkat, mezőgazdasági gépeinket, a faluból a szekereket, ekét, az élő állatokat, még a vetőmagot is. A békeszerződésben azt kivánják, hogy mi lássuk el Ausztriát élelemmel. Vegye tudomásul a világ, hogy mindazon államok, amelyekbe Magyarország normális időkben élelmiszert szállított, éhezni fognak. A megszállott területeken a románok, csehek, szerbek magyar testvéreinket botozzák, börtönbe vetik, állásaikból elkergetik, vagyonuktól megfosztják, lakásukból az utcára dobják. Türheti-e a civilizált világ, megengedheti-e a népszövetség, hogy egy nemzettől iskolákat, egyetemeket, tudományos intézeteket, muzeumokat, szinházakat raboljanak el?
Miért jutalmazzák a magyarok ellenében a románokat, cseheket és horvátokat? Azért, mert acsehek árulók voltak, mert oly élelmesek voltak, hogy egyszerre két fronton harcoltak, az entente ellen és az entente mellett? A csehek, románok, horvátok megjutalmazást követeltek Habsburg Károlytól azért, mert kitünően verték az entent-ot és most az entente jutalmazza ezeket és bünteti Magyarországot!
Fegyverrel a szomszédaink nem győztek le. Csak rágalmakkal! Akik megszállták Magyarországot, azok nem győztek. A szerbeket, románokat mi levertük. Tehát igazságtalan dolog, hogy ezek és a csehek, kik nem is harcoltak ellenünk, mint „győzők” vonuljanak be Magyarországba,
Ha helyettük az igazi győzőknek és kulturnemzeteknek, a franciáknak, angoloknak, olaszoknak és amerikaiaknak csapatai jöttek volna, ezer entente-katona elkergethette volna a bolsevistákat s az ezek és a román megszállók által elvitt milliárdokat megtakarithatta volna – az entente-nak. Kérdezzék ki a magyarországi entente-missziók tagjait, akik megismertek, mind mellettünk fognak tanuskodni. Ők megmondják, hogy egy erős Magyarország a bolsevizmus ellen a Nyugat biztos gátja.
Igazságos ítéletet kérünk. Népeket nem lehet úgy tologatni egyik országból a másikba, mint a sakkfigurákat. Kérünkaz entente ellenőrzése mellett népszavazást és azután döntsenek a határok fölött. Kérjük, rendeljék el a tőlünk jogtalanul elvittvasúti kocsik, gépek és vetőmagvak természetben való visszaszállítását, mert e nélkül éhen hal az egész nemzet.
Magyarország geográfiai és geológiai egység és ebből folyik gazdasági egysége is. Ha szétszakítják térképét, akkor elvágják a gazdasági ereket, megszűnik az egészséges kereskedelmi vérkeringés és minden szétszakított rész – gazdaságilag elvérzik.
Amint a földarabolt Lengyelországgal tették, úgy Magyarországot is vissza fogják állítani. De mennyi könybe és vérbe fog ez kerülni Európának?! Takarékoskodjanak a könynyel és a vérrel!
Csináljanak igazságos határokat. Az igazságot pedig onnan lehet megismerni, hogy abban mindenki megnyugszik!
Tiz millió magyart egy szükebb Magyarország börtönébe zárnak. De azt elfelejtik kiszámitani, hogy tiz millió rab magyarnak őrzésére hány millió románt, csehet és szerbet kell állandóan fegyverben tartani?! A magyar egyetlen fűzfavesszőt sem vág le fegyverül, de hány millió fegyvert fognak állandóan töltve tartani börtönőreink a tőlünk való féltükben? Ettől magától tönkre mennek.
Nem akarunk több háborut. Eleget harcoltunk ezer éven át Önökért s a szabadságunkért. Kaszát akarunk kovácsolni a kardból. Minden emberi energiát s nemzeti lelkesedést a munka malmára akarunk hajtani. De az uj határokkal Önök épitenek mesterséges gátakat, melyekkel földuzzasztják a szenvedélyek áradatát, mely előbb-utóbb áttöri a gát-határokat. Önök ebben a békeszerződésben a természet ellen harcolnak!
A francia külpolitika legnagyobb gondja eleve megakadályozni minden nemzetet abban, hogy valaha a németekhez csatlakozzék. Magyarországgal szemben rossz eszközt használnak. A magyar nemzet örvend, hogy megkapja függetlenségét és semmiféle idegen járomba nem engedi magát befogatni. Indokolatlan tehát a félelem s igazságtalan, hogy e miatt darabolják föl Magyarországot.
Magyarország nem ellenséget, hanem szövetségest keres! Temessük el a gyülöletet. S akik ellenünk védekezni akarnak, azoknak azt mondjuk: legbiztosabb s legolcsóbb védekezés: barátot csinálni az ellenségből!
A magyarok kizárása is pár évre a kulturállamokból kulturellenes határozat. Ha az entente a munkások millióira lehetetlenné teszi a megélhetést a megcsonkított Magyarországon, akkor nem zárhatja el határait egy percre sem előlük. Mert a munkátlan munkások mesterséges szaporításával csak azt a feszitő erőt növeli, mely a társadalom rendjét robbanthatja. És nem zárhatják el a művelődésre vágyó magyarok elől a nyugati kulturvárosokat. Páris nemcsak a párisiaké. Róma, London kulturájára joga van mindenkinek, ki arra szomjas. A napnak fénye, a csillagok ragyogása mindnyájunké. A magyar intelligencia, melyet a háboru börtönbe zárt, alig várja, hogy a béke első napsugarára szétröpülhessen a nagyvilágban, mint az első virágillatra a méh-raj. A müveltség himporának gyüjtésétől nem lehet eltiltani a magyarokat, mint nem lehet a méhektől elzárni a virágok kelyhét.
Egy ország földarabolásával családokat darabolnak föl! Hisz a családi kötelék, a rokoni hálózat az egész Magyarországot beszőtte. A különböző fajok összeházasodtak s a családtagok szétszóródtak az ország különböző részeibe. Az egységes államban a család is eggyé tartozott. Most a föld földarabolásával Önök családokat is, sziveket is földarabolnak!
Lemondást ne várjon senki a magyartól! Megvetést érdemelne, ha valaha bele tudna nyugodni hazája szétdarabolásába. Az érzéseknek nem szabhat határt az erőszak. Kárpátoktól Adriáig csak egyetlen dalt fog hallani bölcsőjében is a magyar gyerek. S ez nem a lemondás dala.
Erővel és erőszakkal talán a piramist is hegyére lehet állítani. Politikai és diplomáciai jongleurök (ejtsd: zsonglőrök,–KSM megjegyzése) mulathatnak egy darabig annak egyensúlyozásával. De állandónak ezt a helyzetet nem tarthatja senki.
Ha Nyugat nyugalmat akar, nyugtassa meg Keletet. Egy folyton égő Magyarország fölgyujthatja még a világot!...”
Ajánlott olvasmány: "Képes történelem / Két pogány közt".
Az érintett történelemkönyvben részletesen megvan a Rákóczi-szabadságharc leírása, mert a könyv tárgya kizárólag ez a szabadságharc.
A gerilla-harcmodor olyannyira bejött Rákóczi kurucainak, hogy egy példán át megvilágítva látni fogod, hogyha nem bocsátkoztak volna hadrendi csatákba -- amiben az osztrákok voltak jártasabbak(!) -- , akkor könnyen nyerhettek volna a labancok kifárasztásával.
A gerilla-harcmodoruk sikerére példa rá a szomolányi csata. Szomolány (Smolenice) a Felvidék, azaz a mai Szlovákia területén fekszik Nagyszombattól (Trnava) 23 km-re északnyugatra az [51]-es főúton (keresés: "A Kárpát-Medence autósatlasza" / "34A1" kereső-kocka!) Az itt, Szomolánynál (Smolenice) lezajlott csata egy nagy kuruc győzelem volt, melyben Heister osztrák főgenerális seregeit látszólag egyszerű emberek és parasztkatonák verték teljesen tönkre a Nagyszombat felől Szomolányon át Szenice (Senica) és Holics (Holič) felé való kétségbeesett visszavonulás közben, amelyet a kuruc támadás miatt volt kénytelen megkezdeni. Heister eredeti terve az volt, hogy Holicsról Szenicén és Nagyszombaton át a Szered (Sereď) -- Vágsellye (Šaľa) -- Nyitra (Nitra) felvonulási útvonalon át ostrommal betörjön Nyitra várába, ahol a nemrégiben a Dunántúlról oda áthelyezett Bottán János kuruc generális rendezte be főhadiszállását.
Az út szomolányi szakaszán azonban a Jablánc (Jablonica) és Szomolány (Smolenice) között elhelyezkedő Jablánci-hágó belsejében olyan súlyos kuruc támadást kapott, amelynek következtében az egész rábízott hadserege teljesen felmorzsolódott(!!!). A labanc császári had maradékai egymástól leszakadozva, véresen, sebesülten igyekeztek menteni a bőrüket, már ami még menthető volt a hadból. A vereség után Heister alig mert a császár szemébe nézni, aki ezután leváltotta őt, és helyébe egy másik(!!!!) osztrák tábornokot nevezett ki.
A könyv így írja le a csatát: >>"A hágó szorosából egyszerre csak parasztok, fanyűvők és kőmorzsolók seregei rajzottak elő a hegyoldalból a hadiútra lefelé, majd a baltáikkal és puskáikkal a két végén alaposan lezárt szorosba kényszerített sereg részeit egymástól elszakították, és majdnem minden második katonát megölték, a többi is csak súlyos sebesülésekkel "úszta meg" ezt a harci "kalandot"!! Szomolánynál Bottán János magyar generális szervezése és ügyesen kiképző tanítása után és vezérletével látszólag "egyszerű" parasztok, hegyi emberek és pásztorok verték tönkre a császár egyik legtapasztaltabb tábornokának seregét."<<
Ez mindennél jobban bizonyítja, hogy mekkora tud lenni a harcban látszólag járatlan "egyszerű" emberek harci értéke, ha felkelésüket egy kiválóan kiképzett tábornok fogja össze, egy igencsak alapos hadi szervező munkával(!!!!) előre megtanítva nekik a harc buktatóinak elkerülését.
jav.: a tábori hadrend szigorú szabályai szerinti nagy csatákat
______________________________
Megjegyzés: Példa a sikeres gerillaharcokra Bottyán János generális sorozatos dunántúli kifárasztó hadműveletei, melyeknek során az osztrák csapatokat sikerült hazakergetnie az osztrák határon túlra, és utána felégetni egész Felső-Ausztriát. Bottyán ezzel direkt hazatérésre kényszerítette azokat a csapatokat, amelyek a Felvidéki magyarságot nyomorították volna meg, ha az osztrák erőket nem kényszerítette volna rá a saját, ezúttal szó és betű szerint is ÉGETŐ gondjaik "vésztűzoltó"(!) jellegű megoldására és az osztrák falvaik lakosságának a megmentésére.
Kár, hogy ilyen kiváló tehetségű tábornoka Rákóczinak csak és kizárólag Bottyán János generális volt!!
1. Nem a fejedelem érezte megalázónak a dolgot, hanem a francia király azt, hogy nála rangban lejjebb állónak hivatalosan is segítsen! (Királyi rang nagyobb mint a fejedelmi rang!)
2. Az "1." pontból kifolyólag a francia király csak ígéret-szinten támogatta Rákóczit, de amint ehhez az aláírását, pénzét, és főleg fegyvereit és katonáit kellett volna a fejedelem rendelkezésre bocsátania, a dolgok azon nyomban megrekedtek az üres ígérgetések szintjén. Rákóczi végül valódi segítség helyett kapott a francia királytól ajándékba egy kevés pénzt (messze kevesebbet a megígértnél), és egy gazdagon kiintarziázott, "hét nyelven beszélő", titkos fiókokkal teli "csodaíróasztalt", amelynek fontos iratai tárolásán kívül semmi más hasznát nem vette... . Továbbá kapott még tőle ajándékba egy gyönyörű szép, nagy asztali aranyórát is, amelynek azonban az idő érésén kívül ugyancsak semmi más hasznát nem vette... . Kész, ennyi volt a francia király valós "segítsége". Csatát és háborút azonban... egyikkel sem lehetett nyerni! Kétely esetén elmehetsz a sárospataki Rákóczi-vármúzeumba, és megtekintheted az ajándékba kapott értéktárgyakat a múzeum szépen és eredeti korabeli módon berendezett várkastély-szobáiban... !
Egyébiránt a felkelés bukásnak két fő oka volt.
Az egyik, hogy Rákóczi egyik uralkodótól sem tudott kialkudni valós segítséget. (A svéd király az oroszok elleni védekezéssel volt elfoglalva, az orosz cár hadai le voltak kötve egy háborúban -- egyébként I. Péter cár nagyon szívesen segített volna! -- , a francia király rang-presztízskérdést csinált a dologból és csak üresen(!) ígérgetett, a lengyel király pedig az országa ellen megindított orosz támadás elhárításán fáradozott, és emiatt nem akart kétfrontos háborúba(!!) keveredni és ezzel még jobban kockára tenni Lengyelországot, a bajor fejedelem is nagyon szívesen segített volna, de mivel éppen akkor vesztett csatát az egyik fő ellenségével szemben, így attól félt, hogy egy második(!!) vesztes háború támogatása esetén "szögre akaszthatja" a trónszékét és a koronáját(!!). Így Rákóczi a Habsburgokkal szemben gyakorlatilag magára maradt.
A másik, fontosabbik ok: Rákóczi a szabadságharc idején kettős harcmodorral harcolt. Egyrészt gerillaharccal gyengítette az osztrák csapatokat, melyben katonái igencsak gyakorlottak voltak, ami így kitűnően bevált. Másfelől viszont időről időre nagy, a tábori hadrend szigorú szerinti nagy csatákat vívott meg az osztrák tábornokokkal, amelyek közül mind a hat döntő csatát elveszítette(!!!!), mert katonái ebben teljesen járatlanok voltak, Vak Bottyánt kivéve, de csak egyetlenegy jól képzett tábornok (Bottyánnak eredetileg császári kiképzése volt, csak hazaszeretetből átállt Rákóczi oldalára!!!!) több hadszíntérre viszont már nem elegendő. Rákóczinak fel kellett volna ismernie: ha továbbra is erőlteti a hadrendi csatákat, akkor előbb-utóbb bukásra lesz ítélve a szabadságharc; ha viszont teljes egészében a gerilla-harcmodorra épít, akkor a császári hadak végsőkig történő kifárasztásos zaklatásával fokozatosan, lépésről lépésre felőrölhette volna a császári hadak minden erejét! Nem ezt tette, hanem a rendkívül eredményes gerillaharc mellett megvívott hat vesztes hadrendi csatát is. Ez pedig végül a kuruc haderők vereségét "hozta el"!
Később a francia érdekek úgy alakultak, hogy trianon idején maga George Clemanceau erőltette át az egész antant-tömbre a végletekig magyarellenes nézeteket, amelyek az ország tetemes megcsonkításához vezettek!!!
Legszívesebben felrobbantanám George Clemanceau sírját!!!!
