Meseszép! Sajnos a rendelkezésemre álló kedd délelőtt - tömegközlekedéssel - kevés arra, hogy odáig eljussak. De ami késik - a vonatokon kívül - az nem múlik (ősztől lehet, hogy több időm lesz vagy pedig autóval kell megoldani).
Segítségkérés tervezendő túrámhoz: aki bármit tud Vilonya, Sóly, Litér, Berhida és Szentkirályszabadja templomaiba való bejutás lehetőségéről, az ossza meg velem/velünk. - Igazán jó kis templomnéző túrát lehetne ezekből az egymáshoz közel eső településekből kihozni (néhány egyéb látnivaló is van a környéken). Tömegközlekedéssel (+gyalog) kissé körülményes, autóval egyszerűbb lehet megoldani.
Eddig talán kevésszer tapasztaltam meg e mondás igazságtartalmát, ma azonban duplán is beigazolódott. Az előrejelzések felhős, esős időt jeleztek a mai napra és reggel valóban borongós égboltra ébredtem. Mégis elindultam Bajna felé, hiszen Blue Monday képes beszámolója kedvet csinált hozzá. Esőről szó sem volt és a nap is többször előbújt a felhők közül. A másik szerencsés körülmény az volt, hogy amikor a busz odaért Bajna központjába, észrevettem, hogy két idősebb hölgy megy be a templomba. Hamarosan „odaszemtelenkedtem” és így lehetőségem nyílt belülről is megszemlélni ezt a szép középkori épületet, közben még helyi információkkal is gazdagabb lettem. (Mellékszál: elsétáltam a kastély felé is, sajnos úgy tűnt számomra, hogy nem nagyon halad a helyreállítás.)
És most jöjjenek a képek:
Két kép kívülről:
Pálcatagos bélletű diszkapu részletekkel (eredetileg a templom nyugati homlokzatán nyílott, majd 1891-ben az új déli mellékhajó falába helyezték át) – a 2. kép belülről mutatja
A szentély és sekrestye közötti egyenes szemöldökű ajtókeret:
A reneszánsz kort tükröző, faragott kő szentségtartó ház (1484 és 1500 között készült) – sajnos csak két képre fért rá
Keletelt középkori templomoknál nem egyedi az olyan tájolás, hogy a (kelő) nap sugara éppen a templom védőszentjének (címének) ünnepén essen a (fő)hajó hossztengelyébe (középvonalába).
Érdekes dolog olvasható még a KNP cikkjében a templom tájolásáról, és egy fényjelenségről, ami elég jelentős csillagászati tudást feltételez őseinktől:
Bár 1930-as években az Alföld legjelentősebb Árpád-kori templomromának nevezték a mai Soltszentimre határában található építészeti emléket, mára szinte teljesen a feledés homályába került. A pusztatemplom manapság Szent Imre halálának csillagászati pillanatában bekövetkező érdekes fénybevetülésével hívja fel újra a figyelmet... ...eljön Szent Imre halálának csillagászati napja, és a kettős ablakzaton keresztül a templomtestbe bevetül a Nap közvetlen fénye egy fénysugár formájában. A korábbi sötétséget a Fény váltja fel.
"...A régi vízi világ emlékét Soltszentimrétől keletre a Kolon-tó, a település nyugati határában az élővizű csatornarendszer őrzi. Az Árpádok korát a Csengődi-csatorna közelében levő dombháton az úgynevezett csonka torony, a település ősi templomának romjai őrizte meg. Alaprajzát az 1961-ben elvégzett műemléki felmérés és régészeti feltárás tisztázta. Eszerint, illetve a megfigyelhető részletek alapján a keletelt tengelyű egyhajós épület hajója 12,8 méter hosszú, 6,3 méter széles , a szentély szűkülete 4,8 méter. A hajó nyugati oldalán áll a 2,6-szer 2,8 méteres oldalélű 10,6 méter magas, valóban csonka torony, amelynek négy emeletéből csupán kettő maradt. Északon a hajó és a szentély jó két méteres magasságban, délen egy méter alatti falcsonkként látható. Téglával vegyes réti mészkőből, úgynevezett darázskőből épült, a téglák közt római eredetű darabok is lehetnek. A templom bejárata dél felől nyílt, a toronyba belülről, félköríves átjárón keresztül lehetett bejutni. A szentély a nyolcszög három oldalával záródik, támpillérek nélkül, elkészültét a hazai román stíluskorszak derekára tehetjük. A hagyomány szerint a közeli királyi vadaskertben - Soltvadkert - veszítette életét a trónörökös Imre herceg, az emlékére emelt Szent Imre-egyház ebben a formájában az 1200-as évek közepén készülhetett..."
Ezt az Árpád-kori templomromot volt szerencsém a tegnapi napon (04.06.) megnézni, az odavezető út meglepően jól járhatónak bizonyult, annak ellenére hogy az utolsó 2.5 km földes út volt szőlők és legelők közt.A Soltszentimre-Csengőd közt húzódó sárga sáv turistajelzés érinti a helyet. Az utolsó 200 méteren azért akadtak izgalmak, no és főképpen rengeteg víz, amiből a templom dombja szigetként emelkedett ki:
Megérkeztünk...a lemeztető hiányát nem bánnám ha esetleg cseréptetővel pótolnák, mint ahogyan a fenti cikkben is utaltak rá.
Mátraverebélyen jártam szerdán (sajnos akkor sem sütött a nap). Kollégáimmal – mondhatni kötelező jelleggel – tettünk buszos kirándulást, de nekem is meglepetés volt ez a programpont. A gondnok bácsi izes nyelven előadott ismertetője után jutott némi idő az egyéni körbenézelődésre, sőt a vállalkozó kedvűek a templom padlására is feljuhattak, láthattuk a felmenő falak jelenlegi mennyezet feletti folytatását. (A fényviszonyok miatt ott nem volt módom fényképezni, aki napos időben jár arra, ne hagyja ki.)
itt a szentély mélyedése is látható
a falakban római kori Castrum kövei is fellelhetők az írás szerint
Megérkeztünk...a lemeztető hiányát nem bánnám ha esetleg cseréptetővel pótolnák, mint ahogyan a fenti cikkben is utaltak rá.
