Ha már voltam olyan merész és ajánlottam Szeged környékére ezt a Vukán és barátai koncertet, néhány szóval írnék is róla. Először is, hogy miért szeretem Vukánt (mert hogy elsősorban róla kell beszélni). Leginkább azért, mert nem az a tipikus jazz-muzsikus (ellentétben mondjuk Szakcsival). A zenélése, a szólói alapján gondolom ezt róla. Nem kifejezett jazz-szólói vannak, ahogy általában felépítenek egy zongoraszólót, amikor is elindul valahonnan a muzsikus és egy variáció-sorozaton keresztül eljut valahova (jó esetben), hanem inkább Ő vesz egy témát és ezt forgatja tükrözi, szétszedi majd újra összerakja, stb és ha rátalál valami érdekes alakzatra azt bontogatja tovább. Szeretem nagyon Szakcsit is, de Vukánt én invenciózusabb érzem és ezért jobban is szeretem. Tudni kell még róla, hogy szívesen és izgalmasan játszik klasszikus komolyzenét is, ami megint csak nem nagyon jellemző a jazz-muzsikusokra. A koncertről: a meghirdetettel szemben nem Berkes Balázs bőgőzött (akivel hosszú ideje együttjátszik Vukán-Balázs), hanem Hárs Viktor. Valószínű, hogy ez érződött a koncert hangulatán. Vukán (a lemezeit ismerve) egyfajta kamarazenét próbál megvalósítani a hosszú ideje állandó társaival (Balázs E. és Berkes B.). Nem arról szól a zenéjük, hogy virgás szólókat tekernének le egymás után, hanem inkább egyfajta kérdez-felelek játék érezhető, amiből nem egy téma majd szólók egymás utánja jön létre, hanem egy kerek zenei történet egy-egy számon belül. Általánosnak tekinthető volt itt ezen a koncerten is, hogy Vukán szólóban elkezdett egy intro-t játszani amiből szépen kibontotta a témát és ezután kapcsolodott be a dob-bőgő és itt a kidolgozási szakaszban próbálták azt megvalósítani, hogy a hangszerek rövid szólisztikus részekkel egyfajta párbeszéd próbált kialakulni a zenészek között. Vukán és Balázs E. között ez többször létrejött és izgalmas ide-oda szólókkal szinte tüzelték egymást, láthatóan élvezték az együttjátékot. Hárs V. viszont ebbe nem igazán tudott bekapcsolódni, a kíséret mellett kapott néhány önálló szóló lehetőséget amelyet szépen megoldott, de az igazán izgalmas részekből csak mint kíséret tudta kivenni a részét. Öszzegezve jó este volt, a roppant kis számú közönség ellenére jó hangulatú programot csináltak, sajnálhatják akik nem voltak ott. AJ
Tegnapi Nigel Kennedy koncert: Az első részen majdnem elaludtam. A hardcore jazzkedvelők persze élvezték a nagyon jazzes torz hegedűhangot, nekem minden szám egyforma volt. Aztán a végére felébredtem. Bejelentette Robi Lakatos prímást (szerintem tényleg spontán jött), és egy hatalmasat játrszottak. A csárdás végére majdnem szétszakadt a ház, ekkora ovációt a müpában még nem hallottam. Tényleg döbbenetes volt. A második rész ott folytatódott, ahol az első kezdődött. Kicsit kényelmetlen volt a szék :) A koncert végén elkezdtek elszivárogni az amatőrök, pedig ekkor kezdődött a java. A bőgő basszgitárra cserélődött, ami rögtön jót tett a hangzásnak. A ráadás szerintem minimum 40 perc volt, és ez már tényleg nagyon jó volt. Annak ellénére, hogy nem kimondottan az én világom, el kell mondani, hogy Nigel Kennedy a legszimpatikusabb zenészek egyike. Jók voltak a poénjai, jó volt látni, ahogy együtt zenél (az egyébként nagyszerű) lengyel jazzmuzsikusokkal, és teljesen egyenrangú módon kezeli őket. Az, hogy hogyan öltözik, legyen az ő dolga. (Többször említettem már Monk-ot, aki elkezdett jezzesen öltözködni, tőle is elfogadták. Nem ezen múlik.)
Igor Dedusenko born on 07/05/1990.He started studying guitar at the age of 7 at the School of Music in Molodechno in the class of Karl Pogockiy. He continued his education in the class of Pavel Tretyak. Now he is a student of music college in Molodechno (the class of professor of the Music Academy in Minsk, Evgeniy Gridiushko)
He is the winner of several competitions:
- 1999 - 1st prize at the International Classic Guitar Competition in Elk (Poland) - 2002 - 1st prize at the International Classic Guitar Competition in Giraltovce (Slovakia) - 2003 - 1st prize at the International Guitar Meetings in Sanok (Poland) - 2004 - 1st prize at the International Guitar Competition in Krynica (Poland) - 2004 - 1st prize at the International Guitar Competition in Kutna Hora (Czech Republic) - 2005 - 1st prize at the International Guitar Competition "GitAs" in Kiev (Ukraine) - 2005 - 1st prize at the International Guitar Competition in Sanok (Poland) - 2005 - 1st prize at the International Guitar Competition in Zruč nad Sázavou (Czech Republic) - 2006 - 1st prize at the International Guitar Competition "Virtuosos of guitar" in St. Petersburg (Russia) - 2006 - 1st prize at the International Guitar Competition in Szeged (Hungary)
Szerdán varázsos gitármuzsika volt a Bartók rádióban:
Kapcsoljuk a Magyar Rádió Márványtermét Igor Gyeduszenko a 2006-os szegedi nemzetközi gitárverseny győztese játszik 1. Coste: Scherzo op. 19., 2. Mertz: Elégia, 3. Duarte: Idylle pour Ida., 4. Werthmüller: A-dúr szonáta op. 17. - I. tétel, 5. Lang: Beschworungen 2. 6. Vasziljev: Tree Forest Paintings, 7. Tansman: Prelude - Hommage á Chopin, 8. Piazzolla: Bando Tango
A jelen lévők érezhetően nem hittek a fülüknek. Az első darab után még bátortalan volt a taps, ez a végére tombolóra váltott. Ez a 16 éves fiatalember technikailag tökéletesen, és művészileg is éretten játszik. 10 év múlva, mikor Bach-ot és Vivaldit fog játszani, még nagyon sok gyönyörűséget fog nekünk szerezni. A ráadásnak játszott Satie átirat nagyon erős volt. A 6-os darab a felsorolásban el van írva, az Három erdei kép akar lenni. Ez volt a legjobb szerintem, a leheletfinomtól a gitár végső lehetőségeit kihasználó hangok szólaltak meg.
Ha valaki tud erről a gitárostól, ossza meg velünk. Én nem találtam túl sokat róla, lehet hogy nem jól írtam át a nevét.
Koncertajánlat Szeged környékére: 2007. március 30. (péntek) 19:30 SzTE Aula (Dugonics tér) Creative Art Trió (Vukán György zongora, Berkes Balázs bőgő, Balázs Elemér dob). Jegyár: 1500,-Ft elővételben a Filharmónia jegyirodájában (Klauzál tér) illetve a helyszínen előadás előtt. AJ
Jó bizony. Az is vezet, hogy talán másnak is kedve lesz koncertre járni. Aki egyszer is átél egy olyan élményt, mint a Máté passió volt ( Máté-passió ), az egy életre gazdagabb lesz. Próbáltam magamban szavakat keresni, arra, mit lehetne mondani erre a műre? Meg merem kockáztatni, hogy modern, friss, ma is érvényes az a zseniális szerkesztés, a versek kortalan szépsége, a zene harmóniája a mondandóhoz, amit Bach majd háromszáz éve alkotott. Az előadásról sokat nem lehet mondani, tökéletes volt. Az a három ária, (amik önmagukban is megálló barokk concertok), olyan csodálatos volt, hogy hangszereket ilyen hangon megszólalni még sohasem hallottam. A szólistákközűl a kontratenor tetszett a legjobban, de Jézust éneklő bariton, Stephen Salters is csodálatos volt.
