Szinte sejtettem, hogy ilyen indokot fogsz találni arra, hogy miért nem létezhetne végső büntetés. Nos, mondhatni habzó szájjal vetem magam bele az értelmezések bűvkörébe, mert én úgy okoskodok, hogy egzisztenciánk lételeme, hogy időn kívül egyetlen akarattá válik. És mivel, hogy az Aki teremtett minket az időn kívül és téren kívül van, előtte minden tettünk egyetlen akaratként jelenik meg, vagyis hogy a szeretet mellett döntünk, avagy sem. Tehát maga az ember dönt úgy időbevetettségével, hogy hova akar tartozni, és ami felől dönt, az már nem lesz időben, hiszen az idő az csak a materia részecskéire vonatkozik, és meghatározása relatív itt a fizika világában is. Tehát végső döntésünk után nem tudunk változtatni mert a változtatáshoz idő kell. (SZVSZ)
Azért nem hiszek benne,mert a szubjektív nézetem szerint a rendszer nem statikus,hanem ebből a szempontból inkább dinamikus jellegű,így megváltoztathatatlan döntésekben,bűnök miatti végső állapotokban nem hiszek,mindig van,kell legyen szerintem lehetőség a változásra,fejlődésre.
De tiszteletben igyekszem tartani az ezzel ellentétes felfogást is.
Csináltam is egy új nicket/A kárhozat urának átka nick is én vagyok/,mert a másik a vallásos érzkenységűekben esetleg azt a képzetet keltheti,hogy valami sötétség-hívő balfék vagyok,pedig csak az egyik kedvenc regényem címe.:)
Azt hiszem,ide inkább erről az új nickről fogok írkálni.
Jó nehezet kérdeztél,és nem én írtam,csak íródeákoskodtam.:)
És hogy szerintem miért van?Ha nincs semmi Minden Létezőn kívül-egyelőre hipotetikusan fogadjuk el ezt a tóriát a gondolatkísérlet kedvéért-,akkor van még valami,úgy az egész,mint a részek szempontjából a minél teljesebb önmegismerésen,és önkiteljesítésen kívül?
"Ahhoz,hogy az egyéneket felszabadítsa,el kellett veszítenie Önmagának azt a részét,amely teremtette őket.Nem tudta már áttekinteni azt a számtalan valószínűséget,amely minden egyes tudatban felmerült.Szeretettel és vágyakozással elengedte Önmagának azt a részét,és a teremtmények szabadok lettek.A teremtés villanásában felrobbant a lelki energia.
Minden Létező tehát ebben a teremtő mozdulatban elveszítette Önmaga egy részét.Minden Létező szereti minden teremtményét,a legapróbbikat is,mert felismeri,mennyire drága és mennyire egyszeri minden egyes tudat,amelyet ilyen körülmények között,ekkora áron teremtett.Diadalmas és boldog minden egyes tudat fejlődése láttán,,mert ez hozzátesz a diadalhoz az alapállapothoz képest,és örül minden teremtménye legcsekélyebb kreatív cselekedetének is.
Minden Létező önmagából és abból az állapotból életre kletette a lehetőségek végtelenjét.Gyötrelmeiben megtalálta a módot,hogy önkifejezés útján szabadságot adjon,és ezáltal létrehozta az egyedi tudatokat.
...Mégis,minden teremtmény emlékezik eredetére,és most Minden Létezőről álmodnak,ahogyan azelőtt Minden Létező álmodott róluk.És a hatalmas forrás felé kívánkoznak,és vágyaik arra irányulnak,hogy saját alkotásaik által felszabadítsák Őt,és valóságosságot adjanak neki.
A mozgató erő még mindig Minden Létező,de a személyiség nem illúzió.
...Kötztetek és Minden Létező között sohasem szakad meg a kapcsolat,az Ő figyelme annyira finom és éles,hogy valóban az ős teremtő szeretetével forul minden egyes tudat felé."
"Hatalmas képzeletével Minden Létező megértette a tudat kozmikus szaporodását,amely e keretek között már nem mehetett végbe.Ahhoz,hogy ezeket a lehetőségeket világra segítse,valóságra volt szüksége.Minden Létező látta ekkor a lehetséges,tudatos egyének végtelen sokaságát,és előre látott minden lehetséges fejlődést,de mindezek Önmagán belül voltak bezárva,amíg meg nem találta az eszközöket.
Ez volt a ti fogalmaitok szerint az elsődleges kozmikus dilemma...
...Ha nem oldotta volna meg,Minden Létezőnek az önmagában örvénylő őrülettel kellett volna szembenéznie.Szó szerint értelmetlen valóság,egy elvadult világmindenség keletkezett volna.
A késztetés két forrásból eredt:a tudatos,de még csak lehetséges egyéni ének felől,akik Isten álmában eleven létre ébredtek,és az Isten felől,aki arra vágyott,hogy szabadon bocsássa őket.
...Ez tehát a dilemmája minden elsődleges piramis-gestaltnak:Ő teremti a valóságot.Minden egyes tudatban felismerte a benne rejlő óriási lehetőséget.És ekkor meglettek az eszközök.Fel kellett szabadítania álmából a teremtményeket és lehetőségeket.
Ha ezt megteszi,valóságosságot ad nekik.Csakhogy ez együttjárt saját tudata egy részének elvesztésével...
...Minden Létezőnek engednie kellett.Saját teremtményeiként gondolt ugyan ezekre az egyénekre,közben mégis Önmaga részeiként tartotta őket,és megvonta tőlük a valóságosságot."
"Más szóval:Minden Létező a létnek egy bizonyos állapotában létezett,de azok nélkül az eszközök nélkül,amelyekkel létét kifejezhette volna.Ez volt a gyötrelem állapota,amelyről beszéltem.Mégis kétséges,hogy eélkül a koncentrált ágayakozás nélkül Minden Létező eléggé összpontosítani tudta volna összes energiáját ahhoz,hogy megteremtse valóságukat,amyelyek a valószínűségek ideavilágában Őbenne voltak.
a gyötrelem és a teremtés kínja jelentette az Ő számára saját valóságosságát.Más szóval:az érzések mint belső élmények kellően bizonyították Minden Létező számára,hogy van.
Kezdetben,a ti fogalmaitok szerint minden valószínű valóság ködös álomként létezett Minden Létező tudatában.Később ezek a gomolygó álmok egyre részletesebbé és elevenebbé váltak.
Az álmokat meg lehetett különböztetni egymástól,mígnem Minden Létező tudatos figyelme rájuk irányult.És kiváncsisága és vágyakozása folytán Minden Létező több figyelmet fordított álmaira.
Minden Létező ekkor tudatosan mind több és több részletet adott nekik,vágyott a sokféleségükre,és megszerette azokat,amelyek még nem különültek el Tőle.Tudatot és képzeletet adott a személyiségeknek,amikor még csak az Ő álmában léteztek.Ők is megtanulták,hogy valóságosak legyenek.
A lehetségs létezők rendelkeztek már tudattal a ti fogalmaitok szerint már kezdetben is,sőt minden kezdet előtt.Követelték,hogy kibocsáttassanak a létezésbe,és Minden Létező az Ő kimodhatatlan kegyelmében megkereste Önmagában ennek a módját."
"Minden Létező nem ismer mást.Ez nem azt jelenti,hogy nem lehetséges többet ismerni.Nem tudja,hogy létezik-e rajta kívül még ugyanolyan lelki gestalt,mint amilyen Ő.Ha léteznek ilyenek,Ő ennek nincs tudatában.Állandóan keres.Tudja,hogy létezett valami az ő alapvető dilemmája előtt is,amikor még nem tudta megvalósítani önmagát.
Elképzelhető tehát,hogy Minden Létező-a ti fogalmaitok szerint-olyan régen vette kezdetét,hogy eredetét már elfelejtette:hogy egy másik elsődlegesből bontakozott ki,amely-ismét a ti fogalmaitokat használva-régen továbbment a maga útján.
...Annyit tudunk,hogy a mi Minden Létezőnk rendszerében a teremtés folytatódik,és a fejlődés sohasem áll meg.Következtethetünk rá,hogy más rendszerekben,amelyekről nem tudunk,ugyanez igaz.
A megnyilvánulás keresésének kínja jelenthette Minden Létező vajúdását,a szülési fájdalmakat.
...Vágy,kívánság és várakozás uralkodik minden mozgáson,és ez az alapja minden valóságnak.Minden Létezőben tehát a teremtés kívánsága,vágya és várakozása minden más lét előtt létezett már.E vágyak és várakozások ereje,vitalitása a ti fogalmaitok szerint annyira tarthatatlanná vált,hogy Minden Létezőnek meg kellett találnia a megvalósítás útját."
Gondoltam,nyitok egy új topikot "alternatív teremtés-elméletek" címmel,de macerás,akkor inkább valahova beillesztem.
Seth isten fogalma és teremtés-elmélete az alábbi:
"A ti fogalmaitok szerint nem ember,bár megjárta az emberi fejlődés lépcsőfokait,itt a buddhista mítosz jobban megközelíti a valóságot.Ő nem egyetlen egyén,hanem egy energia-gestalt.
...akkor talán halványan érzékelheted a tudat állandó kölcsönhatásban álló,állandóan táguló lelki piramisának létezését,amely egyszerre és az időn kívül teremt világokat és egyéneket,akik a személyes látásmód által kapnakállandóságot,lelki belátást,intelligenciát és örök érvényességet.
Ezt az abszolút,állandóan táguló,időtlen lelki gestaltot,ha tetszik,nevezheted istennek.Léte annyira bizonyos,hogy állandóan feloldhatja és újrateremtheti önmagát.
...A cél egész egyszerűen a létezés,szemben a nemlétezéssel.
...Mármost,bár ez önellentmondásnak tűnhet,van nemlétezés.Ez nem a semmi állapota,hanem egy olyan állapot,amikor a lehetőségek és a valószínűségek adottak ugyan,de el vannak zárva attól,hogy megnyilvánuljanak.
Abban,amit történelemnek neveztek,halványan,alig felidézhetően volt egy ilyen állapot.Ez a gyötrelem állapota volt,amikor a teremtés és a lét erői önmagukban már ismertek voltak,de létrehozásuk módja még nem.
Minden Létező őrzi az emléket abból az állapotból,és ez állandó gerjesztőerőként szolgál -a ti fogalmaitok szerint-a megújuló teremtés érdekében.
..Ezért van az,hogy a tudat minden egyes elemi részecskéjében ott működik a hajtóerő a megmaradás,a változás,a fejlődés és a teremtés iránt.
...Mégis maga a gyötrelem lett az eszköz,maga a gyötrelem volt az az erős ösztönző erő,,hogy Minden Létező megismerje önmagában a létezést.
Ha-bár ez lehetetlen-Minden Létező megsemmisülne,csak a legapróbb részecskéje maradna fenn,Minden Létező akkor is folytatódna,,mert a legkisebb részecskéjében is megvan a teljesség ismerete,tudása.Minden Létező így óvja önmagát,így óv mindent,amit eddig teremtett és a szüntelen teremtést."
BHAGAVANNAK IS FOGOK VÁLASZOLNI - de most nincs sok időm.
"A szubjektum nem képes szabadságra, mert lényéből következik a külvilág léte, így attól nem lehet független. Amint a világból megszületett, abból levált, attól elhatárolódott a szubjektum, már létrejöttével egy választ ad a vele egyidőben létrejövő külvilágnak. Létezésének minden pillanat párbeszéd, kölcsönös egymásra hatás a külvilággal. A tudatalatti létrejötte egy újabb osztódás, így a tudatalattival való kapcsolattartás szintén nem teszi lehetővé a szabadságot, sőt kizárja azt.
Ezt cáfold, ha tudod. De ne azzal, hogy a disznónak nincs tudatalattija. Mert előbb azt az állítást is bizonyítani kell. "
Ebben anyi az igazság, hogy valóban meg vagyunk kötve a környezetünkben, és minden egyes pillanatunk a világgal való kölcsönhatásban nyilvánul meg.
No de nem oda buda, hiszen a szabad akarratunk nem egyenlő a világtól való függetlenséggel, mert pont azért van a szabad akaratunk, hogy mi ezt a világgal történő kölcsönhatást át tudjuk formálni. Képesek vagyunk a boldogságra törekvésünket a saját belátásunk szerint megszabni. Ez a szabad akarat - ha magára a boldogságra törekvés és annak kerülése közt is tudnánk választani (mert hát itt tényleg meg vagyunk kötve, hiszen mindenki a boldogság keresésre van ítélve) akkor valóban szabadabbak lennénk, de egyúttal akkor az egzisztenciánknak sem lenne értelme.
A múlt és jelen reakciók felvázolásával azt akartam érzékeltetni, hogy mi emberek, míg nem vagyunk kiszolgáltatva a jelen környezeti hatásoknak, az állatoknál a jelen környezeti hatásai szabják meg minden cselekedetüket, nincs céljuk.
"Hóhohó, már megint becsempészel bugokat a szövegbe. Már hogy ne lenne fogalma az állatnak, amikor bonyolult műveletek elvégzésére képes, féltékenykedik, hatalmat gyakorol, megalázkodik, és hagy ne soroljam tovább"
Nincs fogalmisága - ez alap.
"Akkor vagyok szabad, ha bármit tehetek. Ha lehetőségem a Mindenség, a "bármi" két ellentétpólusa közötti választásra korlátozódik, akkor rabságban vagyok. "
Akkor is rabságban vagy, ha a végtelen lehetőség közül választhatsz, hiszen ki vagy szolgáltatva választásodnak, hiszen időben vagy.
Akkor a nagy érdeklődésre,a rengeteg kritikus,támogató,rosszalló,érdeklődő hozzászólásra tekintettel nem idézek egyelőre többet.:D
Mindenesetre a topik alapkérdésére találtam egy megfeleltetést-természetesen ezen interpretáción belül!-,amit forrásként azért ideírok,hátha érdekel valaki.
Tehát:
-Jane Roberts:Az "ismeretlen" valóság első kötet Tetraweb Kiadó,Bp. 2005
33.-48. oldal:A bejósolhatatlanság mint minden esemény forrása.
"Az identitást úgy is meghatározhatjuk: én tudattal rendelkező mozgás.Az identitás a létezés egyik dimenziója,mozgás a mozgáson belül,a mozgás önmegvalósítása.
Az identitás tehát nem más,mint a mozgás hatása önmagára.Identitás nélkül a mozgás értelmetlen,mert nincs semmi,amire hathatna.A mozgásoknak természetüknél fogva önmagukból és működésükből identitásokat kell teremteniük.
A mozgás a belső világmindenség belső vitalitása-a mozgás maga a dilemma,melyet két hatóerő hoz létre,egyfelől a belső vitalitás vágya és törekvése,hogy tökéletesen materializálja önmagát,másfelől az a tény,hogy ezt nem képes megvalósítani.
Ez az első dilemma mozgást eredményez.A mozgás önmagára hatásából,mint láttuk,kialakul az identitás.
A mozgás,vélhetnénk,természeténél fogva elpusztítja az identitást,hiszen a mozgás változást idéz elő,és minden változás fenyegeti az identitást.
Téves azonban azt képzelni,hogy z identitásnak stabilitás az alapja.Az identitás állandóan a stabilitást keresi,de a stabilitás elérhetetlen.Ez a második dilemmánk.
Az identitás szakadatlanul stabilitásra törekszik,viszont a mozgás szakadatlanul változásokat idéz elő.Ez a dilemma egyensúlytalan állapothoz vezet,melynek csodálatos mellékterméke az én tudata.Mert a tudat és a lét nem finoman kiegyensúlyozott helyzetekből áll elő,hanem épp a kiegyensúlyozatlanságból,melynek hatalmas a teremtő ereje.
A tudat tehát nem önmagában létező dolog.A tudat a mozgás egy dimenziója,,szinte csodával határos állapot,amelyet kreatív dilemmák sorozata tesz lehetővé.
az én-tudat az az állapot,amelyet a harmadik kreatív dilemma hoz létre,amikor az én-tudat megpróbálja függetleníteni önmagát a mozgástól.Mivel ez nyilvánvalóan lehetetlen,mivel mozgás nélkül sem tudat,sem identitás nm létezhet,előttünk áll a harmadik dilemma.
Az én-tudat ilyen szempontból is a mozgásban,annak részeként létezik.Másfelől viszont az én tudattal együtt jár egy olyan állapot,amikor megpróbálja magát leválasztani a mozgásról-a tudat megpóbálja objektívnek,tőle függetlennek látni a mozgást.Úgy akarja látni,mintha az ego cselekedeteinek következménye volna,holott az ego létezésének oka.
Ez a három dilemma a valóságnak három olyan területét rajzolja körül,ahol a belső vitalitás megtapasztalhatja önmagát.És itt találjuk meg az okát annak,hogy a belső vitalitás miért nem képes önmagát tökéletesen materializálni.Mert maga a mozgás ,amely a vitalitás materializációjával jár,máris módosít vitalitás belső dimenzióin.
A mozgás,a belső vitalitás sohasem teljesítheti be önmagát.Materializálódjék bármilyen formában,azonnal megsokszorozza a további materializációk lehetőségét."
-Jane Roberts:Seth megszólal
Bocs,hogy belepampogtam,nem vagyok szektás,ez is egy olvasat,amiben áttételesen szó van a topik alapkérdéséről is.Nem biztos,hogy így van,ez egy lehetséges "forgatókönyv",nem kell nekem ugrani,ha valaki érdekel,majd írok még,ha nem,és savazás lesz a dologból,ám legyen.
Azt, hogy Isten mit vár el, és mit nem azt sem te sem én nem tudhatom.
Ahhoz erkölcsi, morális és etikai értékrendem legyen nem kell vallásosnak lennem.
Vannak elkézelések, melyek valami keresztény értékrendre hivatkoznak, amit átjár a fariezusi szeretet valósága.
Szerintem egy Isten van. És túl sok vallás.
A két későbbi egyistenhit(monoteizmus) birodalmi szinten jött létre, birodalmi érdekeket szolgálva, holott a zsidók törzsi istenképéből fakad.
Az, hogy a zsidók Istene csaknem 6,000 éven át megmaradt az csupán a zsidó nép történelméből fakad, miközben a törzsi isteneit csaknem minden nép elveszítette - leginkább - Európában.
A Buddhizmusban a Négy Nemes Igazság az életvitel alaptörvénye.
Buddha tanainak összefoglalója a "Négy Nemes Igazság":
(1) a lét szenvedés (dukkha),
(2) a szenvedés oka a vágy (tanha),
(3) a szenvedés megszüntetésének az útja a vágy kialvása (nirvána),
(4) ennek gyakorlati megvalósítása pedig a Nemes Nyolcas Ösvény (magga), amelynek elemei (helyes felismerés, gondolkodás, beszéd, cselekvés, életmód, igyekezet, elmélkedés és elmélyedés) egyrészt alapvető erkölcsi szabályok betartására szólítanak fel (szílá), másrészt bölcsességre nevelnek (pannyá), harmadrészt a tudat meditatív iskolázásához mutatnak utat (szamádhi).
A buddhista meditáció (szamádhi) eredménye annak a felismerése, hogy a hétköznapi értelemben vett személyiség csak változó elemek múló összjátéka (aniccsá), illúziója vagy varázslata (májá).
A "nincs én" (anatta) felismerésével érhető el a teljes vágytalanság és befolyásolatlanság állapota.(fa nincs én, nincs "enyém") Ez a tudatállapot a karma hatályán kívül esik: nincs mit megtorolnia vagy megjutalmaznia, mert már nem létezik, akin ezt tehetné, tehát nem kényszerítheti a tudatot újabb testetöltésre és szenvedésteli életekre.
Amint látható, ez tiszta filozófia.
Vallás tekintetében Isvarához(Istenhez) való viszonyunkban találunk válaszokat.
Istenképünk azonban a numinózum tartalmi kivetítése, lelki(pszichikai) szükségszerűség, miközben az értelem fényében az elme felefedezi Isten valóságát.
Miért nem fogadod el a bűnt? Szerinted valaki a szenvedéstől nem szabadúlhat meg bűnnel - hogy a buddhizmus szenvedéstől mentességét említsem - itt arra célzok, hogy szeretetlen vagy valakivel, mert beléd köt és elkezd pocskondiázni: egyrészt megszabadulsz a szenvedéstől tudatalatti szinten, mert megvéded az önérzetedet, de bűnt is követsz el, mert Isten nem így várja el a probléma megoldást.
Igen, az állat nem tud dönteni külvilági hatások nélkül, de az ember tud a tudatalattijából meríteni és az alapján dönteni.
Ha valakinek van tudatalattija, akkor már nem létezik számára a külvilág? Mert a logikádból valami ilyesminek kéne következni.
Az állításom: A szubjektum nem képes szabadságra, mert lényéből következik a külvilág léte, így attól nem lehet független. Amint a világból megszületett, abból levált, attól elhatárolódott a szubjektum, már létrejöttével egy választ ad a vele egyidőben létrejövő külvilágnak. Létezésének minden pillanat párbeszéd, kölcsönös egymásra hatás a külvilággal. A tudatalatti létrejötte egy újabb osztódás, így a tudatalattival való kapcsolattartás szintén nem teszi lehetővé a szabadságot, sőt kizárja azt.
Ezt cáfold, ha tudod. De ne azzal, hogy a disznónak nincs tudatalattija. Mert előbb azt az állítást is bizonyítani kell.
A tudatalatti valóban külvilág hatás által történik, de a múlt hatásai kerülnek előtérbe, mikor a tudatalattiból merítünk.
Mi köze van ennek a mondatnak az én állításomhoz? Szabad, vagy nem szabad?
Vagyis nem a jelen környezeti hatás szabja meg mikor mit teszel.
Értem. Tehát ha a tegnapi pofont ma visszaadom neked, akkor azt szabadon tettem, nem a te hatásodra. Hogy tehetnél nekem akkor szemrehányást érte? Hiszen a szemrehányás pillanatában a pofonom már nem a "jelen" környezeti hatása, hanem a múlté.
Ha életcélt állítasz magadnak, akkor nem egy pillanatnyi intuíció fogja azt belőled kiváltani.
Ez a mondat nagyjából megáll, csak semmi köze nincs a vitánkhoz.
Az embernél van fogalmiság ,az állatnál nincs,
Hóhohó, már megint becsempészel bugokat a szövegbe. Már hogy ne lenne fogalma az állatnak, amikor bonyolult műveletek elvégzésére képes, féltékenykedik, hatalmat gyakorol, megalázkodik, és hagy ne soroljam tovább. Ajánlom figyelmedbe az Animal Planet, National Geographic, Spectrum stb. adókat.
és emiatt egzisztenciája a téridőn kívüli Istennél egyetlen időtlen akaratként nyilvánul meg.
Na, ez magas nekem, mint tyúknak az ólajtó. Az állat egzisztenciája Istennél időtlen akarat, ez az állításod. Mit kezdjek ezzel az állítással? Mit bizonyítasz vele? Mit támaszt ez alá?
És ez az akarat mondja ki, hogy a Szeretetet választod, vagy az Istennélküliséget. Mi köze ennek az állathoz? Mi köze a szabadságoz? A választás kényszere mitől szabadság? Azt állítottam, magamat idézem, hogy Akkor vagyok szabad, ha bármit tehetek. Ha lehetőségem a Mindenség, a "bármi" két ellentétpólusa közötti választásra korlátozódik, akkor rabságban vagyok.
Nem ok nélkül figyelmeztette Isten az embert, hogy ha eszik a Jó és Rossz közötti megkülönböztetés, választás fájáról, akkor zűrök lesznek. És ez a zűr neked a szabadság? Nem szeretnél inkább olyan lenni, mint Ádám és Éva a paradicsomban, ártatlanul, meztelenül, amikor még nem tartottak fügefalevelet maguk elé? Amikor még Istennel, és az egész Mindenséggel Egységben voltak?
De neked is ajánlom a logikaitorespontok.blog.hu oldalt.
Nem szeretem, ha rám akarnak tukmálni valamit, annál inkább nem veszem meg. Szeretek magam, szabadon dönteni. Szabad akarattal.
Szerintem Isten mindenhatóságát az alapján lehetne kétségbevonni, hogy rá is vonatkoznak az Örök Természeti Törvények.(ha nem, akkor a teremtőre mindenképpen)
Mind a zsidó, mind a hindu reremtés történet a kettős teremtés elvén nyugszik. Isten és Ember végezte el.
Attól, hogy buddhista filozófiával foglalkozom, nem jelenti azt, hogy buddhista vallású lennék.
Nem vagyok az.
Azonban egyistenhitű sem vagyok és nem hiszek a személyes Istenben.(már úgy, hogy megszemélyesíthetném Őt, úgy meg pláne nem, hogy földi személy lehetne Isten)
Jó nekem a Brahma.
Abban viszont biztos lehetsz, hogy már régen nem döntök "bűnre hajló" természetem szerint.(a buddhista filozófia olyan bűn fogalmát nem is ismeri el, mint amit a keresztények annyira megszoktak)
Azzal egyébként teljesen egyetértek, hogy "Két ember sosem dönt egy egész emberiség egzisztenciájáról." Szerintem még egy sem ...;)
