Végül jönnek a Koh Samui élmények:)
Jó érzés volt, hogy már majdnem egy hete Thaiföldön voltunk, de még egy hétre való élmény mindig várt ránk. Phuketről a Bangkok Airways kis légcsavaros gépével átlibbentünk Samuira, ahol egy nagyon bájos kis reptér fogadott bennünket. De csak a reptér, mert az idegenvezetőnk nem jött ki elénk. Mondjuk ez csak félig-meddig az ő hibája volt, mert a Bangkok Airways járatai rendre két órás késésekkel indultak, csak minket felraktak egy korábbi járatra, ami önmagához képest késett, a mi eredeti járatunkhoz képest viszont épp időben ment, az idegenvezető pedig nyilván az eredeti járattal, két órás késéssel várt volna minket. Persze egy telefon elég lett volna a phuketi idegenvezető, aki induláskor "feltett" bennünket és a samui-i idegenvezető között, hogy ez a kis félreértés elsimuljon.
A kis incidens ellenére egy thai idegenvezető jóvoltából hamar eljutottunk a szállodába, ahol már a belépéskor tudni lehetett, hogy jó helyre kerültünk:) Nem a hűtött, illatos törlőkendő, vagy a welcome drink "ejtett hasra", hanem a buja, trópusi milliő és a tisztaság (talán mert ez utóbbiban azért némi hiány volt Phi Phi-n). A szobába lépve pedig még tovább nőtt a jóleső elégedettség. Az Imperial Boat House Hotel nagyon jó kis hely!
Első nap nem csináltunk semmit, csak pihentünk, közben felderítettük a Choeng Mon öblöt. Este pedig irány Chaweng. Megalkudtunk egy taxira (Samuin kizárólag alkuval működik a taxi, hiába van taxióra) és bekocsikáztunk a vásárlás szentélyébe. Hát mit mondjak, ami Chaweng főutcáján nem kapható, az nincs is. A lányok gazdagabbak lettek egy szekérre való papuccsal, táskával, kisruhával, miegyébbel, én pedig büszkén lóbáltam a karomon egy exkluzív limited edition Omega órát.
Másnap megegyeztünk a szállodával szemközti helyi utazási irodával, hogy hová akarunk csavarogni. Két hajós és egy dzsipes nézelődést választottunk. Az első az Anghtong Nemzeti Park volt. Az Anghtong olyan volt, mintha a James Bond filmek díszletének szánta volna a természet: mindenütt sziklák, kis szigetek ágaskodtak a tengerből. Az első megállónál egy álomszerű fehérhomokos, korallos partra tett ki a hajó. A hajó nem tudott a partra kifutni, hanem megállt az öböl közepén és logtail boattal szálltunk partra. Komikus volt, mert a hajó utasainak nagyrésze kínai volt, akik rettentő fegyelmezetlenek voltak (és bunkók, mint az oroszok), és amikor a thai legénység mondta, hogy elegen vagyunk már a csónakban, még 4-5 kínai beszállt...
A második megálló egy másik kis szigetnél volt, amelynek attrakciója egy belső tó volt. A sziget tulajdonképpen egy vulkán maradványa volt, a belső tó, pedig az egykori vulkán krátere. A partról a dzsungelen át vezető lépcsősoron lehetett feljutni a kráterperemre és megcsodálni a tavat. Nagyon klasz volt. De az egész kirándulásból éppen azt a bizonyos "csipetnyi sót" vette el a természet azzal, hogy vastag, szürke felhőtakaróból végig lógott az eső lába. Néhány döglött fényű fényképen kívül csak az érzés maradt meg, hogy ott voltunk.
Aztán hazafelé a szürke felhők feketére váltottak és függönyszerű eső zúdult a hajóra, a hullámok méteresre nőttek. Igazság szerint alig vártuk a végén, hogy part legyen a lábunk alatt.
A következő kirándulás egy egész napos Samui túra volt, körbe a szigeten, dzsip-pel. Ezen jártunk pálmaligetben, a dzsungelben, tengerparton, 0 méteren és 500 méter magasan. Láttunk az erdőben bújkáló vízesést, érdekes sziklaformációkat a tengerparton (Nagypapát és Nagymamát, mint legismertebbeket, bár a körülöttük levő fekete sziklák, amint éppen tajtékot törtek a tengervízből, legalább olyan klasszak voltak). Lovagoltunk elefántháton, kezet fogtunk majommal. Ettünk gyönyörű magaslati étteremben, láttuk az eldugott Titkos Buddhakertet. Egyszóval tartalmas volt, igazi egzotikus csemege.
Sajnos a második hajókás utunktól a Koh Taotól megfosztott a hasmenés, ez kimaradt, de legközelebbre is kell hagyni valami élményt. Helyette maradt a szálloda tengerpartja, a kis éttermek, a jópofa árusok sora és a pihenés. Esténként pedig elmaradhatatlan program volt Chaweng nyüzsije.
Összefoglalva Thaiföld állati jó volt, biztos, hogy visszamegyünk még, csak már okosabban, tudva, hogy mit hagytunk ki. Mert a lista hosszú, nem is egy útra elegendő.
