Az anyagi világról érzékszerveink útján veszünk tudomást.
Érzékszerveink érzékenysége és érzékelésünk mértéke relatív szűk határok között van.
Az anyagi világ teljesebb megismeréséhez a technika segítségével jutunk, amely egyes anyag-jelenséget érzékszerveink számára átalakít.
Mitől függ a megismerés határa? Az alkalmazott technika fejlettségéről.
Van-e a technika fejlettségének határa, Nincs. Következésképpen a megismerésnek sincs határa.
Az anyagi világ megismerésének "határtalanságából" következik-e, hogy anyagtalan világ is létezhet. Abból, NEM.
Élettelen anyag >>>>> élő anyag >>>>> anyagtalanság (szellem, lélek, virtuális világ).
Vitaindító prológus az 1.sz. üzenetben.
"Az emlékezés, a gondolatok, és még sok minden tudati dolog az agy által valósul meg az anyagi dimenzióban, de eredete a lélekben van és ott is tükröződik."
Ez nagyon szép, kemény, jól hangzó mondat.
Csak azt kéne valahogyan megmagyaráznod akár csak elvileg (a gyakorlattól tekintsünk el), hogyan tud a nemanyag az anyagi tulajdonságok nélkül az anyagban változásokat véghez vinni, produkálni valamit?
Még komplikáltabb az anyag állapotot, vagy formát, az anyag jellemzőit egy nemanyagba belemásolni, vagy "tőkröztetni"!
Fantáziád további erősítésére javaslom a kérdésen való töprengést.
A lélek, szellem, stb. fogalmak definiciói évezredeken, évtízezredeken keresztül változtak, fejlődtek a társadalmi és technikai fejlődéssel párhuzamosan. A különböző népek kultúrális színvonala is közrejátszott.
Természetes, hogy Serenic meghatározásai a legmodernebbek, mert meghatározásait, kifejezéseit a természettudományok paramétereivel diszíti.
Abban igaza van Serenicnek, hogy definíció kérdése az egész.
Én akceptálom a Te definíciódat, ha egyetértesz abban (és ezt veszem ki szövegedből), hogy mindezen fogalmak anyag-eredetűek, és csak anyagi megnyilvánulások..
Ha egyetértesz velem ebben a kérdésben, akkor együttesen "támadjuk" Serenic elméletét, aki olyan ügyesen keveri az anyagtalant az anyaggal, hogy abból talán egy harmadik valami (anyag, antianyag, és serenicum).keletkezik.
Ha az a valami nemanyag ilyen egyszerűen anyaggá alakulhatna, akkor nem érvényes az anyag megmaradásának törvénye, mert mindíg szaporodni kellene az anyag mennyiségének a Földön.
Igaz, hogy Serenic is technikai kifejezésekkel dobálódzik, de hát ő is (100%-ban) anyagból van, anyagi világban él, csak képzelete erejével agya idegseitjeinek hálózatát úgy alakítja, hogy abból az okosan fogalmazott eszmefuttatásai látnak napvilágot.
Persze ezzel a ténnyel nekem semmi bajom nincs, mert nagyon unalmas lenne, ha egyformák lennénk kívül-belül.
LÉLEK (hun és bo) A halott kultusz már a Zhou-korban kialakult. Eszerint a múlandó testtől külön is létezik a lélek, melynek megvannak a maga funkciói. Az i. e. I. évezred derekán úgy tartották, hogy minden embernek két lelke van: egy anyagi (bo), amelyik a fogamzás pillanatában jeleni meg, és egy szellemi (hun), amely csak az ember születésekor jelenik meg, mintegy az első lélegzettel kerül az ember testébe. A hun lélek az ember szellemét, a bo lélek pedig az ember testét irányítja. A bo lélek az ember halálakor testével együtt kerül a földbe, s átváltozik gui lélekké. A hun lélek a bo-val ellentétben, a halál pillanatában elhagyja az ember testét, felszáll az égbe, és átalakul shen lélekké. Úgy vélték, hogy hun lélek a yang erőkkel, míg a bo lélek a yin erőkkel van összeköttetésben. Az ókori Kínában széles körben elterjedt a hun lélek megidézésének szertartása az ember halála után. Ismeretesek külön áldozatok, amelyet a hun lélek számára mutattak be. A későbbi mitológiai elképzelések szerint a bo az ember halála után ott marad a holttest mellett, mert nem engedik ki a kapuőr szellemek, a hun-t pedig elvezeti a várost szolgáló isten, és megkezdi útját az alvilágban az újjászületések felé.
Terebess: Ázsia Lexikon:
SZELLEM (shen) A kínai shen szó a szellem mellett jelent még istenséget és lelket is. Egy igen különleges kategóriája az ókori kínai mitológiának és kozmológiának. A szellemen azokat az égi lényeket értették, akik a gonosz szellemek, démonok (gui) ellentétei. Ezenkívül a szellem volt az a lelket adó princípium, amely minden élőlényt irányít. A középkorban a szellemet egyfajta "életerőként" értelmezték, amely minden ember szervében, különösen a szívében jelen van, és vörös madárként képzelték el. Az ős- elemekről szóló tanítás szerint a szellem a tűzzel áll kapcsolatban. A szellem megjelenési formája az égen a hőség, a földön a tűz. A késő népi mitológiában a szellem egyszerűen jó szellem vagy istenségként jelenik meg.
szvsz a lelki folyamat az egy idegrendszertől függő jelenség.
Ha bármiféle agyrészek sérülnek(pl.:balesetben)általában valami lelki funkciók is sérülnek pontosabban jól tapasztalható "lelki kiesés"-ek keletkeznek.
A lényeg, hogy a lelki, jól összekapcsolható az agyi folyamatokkal.
Ha így képzeljük el magunknak a lelki komponens létezését, hogy az az agyban lejátszódó egyszerű folyamatok képmásaiból és csaknem végtelen sort alkotó, említett képmások átdolgozásából áll.
Viszont ezeknek a képmásoknak a tulajdonsága meg a tudat.
A tudat meg viszont egy olyan rejtély aminek a megfejtését nem ismerjük. Aki mást mond, azzal kapcsolatban lehet kételkedni.
Viszont, a lelki történés akkor lesz tudatos, amikor kapcsolatba kerül az énnel. Ha nem jön ez létre akkor a lélek nem tudatos.
Lényeges, hogy általában a tudatot egy reflektor fénycsóvájához hasonlítják. Ami nem kerül, a tudat látomezejébe a fény(megvilágítás) által azok nem jutnak az észlelés szintjére.(magának a tárgynak a létezése nem szünik meg csupán nem látjuk).
De, ha erre egy hindu, vagy egy budhista azt mondja na, ja az nem is létezik, akkor nem lehet ezért lehülyézni. Annál is inkább, mert hiába tudjuk, hogy a nem tudatosult lelki komponens valahol létezik, és az is valószínű hogy ugyan úgy , olyan állapotában létezik, mint amikor a látókörömbe kerül.
Az én trafi barátom, nem véletlenül hangoztatta/hangoztatja a fókuszálás szükségszerűségét.
Ha meg már a tudat mint fogalom felmerült, hadd írjak most le valamit: ugyanis a fentiek szerinti tudat a fenti magyarázattal, azaz az énnel való kapcsolattal eléggé érthetővé válhatna számunkra.
Na most meg már itt van az én. Mifene az?
Szóval mind ezt azért írom le, mert ha valaki abban reménykedik, hogy a lélek mint fogalom kapcsán tartalmi egyeszség születik, akkor a dolog el van intézve, héát az angyot téved.
Nem.
Az elfogadott megállapitás hatásai az egész szisztémán végig változtatást követelnek, ehhez pedig mi kevesek vagyunk.
Ha sokat kerülgetjük a témát és válogatunk a meghatározások között oda jutunk, hogy az én nem az én, hanem egy egész énkomplexus.
Na ez meg aztán tényleg ragyogó pálya a vitákra.
Szóval ez a probléma a sötét középkorban vette el az ő kezdetét. Amikor a lélek és a szellem meghatározása összemosodott. Most aztán lehet tisztába tenni a gyereklet. Azt meg úgyi mindenki másképp csinálja.
„A lélek és a szellem szó, idealista és alapnélküli megkülönböztetésű kifejezés az elmére.”
Szerintem a lélek és a szellem nem ugyanaz, csak édestestvérek.
E kettő nem egyetlen dolog, de nem is részeinek egyszerű összessége, hanem összetett, ezernyi, épp most zajló folyamat, meg újabb ezernyi, ami egy szempillantás múlva fog zajlani, s mindez együtt tesz bennünket azzá, akik vagyunk.
LÉLEK = érzelem
A különböző érzelmeket – például az örömöt, dühöt, félelmet, büszkeséget, megkönnyebbülést, kimerültséget, lelkiismeret-furdalást – névvel jelölni egyszerűbb, mint általános érvényű meghatározást találni rájuk. Az érzelmek elkülönülhetnek a racionális gondolkodástól, még az információ tárolásától is, ámbár kölcsönhatásban állnak mindezekkel. Az érzések lejátszódása lehet automatikus folyamat, tudati szabályozás nélkül. Sokféle reakciót foglal magába, amelyek testi változásokat idézhetnek elő. A szív gyorsabban ver, szaporábban lélegzünk, a gyomor összeszűkül, a torok kiszárad (vagy ’gombócérzés’), fokozódik a verejtékezés, libabőrösek lehetünk. Ezek a testi jelenségek gyorsan tudatosulnak. Ami ezután következik – vagyis ahogyan a tudat reagál – az egyén gondolkodásától és emlékezésétől függ.
SZELLEM = gondolkodás, értelem, tudat, elme
A gondolat elválaszthatatlan a tudástól. A tudás az, amit emlékezetünkben rögzítettünk. Tudjuk az ábécét. Ismerhetjük a számtani alapműveleteket vagy az Árpád-házi királyok nevét. Eben az értelemben a tudás egy olyan láncolat végső láncszeme, amely az észleléssel kezdődik, a gondolkodással folytatódik, s az emlékezéssel fejeződik be. De a tudás nem csak végeredmény, hanem maga a problémamegoldó gondolkodás folyamata is. Fogalomkörébe tartoznak az észlelés, felismerés, tanulás, fogalomalkotás, elképzelés, problémamegoldás, emlékezés, érvelés, véleményformálás, ítéletalkotás.
Az érzések ezeket a fogalmakat nem mind feltételezik. Tehát a gondolkodás, tudás, értelem, szellem – és a lélek, érzelem tökéletesen nem széjjelválasztható, de nem lehet ugyanaz.
Képzelj el egy értelmi fogyatékos embert. Biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan árnyalt lelke (érzelmei, érzései) lehet, mint egy egészséges embernek.
Csak kevésbé tudatosul, hisz az értelmi feldolgozása (átgondolás, emlékezés, elemzés) nem lehet olyan tökéletes.
Vagyis neki is lehetnek fejlett lelki-érzelmi reakciói, de értelme lehet, hogy csak nagyon csekély.
A megismerés határa alatt az anyagi és nem a fantázia által teremtett virtuális világra, feltevésekre vonatkozik. Pontosítás céljából e mondatot így helyesbítem: Mitől függ az anyagi valóság megismerésének határa?
A végtelent nem lehet törvénnyel bizonyítani. Miként mindíg lehet eggyel nagyobb számot mondani, ugyanúgy mindíg lehet egy meglévő technikát fejleszteni.
Az utolsó fejezethez az utolsóelőtti meghatározásod passzol: spekuláció.
...én nem találom azt a szóban forgó cikket, amiben Te mondod: "...én cikkemben csak a gondolat anyagiságával, és nem tudat filozófiai megközelítésével foglalkoztam."
Nem feltétlenűl azért mert vitába szálnék veled - momentán nem áll szándékomban - csupán azért, hogy szivesen elolvasnám.
Az én véleményem ugyanis az, hogy a gondolat "antimatéria". Itt és most ez nem jelent semmit, azonban ez a cikked érdekelne.
A topik címét direkt így választottam, hogy provokáljon.
Úgy van, ahogy most itt kifejted, azaz egyetértek Veled, kivéve:
Az elme nem mást jelent, mint hogy az agy működik, tehát az agy működése=elme.
A lélek és a szellem szó, idealista és alapnélküli megkülönböztetésű kifejezés az elmére.
Egyébként minden mondatoddal egyetértek, a különbség csak ott van közöttünk, hogy én cikkemben csak a gondolat anyagiságával, és nem tudat filozófiai megközelítésével foglalkoztam.
A jobboldali közlekedés Napoleon "érdeme". Mint tudod Napoleon harcias kis mitugrász volt és sokat hadakozott. Többek között az angolokkal is összerúgta a patkót. Valamelyik tábornokának katonái között sok bal kezes volt és azokat külön kellett gyakorlatoztatni és valakinek eszébe jutott egy ötlet. Ha az ellenséges lovassággal történő csatában nem a hagyományos módon jobb kéz ellen jobb kézzel vagdalkoznak, hanem ha a balkezes az ellenséges lovast annak baloldaláról támadja kardjával, akkor annak (esetünkben angolnak) a ló és annak feje felett kell a kardot forgatnia, ezálta eleve rövidebb a fegyver és hatása, azonkívül a meglepetéstől (tátva marad a szája) is hátrányba kerül.
Egy egész ezredet, jobb kezeseket is erre a harcmodorra képezték ki. És kezdetben óriási győzelmeket értek el vele. Ez lett a "forradalmi" (jobb) közlekedés alapja. Természetesen később a polgári közlekedésben mindinkább csökkent a jelentősége, hogy jobb, vagy baloldali a közlekedés. A franciák a forradalmi hagyományokra hivatkozva vezették be, majd fokozatosan mindinkább áttértek más országok is a jobboldali közlekedésre. Magyarországon való bevezetését személyesen megértem és határozott (és érdekes) emlékeim vannak a bevezetös első napjáról.
Más.
A fentiekkel kapcsolatban eszembejutott egy és más. Érdekes összefüggések.
Miért van a biciklin a lánc és a fogaskerék a jobb oldalon?
Mert az emberek 90-95%-a baloldalról száll fel.
Miért, mert anno dacumál (drótszamár) úgy szálltak fel, mint ahogy a lóra szoktak. ( a kerékpárt kezdetben csak a gazdagok engedhették meg maguknak. Beszéltem egy 1871-ben született emberrel, aki tengerész volt, sokat keresett és 1900 körül egy orvos vette meg a kerékpárját.Ez a férfi 1957-ben, 86 éves korában a gyár kazánházában fűtőként dolgozott.)
Miért általános szabály a lóra baloldalon felülni?
Mert a huszároknál a kard baloldalon van és akadályozná a felszállást.
Miért van baloldalon a kard? Hogy jobb kézzel gyorsan és egyszerűen ki lehessen vonni.
Úgy hiszem a gondolat semmilyen anyagból nincsen. A gondolat anyagtalan, de nem antianyag. Anyagból az agy van a maga materialista szerkezetével kapcsolataival, tulajdonságaival stb.
A gondolat a tudat terméke, más megfogalmazásban az emberi elme, lélek, szellem produktuma. Az agynak mint anyagnak itt mint vivő, feltételt biztosító szerepe van.
Az anyagot és a tudatot egymáshoz viszonyítva szokták meghatározni.
Mint közismert a materializmus szerint:
Anyag a tudatunktól független objektív valóság. Ezt már csak én teszem hozzá, hogy nekem a Tudat az anyagtól függő-független - de azt is mondhatnám, hogy az anyag által determinált-indeterminált - szubjektív (belső és külső) valóság.
Ebben az összefüggésben a gondolat a tudat aktivítása, változása „mozgása”.
Máshonnét megközelítve szvsz a gondolat az aktív Tudat ismert tartalmainak igaz vagy hamis formája, vagyis röviden és pontosabban: Gondolat a Tudat szubjektív (igaz-hamis) formában létező jelen idejű tartalma.
Azért másoltam ide, mert már elfogadom ezt az ősembertől "Stefenson-ig" (ejtsd: Stephenson) húzódó nagyszerű ívet a baloldali közlekedés történetéről. Lenyűgözően győztél meg mindenről. Hiába no, a gyengék előbb-utóbb behódolnak.
Oda nem tartozott, de ha szépen megkérlek tán nem nagy megterhelés számodra ha pár mondatban a jobboldali közlekedésről is ejtenél néhány keresetlent egészen a gyökerektől kiindulva.
"A vallás, valamint a tulajdon eredete"c 16 oldalas értekezésed
Kommentár nélkül idézek a műből:
"Ha két egymásnak idegen ősember egy ösvényen szembe találkozik, fontos tudni, hogy milyen szándékkal közelednek egymáshoz. Ha fegyvertelenek és békés szándékot akarnak kifejezni (jobb kezesek lévén) üres tenyérrel jobb kezüket feltartva jelezhetik azt. Egymás mellett baloldalon elhaladva üres tenyerüket összeérintve "üdvözlik" egy mást, vagyis kicserélik a "jó szellemüket". Ha husánggal vannak felszerelve és védekezésre szorulnak egymás ellen, akkor is (jobbkezesen) a baloldalon kerülik ki egymást. Tehát a természetes (és többszázezeréves) közlekedési mód a baloldali közlekedés. Jóval később a lóháton, majd a lovaskocsis közlekedés is ezen az alapon szerveződött. Mind háborús, mind békés körülmények között egyaránt előnyös volt. A vasuti közlekedésben ennek nincs már jelentősége, de mivel az angolok (Stefenson) építették az első vasútvonalat, így terjed el az egész világon a vasút baloldali közlekedése. A jobboldali közlekedésnek is van története, de ez most nem tartozik e cikk témájához. (M.o-on 1940-ben vezették be.)"
Hogy jobban megértsük egymást, két példát hozok fel illusztrálásra.
Az első a "Teremtés vagy evolució" topikból való.(28427. sz.hsz.)
Így állok hozzá valakinek a nézetéhez, ha az érthető, ha nem is értek vele egyet.
"Kedves blindsoul!
Szándékosan nem válaszoltam, mert válaszod önmagában kerek és logikus.
A kiindulási alap viszont nem egyezik közöttünk. És ha ezt akceptáljuk, valamint azt, hogy én senkit nem akarok "megtéríteni" és engem nem lehet megtéríteni, akkor úgysem megyünk egymással messzire."
A másik példa.
Sereniccel volt, van ideológiai nézeteltérésem.
Ha elolvasod a 31. hsz-emet, láthatod, hogy a nem világos részletet idézem és konkrétan rákérdezek.
Sajnos Serenic nem tudta, vagy nem akarta megválaszolni, pedig nagyon egyszerű kérdések.
Személyeddel kapcsolatban nem tettem semmi féle sértő, vagy lekicsinylő megjegyzést, csak értelmetlennek találtam néhány mondatot, amit továbbra is fenntartok.
Írásod nem logikai bukfenceket, hanem egyenesen logikai dupla-szaltókat tartalmaz.
Ha komolyan és a követelményeknek megfelelően meg kellene válaszolnom az idézett mondatodat, nem usznám meg 12 mondattal. Az egész mechanikát, kinematikát, képletekkel és példákkal kellene ismertetnem, hogy az első részben fogalmazott feltételezésére megfeleljek.
Minden valamirevaló vita úgy szokott lezajlani, hogy idézem a partner állítását és kimutatom hogy hol, miben téves, vagy hamis.
Szembeállítom a magam valósnak vélt igazát és kimutatom, hogy az ő kijelentéseiben mi a valótlan.
Te nem teszel mást, mimt minősíted a hozzászólásaimat azok bírálata, cáfolata nélkül. Ez úgy hangzik, hogy hülyeségeket beszélsz öcsi, de nem árulom el hogy miért.
Az nem érv hogy regényt írhatnál a hülye kijelentéseimről.
Az elővett mondatom részeire bontva 4 állítást tartalmaz, amit egyenként 3 mondattal tudnál cáfolni. Az ha jól számolom 12 mondat. Topicindítódban ennek a többszörösét követted el. Talán nem nagy teher egy topicgazdának 12 mondatot leírni.
Így ami zajlik a topicban az műfajilag besorolhatatlan.
Emberkék az Úrban, bocs hogy anélkül szólok hozzá, hogy el sem olvastam az előzményeket. Na, de a lényegre is térek: A gondolat Istenből van! Isten belőlünk, a hitünkből és a szeretetünkből felépített és idealizált lgondolat!
Ne ringasd Magad abban az illúzióban, hogy 80%-ban nem találtam kivetni valót!
Ellenkezőleg, mivel minden mondatod több olyan állítást tartalmaz, amit nem lehetne szó nélkül hagyni, regényt kellene írnom. Nagyon lusta vagyok, úgy is veheted, ha siker élményre van szükséged, hogy kapituláltam.
Tudniillik nem tudok kapcsolódni a Te észjárásodhoz.
Egyetlenegy mondatodat veszem most csak elő és feldarabolom azokra a részekre, amelyek általam részenként legalább három mondat igényelnének:
Ha a hatás nem következik be (??!!??)
hamis értéket számítottunk ki, (??!!??)
tehát szándékainkkal ellentétben(??!!??)
az igazolandót cáfoltuk.(??!!??)
Vicces az is, amit szegény Newton 1. axiómájából ki merészelsz következtetni. Biztosan forogna a sírjában, ha megértené!
