A karácsonyi hal: sóban sült pisztráng zöld fűszerekkel, oiuz kedvére, meghintve mandulával!
Akinek nem tetszik az húzhat haza a picsába és rendelheti a karácsonyi halat a netpincérről!
Amúgy nem dicsekvésképpen mondom, de az általam készített hal sikert szokott aratni!
bár meg kell mondanom, hogy tavaly nem lett jó a rántottponty, mert iszapízű szar halat vettem. De ez most jó lesz!!!!!! az tuti, vagy kinyomom a halkufár szemét!!!
azt hiszem, hogy ez az karácsonyi általános idegbaj angem is elkapott, mert ennyi agresszió az elmult 2 évben összesen nem volt tán az irományaimban!
Gondoltam, hogy az értők tudják miről beszélek, de látom, hogy nem kellett volna megspórolni egy következő mondatot:
"Arra ügyeljünk, hogy a kínált bor karaktere megfeleljen az ajánlásoknak - vad- és marhahúshoz ne adjunk homoki borokat, halhoz szárnyashoz nem illik a testes vörös bor."
A két fogalom valóban hegyaljai eredetű.
A máslás azt jelenti, mint más vidékeken a csíger, a lőre: A törkölyt (kipréselt szőlő) vízben kiáztatják, s újbóli préselés után borrá nemesítik.
Ide tartozik még a fordítós nevű boruk is, ami az asszútörköly, borral való kiáztatása révén készül. ezt félszáraz, minőségi, borként (minthogy az is) értékesítik. (időnként nagyáruházakban kapható)
A szamorodni olyan szőlőből készült bor amiről nem csipegették ki az asszúszemeket.
"Az, hogy milyen ételhez mit igyunk, csak ajánlás - nem kötelező betartani. A lényeg, hogy kedvünkre való legyen."
Ebben a témában két szélsőség létezik:
- az egyik szerint nincs szabály, bármit, bármivel kombinálhatunk és az egyéni ízlés az EGO dönti el, hogy mi az éppen aktuális "szabály";
- a másik szerint mindenre van szabály, olyan ez, mint a spanyol etikett, merev szabályokba rögzűlt, arisztokratikus, szélsőségesen a MI dominál az ÉN-nel szemben;
Az elsővel annyi bajom van, hogy ez a szabadság megöli a társasági lírát és alkalmatlan a közösségteremtő rítusok kialakítására, mert nincs egyetlen pont sem amiben megegyezhetnénk, csak az, hogy az individuum felülír mindent. Ez a mai világnak megfelelő eszme.
Az másodikkal az a gondom, hogy túl merev és nem ad lehetőséget az innovációra.
A kettő közötti az, amit én kedvelek és úgy érzem, hogy talán Szyssz is ezzel értene egyet.
"Máslás" és "száraz szamorodni"... Tokaj-Hegyalja jellemzői:)
Ifjúkorom egyik kedvence volt a kadarka. Asztali borként literes kivitelben árusították. Elmaradhatatlan kelléke volt a halászlének, szalonnasütésnek, de más tűzrőlpattanásnak is.
Akkoriban legfeljebb "máslással" szaporították eladandó borukat a gazdák és a pincészetek, de nem voltak hamisítványok. Íze inkább félszáraz, de selymesebb, lágyabb, mint némely (világ)híres vörösborunknak. Ma már tényleg különlegesség.
Bocs az off-ért. ON:
Az, hogy milyen ételhez mit igyunk, csak ajánlás - nem kötelező betartani. A lényeg, hogy kedvünkre való legyen. Pl. én vadhús mellé szívesen kortyolok száraz szamorodnit. Miért ne lehetne elképzelni egy könnyed vörösbort sülthal mellé?
Ha a panírozásról is szó esett: próbáljátok ki prézli helyett búzacsirába hempergetni a halszeleteket. Hallal ugyan még nem próbáltam, de a hal jellegzetes ízének jó kiegészítője lehet. (egy véletlen folytán "találtam ki": máj és gomba esetében különlegesen finom ízhatást ad.
Kadarkával hiperek polcain lehet találkozni. Mondjuk a Szent Gaál Kastély néven jegyzett szekszárdi Kadarka, ami mintegy 1500 Ft -ot kóstál, fogjuk rá, hogy jó minőségű.
Igaz ugyan, hogy Pinot Noir 900 Ft körüli áron (Pl. Teleki) kapható, de amikor karácsony előtt röpködnek az ezresek, 600 Ft árkülönbözet meg se kottyan ...
Nem vagyok a Pinot ellen, de a Kadarka is kezd egyfajta unikummá válni.
Bocs a félig OFF -ért, de végülis halakhoz való borokról volt szó.
Én is gondoltam a kadarkára, de ritkább belőle a jó minőség, mint a Pinot noir esetében. (Ezenkívül az előbbiek, valamint a kisebb mennyiség miatt a jó minőségű kadarka árban is felette van az élvezhető Pinot noirnak.) Ha van jó minőségű kadarkád, akkor szerencsés választás.
Nami? Vagyok én, épp most értem haza, vettem egy kis kárászt meg egy izmos compót, és szorgalmasan gyűjtögetem a halboltból a harcsafejeket a karácsonyi halászléhez, szóval nem tűntem el. Most meg menek halpucolni...
Nem, nem törköly! Ég és föld! A törköly a már kipréselt szőlőből készül, míg a szőlőpálinkánál a lebogyózott, kipréselETLEN szőlőből készül a cefre. Tehát bor helyett pálesz lesz a szőlőből. METRO-ban sajna csak konzerv-heringfilé lett a halvásárlásból. Szépek-szépek ott a jégágyon az ilyen-olyan halak, de mittomén...
Tudja valaki, hogy Boarhunter olv- és ir-társunkkal mi történt? Berántotta a vízbe az édesvizi Moby DIck?
Vagy szóváltásba keveredett néhány Szegedi Halászlé rajongóval és volt egy kis pity-puty?
Esetleg megártott neki a sok ikra?????
Remélem egyik sem, és csak az előkészületekkel kapcsolatos elfoglatsága okán nem irogat ide!
Hogy álltok a fogyasztással? Mármint úgy értem költöttetek eleget? Ha nem költötök eleget, nem vesztek fel teljesen felesleges hiteleket, nem veritek magatokat rendesen adóságba, akkor nem is lesz igazi a karácsony! remélem ezt mindenki tudja!!!!!!!!!!!! Ha rendesen megnéztétek a reklámokat, akkor láthattátok, hogy a szeretet a smafu, a befelétekintés abszolút érdektelen, csak afogyasztás az ami előre visz!!!!! KÖLTSETEK!!!!!
na üdv
oiuz
afSiH
(ja, aki nem érti a valódi mondnivalót, az utasítsa ki saját magát a topikból)
A klasszikus dogma a halhoz fehér bor, de a tonhal nyugodtan kilóghat ebből a keretből, mivel (könnyű) vörös borral is ajánlott a fogysztása. Egy Pinot noir igazán kiváló választás, de a Merlot is szóba jöhet. Inkább könnyű vörös bor jussaon esezdbe és a tanninosabbakat a tonhalnál felejtsd el. Még jobb lesz, ha szezámmag is kerül a zsemlemorzsába és így panírozod.
Ha fehér bor, akkor egy jól behűtött száraz sherry igazán izgalmas élmény lehet, főleg egy vörös tonhal carpaccio esetén, de a rántott tonhal is új értelmet nyer:)
