Sziasztok!
Itt olvasható a legutóbbi hajóutam.
Norwegian Epic hajóval földközi-tenger nyugati medencéje hajóút
2019.08.18-25
2019.08.17 Indulás Barcelonába
6.15-ös géppel elutaztunk Bécsből Barcelonába a Laudamotion légitársasággal. A poggyászokkal nem foglalkoztak, nem mérték sem a súlyát, sem a méretét, kár volt parázni emiatt.
Időben indult, nem késett, ezért 8.30-kor landoltunk is Barcelonában.
A Hotel Vista Appartmant foglaltam le a bookingon és ennek a tulajdonosa jött értünk a reptérre, egy telefonszámon fel kellett hívni, amikor kiértünk is jött is hamarosan.
A szállás miatt aggódtam, mert későn vettem észre, hogy közös fürdőszobás szobát béreltem, de kellemes meglepetés volt, hogy egy ez végül is egy nagyobb lakásban volt, ahol kiadtak szobákat és úgy volt közös a fürdőszoba, de szép tisztaság volt, egyáltalán nem volt zavaró, hogy mások is laktak ott. Csak egy tunéziai házaspárral találkoztunk, akik Párizsban élnek, szimpatikusok voltak.
Lepakoltuk a cuccunkat, megkínáltak kávéval és elindultunk a város felfedezésére.
A szállásunk hátsó bejárata a La Rambla sétálóútcáról nyílt, úgyhogy nagyszerű helyen volt.
Barcelona fő sétálóutcája a széles és hosszú La Rambla, amelyet csodás platánsor szegélyez. Az 1,2 km hosszú Rambla a Placa Catalunya és a tengerparthoz közeli Colombus-szobor között húzódik. A sétálóutca mindig tele van helyiekkel, és turistákkal. A La Rambla sétálóutcán kávézók, bárok, butikok, üzletek, trafikok találhatók. A korzózókat komédiások, zsonglőrök, és mutatványosok is szórakoztatnak bennünket.
A Rambláról nyíló Mercat de Sant Josep de la Boqueria nevű piacon minden nap friss zöldséget, gyümölcsöt, húst, halat (és egyéb tengeri ételeket elképesztő választékban), felvágottat, péktermékeket vagy akár kézműves édességeket vehetünk.
Egy kis sétával elértünk a Barcelona Aquarium-ot, ahol 35 akvárium található, melyekben 11.000 tengeri állat (összesen 450 különböző faj) él. Az akvárium rendelkezik egy 80 méter hosszú, vízalatti csatornával is, nagyon érdekes, érdemes ellátogatni ide is.
Barcelona központjának szinte egyetlen zöldterülete a 30 hektáros Parc de la Ciutadella, amely a katalán parlament épületének is helyt ad. Számos barcelonai nevezetességhez hasonlóan ez is az 1888-as világkiállításra épült. A Parc de la Ciutadella egyik leghíresebb része a Cascada, ami egy monumentális vízesés, és szökőkút, amelyet a római Trevi-kút mintájára építettek, Josep Fontseré tervei alapján, de az építésében, akkor még tanulóként, Gaudí is asszisztált. A 30 hektáros parkban tett látogatás remek kikapcsolódás. A park kis taván csónakázni is lehet, a kacsák mellett, csodálatos környezetben. Papagájok, pálmafák is idillikussá teszik a parkot. A park számos múzeumnak is helyt ad.
A Parc de la Ciutadellában helyezkedik el Barcelona állatkertje, mely 1892-ben nyílt. Az állatkertben 5500 emlős lakik, például víziló, gorilla, sörényes hangyász, mangabé, makákó, orangután, majmok, macik, zebra, panda, zsiráf, oroszlán, afrikai elefánt, ibériai farkas és gazella. 9000 madár, köztük flamingó, pingvin, nyerges gólya, barátkeselyű, vörösfülű ara, amazon, zöld szajkó, papagájok és kakaduk. Terveztük, hogy ide is bemegyünk, de nem vállaltuk a déli nagy meleg miatt és nagyon eláradtunk, főleg az előző éjszakai nem alvás is közrejátszott.
Az Arc de Triomf diadalív mellett sétáltunk el visszafelé, ami az 1888-as barcelonai világkiállításra épült, és annak főbejárataként funkcionált. A Josep Vilaseca i Casanovas tervei alapján készült diadalív jelentősen különbözik Európa többi diadalívétől, pl. a párizsi Arc de Triomphe-tól. Színes téglái a mór stílusra emlékeztetnek.
A szállásunkon felfrissítettük magunkat, egy kicsit aludtunk, majd folytattuk a városnézést.
Elsétáltunk a Catalunya térig és ott egészen véletlenül megtaláltuk a 24-es buszt, amivel eltudtunk könnyen jutni a Güell parkig, pont ott tett le a bejárat közelében.
A Güell park, a Szent Család templomához hasonlóan, az UNESCO Világörökség része. Az 1900 és 1914 között épült parkot Antoni Gaudí eredetileg egy modern "luxuslakóparknak" szánta, távol a belváros akkori gyárainak füstjétől, azonban a park üzletileg sikertelennek bizonyult olyannyira, hogy senki sem akart itt lakni. Csak két ház készült el, és végül maga Gaudí költözött ide családjával, házában jelenleg a Gaudí-múzeum működik. Az épületek, a sétányok, és a lépcsők, mind-mind egy rendkívül különös fantáziavilághoz hasonlítanak.
Ez hiba volt, hogy nem foglaltam ide előre jegyet, mert mindenhol ki volt írva, hogy csak előre megváltott jeggyel lehet bejutni. de érdemes volt azért így is ellátogatni, mivel a belépős részen kívül is egy nagy, szép, izgalmas, különleges területet járhattunk be, és a fizetős részt is úgy-ahogy láthattuk kívülről.
Innét taxival mentünk át a Montjuic-ra. A Barcelona városközpontjához közel található 185 méter magas, a kikötőre néző Montjuic domb (szó szerinti fordítása: zsidó hegy) rengeteg látványosságot kínál, melyek közül sok az 1929-es világkiállítás, vagy az 1992-es olimpia alkalmából épült, vagy ezek alkalmával újították fel.
A Montjuic alsó, Placa Espanya közeli részén található a Táncoló szökőkút, és felette az 1929-es Palau Nacional, amely a Katalán Nemzeti Szépművészeti Múzeumnak (MNAC) ad helyet. Ez Barcelona legjelentősebb, és legnagyobb múzeuma. Az érdekes, gazdag szépművészeti múzeumban román, gótikus, reneszánsz, és barokk festmények.
Csodálatos naplementében gyönyörködtünk és vártuk, hogy este legyen, amikor elindítják a
Font Mágica azaz a Táncoló v. mágikus szökőkútat.
Fantasztikusan nagy élményt nyújtó, gyönyörű, mindenkit elkápráztató víz- és színjátékban volt részünk. A táncoló, zenélő szökőkutak a zene ütemére változtatják színeiket, és formáikat. A zene a klasszikustól (Verdi, Strauss, Mozart) a modern, kortárs zenéig terjed. A show 15 perces, de amint vége volt kezdődött újra. Érdemes több féle szögből nézni, tényleg ezt nem szabad kihagyni. A szökőkút sok mással együtt, az 1929-es barcelonai világkiállításra, Carles Buigas tervei alapján épült, majd az 1992-es barcelonai olimpiai játékokra jelentős mértékben felújították.
2019.08.18 Norwegian Epic hajóval indulunk nyugat-mediterrán hajóútra
Barcelona-tengeren-Nápoly-Civitavecchia-Livorno-Cannes-Mallorca-Barcelona
Pazar reggelit kaptunk a szállásunkon, a háziasszony a férjemnek készített finom glutén mentes palacsintát, gofrit, pudingot, omlettet, stb. Svédasztalos reggeli volt, de neki külön sütött egy csomó finomságot.
Taxival mentünk a szállásunkról a kikötőbe, már messziről láttuk a hatalmas méretű hajónkat.
Nagyon gyors volt a bejelentkezés, nem voltak még sokan, most először adtam meg a bankkártya adataimat a depositra (de soha többé!) Ezen a hajón dollár a fizető eszköz és nem akartunk még dollárt is vinni, ezért döntöttünk így.15 USD/fő/nap itt a kötelező borravaló.
Kaptunk egy sorszámot, majd hamarosan mehettünk is fel a hajóra. Itt nem volt kötelező a fotózkodás sem, mivel Freestyle cruising-ra mentünk.
Norwegian Epic hajó épült: 2010. STX Europe Yard, St. Nazaire, felújították: 2015-ben, hossza: 329 méter, utasok létszáma: 4100 fő, legénység: 1724 fő, Zászló: Bahama
Ekkora hajóval még nem hajóztunk eddig.
A kabinunk még nem volt készen, ezért a hajó elején lévő 15. szinten lévő büfé étterembe tereltek minket. Nagyon szép, tágas étterem volt, mondjuk talán egy kicsit kisebb, mint más büfék, de el lehetett férni, főleg most, hogy még nem özönlötték el a hajót a turisták.
A kedvenc helyünk a hajó elején az ablaknál volt, ahonnét szép kilátásban gyönyörködhettünk.
Rengeteg féle finomság volt, az ételek mindenképpen változatosak voltak, a választék nagyobbnak tűnt, mint az olasz hajókon. Sütemények is nagyon finomak és a gyümölcsök is. Ami plusz volt itt, hogy a fagylalt is bent volt az árban, a csavaros is és a sima is. Üdítőket is lehetett inni több félét az automatákból, úgyhogy ebben is itt több minden volt, mint ahogy más hajókon általában csak vizet, kávét és teát lehet inni napközben. Az amerikai hajókon általában szokott lenni limonádé és jeges tea, de itt még üdítők is voltak, de én sosem kóstoltam meg.
Vettünk még itthonról italcsomagot, vagyis fel lehetett uppradelni a kabint 99 euróval és ebben benne volt nagyon sok féle ital 15 USD/pohár értékig. Ez bőven elég is volt számunkra, mert nem vagyunk nagy ivók, de amiket szeretünk, azok mind benne voltak az árban, úgyhogy szerintem ez nagyon megérte. A fiamnak vettünk soda csomagot, ami gyakorlatilag szénsavas üdítőket jelentette, ami nem érte meg 60 USD-ért, mivel a mi kártyánkra is tudott inni bármit. Itt nem foglalkoztak vele, hogy egy kártyára hány db italt kérünk, akár négy félét is kérhettünk egyszerre.
Elvoltunk ámulva a hajótól, hatalmas csúszdák a hajó közepén, erre a fiam nagyon várt, mászófal, ezt a férjem kinézte magának, de aztán végül nem próbálta ki, volt egy ugrálós trambulin, kosárlabda pálya, tiniknek külön játszó szoba, nagy játék terem. A hajó hátuljában egy nagy kivetítő, ahol minden nap filmeket vetítettek, napozó terasszal, bárral és egy kisebb medencével. A medencék nem tettszettek, mert túl kicsik voltak ennyi embernek. Jacussiból sem volt hiány, de ennyi emberhez ez is kevésnek bizonyult.
Viszont a konditerem az hatalmas volt és volt külön aerobik terem, kettle bell terem, boksz zsákokkal és még egy külön spinning terem is.
Elhatároztuk, hogy majd rendszeresen jövünk, aztán mindig ellustul az ember.
Kabinunkat 1 óra után lehetett elfoglalni, a 8. emeleten voltunk balkonos kabinban a hajó bal oldalán. Féltem, hogy bele fognak lógni a mentőcsónakok a kilátásba, de szerencsére alattunk voltak és egyáltalán nem volt zavaró a mentőcsónak látványa.
A balkonnal csak annyi problémánk volt, hogy kiugrott a hajó síkjából, emiatt nem volt teteje és amikor takarították a hajót, az összes víz ide folyt le, ki is volt mindig írva, hogy vigyázzunk, de amúgy nagyon szép, tágas erkélyünk volt. A kabin elrendezése nem megszokott volt, ezt tudtam is előre, mert megnéztem, de mégis azért meglepődtünk. Az ajtón amikor bejöttünk egyből a fürdőszobába léptünk be, ami két részből állt. Egyik oldalon üvegfallal a WC, szemben vele a zuhanyzó, a mosdó pedig a szobában volt. Függönnyel lehetett elválasztani a szobától a fürdő részt. A szekrények pedig a pótággyal szemben, ezért nagyon kevés hely maradt. Logisztikázni kellett, hogyha valamit kiakartunk venni a szekrényből. Azért meglehet szokni ezt is, de szerintünk az MSC nagyobb hajóin jobb elrendezésűek a balkonos kabinok és tágasabbak.
Megnéztük a többi szinten is ugyanilyenek voltak, tehát nem csak az alacsonyabb kategóriákban.
Délután rendezték a mentési gyakorlatot, ahol a mentőmellényekkel nem kellett semmit sem csinálni, visszaküldtek minket, hogy tegyük csak vissza a szekrénybe, csak a megadott fedélzeten várakozzunk, ahol elmondták, hogy mit kell csinálni és ennyi volt.
Délután egy kicsit napoztunk, strandoltunk a hátsó fedélzeten, ahol a kivetítő volt, de állandóan kormosak lettünk, ahogy a kéményt már elindították. Nem lett ez a hely a kedvenc helyünk, sosem szeretünk általában hátul, mert akkor úgy érezzük kimaradunk az életből. Sajnos amikor ment a hajó, innét nem lehetett látni azt a kedvenc hullám szőnyegemet, amit annyira szeretek nézni, mert magas üveg fallal volt körbe véve ez a rész és a kivetítő eltakarta a kilátást.
18 órakor indultunk el Barcelonából, a lemenő nap fényében búcsúztunk a várostól.
Nem volt még időnk tanulmányozni a fedélzeti újságot, ezért nem is tudtuk, hogy mikor lesz a színház, csak véletlenül néztünk be vacsora előtt és már ment a műsor, egy Beatles utánzatú zenekar csinált jó hangulatot.
A büfé étteremben vacsoráztunk, majd igyekeztünk felfedezni a hajót, kipróbáltuk a bárokat, ami feltűnt, hogy kevés helyen játszik olyan zenekar, ahol táncolni is lehet. Inkább kisebb bárok vannak, ahol csak hallgatni lehet az énekeseket.
A Headliners bárban volt minden este fergeteges hangulat, ahol volt két zongora, egy dob, egy gitár, egy hegedű és ezeken a hangszereken felváltva zenélt három ember, szuperek voltak, A közönség többsége szerintünk angol anyanyelvű lehetett, mert kórusban énekelték az ismert és számunkra ismeretlen számokat és kis papír fecnikre írták fel az újabb és újabb kéréseiket, a zenészek pedig eljátszották őket a saját stílusukban, nagyon tettszett.
A műsor címe: Howl at the Moon Dueling Piano volt
2019.08.19 Egész nap tengeren
Szuper időnk volt ma is, úgyhogy végre lehetett pihenni, tovább aludni és sütkérezni a fedélzeten.
Sajnos itt szembesültünk először azzal, hogy ezen a hajón mennyi a vendég és ehhez képest nagyon picikék a medencék. Nem volt gusztusunk belemenni, pedig majd megsültünk. A hajó első részében a felsőbb szinteket teljesen elfoglalják a lakosztályosok, nekik is van külön medence, oda mi nem mehettünk, és emiatt nem tudtuk a hajót körbe járni, mert az eleje le volt zárva a lakosztályok miatt, a hátulja pedig az említett kivetítős, medencés rész miatt nem volt járható. Egyedül csak a két oldalsó napozó fedélzeten lehetett sétálni, de mindkét részre külön-külön lehetett feljutni, nem volt átjárható, ezért egy normális fotózós korlátot sem találtam ezeken kívül, ahol nem volt magas üvegfal.
Itt volt ez a jó kis idő, a szabadság, és nem történt semmi a hajón. Mi szeretjük, hogyha szól a zene és az animátorok teszik a dolgukat, de itt egész délelőtt nem volt semmi a fedélzeten.
Ebéd előtt meglátogattuk a kondi termet, volt hely bőven, egy kicsit futottunk a futópadon most először, de aztán sajnos eléggé hanyagoltuk az út során.
A büfében ettünk és a büfé előtt van egy Garden Cafe nevű kinti önkiszolgáló étterem is, ott is van sok minden. Nemsokára elkezdett játszani egy zenekar, szuperek voltak, de az animátorok most is bújkáltak.
A fedélzeti újság szerint voltak azért programok, de inkább bent, de mi a medence részről hiányoltuk a szórakoztatást. Többször játszott azért kint a medencénél zenekar, ez nagyon jó volt.
Ma igyekeztünk a színházba, mert este lefoglalt jegyünk volt a Circque Dreams előadásra, ezért az első időpontban, az este 7 órakor kezdődő Burn the Floor előadásra igyekeztünk az Epic színházban. Azt hittük, hogy regisztrációval lehet csak bejutni, próbáltunk is a kabinban lévő TV-n, de azt írta ki, hogy már nincs hely, de beengedtek, de mindenkinek lecsippantották belépés előtt a kártyáját. Leesett az állunk, hogy milyen szuper, színvonalas produkciót láthattunk.
Egy kicsit sétálgattunk a hajón, iszogattunk, majd sorban álltunk, mert hiába volt lefoglalt jegyünk, de már a vendégek ott sorakoztak az ajtónál és gondoltuk, hátha jobb helyünk lesz, de nem így történt, mert mindenkit úgy ültettek le az általuk kiválasztott asztalokhoz. Mi alul foglaltunk helyet egy spanyol családdal ültettek egy asztalhoz, akikkel csak mutogatni tudtunk, mert csak spanyolul beszéltek, de szimpatikusak voltak. Elég szűk helyünk volt, de azért elfértünk. Finom, több fogásos vacsorát kaptunk és közben a fellépők különböző díszes jelmezekben kijöttek és lehetett velük fotózkodni.Amikor már a desszertet is elfogyasztotta mindenki, akkor kezdődött a show, ami fergeteges volt ismét. Voltunk már többféle cirkuszban, de itt látszott a profizmus, nagyon élvezetes volt.
Javaslom, hogy aki teheti foglaljon inkább a felső szintre helyet, mert onnét jobb a kilátás, de ott viszont drágábbak a helyek.
2019.08.20. Nápoly-Pompei
Nápolyba érkeztünk, gyönyörű napos időnk volt, balkonunkról láttuk a Vezúvot és a város egy részét.
A Norwegian Jade hajó is éppen most kötött ki.
A hajónk akkora volt a kikötőben, hogy nem lehetett egyben lefotózni.
Mai napra Pompei meglátogatását terveztük, előre lefoglalt jegyünk is volt. Vonattal akartunk menni, mert tavaly Sorrentóból vonatoztunk Nápolyba és már egy kicsit ismertük a vonatozást, de aztán a kényelmes taxi lett a befutó a 40 fokos kánikulában. Kialkudtunk vele egy kedvező összeget.
Pompejbe nagyon ajánlom, hogy aki oda készül, vegye meg on-line a belépő jegyeket, mert enélkül lehetettlenség a bejutás, főleg nyáron, amikor több hajóval is érkeznek a turisták. Most még az online megváltott jegyekkel is sorba kellett állnunk, de így csak 10 perc volt.
2 óra szabad időt kaptunk a taxistól, nagyon kevés idő ez, de a lényeget megtudtuk nézni. Elég is volt most ebben az őrült hőségben.
Pompeii ókori római romváros Nápoly közelében, Campania olasz tartományban. A város a Vezúv lábánál, lávatalapzaton épült. 79. augusztus 24-én a Vezúv kráterét évezredekig elzáró lávadugó váratlanul, iszonyú erővel dobódott ki Campania derült egére. A tűzhányó kilométernyi magasságba lövellte a kőtörmeléket, és fülsiketítő égzengés kíséretében felrobbant a hegy csúcsa. Az eget elsötétítette a vulkáni hamuból képződött sötét felhő, amely azután három napig gomolygott a katasztrófa színhelye fölött. Pompeiit 7–8 méter vastag hamuréteg fedte be, s a borsószemnyitől a mogyorónagyságig terjedő kövek szüntelenül hulló zápora temette el. A rómaiak tudták ugyan, hogy a Vezúv vulkán, de kialudtnak vélték.
Az ásatásokat hivatalosan 1748 áprilisában kezdték meg, mostanra a város közel kétharmadát már kiásták. Az intenzív, nagy felületű feltárásokat leállították, a régészek inkább rekonstruálják és dokumentálják a már feltárt épületeket. A legértékesebb leleteket a nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeumban, illetve a helyszínen kialakított bemutatóhelyen őrzik.
Elég sok épület le is volt zárva most.
Rengeteg látnivaló maradt még, majd legközelebb ha még eljövünk ide, megnézzük.
Taxisunkat kértük, hogy vigyen el minket még egy strandra, Nápolyban és itt ért véget a túra.
Először egy fizetős strandon tett le minket, de egy fürdés erejéig nem érte meg nekünk a 12 eurot fejenként, ezért inkább tovább sétáltunk és kicsit arrébb találtunk is egy szabad strandot. Egy pici homokos öbö, nagy kövekkel elválasztva a nyílt tengertől, ami már szép volt, maga az a kis öböl nem tűnt annyira szépnek, Nápoly inkább a vízről és a hajóról szép, úgyhogy gyönyörködtünk a Vezúv látványában és a város sziluettjében.
Taxisunkkal megállapodtunk, hogy majd hívjuk és visszavisz minket a kikötőbe, de mi inkább leintettünk egy arra járó taxit, így egyszerűbb és olcsóbb is volt.
A mai esti színházunkat kíváncsian vártuk, az előadás címe: Priscilla Queen of the Desert (PG16)
A tegnapi est után nem gondoltuk volna, hogy ez az előadás annyira gyenge lesz, bár lehet, hogy akik perfekt angolosok jobban értették, mi sajna nem, mert elég sok beszéd volt benne, de amin elcsodálkoztunk, hogy ez a show egy transzvesztita show volt végül is. Láttunk már hasonlót Phuketen, de hajón még sosem. Az énekesek jók voltak, de a darab hülyeségnek tűnt és egyáltalán nem gyerekeknek való volt, bár elég sok gyereket behoztak.
Úgyhogy itt alig vártuk, hogy vége legyen, de a közönség nagyon megtapsolta.
Ma a medencénél, nagyon szépen kivilágították a fedélzetet és egy szuper jó zenekar játszott, de a közönség nem akart táncolni. Persze itt is hiányoltuk az animátorokat, akik a tánctér négy sarkában álltak vigyázban, ahelyett, hogy táncba hívták volna a közönséget. Mi megpróbálkoztunk vele, kimentünk az üres táncparkettre, hátha lesznek követőink, de sajnos nem voltak.
Az animátorok próbáltak egy gyenge össztáncot összehozni, de hamar szét széledtek, nem volt meg a szokásos hangulat, amit megszoktunk az olasz hajókon. Itt úgy látszik nincs rá igény.
2019.08.21 Civitavecchia
Úgy döntöttünk, hogy ma nem szállunk le a hajóról, végre lesz egy kis nyugalom talán. Bíztunk benne, hogy sokan elmennek Rómába kirándulni.
A reggelit az ültetéses étteremben fogyasztottuk el, végre kipróbáltuk ezt is. Kíváncsi voltam rá, hogy kapok-e füstölt lazacot, mert sajnos reggel a büfében csak lazackrém volt.
De itt szerencsére hódolhattam a lazac evő szenvedélyemnek, a fiam pedig a palacsintának.
Reggeli után birtokba vettük az üres fedélzetet, tényleg sokan elmentek, most volt a turnus váltás is, mert sok vendégnek ez a kikötési pont volt az indulási nap.
Délelőtt nagyon jó kis nyugalom volt, az egyik medencét felújították, de a másikban nyugodtan úszkálhattunk, a jacussiban is egyedül tudtunk üldögélni, erre sem volt példa máskor.
Ebéd után kimentünk a városba, egyet sétáltunk és strandoltunk.
A város gazdaság alapja a kikötő, valamint az újabban fellendülőben levő átmenő idegenforgalom, ami annak köszönhető, hogy a tenger felől érkezve Civitavecchia kötelező állomás a Rómába tartók számára. Civitavecchia nagy tengeri körutazások egyik fő kiindulópontja a Földközi-tenger térségében. Menetrendszerű hajójáratok indulnak innen Szardíniára, Szicíliára, Máltára, Barcelonába és Tuniszba is.
Ebéd után a kikötőből a hajó társaság ingyenes shuttle buszával jöttünk be a városba és megsem álltunk az első strandig. Nincs messze, kb. 10 perc séta. A part nem karibi jellegű, inkább köves, kavicsos. Vízi cipő erősen ajánlott, még azzal sem egyszerű a bejutás, eléggé csúszósak a kövek. A víz nagyon kellemes, langyos. Szép, pálmafás sétány fut végig a tengerparton.
Jó sokat fürödtünk a kellemes, langyos vízben, majd sétáltunk egyet, másik úton szerettünk volna visszatérni, sétáltunk végig a tengerparton, de zsákutcába értünk, mivel egy nagy kőhegyet kellett volna megmászni, ezért visszafordultunk inkább.
Ismét a shuttle buszhoz igyekeztünk, ez vitt vissza a kikötőbe, majd a hajóra.
A balkonunkról láthattuk még az MSC Seaview új hajóját, ahogy elhaladt mellettünk, hatalmas hajó.
Megnéztük a kifutást és élveztük a lemenő napsugarakat.
Mexikói est volt ma a büfében, ezen a hajón nincs kötött időpontú ültetéses vacsora. Mindenki akkor és ott eszik, ahol akar. Az ültetéses éttermekben viszont asztalt kell előre mindig foglalni.
Mexikói est volt ma a büfében, sok finomsággal szokás szerint.
A színházban Beatles utánzatú zenekar játszott, egy idő utazást adtak elő, többször átöltöztek és a korszaknak megfelelő slágereket adtak elő. A beszállás napján láttuk már őket, de most más volt a műsor. Nagyon jó volt, a végén már mindenki állva táncolt a helyén.
Majd kijöttek köszönteni minket a hajótársaság főbb vezetői, tisztek és a hajó shéf is, a kapitányt sajnos egész úton nem láttuk.
Késő este találtunk egy hangulatos bárt, ahol egy nagyszerű zenekar játszott, ahol szuper jól szórakoztunk, ott szinte mindenki táncolt. Cavern Club volt a bár neve, itt fergeteges hangulat volt.
Ők játszottak akkor is, amikor a fedélzeten senki sem akart táncolni.
2019.08.22 Livorno-Pisa
Ma Livornoban kötöttünk ki. Itt egyszer jártunk még az első hajóutunk alkalmával, innét indult akkor a hajónk. Pisába igyekeztünk, mivel még ott nem jártunk. Vonatozást terveztem itt is, de sokkal kényelmesebb utazásunk lett végül.
A hajóról egyből shuttle buszra tereltek mindenkit, ami most nem volt ingyenes, 5 eurot kértek fejenként, oda-vissza. Gyalog, de még taxival sem lehet közlekedni a kikötőben, így maradt a busz. Livorno városközpontjában tett le és pont onnét indultak a kiránduló buszok Pisába, Luccába vagy Firenzébe. Az utazás szervezők ott a shuttle busz megállójában vadászták az embereket. Szerencsénk volt, mert 5 perc múlva indult is a busz Pisába vagy még Firenzébe lehetett volna eljutni, de oda majd egy hosszú hétvégére szeretnék egyszer elmenni, mert ott nagyon sok a látnivaló.
Pisa Toszkána egyik nagyvárosa kb. 88 ezer lakossal, hasonló nagyságú mint Arezzo, Livorno és Pistoia városai. Az Arno folyó választja kétfelé, csakúgy mint Firenzét. Középkori épületei nagyon szépek, de híressé a világon ferde tornyáról vált.
Pisa hanyatlása elkerülhetetlen volt amikor az Arno folyó elhomokosodott, vagyis a tenger folyamatosan beljebb húzódott és eltávolodott a városfalaktól. Ma már Livorno a fő kikötő mind személyi, mind a teherforgalom szempontjából. Pisa azonban ma is nyüzsgő város, amelynek hangulatos utcácskáin érdemes végig sétálni. Nemcsak turistákkal, hanem sok diákkal is találkozunk, hiszen itt is van egy nagy egyetem.
40 perc alatt értünk oda, visszafelé 13 órakor indult a busz, így volt kb. 2 óránk, ami arra bőven elég, hogy körül nézhessünk.
Nem a belvárosban, ahogy a legtöbb műemlék, hanem a város szélén, a városfallal körbevett téren van a Piazza dei Miracoli, a Csodák tere. A város irányából pillantottuk meg, vagyis a torony mögül.
Szerintem ha a torony nem lenne ferde, akkor is Európa egyik legszebb tere lenne ez a zöld gyeppel és a fehér épületekkel, amelyek fehér carrarari márvánnyal vannak beborítva. Az Unesco 1987-ben nyilvánította az Emberiség Szellemi Örökségének részévé. Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy miért nem a városközpontban van a Dóm, amíg meg nem találtam a magyarázatot: ezen a ponton egy azóta eltűnt folyó vezetett a mai San Rossore-hez a tengerpartra, ahol Pisa fő kikötője volt.
A világ minden táján ismert ferde torony csupán egy a négy gyönyörű épület közül.
A Ferde Torony, azaz olaszul Torre Pendente valójában a pisai Dóm óratornya, vagyis egy campanille, ami szinte elnyomja hírnevével a körülötte lévő épületeket. Pár éve befejezték a helyreállítását és már újra fel lehet rá menni egészen a harangig, de szerintem lentről igazán lélegzetelállító.
A ferde toronyba még, előre interneten megváltott jeggyel sem könnyű bejutni, mert rengeteg a túrista és korlátozzák a látogatók számát is a toronyban. Ezért sem vettük meg, most csak kívülről csodáltuk az épületeket.
Pisa szinte minden épülete, és így a Piazza dei Miracoli épületei is ferdék a homokos-agyagos talaj miatt, de mégis a Campanille a legferdébb. Már az építése során (1173-ban kezdték) a 3. emelet előtt elkezdett dőlni, így le is álltak az építkezéssel egy időre. Mégis folytatták aztán egészen a tetejéig, így nem szabályos henger, hanem inkább 'hold' alakú lett. A függőlegeshez képest ekkor -1350-ben 1,4 m volt az eltérés, 1817-ben már 3,8 m, 1993-ban pedig 5,4 m!! Az 1993-as munkák során több, mint 600 tonna ólmot helyeztek a dőléssel ellenkező oldalra, majd egy pár évig 300 méter hosszú erős huzalok "tartották". Végül egy projekt segítségével megerősítették a talajt: kb. 1000 tonna betont engedtek az alapok alá a mélyre befúrt csöveken keresztül a dőléssel ellenkező oldalon, így nem tud kifordulni az alapja. A torony nem egyenesedett ki, csak nem dől tovább, most kb. 4m-re hajlik el ami azért elég látványos. Számokban: Építése több, mint 200 évig tartott, eredeti tervezőjét nem ismerjük biztosan, de Bonanno Pisano kezdte az építési munkákat. Magassága 54,5 méter, a legfelső emeletet később tették rá a harangokkal, kőalapja csupán 3 méter mélyre megy le. Az átmérője kb. 20 m, a falak lent 4-, fent 2,7 m vastagok, a magassága kb. 56 méter és kb. 32.000 márványblokkból áll, az épület súlya kb. 14.500 tonna. A 294 lépcsőfokot az épület belsejében tehetjük meg és minden emeleten kimehetünk a külső "erkélyre", ahonnan látni az egész várost. 8 emelete van, 192 oszlop díszíti kívülről.
Amikor visszatértünk Livornoba, elkezdett esni az eső és inkább visszatértünk a hajóra. Strandolást terveztünk, gyalogos sétát a strandra, kb. 1,5 km, de a borús, esős idő miatt kihagytuk.
Ebéd után a nap is előbújt ismét, így napoztunk, jacussiban sütkéreztünk, megint nem voltak olyan sokan a hajón.
Ma estére foglaltunk az olasz étterembe asztalt., ami a hajó elejében van a 14. emeleten, ahonnét nagyon szép kilátás van a tengerre és a hajó orrára, ahogy hasítja a vizet. A büfé étteremből lehet megközelíteni. A naplementét is megcsodálhattuk ablakon keresztül.
A pizzát egy állványon szolgálták fel. Én szokásomhoz híven itt is lazacot ettem, a férjem glutén mentes tésztát.
Ma este a profi táncosok jöttek ki a medence térre és salsa táncot tanítottak nekünk, majd az animátorok is tették a dolgukat és egy igazán hangulatos estét varázsoltak. Most szinte mindenki táncolt. A zenekar is profi szinten játszotta a karibi ritmusokat.
A színházat ma kihagytuk, megismételték a múltkori Priscilla zenés transzvesztita showt.
2019.08.23 Megérkezés Cannes-ba, reggel 8-kor.
Cannes, a Francia Riviéra egész világon ismert városa, hiszen mintegy két évszázada vendégül látja a híres Cannes-i Filmfesztivál sztárjait. Mindezek ellenére meg tudta őrizni a gyökereit, a tradícióit és igazán autentikus tengerparti hangulatát is.
A kabin TV-n kellett regisztrálni, hogy kitudjunk időben szállni, mivel itt lehorgonyzott a hajó és a „mentőcsónakokkal” vitték a partra az embereket.
Ezen a hajón láttuk eddig a legnagyobbakat, 267 személy fért el rajta, egyáltalán nem nevezhető csónaknak.
Nem igen értettem, hogy lesz ez a kiszállási procedúra, mert sehol sem írták, hogy hányadik csónakban leszünk, ezért időben jelentkeztünk, nem kérdeztek semmit, lecsippantották a kártyát és sorba kellett állni, vagy inkább ülni egy étteremben és onnét tereltek mindenkit a megfelelő hajóba.
A kikötő mellől indult egy városnéző kisvonat, azzal jártuk körbe a nevezetességeket. A Le Suquet óvárost. Felzötyögtünk a dombra, a kis sikátorokon keresztül, láttuk a városfalat, az őrtornyot és az óváros temploma. Sajnos nem álltunk meg, csak lassítottunk, de a szép kilátást megtudtuk csodálni.
Végigrobogtunk a Vieux Port kikötőnél, ami a Suquet alatt terül el, mely a "Quai St Pierre" legrégebbi része (1838-ban építették ki). Itt öreg vitorlakötélzeteket és jachtokat csodálhatunk meg.
Elhaladtunk a híres Palais des Festivals et des Congrès Palota mellett, melynek történelme és ismertsége a híres filmfesztiváltól datálódik. A különleges filmes eseménynek otthont adó élületet először 1947-ben készítették el, majd 1979-ben a korábbi Casino Municipal helyére építették újjá. Összesen 44000 m² kiállítóterülettel és 15 előadóteremmel rendelkezik. Évente több mint 50 nemzetközi szakmai eseményt rendeznek itt, valamint a Croisette sugárúton, ami pálmafákkal övezett sétány, ahol olyan luxuspaloták sorakoznak, mint a Carlton, a Martinez vagy a Majestic. A sétány a nevét egy keresztről kapta, amely az út végén állt, és amit a tengerészek védőjeként tartottak számon. Ezt később elbontották és kaszinó épült a helyére. Emlékeként 2010-ben avattak fel egy keresztet a Pointe de la Croisette-ben.
A vonatozás után gyalog is megnéztük a híres filmfesztivál épületét, fotózkodtunk a vörös szőnyegen, bár itt rengetegen voltak, valamint a sztárok kéz lenyomatát is megnéztük, a Chemin des Étoiles sugárúton, ahol rendezők, színészek és más híres filmsztárok hagyják itt kézjegyüket és aláírásukat az utókor számára, a Los Angeles-i Hollywood Boulevard ötletéhez hasonlóan.
A sétánkat a strandon zártuk, nagyon kellemes, langyos volt a víz és arra jöttünk rá, hogy nem kell olyan messze elmenni, pld, karibi részre, itt is türkíz kék a tenger, a homok pedig szép fehér. A strand mögött pálmafás sétány, mögötte hegyek.
Ma este fehér party lesz, úgyhogy igyekeztünk fehérbe öltözni, bár itt azt írták, hogy vagy fehér, vagy foszforeszkáló ruhába öltözzünk.
Garden Cafe étteremnél mindig köszöntöttek mindenkit, kicsit beljebb pedig „Washi-Washi- Happy-Happy” mondókával fogadtak és kaptunk a kezünkre egy kis fertőtlenítő szert, mindig mosolyogtak.
Az Epic színházban megnéztük még egyszer a Burn the floor előadást, de most az első sorból, nagyon jó volt ismét, de már egy kicsit azért unalmas, jó lett volna valami mást nézni.
Előadás után kijöttek, elbúcsúztak tőlünk a hajó személy tagjai és tisztjei, megtapsoltuk őket.
Sajnos a kapitány itt sem tette tiszteletét, annyit tudok róla, hogy olasz volt és a büfé étterem falán ki volt téve a fotója, ezt tudtam csak megörökíteni.
Fotózni nem engedtek, egyszer rám is szóltak, ezért a színházakról nem igen van sajnos képem.
Éjszaka 10.45-kor rendezték a Glow Partyt, aminél írták a fedélzeti újságban, hogy fehér ruhába vagy neon ruhába öltözzünk. Mi fehér partyra számítottunk, az MSC hajókon is mindig van és nagyon szeretjük is, ezért vártuk, hogy itt mi lesz.
Késő éjjel 10.45-kor kezdődött a hajó leghátsó színpadán, ahol van egy kivetítő. A cruise direktor és az animátorok vezényelték a programot. Osztottak foszforeszkáló pálcikákat, melyből karikákat lehetett hajtogatni, valamint világító hengereket, de csak annak jutott, aki elég gyorsan odament érte.
Lekapcsolták a világítást és elkezdődött a party, gyors disco zenére lehetett ugra-bugrálni, táncolni. A fénykardokkal hülyéskedni.
Eleinte mi is beszálltunk a buliba, de végül meguntuk. A zene sem volt a mi ízlésünk, még ha valami nosztalgia disco lett volna, de nem.
2019.08.24 Palma de Mallorca
Délelőtt volt egy kis pihi, mert csak délután 1 órakor kötöttünk ki Mallorcán.
Úgyhogy megint meglátogattuk a Taste nevű ültetéses éttermet a hajó közepén, az 5. szinten. Ilyenkor reggel nagyon jó, hogy mindig van szabad asztal.
Tegnap este akartunk itt vacsorázni, de csak olyan időpontokban volt szabad, ami nem tettszett, mert ütközött a színházzal.
Úgyhogy megint a szokásos finom lazacot választottam, amit nem tudok megunni.
Azt vártam, hogy a rendes büfé étteremben is lesz minden reggel, de helyette csak egy kis pohárban lazackrémet szolgáltak fel, a tetején egy pici lazaccal, úgyhogy ez egy picit csalódással töltött el.
Délelőtt napozás a fedélzeten, ma először tapasztaltuk meg, azt amit egész héten hiányoltunk, hogy az animátorok zenés tánctanítást csináltak és nagyon jó hangulatot teremtettek.
Ugyanilyenek vannak az olasz hajókon, amit mi nagyon szeretünk és hiányoltuk az út során.
Mondjuk sokan nem voltak, el lehetett férni bőven.
A partok mellett haladtunk, úgyhogy már kb. 10 órától lehetett gyönyörködni a szigetben.
Palma de Mallorca fő turistalátványossága a hatalmas, gótikus stílusban épült Palma Katedrális, La Seu, melynek építése 1229-ben kezdődött, de csak 1601-re fejeződött be. A katedrális felújításában Gaudi is részt vett, de csak néhány ötlete került megvalósításra, ugyanis a kivitelezővel való vitája miatt a híres építész kiszállt a felújítási munkálatokból.
Mi most nem terveztünk város nézést, mert néhány éve bejártuk a katedrálist és a város központot.
Ezért taxival a Marinelandba vitettük magunkat, ez a mallorcai Marineland az első, és egyik legjobb delfinárium Spanyolországban. A park fő attrakciójának a delfinshowk számítanak, de rendkívül szórakoztató papagájshowkat is megtekinthettünk. Cápák, pingvinek, és számos tengeri hal is van e csodálatos helyen. A hüllőházban pedig boákat, anakondákat, és pitonokat csodálhattunk.
Igen meleg volt ma is, de szerencsére felfedeztünk egy jó kis strandot mindjárt a park mögött és simán kiengedtek, kaptunk egy pecsétet a kezünkre, amivel visszamehettünk. Úgyhogy egy jót strandoltunk ismét, míg várakoztunk a különböző showk-ra.
Nagyon szép volt itt is a part és a víz is langyos.
Az utolsó vacsoránkat az Ó’Sheean’s étteremben fogyasztottuk el, ez volt a legtöbb utas kedvence, mert még késő éjjel is nyitva volt, de főként hamburgereket és hot-dogokat kínáltak. A férjemnek nem volt a fogára való, én Faitas-t ettem, finom volt, fiam pedig sajnálta, hogy eddig kihagytuk ezt az éttermet, mert imádja a hamburgert. Különlegesek is voltak, sok mindennel megtömve.
Az utolsó este volt egy teljesen új produkció, 4 nő és egy férfi énekelt népszerű dalokat, pld. Time to say goodbye vagy a Volare, ez szintén nagyszerű előadás volt.
Artisták nem voltak, mivel van a hajón egy külön terem a cirkuszos produkcióknak, erről korábban írtam már, hogy fergeteges produkció, de külön kell fizetni, ez nincs bent az árban.
Úgyhogy este még színház után kerültünk egy-két kört a hajón, benéztünk a szokásos bárokba, a kedvencünkben karibi ritmusokra lehetett táncolni.
A mai színház nagyon színvonalas volt énekesekkel: Four Sopranos and one Tenor.
Ezután az angolok kedvenc bárjával búcsúztunk. Nagyon jó hangulat szokott itt lenni, Howl on the Moon a műsor címe.
2019.08.25 Visszatérés Barcelonába, város nézés folytatása, Sagrada Familia
Másnap korán keltünk, hogy tudjunk reggelizni csomagok nélkül. Reggel 5 órától már kinyitottak az éttermek, voltak akik már 6 órakor elhagyták a hajót. 9-ig mindenkinek el kellett volna hagyni, de mi húztuk az időt, megvártuk, míg kidobnak. Szerencsére nem voltunk ezzel egyedül, mások is így tettek. A kerti büfében várakoztunk a csomagjainkkal, amíg 10 óra körül be nem mondták, hogy most már ideje lenne távozni.
Barcelonában foglaltam itthonról csomagmegőrzőt a Sagrada Familia templom közelében és onnét pár perc sétával elértük.
Rácsodálkoztunk, hogy mennyit változott mióta nem láttuk. 26 éve, még a nászutunkon voltunk itt és emlékeinkben egy fekete templom jelent meg, most meg már tisztára kifehéredett, nagyon szép lett. Még egy-két helyen felfedezhető a régi feketeség, de nem feltűnő.
Ide is foglaltam itthonról pontos időre szóló belépőjegyet, úgyhogy nem kellett sorba állnunk, rögtön bejutottunk.
Gaudí élete fő művének tekintette, 40 évet dolgozott rajta, és 15 éven keresztül kizárólag a Szent Család Templomával foglalkozott. Itt is temették el, miután 73 éves korában elütötte egy villamos. A Sagrada Familia több, mint 135 éve épül (1882-ben kezdődött a kivitelezése). Elkészülte után, 172,5 méteres magasságával a világ legmagasabb temploma, valamint Barcelona legmagasabb épülete lesz, és 18 toronnyal fog rendelkezni. A tervek szerint 2026-ra, Gaudí halálának 100. évfordulójára fejezik be az építését. Ekkorra a tornyok, és a szerkezet lesz kész, de a dekorációkon még a tervek szerint 2032-ig dolgoznak. A központi, legmagasabb torony, a Jézus Krisztus torony építése 2018. októberében kezdték, üveglift lesz benne. Amikor Gaudít a rendkívül hosszú kivitelezésről kérdezték, ő állítólag csak ennyit mondott: "Az ügyfelem nem siet."
Csodaszép belülről, 3 órát töltöttünk itt, magyar audiogide-al nagyon sok mindent meglehet tudni. 2016-tól már fel lehet menni két toronyba. Mi a Nativity toronyba mentünk fel, amelyen még személyesen Gaudi is dolgozott, ez egy régebbi torony, az építészeti látnivalók is jobbak, érdekesebbek és át lehet menni a két tornyot összekötő hídon is ahonnan sok szépség közelről látszik. A másik, az egyszerűbb építészeti megoldásokat alkalmazó Passion torony, magasabb, onnét jobb a kilátás állítólag, de nekünk a Nativity toronyból lévő kilátás is nagyon tettszett. Mindkét toronyba lifttel lehet felmenni, de lejönni lépcsőn kell. Ezután visszamentünk a csomagmegőrzőhöz és a reptérre igyekeztünk és ott várakoztunk, már nem akartunk máshová menni.
Összegezve nagyon jól éreztük magunkat, a szórakoztatás részét egy kicsit keveseltük az olasz hajókhoz képest és még a hajó kialakítása nem tettszett, mert nem lehetett rajta körbe menni, a hajó elejét teljesen elfoglalták a lakosztályosok, a hátulját pedig egy színpad, nagy kivetítővel és egy medence, valamint bár és napozó fedélzet, emiatt azt a szép hullámszőnyeget sem lehetett látni, amikor megy a hajó. Fotózni is csak oldalról lehetett.
