"A 20th Century Fox és James Cameron közösen készítik majd el a még megjelenés előtt álló könyv, a Ghosts of Vesuvius filmváltozatát. A Charles Pellegrino által írt könyvből készült filmnek Cameron lesz a producere - tudósít a Variety.
A Pompei városának pusztulását bemutató filmben a város megsemmisülésén kívül alapos részletességgel tervezik bemutatni az akkori római politikai viszonyokat is.
Amennyiben Cameron úgy dönt, hogy elvállalja a rendezői szerepet is, ez lesz az első (rendezői)munkája az 1997-es Titanic óta."
na szépen az elejétől a végéig, figyelmesen elolvastam amit írtál. ebből nekem az jön le, hogy fogalmad sincs arról, hogy mi a passió, mit is jelent. így mondjuk érthető amit írtál, csak hát ez a film bármilyen furcsa és hihetetlen, de egy (biblia)történeti film (úgy 95%-ban) és ilyenkor ha az ember egy ilyen jellegű filmet néz, nem árt tisztában lenni a dolgokkal.
ha viszont mégis tisztában vagy a passió fogalmával (de ezt tényleg kétlem) akkor meg egész egyszerűen nem értem amit írtál, mert abban az esetben nem tettél volna fel olyan kérdéseket, amilyeneket feltettél.
a passió szenvedést jelent és a címből továbbindulva ez a film jézus szenvedéséről és haláláról szól, életének utolsó 12 órájáról (biblia -> új szövetség). és a film ezt mutatja be, erről szól és nem többről. persze nem mintha egy dokumentumfilmet néznél, de olyan realizmussal és erővel (és némi misztikával, dehát a vallásosság mi, ha nem misztikai is) ahogyan eddig még soha egyetlen film sem tette. bátor film ez és nem antiszemita mint azt sokan próbálják belemagyarázni. a film bátorságát még az is mutatja, a nagyon erős képeken túl, hogy felmerték vállalni, hogy arámiul (ez volt jézus anyanyelve), latinul és héberül beszélnek benne (angol felirat). (jómagam ateista vagyok, viszont mindig is kedvencem volt a történelem).
még a filmnél maradva, operatőrileg és zeneileg egyaránt gyönyörű. a flashbackek nagyon jól vannak eltalálva, iszonyatosan jól megdobják az amúgy is nagyon kemény filmet, hatásosak, kontrasztosak. james caviezel zseniálisan jól játszik, fantasztikus amit véghezvisz a filmben. számomra pedig egy hatalmas nagy pozitív meglepetés a film.
Középszerű, erős minority report feeling-gel töltött, 2 jó főszereplővel ellátott, bakit-bakira halmozó, lassítós, sok robbantásos, gagyi zenés akciófilm. Nem is érdemel több szót.
kimerítő élményben volt részem. miközben látásom, s hallásom minden egyes korbácsütést követően egyre tombábbá vált, azért az agyam sebesen járt, s ellentmondásos érzések keringőztek bennem őrült tempóval. megbotránkozzak? sírjak? nevessek? álljak fel és hagyjam ott az egészet? ha mel gibson felzaklató filmet kívánt rendezni, akkor sikerült neki. végül a lemondás és a kimerültség lett urrá rajtam, s már csak azt kívántam, hogy legyen végre vége. néha idétlenül felnevettem, morbid viccek jutottak eszembe, s eldöntöttem, hogy az írás végére azt fogom majd írni, hogy "remélem, a forgatás során egyetlen james caviezel sem sérült meg". valóban, a film dícséretére legyen mondva, hogy a gore rendkívül valósághű, fájdalmasan naturalista, viszont magától értetődő a kérdés: tényleg szükség van erre?
nem vagyok hívő, nem követem egyetlen vallás tanait sem, mégsem mondhatnám ateistának magam, hisz van hitem, csak úgy vélem, az kizárólag csak rám tartozik, hogy miben hiszek. ami pedig a vallást illeti, egyszer vki azt mondta: "ha azt szeretném, hogy sok-sok ember meghaljon, akkor kitalálnék egy hitrendszert". a kereszténység tanait csak laikus óvatossággal ismerem, viszont a jókora hiányoságokkal rendelkező ismeretem e film által nem kapott erőre, hisz egy mondatban is leírható, aminek a passió játékidejének 95%-át szenteli: jézus szenvedett, mielőtt meghalt. hogy miért? a "megváltásért" már nem szerepel a forgatókönyvben, mint ahogy jézusról, az emebrről sem tudunk meg semmit se. a film az árulással kezdődik, majd rögtön rátér arra, hogy explicit módon bemutassa a názáreti szenvedéseit. jézust megverik, leköpdösik, megrugdossák, majd jó negyedórán át korbácsolják, egészen addig, amíg bőre cafatokban nem lóg róla. ekkor kezdődik az igazi megpróbáltatás: séta a koponyák hegyére. ez kb. fél óráig tart. végül megnézhetjük a keresztrefeszítés mikéntjét. igen, premier plánban. s természetesen lassítva. ekkor azt hiszem épp arra gondoltam, hogy szívesen gibson képébe üvölteném, hogy "oké, vettük a lapot!". de nem, ő nem elégszik meg ennyivel. még azt sem mondhatnám, hogy a "hittan kezdődknek" előadást tart, ugyanis nem következetes, inkább szemezget a legnépszerűbb ismérvekből. pilátus mossa kezeit... az vesse rám az első követ... ja, s igen, a sátán is befigyel, ha esetleg nem ismernénk fel azonnal, hát beveti a kígyós trükköt. apró flashbackek formájában előjön néhány fontosabb tan, még az utolsó vacsorára is beleshetünk néhány másodperc erejéig, de ezek csupán szilánkok, melyeket a korbács szakított ki krisztus csontjaiból.
néztem, s elkábultam. vártam a katarzist, vártam az érintést, de nem jött. hideg fejjel kellett konstatálnom azt, hogy gibson nagysikerű filmjének befejező momentumát duzzasztotta fel jó két órás mozivá, de ami a rettenthetetlenben drámai volt (imádom azt a jelenetet, ahogy murron egyszer csak feltűnik a tömegben), az itt inkább csak fárasztó. kimerítő élményben volt részem. s ahogy ígértem: remélem, a forgatás során egyetlen james caviezel sem sérült meg.
Rendesek vagytok, de az igazság az, hogy az új lakás épp a szomszédos, így komoly össznépi egynapos pakolászásra nem nagyon kell számítani.
Sokkal inkább elhúzódó fürdőszoba-felújításra, nappali-parkettázásra, csempézésre, saját tervezésű bútor megépítésére, összeszerelésére, házimozi megvásárlására, és tesztelésére... gondolom, azért az utolsó kettőbe szívesen besegítetek majd :-)
Nos, én már fél éve a jövőben élek (gondolom, észrevehető volt :-). Még nem költöztem át, július lesz a kemény munka hónapja, és miután addig úgysem jelenik meg a Peter Pan, fennáll a lehetősége, hogy azzal indítsunk a minimálbérből összespórolt egymillás házimozi-rendszeremen... :-)
A költözési segítséget pedig köszönettel elfogadom, de én lifttel fogok utánadmenni, az tuti :-)
wow! már átköltöztél? ha még nem, akkor segítek költözni. hogy meglegyen a kétkezi munka fáradt illúziója, először leviszünk mindent a földszintre, aztán újra fel - természetesen a lépcsőházban. :]
Cigány háziasszony hazavisz egy hazugságvizsgálót, ami ha valaki
hazudik, sípol. A gyerek hazaér az iskolából:
-Hanyast kaptá' fiam ?
-Ötöst anyám ! ---BIP---
-Hármast ! ---BIP---
-Jó...egyest.
Anya:
-Bezzeg amikor én iskolába jártam, sose kaptam egyest ! ---BIP---
Apa:
-Bezzeg amikor én iskolába jártam... ---BIP---
-Apa, nem jártá' iskolába ?
-Ne szemtelenkedj fiam, az apád vagyok ! ---BIP---
emlékszem, mikor öt hónapja új helyre költöztem, egy rövid időig úgy éreztem, hogy a falak elindultak felém, a plafon agyonnyom, s legszívesebben elrohantam volna - vissza oda, ahonnan jöttem, pedig minden porcikámmal tudtam, hogy óriási hibát követnék el. én csupán 2km-rel költöztem odébb, frances mayes önéletrajzi regényének laza filmadaptációjában frances (diane lane) viszont átszeli az óceánt, s egy leszbikus ázsiai-amerikain kívül nem igen lenne kihez visszatérnie. nem mondhatni, hogy egyik pillanatról a másikra beleszeret toszkánába, amely kétségtelenül gyönyörű, de mint a legtöbb túrista látványosság, felületes szemlélőnek a szebbik felét mutogatja. frances viszont úgy dönt, hogy marad, s most nem mosolyognék, ha döntése téves lett volna.
egy megkeseredett asszony második virágzását meséli el a film, közhelyesen, de nem bántó egyszerűséggel bemutatott olasz környezetben (my big fat tuscan life?): a sztori sokkal több humort rejt magában, mint első pillantásra gondoltam volna, s diane lane olyan elbűvölő, hogy a kissé esetlenre sikerült szerelmi kálváriáját is elnéztem marcelloval (hogy máshogy hívhatnának egy olasz pasit? :). la dolce vita rajongók pedig örülhetnek egy elefánt-méretű hommage-nak, de még ez is belefér. perfekt szerelmesfilm.
ja, s még vmi. ha törik, ha szakad (inkább egyik se), most szombaton bepótolom az elmaradt big fish + last samurai kombót. aki gondolja, velem tarthat.
