"[MTI] A Budapesti Ügyvédi Kamara (BÜK) hétfőn hozott határozatában megszüntette Bauer Miklós és Bárd Károly tagságának törlésére irányuló igazgatási eljárást, így az ügyvédek továbbra is kamarai tagok maradnak. Pécsi Kálmán jogtanácsos, a Tiszta Kezek Alapítvány jogi képviselője a kamarához érkezett bejelentésében azt állította: a birtokában lévő iratokból megállapítható, hogy Bauer Miklós ügyvéd "ÁVH-s kihallgató tisztként" aktív szerepet játszott többek között Ries István igazságügyi miniszter és Rajk László belügyminiszter kihallgatásában és megkínzásában, Bárd Károly pedig ÁVH-s hadnagyként részt vett Ocsovay Sándor vallatásában. A BÜK megállapítása szerint nem lehet az ügyvédi törvényt visszamenőleges hatállyal alkalmazni, az 1998. július 1-je előtt a kamarába lépő ügyvédekre vonatkozóan a kamara ezért nem folytathat le bizonyítási eljárást."
Bauer Miklós múltja, avagy zsidó kínozta a zsidót
Igazságszolgáltatásilag érdekes hely ez a Magyarország. Amíg a parkolási pénzbegyűjtő bt-k, azaz baráti társaságok fenyegető piros céduláitól és csekkjeitől retteg a fél ország, addig minden további nélkül miniszterelnök lehet egy pufajkás, és háborítatlanul szőkíthetnek olajat több ezer milliárd forint értékben. A halálos balesetet okozó Császár Előd Kanadában énekelget, a sok milliárdot szétosztogató Princz Gábor Bécsben kávézgat, Tocsik Márta meg otthon, gondolom, cirógatja a macskáját, miközben szakasznyi rendőr és titkosszolgálati ember veti rá magát egy országgyűlési képviselőre korrumpálódás közben. Már ha úgy történt minden, ahogy hallottuk. Csak zárójelben: bízom tévés- rádiós- újságíró kollégáimban, hogy a nagy hangorkánban valaki majd azt is megkérdezi csendesen: ugyan miért figyelték már jó ideje ekkora apparátussal - mellesleg engedély nélkül Székely Zoltán képviselőtő Szóval, érdekes ország ez. Csak itt fordulhatott elő, hogy Péter Gábor ÁVH- hóhér ágyban, párnák közt, valószínűleg gazdagon hallhatott meg. Valahogy nem fontos a verőlegények, a kommunista háborús bűnösök, a sortüzek elrendelőinek felelőségre vonása. Legalábbis a jelek szerint az igazságszolgáltatásnak nem. Szerencsére azért mindenkit nem lehet elaltatni. Lakatos Pál egy idézettel kezdi riportját egy legalább 50 éve aktuális üggyel kapcsolatban.
Lakatos Pál: A történelmi szociáldemokrata párt levelet írt dr. Polt Péter legfőbb ügyésznek. Ebből idézek. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! A történelmi szociáldemokrata párt dr. Bauer Miklós budapesti ügyvéd, egykori ÁVH-s alezredes ellen a népbíráskodás tárgyában kibocsátott kormányrendeletek törvényerőre emeléséről szóló 1945. évi 7. Törvény mellékletét képező, a népbírásodáskodásról szóló 81/1945 (II.hó 5.) miniszterelnöki rendelet 15. paragrafusába ütköző és a 6.pontja szerint minősülő népellenes bűntett miatt a büntetőeljárási törvény 122.paragrafusa, 1-es bekezdése szerint feljelentést tesz. De miért is tették ezt a feljelentést? Sztankovánszky Tibor, a Történelmi Szociáldemokrata Párt ügyvezető elnöke.
Sztankovánszky Tibor: A Történelmi Szociáldemokrata Pártnak kötelessége, hogy dr. Ries István ügyvédet, aki a szociáldemokrata párt igazságügy minisztere volt, és 1950-ben halálra kínozták, hogy erkölcsileg is kiálljon az igazságügy miniszter mellett és kivizsgáltatja ezt az ügyet, ugyanis itt népellenes bűntett történt, ami miatt ezt a vizsgálatot kérjük a legfőbb ügyésztől. El kell mondani, hogy 1947.augusztus 31-én kékcédulás választás történt, amikor a kommunista párt meghamisította az eredményt, vagyis csalt. Ries István meg akarta semmisíteni ezt az egész választási eredményt, hiszen ekkor jutott hatalomra a kommunista párt. A Szovjetunió itt lévő képviselői olyan nyomást gyakoroltak rá, hogy végezetül visszavonta, ezért történt az, hogy Bauer Miklós és az ÁVH annak idején erőszakos úton próbálták vallatni Ries Istvánt, és végezetül ebbe a kínzásba és vallatásba belehalt.
Lakatos Pál: De Önök megneveznek egy nevet, Dr. Bauer Miklósét, aki akkor az ÁVH alezredese volt. Ma praktizáló ügyvéd. Korábban az Eörsi és Társai ügyvédi iroda munkatársa. Mi a bizonyíték? Mi a biztosíték? Dr. Pécsi Kálmán a Tiszta Kezek Polgárjogi társaság egyik vezetője.
Dr. Pécsi Kálmán: A bizonyíték elsősorban Bauer Miklós saját beismerő vallomása, ugyanis a levéltári anyagok őrzik azokat az eredeti feljegyzéseket, amelyek Bauer Miklós Ries István kínvallatásáról készített. Teljesen pontosan és élethűen rögzíti azt, hogy hogyan végezte a bántalmazását, és a megalázását. Ezen kívül már a Kádár korszakban is a párt, illetve a kormány hivatalos jogi álláspontja volt az, hogy Dr. Bauer Miklós tevékenysége következtében következett be Dr. Ries István igazságügy miniszter halála. Emlékeztetnék arra, hogy 1962-ben az MSZMP Pb felkérésére Biszku Béla akkori miniszterelnök helyettes összeállított egy összefoglaló jelentést, amely tárgyszerűen dokumentálja a történteket.
Lakatos Pál: Sőt, hát a történeti hivatalban th-W-143-387/1 szám alatt őrzik a belügyminisztérium vizsgálati főosztálya 1955. január 31-én kelt, Dr. Ries István halálával kapcsolatos jelentést. A jelentésben megtalálható Dr. Bauer Miklós nyilatkozata Ries István bántalmazásáról, ami a következő szövegrészt tartalmazza. "Ries István jelenleg őrizetének 5. hetét tölti. Ez a hét a vele való bánásmódban nagy változást jelentett, mert e hét keddjén igen keményen meg lett verve. A verést Ries meglepő jól bírta. Egyáltalán nem tört meg, utána magatartása legfeljebb annyiban változott, hogy az eddigieknél is alázatosabb lett, de ravaszkodása, mellébeszélése továbbra is megmaradt. További veréssel szemben nem mutat különösebb félelmet". És még mindig ebből a jelentésből idézek. "Dr. Ries István olyan betegségben szenvedett, hogy bántalmazni őt nem lett volna szabad, mert biztos, hogy halálát okozhatja". De az előbb ön említette, a Biszku Béla féle jelentést, és ebből is van történelmi dokumentumunk, mégpedig Dr. Bauer Miklós saját jelentése, amit mi már a Vasárnapi Újságban korábban megemlítettünk. Ez így szól. "Beismerő vallomása előtt a sírása, piszkossága és bevizelése általi megalázottságát leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni". Mármint tette ezt Dr. Bauer Miklós, Ries Istvánnal.
Dr. Pécsi Kálmán: Tehát 1955. óta folyamatosan és megszakítás nélkül ismert a magyar hatóságok előtt Dr. Bauer Miklós tevékenysége. Az egy külön kérdés ebben az ügyben, hogy a hatóságok miért nem érvényesítettek büntetőjogi felelősséget eddig Bauer Miklóssal szemben. Sőt, nemhogy nem vonták felelősségre, hanem még megjutalmazták azzal, hogy egy külkereskedelmi vállalat igazgatójává tették meg, lehetőséget adtak neki arra, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja legyen.
Lakatos Pál: Vámos György is tagja ennek a polgárjogi társaságnak. Hol tart most az ügy? Mert nemcsak, hogy ez a feljelentés készült el, és jutott el a Legfőbb Ügyészhez, hanem önök a hét közepén a rendőrségen is jártak.
Vámos György: Egészen pontosan Pécsi Kálmán járt a rendőrségen, ahova eljutatta az iratokat Bauer Miklóssal kapcsolatban. Hozzá kell, hogy tegyem, hogy nem csak Bauer Miklós, hanem az egész ügyvédi iroda, tehát megkérdőjelezendő Eörsi Mátyás, illetőleg Bárd Károlynak a szerepe is, illetőleg mindazoké, akik tudtak erről az ügyről és hosszú évek óta megpróbálják agyonhallgatni.
Lakatos Pál: Eörsi Mátyás jelenleg az SZDSZ országgyűlési képviselője, együtt dolgozott ebben az ügyvédi irodában Dr. Bauer Miklóssal, Bárd Károly szintén ennek az ügyvédi irodának a munkatársa, de hogyha végiglapozzuk például Kubinyi Ferenc, rendszerváltozás időszakában megjelent könyvét, akkor az ÁVH-sok között Bárd Károly nevére is rábukkanunk.
Vámos György: Bárd Károlynak jelentős szerepe volt. Ezek után komoly jutalmat kapott, hiszen a kezemben tartok egy iratot, amely kelt 1962. június 15-én, szintén a levéltárból, amelyben az áll, hogy mi lett azokkal az ÁVO-s tisztekkel, akik kiléptek a szolgálattól. Bárd Károly a Magyar Népköztársaság atommissziójának vezetője volt ebben az időben. Tehát ez egyszerűen minősíti azt a helyzetet, hogy igaz, hogy ezeket a régi elvtársakat kizárták a pártból, de a hatalom mégis segítségükre sietett. Meg kell itt említeni természetesen Eörsi Mátyás papájának a szerepét is, hiszen Eörsi Mátyás többször elmondta, hogy ő nem tudott Bauer Miklós múltjáról. Nos, Eörsi Gyula a kodifikációs osztályon dolgozott az Igazságügy Minisztériumban, az '50-es években, tehát Eörsi Mátyásnak pontosan kellett tudnia. Például az édesapjától is kellett volna, hogy tudja, de meg kell említeni, hogy Eörsi Mátyás a Komplex Külkereskedelmi Vállalatnál dolgozott, mint fiatal jogász. Felettese Dr. Bauer Miklós volt. Tehát, ez megint csak rámutat arra, hogy itt valami elkendőzés folyik. Mint ahogy sajnos a sajtó is nagyon furcsán állt ehhez a témához, hiszen vannak olyan anyagok, amiket eljuttattunk különböző napilapokhoz, amelyek vagy nem akarták lehozni, vagy egyszerűen szimpátiából nem akarják ezeket a dolgokat lehozni, mert esetleg olyan munkatársak vannak a lapoknál, akik valamilyen módon - és itt visszautalok Kubinyi könyvére - érintettek lehetnek. Furcsaságok történtek persze az ügyben a héten is már, hiszen az egyik napilapba eljuttattunk különböző anyagokat, így Péter Gábor ügyében, illetőleg a Szűcs testvérek ügyében egy dokumentumot, ami annyiból érdekes, hogy ott felmerült Dr. Bauer Miklósné szerepe is, aki századosi rangban volt az Állam Védelmi Hatóságnál. Ő a Szűcs testvérek boncolási jegyzőkönyvét vezette. Az egyik lap közölte, számukra ez nem hír.
Lakatos Pál: A Szűcs testvérek meghaltak a kihallgatás során, akik tulajdonképpen szintén ÁVH-sok voltak. A Szűcs testvéreket szintén agyon verték.
Beszéljünk erről a keddi rendőrségi látogatásról.
Dr. Pécsi Kármán: Az ügy előzménye az volt, hogy szeptember közepén kértem a Legfőbb Ügyészt, hogy büntetőjogi szempontból értékelje a Bauer Miklós tevékenységével kapcsolatos dokumentumokat. Tulajdonképpen az én kérésem arra irányult, állapítsák meg, hogy Bauer Miklóssal szemben büntetőjogi felelősség érvényesíthető-e, illetve bűnpártolás miatt más személyekkel szemben érvényesíthető-e büntetőjogi felelősség. A Legfőbb Ügyész az iratokat a Fővárosi Főügyészségnek küldte meg, aki a BRFK vizsgálati főosztály életvédelmi csoportját jelölte ki a vizsgálat lefolytatására.
Vámos György: Bauer Miklós fiát Bauer Tamás SZDSZ-es képviselőt felszólítottuk írásban, sőt el is faxoltuk az SZDSZ frakciójának, megpróbáltuk az MTI-nél leadni ezt a hírt. Sajnos nem adták le, közölték, hogy számukra nem érdekes ez a hír, illetőleg az egyik napilapnak is megküldtük legelsőként a hírt, mind a mai napig nem történt meg, hogy leadják. De ami még nagyon érdekes ebben a dologban és itt visszautalnék egy pillanatra Bauer Tamás felszólalására a Parlamentben, ahol ugyanis azt mondja, hogy hét év alatt összesen kétszer bízták meg kihallgatással édesapját. A kezemben tartok különböző iratokat, amiből kiderül, hogy több személynél is kihallgató volt Bauer Miklós, jelentős szerepe volt többek között a Rajk ügyben is, amelyről azért teljesen feledésbe merült minden, hiszen mindig Ries Istvánra terelődik a szó. A Történelmi Hivatalban, illetőleg az Országos Levéltárban megfelelő kutatással meg lehet találni ezeket az anyagokat. És valójában mit is mond Bauer Tamás? Bauer Tamás azt mondja, négy nyelven beszélő jogász a papája, soha nem volt verőlegény. Nos, ennek ellentmond egy kicsit Biszku Béla, egykori összefoglalója, ahol elismeri, hogy jogászok kegyetlenkedtek az Állam Védelmi Hatóságon. Tehát szerintem azért, mert valaki négy nyelven beszélő jogász, ettől még nem kellett volna kegyetlenkednie, és itt megkérdőjelezendő Bauer Tamás politikai felelőssége.
Lakatos Pál: Ennek megfelelően önök a képviselő úrhoz, Bauer Tamáshoz írt levelükben a következőképpen fogalmaznak. "Parlamenti felszólalásában tehát Ön nyilvánvalóan valótlan tényeket állított, Dr. Bauer Miklós tevékenységével kapcsolatban. Ezzel a magatartásával Ön politikailag és erkölcsileg alkalmatlanná vált arra, hogy országgyűlési képviselőként részt vegyen a magyar politikai közéletben. Az ÁVH áldozatainak emlékét idézve felszólítom, hogy parlamenti képviselői tisztségéről, politikai és erkölcsi méltatlanság okából azonnali hatállyal mondjon le." Ezt szintén a Tiszta Kezek Polgárijogi Társaság nevében írták.
Vámosi György: Azóta számtalan furcsa telefont kapok. Egy szervezet egyik vezetője is közölte velem elég sajátságos módon az elmúlt napokban, hogy Bauer Miklós egy nagyon rendes ember és nem érti, hogy miért kell hozzá nyúlnunk Bauer Miklóshoz, és miért foglalkozunk vele. Mint ahogy Bauer Tamás is egy nagyon rendes ember és hát nem tehet a papája dolgairól. Természetesen ez igaz, hiszen nem Bauer Tamás volt a verő, de mindazoknak, akik ezekbe az ügyekbe, és nagyon sokan vannak, és ez főleg ugye az úgynevezett baloldali sajtónál megmutatkozik, akik minden módon megpróbálják még 2000-ben is az ÁVH, az ÁVO múltját elkendőzni és a különböző gaztetteket, amikre írásos dokumentumok vannak, hosszú-hosszú évek óta. Egyszerűen szánalmas jelen pillanatban a magyar médiák helyzete, egyszerűen már utána kellene menni. És nagyon helyes Kövér László azon megfogalmazása, miszerint a sajtó egy nagyon furcsa helyzetbe van. Viszont egy dolgot mindenképp hiányolok, hogy a kormányzati oldal nem kellő képpen próbál meg föllépni ezek ellen a különböző torzítások ellen.
Lakatos Pál: Dr. Pécsi Kálmán azt mondja, hogy még egyértelműbben kell fogalmazni, mint ahogy az imént tett Vámos György.
Dr. Pécsi Kálmán: Vámos úr említette, hogy én egyedül voltam kénytelen a rendőrségre bemenni átadni az anyagokat. Ennek az volt a magyarázata, hogy a Zsidó Hitközség elnöke rosszallását fejezte ki Vámos úr felé a Bauer Miklóssal kapcsolatos tevékenységünk miatt. Elfelejtvén azt, hogy nem csak Bauer Miklós vallja magát zsidó származásúnak ebben az ügyben, hanem azok is zsidó származásúak voltak, akiket Bauer Miklós bántalmazott.
Lakatos Pál: A felszólított Vámos György is zsidó.
Dr. Pécsi Kálmán: Az teljesen nyilvánvaló, hogy Ries István igazságügy miniszter zsidó származású volt, ugyanígy Somogyi Zinger István, ugyanígy Bárdi Magda, sőt sorolhatnánk tovább a zsidó származású ÁVH által bántalmazott személyek nevét.
Méghogy az ÁVO ártatlan virágkertészek gyülekezete volt, ahol fegyelmi járt azért, mert valaki megfricskázta Szálasi orrát!
De ha csupa ilyen nagyszívű emberbarát dolgozott a Cégnél, akik napestig szöszke gyerekek buksiját simogatták és világtalan öregasszonyokat kísértek át az utca túlsó oldalára - akkor miért csupa távírász, tolmács, gépírókisasszony dolgozott ott?
Bauer Miklós ügyvéd válaszol a vádakra
2000-10-16 (a nyomtatott MH cikke)
Az egykori ÁVH-alezredest iszonyatos bűnökkel vádolják hónapok, sőt évek óta. Az idős ügyvéd hallgat. Legutóbb az egyik szociáldemokrata párt jelentette föl Ries István egykori szocdem miniszter kínvallatásának vádjával, most a televízió nyilvánossága előtt egyenesen gyilkosnak nevezték, aki népellenes bűnöket követett el. Hosszú hallgatás után Bauer Miklós válaszol a vádakra.
- Eddig miért hallgatott, s ha beszélt, miért csak annyit mondott, hogy politikai üldöztetés áldozata? Én azt hiszem, hogy ez kevés.
- Mit mondhatnék? Nem tudom bizonyítani semmivel, hogy mindezt nem követtem el. Igaz, abban is biztos vagyok, hogy vádlóim sem tudják bizonyítani, amit állítanak rólam. Ötven évvel ezelőtti dolgokról van szó. Dokumentumok nincsenek, az ÁVH iratanyagának legnagyobb részét Kádárék 56 után - törvénytelenül - megsemmisítették. Az emlékezet gyarló, szelektív és torzít, különösen, ha a gyűlölet mozgatja vagy politikai érdek. És természetesen akkor is, ha az önigazolás.
- Milyen politikai érdek lehet abban, hogy ön ellen vádakat koholjanak?
- Ezt nem kérdezheti komolyan. Fiam, Bauer Tamás szabaddemokrata országgyűlési képviselő, s az korábbi ügyvédtársam, Eörsi Mátyás is. Politikai ellenfeleiknek kapóra jön az én ávós múltam, s koholni sem kell túl sok új vádat, "megkoholták" már azokat jó régen Rákosiék, Marosánék, most elegendő fölmelegíteni őket.
- Egy parlamenti küszöb körüli kis párt képviselőiről van szó, kiknek lehet érdeke az ő lejáratásuk?
- Nem akarok politizálni, de elég nyilvánvaló, hogy ha el akarják hitetni az emberekkel, hogy itt a politikai harc a kommunisták és az antikommunisták között folyik, akkor ehhez jól jönnek az efféle ügyek.
- Ön a támadások fölerősödésekor otthagyta az ügyvédi irodát, ez is ön ellen szólt, az emberek azt gondolták, azért teszi, hogy ne kompromittálja tovább társát, Eörsi Mátyást.
- Rosszul gondolják. Az időbeli egymásutániság még nem ok-okozati összefüggés. Uram, nyolcvanéves vagyok, nem elég ok ez a visszavonulásra? Meddig kéne még dolgoznom, hogy ezt a gyanút eloszlassam? Egyébként múlt év szeptemberében, a vádaskodások felújulása előtt mondtam fel írásban a társasági viszonyt az Eörsi-irodában.
- A hallgatása akkor is óhatatlanul a vádak valódiságát erősíti az emberekben. Úgy gondolkodnak, ha mindez igaz, akkor persze hogy hallgat, de ha akárcsak egyetlen vádpont hamis, már akkor is az a természetes, hogy az ember tiltakozik, cáfol, védekezik. Akkor még inkább, ha a vádak többsége koholmány. Én azért kerestem fel önt, mert az igazság érdekel, vagy szerényebben: szeretem a pontosságot és gyűlölöm a pontatlanságot. Ha a teljes igazság nem is érhető el, szeretnék leírni egy olyan változatot, amelyik közelebb áll a valósághoz, s ebben csak ön segíthet. Kérem, mondja el, mi történt azokban az elátkozott években, mit tett és mit nem tett.
- Mondtam már, nehéz képtelen, megalapozatlan és nyilvánvalóan koncepciós vádakkal vitatkozni.
- De hát hogy lehet ilyen szörnyű vádakat elviselni szó nélkül?
- Nehezen, egyre nehezebben.
- Nem látom az arcán ennek nyomait.
- Az arcom kívül van. Amit érzek, az pedig belül.
- Bármilyen nehéz, elkerülhetetlen, hogy sorba vegyük az önt ért vádakat. Az egyik az, hogy részt vett Rajk László vallatásában.
- Erre nem nehéz válaszolni. Nem igaz. Rajk Lászlóval életemben egyszer találkoztam, 1944-ben, amikor az általam gyártott hamis igazolványokat átadtam neki. A rend kedvéért teszem hozzá, hogy a Rajk-ügyben bizonyos összefoglaló jelentések szerkesztésében részt vettem, de sem Rajk Lászlót, sem más vádlottat nem hallgattam ki, aki mást mond, az téved, vagy hazudik.
- Ries István volt igazságügy-miniszter kínvallatása.
- Nem voltam kihallgatótiszt, összesen két esetben bíztak meg kihallgatással; tolmács voltam, főleg Péter Gábor mellett, azonkívül panaszfelvevő, személyzetis, végül a nyilvántartás vezetője. 1950 őszétől pedig a külföldi hírszerzésben dolgoztam. Ries István kihallgatását valóban én kezdtem el. Azért bíztak meg vele, mert nála a házkutatás alkalmával sok idegen nyelvű levelet, iratot találtak, s mint aki ott egyedül tudott franciául, angolul és németül is, nekem adták át tanulmányozásra. Azután azt mondták, hogy mivel én ismerem legjobban az ügyet, s jogász vagyok, akárcsak Ries, végezzem én a kihallgatást. Három vádpont volt ellene. Az egyik a minisztersztrájk, amelyet a kék cédulás választási csalás miatt tartottak minisztertársaival. Ezt egy percig sem tagadta, s azt is elmondta, hogy az angol Munkáspárttól kapott hozzá instrukciókat, az ötlet is onnan származott. A másik vádpont a franciáknak való kémkedés volt. A francia kapcsolatot is elismerte, hiszen fölolvastam levélváltásait egy francia kormánytisztviselővel. Természetesen ő azt állította, hogy normális kormányközi kapcsolatokról van szó, ami igaz is lehetett, az ÁVH szemében azonban ez kémkedésnek számított. A harmadik vád korrupció volt, az, hogy miniszterként Nagy nevű egykori ügyvédtársával összejátszott, s annak törvénytelenül pénzes ügyeket juttatott. Ries ezt határozottan tagadta, s én sem találtam semmilyen iratot, mely ezt a vádat igazolta volna. Így írtam meg jelentésemet, hogy a francia és az angol kapcsolatot elismerte - persze, nem a kémkedést -, a korrupció azonban bizonyíthatatlan. Ehhez semmiféle erőszakra nem volt szükségem, s ilyet nem is alkalmaztam. Rákosi nyilvánvalóan elégedetlen volt működésemmel, mert az ügyet elvették tőlem, és Angliába küldtek egy tűzoltóval - tűzoltóként - az angol kommunista párt meghívására.
- Farkas Vladimir könyvében azt meséli, hogy ön vizet csöpögtetett Ries fejére, azzal a céllal, hogy megtörje. Ez igaz?
- Nem igaz. Farkas Vladimir téved.
- Vádlói az ön korabeli jelentését idézik, melyben fizikai és lelki megtörésről esik szó.
- Nem tudom megítélni, hogy az a dokumentum hiteles vagy sem. Az igaz, hogy a magabiztosságát meg akartam ingatni, mert nagy tudású, de egyben gőgös ember volt, aki lenézte a nála műveletlenebbeket. Azt hitte, ilyen kihallgatót kap, s már az meglepte és kibillentette szellemi fölényének tudatából, hogy egy több nyelven beszélő művelt kihallgatója van, akit nem tud lehengerelni. Uram, nekem nem volt szükségem erőszakra, amit elértem, azt intellektuálisan értem el, a fizikai erőszakot lealacsonyítónak tartottam és sohasem alkalmaztam.
- Körmös Bauerről is beszélnek...
- Hazugság. A körmös Bauert a rendszerváltáskor találták ki. Az addigi politikának az volt az érdeke, hogy a párt minden gazemberségét az állambiztonsági szervezet nyakába varrják. Az ÁVH diabolizásását Rákosi találta ki a maga mentségére, később Kádáréknak is jól jött, s azóta sem volt senkinek érdeke, hogy valóságos kép alakuljon ki erről a kétségkívül bűnös szervezetről, amely azonban csak eszköz, igaz, kíméletlen eszköz volt a diktatórikus párt kezében.
- Térjünk vissza a konkrétumokhoz.
- Soha senkinek a körmét nem téptem le, sőt állíthatom, hogy ez egyáltalán nem volt gyakorlat az ÁVH-n. Nekem még gumibot sem volt soha a kezemben.
- Nem vonom kétségbe szavait, de nem lehetséges, hogy az ember akaratlanul is elfojtja azokat az emlékképeket, amelyek kellemetlenek, s nem illenek az illető önképébe?
- Természetesen ez a lélektani mechanizmus létezik. Biztosan van olyan dolog, amelyre nem jól emlékszem, de a lényeges, az alapvető kérdésekre ez nem vonatkozhat. Az is igaz, hogy én egy nyolcvanéves becsületes embernek tartom magam, aki nyilvánvalóan sok hibát is elkövetett, de sokkal több jót cselekedett, mint rosszat, s úgy érzi, élete leltára egyértelműen pozitív, az azonban képtelenség, hogy ilyen dolgokat az ember csak úgy elfelejtsen.
- És az a jelentés?
- Ha valódi, akkor azt jelenti, tudtam arról, hogy megverték, de hogy én nem, az biztos. Így az sem lehetséges, hogy ebbe halt volna bele. Ries István halálát súlyos betegsége okozhatta, és az, hogy nem kapta svájci gyógyszerét.
- Mi baja volt?
- Előrehaladott cukorbetegség és prosztatarák. Ez azzal is járt, hogy nem tudott állni és nem volt képes visszatartani a vizeletét, ezért gyakran összevizelte magát. A kihallgatásokon a szabályzat szerint a vádlottnak állnia kellett, én azonban leültettem, úgy hallgattam ki, és rántott húst hozattam neki, mert ezt kérte tőlem. Ezt be is súgták Péter Gábornak, ő azonban nem kifogásolta eljárásomat.
- Azt is fölhozzák ön ellen, hogy ellátta egykori államvédelmis tiszttársa, Vajda Tibor védelmét 1995-ben.
- Ötven éve nem találkoztam Vajda Tiborral, ügyéről csak a sajtóból értesültem.
- Pedig kézenfekvő lett volna, hogy az ügyvédi irodában önt, régi bajtársát keresi meg.
- Nem ez történt, egy ügyvéd kolléga képviselte, én nem is tudtam az egész ügyről. Egyébként az ezt a vádat hangoztató Vasárnapi Újság - nagy nehezen - kénytelen volt helyreigazító nyilatkozatot is tenni ebben az ügyben.
- Most ott tartunk, hogy ön voltaképpen teljesen ártatlan. Akkor még kevésbé értem, miért hallgatott eddig, s miért tűrte a fejére hulló rágalmakat.
- Azt reméltem, ezek a képtelen és bizonyítatlan vádak előbb-utóbb kipukkadnak, elenyésznek. Ebben tévedtem. Egyébként arról sem beszéltem vagy írtam, ami az életemben kiemelkedően pozitív volt, tehát az 1943/44. évi ellenállási tevékenységemről. A tény az, hogy a németellenes ellenállás következményeként 1945 januárjában az újonnan alakult politikai rendőrség tagja lettem, ebből lett az ÁVO, majd az ÁVH, és így tevőleges része lettem egy embertelen szervezetnek, és bizony csak sokára ismertem fel, minek is voltam a részese. Még amikor letartóztattak mint Péter Gábor bandájának tagját, a börtönben november hetedikére kommunista fölajánlást tettem, hogy lefordítom magyarra A nagy összeesküvés című mű egy részét. Ezt meg is tettem, és büszke voltam magamra. Miként akkor is, amikor a külföldi hírszerzésben dolgoztam.
- Miért csukták le 53-ban, és mi volt a vád ön ellen?
- Koncepciós zsidópert akartak csinálni. 57-ben pedig azért ítéltek el első fokon fogházra, másodfokon pénzbüntetésre, mert koncepciós pernek minősítettem egy ügyet, és nem voltam hajlandó tanúvallomást tenni. Tehát nem azért tartóztattak le vagy ítéltek el, mert a kegyetlen diktatúrának is sok volt, amit csináltam.
Ezzel együtt a részemet a felelősségben vállalom, ezért a későbbiekben tartottam magam ahhoz az elhatározásomhoz, hogy ÁVH-s múltam miatt nem veszek részt a közéletben. De én egy csavar voltam abban a szerkezetben, és sohasem fogadtam el, hogy azok ítéljenek meg, akiknek a felelőssége sokkal nagyobb az enyémnél. Az ötven évvel ezelőtti dolgok jogi értelemben különben is régen elévültek. Azon lehet vitatkozni, hogy az elévülés intézménye helyes vagy sem, mindenesetre már a római jogban is benne van. Ennek egyik legfontosabb praktikus oka éppen az, hogy az idő múlásával egyre kevésbé lehet a történteket rekonstruálni, így a bizonyítás is egyre nehezebb, sokszor egyenesen lehetetlen.
- Akkor még mindig ott van az erkölcsi felelősség, melynek nincs elévülési ideje.
- Nézze, úgy hiszem, egy ember erkölcsi megítélésében a teljes életet kell nézni, s nekem - mint mondtam - egy ilyen leltárkészítésnél nincs szégyenkeznivalóm. 1943-44-ben volt egy fiatal jogász, aki komoly szerepet játszott a németek elleni ellenállásban, százával gyártotta a hamis papírokat mindenfajta üldözött számára. Valóságos űrlapokat szerzett be különféle trükkös, bár nem veszélytelen módszerekkel, tökéletes pecséteket tudott előállítani, igazolványai, keresztlevelei, nyílt parancsai olyan hitelesnek látszottak, hogy egyetlenegy ember sem bukott le velük. Ennek a fiatal jogásznak az ellenállásban Bem apó volt a neve. Aki, mint mondtam, egyszer találkozott Rajk Lászlóval, amikor a hamis iratokat átadta neki. Az ÁVH-s idők utáni évtizedekben előbb jogtanácsos voltam, majd nyugdíjazásom után mint nemzetközi gazdasági ügyekkel foglalkozó ügyvéd nagy szakmai tekintélyt és közmegbecsülést szereztem. Ezt nem tudja elvenni tőlem senki.
- Csak az az ÁVH, csak azt tudná feledni.
- Nemcsak nekem van felejtenivalóm, a magyar történetírásnak is el kéne számolnia egy felejtéssel, s megírnia az ÁVH hiteles, árnyalt történetét. Mert ami róla a köztudatban él, az igencsak egyoldalú és torz. De senkinek sem volt érdeke, hogy erről a szervezetről, mely az államvédelmi nevet viselte - mint mindenütt a világon -, kiderüljön a teljes igazság. Nem igaz, hogy oda 45-ben csupa vérengző, kegyetlen gazember kérte fölvételét. A többség velem együtt azt gondolta, a hazáját védi. Az igaz, hogy 45-ben ott teljesen kaotikus viszonyok uralkodtak. Rengeteg embert behoztak, sokszor maga a lakosság cipelt be bűnösöket, vagy annak vélt embereket, volt verés, volt önbíráskodás, tele voltak a cellák, azt se tudta senki, ki hol van, miért van becsukva stb. 45 őszére valamennyire konszolidálódott a helyzet. Nyilvántartás készült, normális iratkezelés folyt, szabályzat tiltotta a verést, emlékszem, egy tiszt megfricskázta Szálasi orrát, fegyelmit kapott érte. Aztán a Rajk-per után újra elszabadult a pokol, és valóban létezett fizikai és lelki erőszak.
- S mindezek fő felelőse Péter Gábor.
- Ez sem ilyen egyszerű. Szerintem a fő felelős a diktatúra, az egyszemélyes hatalom, a párt és személyesen Rákosi. Az ÁVH volt a párt ökle, de az ökölnek nincs szabad akarata.
- Mi tette Péter Gábort alkalmassá erre a feladatra?
- Semmi. Nem volt alkalmas rá. Képzetlen, nem eléggé művelt, de törekvő és nagyon határozott, kemény ember volt, aki Rákosit feltétel nélkül kiszolgálta. Egyszer láttam, ha Rákosi telefonált neki, fölállt az asztalától, s úgy beszélt vele. Nem mentegetni akarom Péter Gábort s az ÁVH-t, de az tény, hogy a világtörténelemben nincs ország, amely a saját titkosszolgálatát odadobta volna koncnak a saját hatalma megőrzése és bűneinek leplezése érdekében. Illetve egy volt: a Szovjetunió.
- Miért nem írja meg az ÁVH történetét?
- Azt nem nekem kell megírni, hanem a történészeknek. Az azonban biztos, hogy sokat tudnék segíteni nekik. A 80. évemben járok, úgyhogy már nem túl sokáig.
Vaddisznó és kis vaddisznó fedőnevű elftársak valóban nagyszerű AVOsok voltak, ezt én is tanúsíthatom. Kis vaddisznó elftársat beépítettük a bankszektorba, ahol kiválóan megálta a helyét, pontosan végrehajtotta küldetését.
Épp itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba , feltéve ha még ki lehet deríteni mi az igazság. Amennyiben bűnös a törvény szigorával le kell súlytani rá.
Úgy látszik Eörsit is nyomasztja Bauer papa imposztorkodása. :)
Egy főleg Simicskával foglalkozó Magyra Narancs interjúban Eörsi Mátyás MSzP képviselő, Bauer főnöke mondja:
http://www.hungary.com/mancs/2_5/interju.html
"MaNcs: A napokban ismét felmerült, hogy az ön ügyvédi irodájának tulajdonostársa a hírhedt Bauer Miklós, aki egy nemrég
megjelent könyv szerint 1950-ben, ÁVH-s alezredesként személyesen verte agyon Ries István igazságügy-minisztert, és
sokakat megkínzott az Andrássy út 60.-ban. A Napi Magyarország azt kérdezi, miért hallgat erről a sajtó. És tényleg: miért
kell egy cégben lenni egy ilyen emberrel?
EM: Ez egy hosszú történet, és nem találtam meg benne a helyes megoldást, ennyiben helyes a felvetés, akár a Napi
Magyarország, akár a MaNcs részéről. Amióta Bauer Miklós múltjáról tudok, nyomaszt ez a dilemma. Én 1979-ben
kezdtem meg a jogi pályámat a Komplex Külkereskedelmi Vállalatnál, ahol Bauer jogtanácsos volt. Hét évig dolgoztunk
együtt, és azt kell mondanom, hogy egészen kiváló szakembert, jó főnököt ismertem meg benne, akinek nagyon sokat
köszönhetek. 1987-ben alapítottuk meg az ügyvédi irodát, és én hívtam Bauer Miklóst, hogy lépjen be. Amikor az egész
politikai mozgás elkezdődött, én először a Demszky-féle Hírmondóban olvastam egy cikket arról, ki volt Bauer valójában,
az egész Ries-történettel együtt. Letettem Bauer elé ezt az újságcikket, amire pár nap múlva visszatért. Azt mondta, tényleg
ávós volt, de nem ölte meg Riest, erre állítólag alibije is van: egy kongresszuson volt Brightonban. Vagy igazat mond, vagy
nem, nem tudom megítélni. Aki az ÁVH-nál magas rangú tiszt volt, az ártatlan nem lehet. Hogy mi volt a felelőssége
ezekben a dolgokban, nem tudom megmondani. Nekem az a komoly dilemmám, hogy ha van egy ember, akit - nem tudva a
múltjáról - tényleg megszerettem, akkor mi a helyes döntés. Vagy szembefordulok azzal a kapcsolattal, ami bennem
kialakult, eljátszom a történelmi igazságtevő szerepét, és kipasszírozom az irodából, vagy nyögve tudomásul veszem, hogy
ez így volt, és azt mondom, ha a politika nem tudja elintézni, akkor én sem fogom tudni. Így sodródtam ebbe a dologba.
Nem jó a lelkiismeretem, és nem hiszem, hogy attól jobb lenne, ha erőszakkal kiraknám az irodából. Bauer Miklós révén
találkoztam a történelemmel, és ez szörnyű találkozás volt.
Ti is csak 90 óta gyűlölködtök. Előtte lapultatok mint szar a fűben, esetleg apuka-anyuka maga is ávéhás volt. Az igazi áldozatok mindig is hallgattak a nagy ordítozókról meg sorban kiderült a nagy magyar igazság.
Hát, ha "van olyan öszeg amennyiért már elkezd korpásodni az ember haja", akkor miért ne sürüsödhetne "csekély" 150 milliárdért. :-)
Egyébként az Andrea se olyan nagy szám. Lehet, hogy csak nem talált jobbat?
