Én nagyon remélem, hogy ahogy a Vangelis: Mythodea-féle koncertet is leadta a tv, majd Jarre koncertjét is látni fogjuk a médiában (feltéve, hogy lesz). Elvégre ez a koncert egy elég eredeti ötlet. Így nem kerülne semmibe, de persze nem is olyan nagy élmény. Tudsz arról valamit, hogy hány férőhelyes lesz a koncert?
Lassan itt az ideje, hogy újra előtérbe kerüljön a koncert téma.
Mint értesülhettetek róla, Dániában a szélerőműnél készülődik egy koncert valamikor szeptember elején. Ezzel csak az a baj, hogy nem 100%, hogy meg lesz tartva. Egyéb gondok merültek fel a kintiek szempontjából, amit más Jarre-ral kapcsolatos oldalon olvastam (nem emlékszem hol). Pl.: nem engedik a tüzijátékot.
Nem tudom ki hogyan áll a dologhoz, de nekem év elején fogalmazódott meg végleg, hogy ki akarok menni erre a koncerte. Tudom, hogy nem lesz olcsó mulatság, de már most elkezdek spórolni, hogy ki tudjak menni. Ha mégse lenne megtartva a koncert, legfeljebb jól jártam és megtanultam spórolni. :-)
Egyébként is. Ki tudja, hogy Jean Michel meddig fog élő koncerteket adni. Szerintem Mo.-on nem fog koncertet adni többé. Gondolom ismeritek a mondást a hegyről és Mohammedről... ;-)
A téma nagyon azt sugallja nekem, hogy visszatér a "régi" avagy a "más módon megújúló" Jarre, s én ennek maximálisan örülök. :))))
Kár, hogy még egy évet kell rá várni... :((
Örülök az Oxygene 7-13-hoz viszonyulásodhoz is. :)
Akkor jó, mert igaz, 76 előttről nem nagyon ismerem a dolgait, de meglepett volna, ha ő csinálja. Csak én mingi a neve alatt találkoztam a Popcornnal...
h href="http://www.dramatiques.com/audio/Hey_Gagarin_Tolga_G_remix.mp3"> Itt egy Gagarin-remix
Hát, én ezt a ritmust nehezen fogom tartani, de próbálom. Mindig, meglep, hogy a Popcorn Jarre szám, de nekem az Oxygene előtti korszak kiesik teljesen...
A linkek jöhetnek, akok királyok...
Köszi. Amúgy az általad is említett pesti koncertet én lőttem fel tavaly a hálóra, egy ismerősöm adta a hanganyagot...
Hjahh... még egy heti letöltenivaló :) a http://dvremix.free.fr/ címen :)))
Öcsém, ez a site fantasztikus, megvan a letöltenivaló egy hétre! Én még ott tartok, hogy Jarre mester nagyon ellene volt a netes filecserének (Napster), most meg van egy ilyen site .fr-ben?? Király.
nem tudja valaki, honnan lehetne megszerezni,letölteni,esetleg nincs-e meg valakinek (fttp/átírás/adok érte csokit módszer rulez) jarre maxikat?:) főleg a cronologie 4 érdekelne (még a tracklistjét sem találtam meg). az oxygene 8 & 10 viszont nekem van meg bakeliten, nagyon állat belőle a hani remix, mega club mix ahol a pápa szövegel az elején. (lsd huston/lyon koncert).jah és azt tudtátok hogy van az orbnak egy toxygene című száma, és ogy az eredetileg az oxygene remixének készült volna csak annyira nem hasonlitott az eredetire,hogy inkább új számként adták ki?:)ja meg még egy info érdekelne, az egyik laurent garnier discogban ráakadtam ilyen infóra hogy remixelte a cronologiet igaz ez?meg állitólag egy magyar csávó is,erről sincsen több infóm.egyébként ez a http://jarreplace.online.fr/ cím qva jó,jön is le egyből kis fővárosunk koncertje ráadásul 192ben:)na valami ilyen hely kéne csak ahol megvannak a maxik.
"Jean Michel Jarre az extrém szintetizátor megalomán újabb meghökkentő tervvel állt elő. Jarre terve az, hogy egy dániai szél-turbina parkban ad koncertet, ahol szélenergia segítségével állítana elő elektromos áramot. "A koncert a tervek szerint 2002. szeptemberében kerülne megrendezésre. A zenék egy része külön erre az alkalomra készülne, a fő téma a szél, a megújuló energiaforrások és a környezet lenne" - nyilatkozta Jarre kreatív menedzsmentje." Forrás: wanted.index.hu
Az 'Oxygene 7-13'-at meg ne tessék szapulni, az valami iszonyat jó album az én szememben! Főleg a pesti koncert, nem volt semmi ;)))
A Rendez-Vous In Space nem új LEMEZ, csak a The Visitors 2000-ről 2001-re forduló éjjelen tartott koncertje. Ez a formáció két tagot foglal magába (tudtommal): Jarre-t és Tetsuya "TK" Komurót. Mivel nem Jarre-koncert volt, nem Jarre-számokat adtak elő, de kétségtelenül benne volt Jean-Michel keze is. Ja, és a koncerten jelen volt Arthur C. Clarke is, aki minden zeneszámot felkonferált űrbéli szövegekkel.
Oxygene 7-13:
Maximálisan nem tudom megérteni azokat az embereket, akik szerint ez az album unalmas, önismétlés, sőt, marketingfogás. De ez érthető, hiszen a korábbi hozzászólásomban (talán túlságosan is) kifejeztem imádatomat eme album iránt.
SZVSZ nem marketingfogás, hanem aktualitás!
ez elég para.
régen nagy jarre rajongó voltam, sőt szinte csak őt hallgattam, és ez egy korszakom volt, talán ezért nem hallgatok mostanában annyi jarret, mint régebben, csak nosztalgiából.
ennek ellenére az állam szanaszét tört, tényleg van új lemeze jarrenek? (rendezvous in space?)
miért nem hallottam róla? :)
egyébként meg az oxygene 7-13 iggal nem értek egyet, szerintem önismétlő, és egy picit unalmas is. nem tudom, talán ha nem ez lenne a címe (ez olyan markettingfogásnak hangzik:) akkor jobban szeretném. ennek ellenére a 7-8-13 nagyon ott van. mégis ez az új jarre már nem ugyanaz a szállós hihetetlen utazós hangulat mint amilyen a hetvenes évek jarreja volt. ennek ellenére a kilencvenes évek cuccai közül nagyon jó a teljes cronologie (főképp az 1,4,6, a többi számnak a hangzásával van bajom) és a calypso 1, 3. a koncertjei viszont iszonyatosan ott vannak, az újévi egyiptomi cuccon volt szerencsém ott lenni, emlékszem néztünk bután, a metamorposis számait akkor hallotuk először, akkor bejött. egyébként ötletes dolog ez a metamorphosis, mert ezzel teljesen arcot váltott: akinek a régi jarre kavarások nem jöttek be, annak tetszik, akinek meg a régi dolgokra izgultak azoknak meg ez nem jön be. ez is egy módszer a megujulás/túléléstre..:)
Remélem, olvassa valaki, amit írok, mert elég hosszú leszek. :)
Ez azért van, mert nagyon ritkán tudok netezni.
Na szóval, vmit magamról és Jarre-ról, 1995 óta ismerem Jarre-t (10-11 éves korom óta), de sokáig tartott, amíg rájöttem, hogy ez az a Zene, amit én igazán imádok. Gyakorlatilag az Oxygene 7-13 megjelenése óta már JMJ nálam a csúcs. Amit nagyon sajnálok, hogy a koncertre nem mentem ki, már szánom-bánom magam érte, hogy kimaradtam egy ekkora élményből, és most várhatok rá vagy 5 évet (ha még visszajön egyáltalán), és ráadásul akkor sem valószínű, hogy a kedvenceimet adja elő. :(((((((((((((
A lemezeiről:
Itt egy hatalmas különbség van a megítéléseink között, ez talán annak köszönhető, hogy nem pályafutása kezdetétől ismerem (,mert akkor még nem is éltem :). Azzal sem értek egyet, hogy mindig ugyanazt játssza.
De csak nézzük sorjában:
Deserted Palace (1972) [2]: Igazán még nem alakultak ki olyan jó hangszerek, amelyekkel Jarre élvezetes zenét tudott volna létrehozni a helyenként igen jó témákból.
Les Granges Brulees (1973) [2]: Azért megnézném azt a filmet, amelynek ez a zenéje. A téma kissé egyhangú, a végére már unalmas.
Oxygene (1976) [10]: Bámulatos kiemelkedés a - szinte - semmiből. Nem tudom, ez annak tudható-e be, hogy 3 évig készült rá, vagy csak egyszerűen a hangszerek lettek alkalmasak arra, hogy a benne régebb úta motoszkáló témákat hatásosan kifejezze, vagy ekkoriban lett természetvédő? Nem véletlenül lett ez az alap-Jarre-album.
Rarities 2 (1977) [4]: :b Fura számok vannak ezen a lemezen, amellyel megismerhetjük Jarre egy másik arcát. Kedvencem róla a Helza.
Equinoxe (1978) [10]: Az Oxygene vonalán egy újabb mestermű. Ezzel stílusirányzat lett Jarre zenéjéből. Az 1-2-3 csodálatos hangulata, a 4-5 fantasztikus dallamvilága, és ennek az egyenes ágú folytatásai (6-7), majd a levezetés mind-mind káprázatos élményt nyújtanak. Talán, ami nem tetszik nekem, az a basszushang csúsztatása, de idővel ez is megszokható. Viszont egy nagyon érdekes és egyedülálló motívum (én még sehol máshol nem hallottam ilyet), amikor szertefoszlik a Part 6 végén a téma.
Magnetic Fields (1981) [9,5]: Kihasználom, hogy nem csak N számokat lehet használni. :)
Itt már újításnak tekinthető az emberközelibb dobok használata (megjegyzem, ez az, amit én nem szeretek ezen az albumon). Viszont számomra elképesztő, hogy ugyanabban a stílusban mennyi magas (nagyon magas) színvonalú témát és dallamot tudott elképzelni, s megvalósítani. Arpegiatoros hangokban ez a legjobb lemez.
Concerts In China (1982) [8?]: Sajnos, még nem sikerült a teljes lemezt beszereznem, de az új számokat ismerem róla, és nagyon jól hangzanak, főleg az Arpegiator fogott meg. Talán a Fishing Junks At Sunset-et nem imádom annyira.
Music For Supermarkets (1983) [3]: Nem maradt több ötlete Jarre-nak? Ami pedig ezen a lemezen jó, azt később mind felhasználta. Mindenesetre jó pénzt csinált belőle.
Zoolook (1984/1989) [8]: Itt elgondolkoztató, hogy hányast is adjak a lemezre, hiszen vannak rajta kiemelkedő és nem annyira jó számok is. Ethnicolor - Zoolookologie - Zoolook kiváló, ezeket imádom is. A többi néha kissé unalmas / ötlethiányos / netán nem is ezen van a lényeg? Szóval a Woolloomooloo-ban lehet, hogy az a sok effekt a lényeg, de valahogy nem olyan élvezhető, mint a Jarre-slágerek, vagy mint a hangulatos számai. Ethnicolor II dettó, Blah-Blah Café kissé jobb, a Divával kapcsolatban meg vegyes érzelmeim vannak, egyrészt, mert 2 részből áll, a második dallamosabb, kicsit Zoolook-szerű (na meg Music For Supermarkets-szerű), ezért ez a rész jobban tetszik, de az első rész sem semmi, különösen az a "és nagyon örülök, hogy haza", - komolyan, erre nem is gondoltam, hogy itt ez a szöveg, csak blablának értelmeztem -, de összességében nem olyan jó, mint mondjuk egy Ethnicolor, amely igen hasonló felépítésű. Ja, és a kettős dátumozásról, ha esetleg vki nem tudná: ezt az albumot Jarre kétszer jelentette meg, második kiadásában (1989) megcserélődött és megrövidült a Zoolook és a Zoolookologie, és SZVSZ kicsit jobban hangzanak a szintik, természetesen még egyéb változások mellett.
Rendez-Vous (1986) [7,5]: Azért ne mondja senki, hogy Jarre mindig ugyanazt játssza. Ezen az albumon jelent meg a lézerhárfa, aki látott már JMJ-koncertet, az tudja, hogy micsoda fenomenális hangszer ez (nekem is kéne egy ilyen :)). Visszatérve, itt van először (és eleddig utoljára) Jarre számában szaxofon. Másrészt ezen az albumon található talán a legminimálisabb számú hangzás, azaz ez a lemez tán a legegyedibb, és az ütemezés is inkább a basszushangok feladata. Persze egyértelműen a 4. tétel a legjobb. Több korábban már felhasznált téma bukkan fel újra, a Second Rendez-Vous Part I-ben a Rarities 2 CD-n található '77 előtt készült La Belle Et La Bete avagy a Third Rendez-Vous, amit már a Les Granges Brulees-n is lehetett hallani.
Revolutions (1988) [8]: A hosszú eposz, az Industrial Revolutions néhol egészen szimfonikus-jellegű darab, és az albumon az egyik kedvencem. London Kid, Révolution..., Computer Weekend mind nagyszerű zenék, persze főleg ez utóbbi, káprázatosan jól hangzik. Na most, a Tokyo Kidet a mai napig nem sikerült megértenem, igen különös. A September ugyan szép, de kissé túllő a határon. L'Emigrant szép befejezés. Ja, és a lemez koncepciója is remek ötlet.
Waiting For Cousteau (1990) [9]: Csak a hosszú címadó "dal" viszonylagos unalmassága miatt nem adtam erre a káprázatos albumra 10-est. Lenyűgöző lemez! Három Calypso, három hangulat, de ha választani kéne közülük, hogy melyik a legjobb, nem tudnék. Az elsőt a ritmusossága, a másodikat fenomenális dobhangjai és felépítése, a harmadikat remek témája s szomorúsága miatt imádom. A hosszú, meditatív szám közben pedig kiválóan lehet sci-fiket olvasni (én Arthur C. Clarke: Harmadik Űrodisszeia c. könyvét olvastam közben). Sokan megoszlanak, miképp vélekedjenek eme műről, de szerintem megvan az értékrendje is. Nem tudom, hogy melyik a hivatalos név, az En Attendant Cousteau avagy az említett. Bajban vagyok az Oxygen(e)-nel is hiszen angolul nincs a végén "e".
Rarities 3 (1991) [4,5]: Ritkaságok...
Images (1991) [9]: Persze itt az új számokra gondolok elsősorban. Az Orient Express és az Eldorado zseniális alkotások, tele vidámsággal, míg a Globe Trotter egy kiváló arpegiatoros zene, a Moon Machine pedig effekthalmaz, de nem akármilyen! Az Orient Express Images-változata SZVSZ vagy 10-szer olyan jó, mint a Concerts In China-változat.
Chronologie (1993) [10]: Újabb remekmű! Jarre egy kissé ritmikusabb lett, de megmaradt saját, egyéni stílusánál. Igaz a hír, miszerint ezt a lemezt Stephen Hawking: Az idő rövid története ihlette? Még nem olvastam el e könyvet, mert sajnos még nem szántam rá időt, de majd meglesz. Nagyon pozitív dolog a lemez optimizmusa. Én még mindig nem tudtam megunni a fantasztikus 4. részt, de az 1-2-3-4-6. részeket mind imádom. A 2. kígyózó témáit és orgonáját kedvelem :), a 6. elején a basszushang fantasztikus. Az 5. kissé unalmas, a 7. csupán effektekből áll, a 8. pedig egy kiváló zárószám, talán Jarre stílusától az elején még eltérve, de aztán egyre inkább bele-beletér a Jarre-hangulat, s a zárás szuper.
Oxygene 7-13 (1997) [10**]: Erről a lemezről napokig tudnék áradozni. A világon nincs még egy ilyen jó lemez. Egyszerűen nincs rá szó, hogy mennyire jól kifejezi a témáját. Másrészről az "önismétlés" fogalma még csak fel sem merül, hiszen még csak egy téma sincs, ami visszatérni az első részből, ez inkább kibővítése az előzőnek, és persze újabb figyelmeztetés a környezeti válságokra, ezúttal még negatívabb kicsengéssel. Számomra ez A JARRE-LEMEZ. Imádom mind a hangulatát, mind a hangzását, és azt is, hogy egyre-egyre negatívabb hangulatúak a tételek, ahogy romlik a Föld helyzete, s ahogy fogy az oxigén. A 7-8-10. igazi Jarre-slágerek, a szó legpozitívabb értelmében, a 9. Jarre legjobb hangulatszáma SZVSZ, 13. pedig a legkifejezőbb zene, amit valaha hallottam. Hogy lehet egy zeneszámban ennyire jól megírni a jelenlegi szomorú állapotot, s egyben néha pozitívvá válva közvetíteni, hogy van még remény, de cselekedni kell! SZVSZ sosem fogja felülmúlni ezt az albumot Jarre (és tán senki más).
Metamorphoses (2000) [6]: Ahogy látható, nem tetszik nekem ez az album, nem tetszik, hogy eltért a saját stílusától, letért saját útjairól, s megpróbált kommerszebb zenét alkotni. Sorban:
1. Je Me Souviens: Elég monoton szám viszonylag szép zongoradallammal, s a szöveg bár nem túl bonyolult, illik ide.
2. C'est La Vie: Rendben van ez is, vannak benne jó gondolatok, szép a vonós szólója és Natacha Atlas hangja. A korábban kiadott demóhoz viszont kissé eseménytelen.
3. Rendez-Vous A Paris: Nagyon tudom szeretni a lüktető számokat, így ezt is. Jarre-tól megszokott, végletesen egyszerű dallama van, és az egész jól össze van rakva, a vonós szólója megint szép.
4. Hey Gagarin: Gyakorlatilag az egyetlen szám, ami igazán tetszik. A refrén fenomenálisan jól hangzik.
5. Millions Of Stars: Írtátok, hogy Oxygene-típusú. Szerintem nagyon távol áll tőle főleg a hangzásában. De azért nem rossz, a végét kivéve, ami szerintem el van rontva.
6. Tout Est Bleu: Ezt viszont nagyon nem csípem. Főleg a refrénjével van a bajom. Nem szeretem, ha egy számban 10-szer elhangzik ugyanaz a refrén, s ráadásul alatta technó-szerű ritmussal. A basszushang viszont kiváló.
7. Love Love Love: Szép, egyszerű szám, természetesebb hangzással. Az egyik legjobb a lemezen.
8. Bells: Az egyiptomi koncerten nagyon megfogott a dallama, itt az albumon kevésbé. SZVSZ túlságosan erre az egy dallamra van kihegyezve.
9. Miss Moon: Jó lenne, csak ne lenne benne az a szörnyű dobhang, ami 03:12-nél lép be, és tudtommal egy hardcore-dob. Engem speciel nagyon idegesít ebben a szép zenében.
10. Give Me A Sign: Ez aztán már diszkó-jellegű szám, s így távol áll tőlem.
11. Gloria, Lonely Boy: Nem értem Jarre-t, minek kell olyan hangokat használnia, amelyek egyszerűen rosszul hangzanak (itt a dobhangokra gondolok). Egyébként szép, szomorú dal lenne.
12. Silhouette: Olyan szám, ami... tulajdonképp semmilyen. Énekelget benne egy nő, s van egy kis aláfestés hozzá.
Rendez-Vous In Space (2000-2001) [6]: Nagyon vegyes koncert. Miután meghallgattam a felvételt, igen negatív volt a véleményem róla. Számonként:
1. Ouverture Part 1 & 2: Remek ötlet, talán több is kijöhetett volna belőle, de jó a régi Jarre-t hallani.
2. The Voyage: Megszokható, habár itt is van olyan effekt, ami nem való ínyemre.
3. My Name Is Arthur: Végülis jó, csak kissé unalmas.
4. Children Of Space: Szép, Jarre stílusától megintcsak elütő zene, de ezt még szeretem is.
5. Nobody: Itt kezdődnek a bajaim. Finoman szólva nem kedvelem az Eiffel 67 nevű együttest, és erősen ledöbbentett, hogy Jarre ugyanolyan hangtorzítást használ, mint ők. Másrészt eléggé diszkó-jellege van ennek is.
6. Rendez-Vous In Space: Tiszta "dizsizene". Írhatnám, hogy felháborító, ha nem tudnám, hogy ott volt Jean-Michel mellett egy Tetsuya Komuro nevű emberke, aki valószínleg ezeket a behatásokat erősen támogatta. Megint borzalmas torzítások (mi a jó ebben???).
7. Race In Space: Megint erősen technokrata-jellegű zene, de ezt még úgy-ahogy megszoktam, ha nem is könnyen.
Ez a görögországi koncert nagyon érdekelne, mert állítólag külön zenét írt erre az alkalomra. Tegnap felhívtam Athénban egy iráodát, és mondták, hogy jövő héten kezdik árulni a jegyeket. Érdekel még valakit a dolog?
Egeszen veletlenul nem tanitasz zongorazni ugy altalaban? Mert zongoratanart/tanarnot keresek, mert szeretnek megtanulni zongorazni. Vagy tudnal vkit ajanlani a belvarosban?
Ugyanis tavaly osszel elhataroztam, hogy belevagok a zenetanulasba. Vettem is egy Fatar 880 masterkeyboardot (kalapacsmechanikas, 88 billentyus) es egy Roland JV1080 hangmodult es tanulom a szekvenszer hasznalatat is.
Jarre.net:
allitolag Jarre nem tamogatta elegge a site mukodeset es beragtak az uzemeltetok es eleg nagy szervezkedes van a Neten Jarre tamogatasanak fokozasaert. Egy tomegesen alairt peticiot akarnak atadni alairt Jarre-nak a gorog koncert elott. roviden ennyi.
LeZo
Majd még törpengek az albumokról, nem akarom csak úgy elintézni a dolgot.
Nem is írtunk eddig a Tout est bleu maxiról! Szerintem nem lehetett az a nagy kasszasiker, hiszen én is leárazva vettem a Westend-Music Factoryben. Először elég ócskának éreztem a gagyi mixeket, aztán később kicsit megtetszett a két Eiffel65 mix. A Pats and smole (legalább rosszul írom?) zenéjét viszont nagyon nem bírom, ahogy hangzásában előveszik a '70-es éveket, de zenei tartalma a nullával egyenlő. (Így vagyok egyébként ezzel az egész funky, ír, meg minden hasonló jellegű dologgal is a könnyűzenében, amikor hatáskodással ingerlik a fület, de semmi nincs mögötte.) A maxi végén pedig van egy rövidített verzió az eredeti Tout est bleu-ból, szerintem elég frappánsra sikerült.
opdavid: kösz az infót!
A Rendez-vous 3 amúgy is a kedvencem, belátom, érdemes lesz minél hamarabb meglátogatni az előadást.
Egyébként te hogy állsz a Jarre-albumokkal (kedvenc, legkevésbé kedvenc stb.)?
A Lézerszínház előadása a Houston/Lyon - féle Rendez-vous 3-mal indult, ez után durva rövidítésekkel és egybemosásokkal leadták az első négy albumot. Azt hiszem, a pénztárnál, vagy valahol bent találsz is egy ismertetőt a számokról, valamint egy okkult szöveget Jarre és a jövő művészetének a kapcsolatáról.
Ezentúl megpróbálok hetente (inkább kéthetente)
hozzászólni a világ második legjobb zenészéről és zeneszerzőjéről szóló topichoz. Bocs, ha valakit ezzel a 'másodikkal' megsértettem.
Mindenekelőtt:
MO után JMJ nálam a favorit. Kedvenc albumaim tőle: Equinoxe, Rendez-vous, Chronologie, Oxygene 7-13, Metamorphoses.
A Metamorphoseson a C'est la vie és a Give me a sign c. track nálam életszemlélet-változást idéztek elő (legalábbis egy időre). Megjegyzem, ez még jóval MO rajongásom előtt volt!
opdavid: milyen számok voltak a Lézerszínházban (ugyanis én is tervezem, hogy megnézzek végre egy ilyen 'előadást')? Már amennyire emlékszel...
