Csak halkan jegyzem meg, hogy 2004. Július 18.-án Ausztriában,Weisen-ben lessz egy jazz fesztivál. A fellépők:Gary Moore,Bo Diddle és THE DOORS!!!!
Én ott leszek.
LÁtogassatok el az MTI honlapjára a Rockháló menübe, ahol szavazni lehet a legjobb 50 rockdalra, a Rockzene közelgő 50. születésnapja alkalmából. Szavazzatok a Doors dalokra!!!
2003.12.06.-án érkeztünk Párizsba.4 napot töltöttünk a városban és nem akármiért jöttünk, ugyanis 9.-én Doors koncert lesz a Le Zenith-ben.
A koncert előtti napok városnézéssel teltek. 9.-én délután kimentünk a temetőbe Jim-hez és megálltunk egy pillanatra a sírnál. Sokan voltak kint, a koncerten aztán találkoztunk velük újra.
Utána a sarki kocsmába is betértünk, ahol a falakon aHappy Birtsday felirat fogadott, mert Morrison 60. szülinapja volt 8.-án.
Este 9-kor kezdődött a koncert és döbbenetes élmény volt látni és hallani élőben a Doors számokat.Ráadásul úgy, hogy Robby Krieger gitározott és Ray Manzarek billentyűzött. Az énekes is kiakasztott (Ian Ansburry) mert fazonra és hangra tiszta Morrison volt.
Roadhouse Blues-al kezdtek és a könnyem kicsordult. Nem tudtam melyik időben és melyik térben vagyok, a When The Music's Over-nél azt hittem elszállok olyan frenetikus volt.
A közönség tombolt egész koncert alatt és hamar elment a 3 óra.
A végén 3x jöttek vissza és az utolsónál már teljes világosban játszottak.A roadok már néhány dolgot leszereltek és még visszajöttek.
Életem egyik legjobb koncertje volt.
Később folytatom...
Nem azért, de Morrison a szívrohamát a kádban a saját önpusztító élete következtében szenved(het)te el... Ami akárhogy is nézzük, közvetett módon elkövetett öngyilkosság. (Amúgy csak a "hivatalos" verzió a szívroham, hogy valójában mi történhetett, azt igazán senki se tudja).
Nem azért, de Morrison nem saját maga vetett véget az életének, szívrohamban halt meg. Strange Daysről az "Unhappy Girl" a legjobb szám szerintem, de én a "When The Music's Over" előtt mindig befejezem a lemez hallgatását.
Nem is tudom, hogy miért csak most jutott az eszembe rákeresni egy Doors-topicra... :-) Na, a lényeg: nagyon szeretem. Kedvenc albumom a Strange Days, arról is a címadó dal, valamint a "You're Lost Little Girl". Felkavaró egy dal...
(Arról nem beszélve, hogy másik nagy kedvencem, Ian Curtis a Joy Division-ből is hasonlóan énekelt, mint Morrison, neki is kedvenc együttese volt. Csak ugye, sajnos mint Morrison, úgy Curtis is saját maga vetett véget az életének).
Pl:
247-ik oldal: The End 1968 szeptemberében Stockholban így vezette be a dalt:
"Talán hétéves lehettem, amikor a rock and rollra eszméltem......" stb
Ez baromság, stockholmban valóban volt egy felvezetés, de az arról szólt kék fényt akart a színpadon ezért volt egy kis fricska a világítósnak :)))
Amit a Göbölyös írt az nem stockholmban hanem 1969-ben torontóban hangzott el...
----------------------------------
147-ik oldal: "...1970 decemberi detroiti koncert amely a négytagú csapat utólsó igazán nagy bulija volt...."
A Detroiti koncert 1970 május 8-án volt...
Utolsó nagy dobás? Baromság... Detroit után és
előtt is voltak kúrvajó koncertek amiket sokszor hallgatok... pl: Felt Forum 70, Hawaii 70, Philadelphia 70, Long Beach 70 stb stb...
Zappa fórumot rendszeresen olvasom, hozzászólni nem sok mindenhez tudok, annyira sajnos nem vagyok járatos Zappában egyelőre, nemrég kattantam csak rá, szóval nem tudom fejből felsorolni mind a 300 lemezét és mind az 5000 zenészét. A letölthető zenékkel viszont felcsigáztál.
Nézz át a Frank Zappa fórumba, egy csomó dolog készülődik, szövegek, interjúk - magyarul. És szóljál bele jól. Vanna letölthető zenék is - minden érdeklődőt szívesen látunk.
Suzy Creamcheese volt Zappa együttesének, a Mothers of Inventionnek elképzelt groupie-ja. Zappa semmit nem vett komolyan, vagyis nem igazán lehetett sejteni, hogy mit is vesz éppen komolyan. Szóval kicsit nehéz megérteni, de közben tök jó dalokat írt, szóval minden nyitottabb Doors-fannek is tudom ajánlani, akár.
Amúgy örömmel olvasom, hogy nem minden Doors-arc van oda Hobóért, pozitív. Göbölyös könyvében egyedül az a fejezet nem teljesen gázos szerintem, amit a lemezekről írt (A Doors rövid története, vagy mi is a címe).
Amúgy már nem is nagyon emlékszem, hogy mit hallottam tőle, csak egynek jut az eszembe a neve: Son of Suzy Creamcheese. Nem tetszett, de valahol megvan a wincheseteren, majd meghallgatom újra.
"Zappát nem szeretem (mármint azt a 3 számot, amit ismerek tőle)"
Pedig Zappát érdemes lenne sokat hallgatnod, ő volt a legjobb arc ebben az egész populáris kultúrában. Két hete vettem meg a Freak Out! c. lemezt, azóta mást nem is hallgatok, hihetetlenül zseniális.
Egy kicsit késve:
Fogod magad, 'sztá nekiállsz...
Figyu, ha Göbölyösöknek, Hobóknak sikerült (mindkettőt roppant tehetségtelennek tartom), akkor bármit leírsz, azt írod utána, hogy: "nem nagyon tudok angolul, meg ha tudnék, Morrison különben is kiismerhetetlen.":)))
Az a fontos, hogy neked jól essen, egyszer majd úgyis közel tökéletes lesz
w
Éppen most rágom át magam a Göbölyös-féle Morrison-könyvön másodszor, és néhány érdekes (és nem túl szimpatikus dologra) lettem figyelmes. Göbölyös szerintem viszonylag korrektül kezdi a könyvet, aztán egy kissé elragadja a hév. Szerencsére a John könyvéből vett részleteknél lehiggad, majd jön a "Morrisont senki sem értette meg a bandából"-szöveggel. Elméséli, hogy Robbie-nak lövése sem volt, miről is beszélt neki Jim egy repülőút alkalmával. Pár oldallal később pedig - legalábbis nekem - önmagát cáfolja meg azon mondatával, hogy a zenéket többnyire Robbie, a szövegeket Jim írta. Nekem elképzelhetetlen, hogy egy adott dal úgy szülessen meg, hogy a két alkotójának nincs közös hullámhossza egymással. Nem vagyok Doors-szakértő, de amit ismerek tőlük, azon nagyon "ül". Ha annyira a költő-Morrisonra lettek volna kíváncsiak, akkor talán nem zenélnek vele együtt, és nem készítenek jónéhány lemezt együtt. Göbölyös szerintem abban téved, hogy mindent érteni kell. Ugyan miért? Van, hogy jobb, ha nem is érted, hanem csak érzed, ráhangolódsz a másik mondanivalójára...
