Az AB. hatáskörét az 1989. évi XXXII. törvény 1-2. § tartalmazza. (Valójában csak az első szól arról, milyen ügyekben lehet hozzáfordulni, a második a költségvetése megállapításában való résztvételét szabályozza.) A jogszabályok felsőbb szintű jogszabályba ütközését az 1. § b.) (alkotmányosság) illetve d.) (alkotmányban biztosított jogok megsértése) alapján vizsgálják.
Visszatérve az alapkérdésre: szerintem - jogszabályi szint szempontjából - a KRESZ azon normái, amelyeket a miniszterek bocsátottak ki, miniszteri rendeletnek, amelyek kormányrendelettel történt módosítás útján kerültek bele, kormányrendeletnek minősülnek.
Az azonos szintű jogszabályok ütközése esetén a később kibocsátott jogszabály lerontja a korábban kibocsátottat.
(Ja igen: azt tudom, hogy az ésszerűség itt nem vizsgálható. Éppen azért akarom alkotmányossági oldalról támadni, mert egyszerűbb kilőni egy csomó idétlent szabályt, mint egy csomó vízfejűt győzködni a minisztériumokban, akikhez nem is vezet út az egyszerű ember számára. Az, hogy nekem nem tetszik valami, nem motiválja őket, hogy érdemben foglalkozzanak vele. Ha az AB-nak nem tetszik, az igen.)
Ha van ilyen megoldás, akkor az nem férhető hozzá. A jognak pedig valamilyen szinten alkalmazkodnia kell a világ realitásaihoz, pl. nem hozhatsz olyan törvényt sem, hogy holnaptól kézenállva kell járni az utcán. Nagyon kíváncsi vagyok az AB véleményére, mert ők nyilván alapos vizsgálatot folytatnak és megkérdezik a szakértőket. Ha elutasítják az indítványaimat, akkor is fel fogja hívni a határozat a jogalkotók figyelmét arra, hogy a kerékpározás szabályozása ezer sebből vérzik, tehát mindenképpen beadom.
Nem kötekedni akarok veled, csak valóban arra vagyok kíváncsi, hogy
a) amennyiben létezik az ütközés (erre majd az AB felel), akkor azonos vagy magasabb szintű jogszabályba ütközik a rendelet? Nem elemeztem paragrafusonként a KRESZ-t, de ez a 44. § nyilván benne volt az eredeti 1975-ösben is, annyira triviális.
b) azonos szintű jogszabályok ütközése esetén lehet-e az AB-hoz fordulni? Gondolok arra, hogy azonos szintű szabályok ütközése is sérti a jogállamiság elvét.
(Tisztázzuk: nem arról beszélünk, hogy a hivatkozott szabályozás mennyire ésszerű, és mennyire nem; hanem arról, hogy van-e ütközés.)
Nos, szerintem nincs. Nem vagyok egy nagy fizikus, de szakértői vélemény nélkül is megkockáztatom, hogy van olyan technikai megoldás, amely egyszerre képes eleget tenni a két jogszabályi helynek.
A közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet szerint
116. §
(8) A kerékpár lámpák elektromos kapcsolásának olyannak kell lenni, hogy a lámpák együtt legyenek be- és kikapcsolhatók.
Ez önmagában persze nem ellentétes a KRESZ-szel. De láttál már te ilyen kapcsolást? A ma használatos lámpák nem is kapcsolódnak semmihez elektromosan, önálló egységek. Ennek a kritériumnak a forgalomban levő, jogkövető állampolgárok által elérhető megoldások közül csak a dinamó + drót + izzólámpa kombináció felel meg, amelyet nagyapáink is használtak. Mi történik az ilyen lámpával, ha megállsz egy piros lámpánál? Úgy elalszik, mint a sicc, hiszen nem forog a kerék. Itt sérül a KRESZ:
44. § (1) A forgalomban részt vevő járművet éjszaka és korlátozott látási viszonyok között ki kell világítani.
Tehát a miniszteri rendelet csak olyan kerékpárt enged használni (hacsak nem várod el, hogy mindenki házilag kapcsolót és drótot fabrikáljon az elemes lámpájába, ami talán nem igazán férne bele a jogállamiság követelményébe), amely a KRESZ betartására nem alkalmas.
Igazából nem téged akarlak meggyőzni az ellentmondásról, hanem az AB-t, és nem erre az ellentmondásra épül az érvelésem, ez csak egy apró adalék, de azért kíváncsi vagyok, hogy hivatkozhatok-e erre. Az AB az "élő jogot" vizsgálja, túl fog lépni az egyszerű formailitások szintjén, miszerint itt csak egy 100%-os piaci űr volna a jogszabályoknak megfelelő kerékpárok forgalmazása terén.
Nos mivel a célod nem az, hogy a az alaproblémát megérts, hanem hogy bizonyítsd vagy ajog avgy az itteni válaoszolók alkalmatlanságát egy nemlétező probléma megoldására, ezért a korrekt válasz a bűnösség kérédésére úgy hangzik: ami a jogerős ítéletben szerepel. És abban szerepelni fog valami, mert a bíró nem teheti meg, hogy nem hoz ítéletet.
Nem nem ezt állítja, azt álítja, hogy alkalmas eszközzel történő kisérletnél megáll az emberölés kisérlete, de ha valaki csak azt hiszi, hogy alkalmas az eszköz, akkor nem áll meg.
Szerintem mielőtt eljutunk odáig, hogy alapjaitól magyarázzuk neked el a büntetőjogot, talán észserűbb volna egy büntetőjog általános és különös rész című tankönyvet beszerezni, és elolvasni, nem atomfizika, és a népi bölcsességnél azért több.
Ez bizony elég nagy kár, mert abban az esetben ha a méreg behelyezése a vízbe megtörtént a kísérlet befejeztetté vált, így kísérletért már mindenképpen büntethető. ha a jogelelenes következmény, azaz a méreg általi halál is beállt volna, akkor befejezzett emberölésért lenne büntethető.
Semmi gond. Könnyen tévedhetek. Nem is lesz nehéz bizonyítanod; mindössze meg kell jelölnöd egy miniszteri rendeletetben azt a normát, amely a KRESZ valamely rendelkezésével ellentétes.
Miniszteri rendeletek szabályozzák a járművek felszerelését, műszaki paramétereit, a közutak, a jelzőtáblák, villanyrendőrök, útburkolati jelek kialakítását, karbantartását, rengeteg közlekedéssel kapcsolatos dolgot. Szerintem ezek kerülhetnek ellentétbe a KRESZ-szel. Vagy teremthetnek olyan helyzetet, ahol a rendeletből következően a KRESZ nem tartható be -- én ezt is jogszabályütközésnek tekintem, lehet, hogy te nem.
Az én hibám, a dolog valójában rendkívül egyszerű: a közúti közelekedés szabályai miniszteri rendeletekben és kormányrendeletekben együttesen találhatók.
"Tehát ha egy miniszteri rendelet ellentétes a KRESZ-szel,"
Abszolút akadémikus a kérdésed.
Miniszteri rendelet nem lehet ellentétes a KRESZ-szel, mert a KRESZ szabályozási körében (közúti közlekedés szabályai) miniszternek nincs felhatalmazása rendeletet alkotni.
Hú, ez bonyolultabb válasz, mint amire számítottam! Tehát ha egy miniszteri rendelet ellentétes a KRESZ-szel, akkor most magasabb szintű jogszabályba ütközik vagy azonos szintűbe? Vagy paragrafusonként kell eldönteni, hogy a KRESZ melyik paragrafusa származik a kormányrendeletből, és csak az a magasabb?
A kormányrendeleteket és a miniszteri rendeleteket együtt kell alkalmazni. (Ettől a miniszteri rendelet nem válik kormányrendeletté). Egyébként a lex superiori elve miatt a kormányrendeletek akkor is lerontanák a miniszteri rendeletet, ha nem rendelkeznének expressis verbis a módosításáról.
Bocs, hogy megszakítom az emelkedett társalgást egy prózai kérdéssel.
A KRESZ neve alapján (1/1975. KPM-BM) miniszteri rendelet, de az 1988:I. közlekedési törvény a kormányt hatalmazza fel a kiadására, és azóta többször is kormányrendelettel módosították.
Eszerint a KRESZ most miniszteri rendeletnek vagy kormányrendeletnek számít?
Nézd, én szeretek játszani. De ezt már unom. Az eset elméleti, kimódolt, ráadásul a hatályos magyar büntetőjogban a kísérlet és a befejezett bűncselekmény elkövetőjére kiszabható büntetési tételek megegyznek. Nekem teljesen mindegy lenne, hogy kísérletért ülök vagy befejezett emberölésért. Legfeljebb a rabok közötti presztízsrangsorban lenne szerepe.
Megint megdöbbentem. Kiöntöm egy ember sósavát és ezzel megölöm? Szvsz abszurdum! Egyértelműen alkalmatlan eszköz az öléshez.
De ebből számomra megint csak az jön le, hogy releváns kérdés, hol az ivóvíz határa, az látszik, hogy neked sokkal lejjebb, mint nekem. Így következő lépésként nem az kérdezem tőled, hogy sósav helyett erős szagű és mellékízű mérgezett vizet, hanem szurkot ön bele X. Y gyilkos?
Most megint ott tartunk, hogy nem tudok korrekt módon fogalmazni, amit eddig is tudtunk... Egyébként az első analógiával nem én jöttem, meg a másodikkal se.
Válaszoltam: attól függ, hogy valaki a különböző okozatossági elméletek közül melyiket fogadja el, és melyik alapján ítéli meg a cselekményt. (Szerintem egyébként az.)
Az okozatossági elméletek a büntetőjogi dogmatika legnehezebben emészhető részét képezik - legalábbis számomra. Olyannyira, hogy magam itt nem is szívesen vállalkoznék az ismertetésükre. Úgyis csak a Földvári könyv vonatkozó passzusait idézném, akkor meg jobb, ha elolvasod eredetiben.
"Már régen ezt pofázom (bocsánat!), csak konkrét példákon keresztül."
Nem. Te csupán gyártod sorban az analógiákat, amely a büntetőjogban nem igazán illdomos...
Persze hogy a kilyukasztást úgy értem, hogy ki is folyik a víz, és erről Y nem tud! (Ha megértetted volna a gondolatmenetemet, akkor ez egyértelmű lenne.) Ez meg van.
Na lépjünk tovább. X kiönti a vizet és sósavat önt bele, Y ua. csinálja. Gyilkos Y?
>Brilliáns, lényegi észrevétel! Valóban ez teszi vitathatóvá az esetet - hogy az egyes okozatossági elméletek eltérő eredményre vezetnek.
Már régen ezt pofázom (bocsánat!), csak konkrét példákon keresztül.
"Azonban ha Y már az üres kulacsot tette tönkre még jobban,"
Bocsánat, nem volt szó üres kulacsról. (Igaz, egyáltalán nem volt szó a kulacs "telítettségi állapotáról" a másodszori lyukasztás időpillanatában. Jómagam épeszű, normális logikájú és gondolkodású Y-t feltételeztem, aki észleli, ha már üres az a pléhedény - és röhögve dörzsöli a markát, hogy valaki elvégezte helyette a piszkos munkát.) Üres kulacs újbóli lyukasztása szerintem is alkalmatlan eszközzel végrehajtott kísérletnek minősülne.
"amikor meg kell állapodnunk abban, hogy melyik okozatossági elméletet fogadjuk el, ez viszont sztem nagyon messze vezetne..."
Brilliáns, lényegi észrevétel! Valóban ez teszi vitathatóvá az esetet - hogy az egyes okozatossági elméletek eltérő eredményre vezetnek.
(Előrebocsátom, hogy ha a bíró tapasztalatlan volt, akkor rólam már nem is tudom mit kellene mondani. Mögötte ugyanis ott volt az elvégzett öt év, a szakvizsga és a - minimum - három év gyakorlat. Én meg ősztől kezdem a ötödik szemesztert. Állítasaimat tessék ennek szem előtt tartásával kezelni.)
A házassági vagyonjogot az 1952. évi IV. tv (Csjt.) 27-30. §-ai valamint az 7/1974. IM rendelet (Vhr.) 10. §-a és az 4/1984. IM rendelet (Csjtr.) 3. §-a szabályozza. A volt házastársak lakáshasználatát a Csjt. 31-31/E. és a Csjtr. 41. § rendezi.
A konkrét esetben a bíróság azért nem rendezte a házastársak tulajdonjoga alapján lakott lakásnak a házasság felbontása utáni használatát, mert azt a Csjt. 31/B. (1) szerint csak kérelemre teheti meg, itt viszont a felek egyike sem kérte.
A Csjt. 28. § (1) a.) szerint a házastársak külön vagyonához tartozik a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy - ide értve természetesen a készpénzt, jelen esetben 1 millió forintot. Ugyanezen szakasz azonos bekezdésének d.) értelmében a külön vagyonhoz tartozik a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy - jelen esetben a családi háznak a feleséged különvagyonát képező egymillió forintból épült hányada.
Ha jól értelek, vitatod, hogy az 1 millió forintnyi különvagyon beépült volna a családi házba. Ez az állításod kétségbevonhatatlan lenne, ha az egymillió forint a házasság felbontásakor hiánytalanul meglett volna, vagy akkor, ha vagyonfelosztásról szóló megállapodásotokban megjelöltétek volna azokat a vagyontárgyakat, amelyeket feleséged azért kap meg, mert azok léptek a különvagyonát képező egymillió forint készpénz helyébe. Attól tartok, a két eset egyike sem áll fenn.
Hivatkozol arra, hogy a különvagyont - de legalábbis annak egy meghatározható részét - a közös háztartás költségeire fordítottátok. A Csjt. 32. § (1) szerint a közös háztartás költségeinek fedezésére elsősorban a házastársak keresménye és egyéb közös vagyona szolgál. Ugyanezen szakasz (2) előírja, hogy ha a közös vagyon a közös háztartás költségét nem fedezi, a házastársak kötelesek ahhoz különvagyonukból is egyenlő arányban hozzájárulni. Tehát a felséged egymillióját akkor - és csak akkor - lehet a közös háztartás költségeire fordítottnak tekinteni, ha bizonyítani tudod, hogy a közös háztartás költségei a keresményeteket és a közös vagyonotokat meghaladta. Márpedig ennek a bizonyításnak elengedhetetlen feltétele lenne, hogy a házasság felbontásakor a közös vagyonotok egymillió forintnál kisebb legyen.
Összegezve: nem áll túl jól az ügyed.
Milyen esélyt látok mégis? Próbáld utólag elfogadtatni a bírósággal, hogy az ingóságokból egymilliónyit exnejed a különvagyonaként kapott meg. (Ebben sokat segítene, ha lenne az ingóságban valami nagyértékű vagyontárgy - autó, repülőgép, brilliánsnyakék, ilyesmi.) Esetleg utólag bizonyítani, hogy a szüleid a ház építéséhez nyújtott összegeket kifejezetten neked adták ajándékba, így ház azokban megfelelő hányada a te különvagyonod. (Csjt. 28. § (1) b.) (Az ajándékozás tényét még csak-csak igazolni lehet a szülők egybehangzó tanúvallomásával - talán az ex is elismeri, ha nem nagyon elvetemült - de a pontos összeget igencsak nehéz lesz. Gondolom, nem állnak rendelkezésre az ajándékozási szerződések és az átvételi bizonylatok.)
Végezetül megismétlem: tessék keresni egy jó ügyvédet! (Tudod, arra még csak-csak lehet interneten választ kapni, hogy hogyan kezelj egy enyhe náthát, de a vakbélműtéthez, sőt egy komolyabb foghúzáshoz már személyesen kell elfáradni a doktor bácsihoz.)
a Csjt végrehajtásáról szóló 1952. évi 23. tvr (Csjté.)
Én ezzel így ebben a formában nem értenék egyet. Ha a történet úgy zajlott, hogy egymás cselekményéről nem tudva, de nagyjából egy időben lyukasztották ki a kulacsot, és így kettejük magatartásának eredményeképpen folyt el a víz, valóban mind a ketten bűnösök. Azonban ha Y már az üres kulacsot tette tönkre még jobban, sztem alkalmatlan eszköz lesz, ugyanis az általa kifejtett magatartás nem alkalmas a tényállásszerű eredmény elérésére - ahogy ezt playboy2002 helyesen vette észre.
Mindenesetre az is lehet, hogy nincs igazam... :-)))) Vhogy soha nem rajongtam az ilyen elborult jogesetekért...
Btw. lassan eljutunk az eset elemzésében arra a pontra, amikor meg kell állapodnunk abban, hogy melyik okozatossági elméletet fogadjuk el, ez viszont sztem nagyon messze vezetne...
Áhá, szóval a gondolatmenetem már a csírájában elakadt. Szóval azt állítod, hogyha egy ember egy üres alumíniumdarabot kilyuggat, abban a hittben, hogy ezzel öl, akkor az emberölés. Na ezt nem tudom feldolgozni. Szerintem ez egyértelműen alkalmatlan eszköz az öléshez.
És a duplamérgezéses analógia se áll. Ott ugyanis, ha egyformák a mérgek, a második mérge is effektíve hat, vélhetően 50%-ban.
Úgy érted, hogy Y - nem tudva X cselekményéről - ismételten kilyukasztotta volna az X által már tönkretett kulacsot? Ez esetben - a már utalt, dupla adag mérges példéhoz hasonlóan - mindkettőjüket emberölésért kell elmarasztalni.
Általános jogi síkon:
Mindkettőjüknél megállapítható a szándékosság; mindketten véghezvitték a tényállásszerű cselekményt; a társadalomra veszélyes eredmény bekövetkezett - vagyis kimerítették a BTK 10. §. (1)-ben foglalt bűncselekményfogalom valamennyi ismérvét.
Valamely büntethetőséget kizáró ok (22. §) jöhetne még szóba, de én ilyet nem látok. Te melyikre gondolsz?
"De ettől még rámutathatsz konkrétan, hogy hol a gondolatmenetemben a hiba."
Rámutattam. Van egy állításod, amelyhez nem tudod felmutatni azt a büntető törvénykönyvi helyet, amire alapozod. A bíróság meg - akár helyes ez, akár nem - a törvényből dolgozik.
