Az is használnak. Meg a háttérsugárzás akusztikus oszcillációit, galaxisok csoportosulásait, gravitációs hullámok tulajdonságait. És amikor ezek szépen támogatják egymást, akkor jön egy új jelenség, és belecsap a lecsóba.
Az utóbbi évtizedben sorra mutatják ki, fedezik fel az Univerzum nagy léptékű alakzatait, az anyag sűrűsödéseit, a szerkezetét (buborékos-szálas csomósodások)m vannak hatalmas "falak", "gyűrűk", "ívek", ilyesmik.
Amikor egy átlátszó flakonból kifogy a folyékony szappan, vagy mosogatószer, és többször kiöblítjük a flakont, a második-harmadik öblítés után érdekes sokbuborékos alakzatban áll össze benne az a maradék alig valami vizes mosószer anyag... Lemodellezi az Univerzum ősrobbanás utáni kihűlési folyamatában kialakuló szerkezetét.
Az anyag a szálak csomósodásainál hozta létre a csillagokat, galaxisokat, az anyag a szálak mentén vándorolhatott a csomók felé (gravitációs sűrűsödések), ott alakultak ki a nagy galaxis-csoportok.
A Tejútrendszer, Andromeda-köd stb. Lokális halmaza, illetve a Virgo-halmaz is nyilván egy ilyen szálak menti csomósodásban helyezkedik el, ott jött létre.
Az a lényeg, hogy szupernovákat használtak az Univerzum tágulási sebessége változásainak a kimutatására, méghozzá az 1A típusú szupernovákat, amelyek kb. azonos nagyságú robbanást produkálnak, mivel a fehér törpe sokáig anyagot vonz magához a társcsillagától, és amikor ezzel a tömege eléri a Chandrasekhar-határt (kb. 1,4 naptömeg), akkor robban, azonos energiával, azonos abszolút fényességgel, így "standard gyertya"-ként használható az Univerzumban nagy távolságok mérésénél. (Két fehértörpe összeolvadásánál a szupernova valamivel kisebb energiával sugároz, de az eldönthető spektroszkópiával, hogy mi volt az 1A robbanás oka.)
De a távolságmérés mellett a szupernova vöröseltolódásának a mértéke is kimutatható (a spektrum ismert emissziós és abszorpciós vonalainak helyéből), és ebből kimutatható az is, hpgy az Univerzum tágulásának a sebessége hogyan változott időben.
Nem kell hozzá angol, én sem tudok. Így is látszik, hogy a vízszintes tengely az időtengely ősrobbanástól máig, a függőleges tengely meg az egyes galaxishalmazok egymás közti távolságával van kapcsolatban, és ha 10 milliárd évre nézünk vissza, akkor nem csak a hőmérséklet és a sűrűség, hanem a dinamika is más volt. Mai tudásunk szerint.
Azt várja az ember, hogy mindkét gyűrűt mindkét módszerrel kimutassák. Mert eddig csak az a közös bennük, hogy mindkettő bazi nagy. De akármilyen nagyok is, ki tudja, mi lett velük azóta a globális gravitáció-sötét energia duellum során.
Igen, a Nagy Gyűrű és a gammakitörések eloszlása közötti kapcsolatot vizsgálva, azt találták, hogy a Nagy Gyűrű is a Földtől 9 milliárd fényévre helyezkedik el, az Ökörhajcsár csillagkép közelében12. Ez a helyszín megegyezik a gammakitörések eloszlásának központjával3. Tehát igen, a Nagy Gyűrű és a gammakitörések eloszlása ugyanazon a területen található. Ez a felfedezés további kutatásokat indíthat el a Világegyetem nagy léptékű szerkezetének jobb megértése érdekében123.
"Aztán gondolom egyéb független módon ellenőrizték ezt az észleletet, mert csak ebből ("abban a csillagképben halványabbak a kvazárok a szokásosnál") gigastruktúrára következtetni kissé elhamarkodottnak tűnik."
.
Nem teljesen erről van szó, nem "halványabbak a kvazárok a szokásosnál", hanem a távoli kvazárok fényének spektroszkópiai elemzésénél ezeknél a kvazároknál az Mg(II) magnézium dupla elnyelési vonalainak a megjelenési alakját vizsgálták a színképben, így meg tudták mondani, az adott kvazár fénye útközben áthaladt-e galaxison, vagy sem.
Ebből formálódott ki pl. az Óriás Ív képe, szerkezete a Sloan felmérés ilyen irányú elemzéséből, az eredmény megbízhatóságára 4.5 szigma, 99,9997 % bizonyosság jött ki.
Hogy ez elég-e, vagy nem, mindenesetre a közzétételhez elég volt.
"A két nagy struktúrát a Sloan Digital Sky Survey 2,5 méteres teleszkópjával fedezte fel az új-mexikói Apache Pointban Alexia Lopez. Érdekes módon Lopez, a Ph.D. A University of Central Lancashire (Egyesült Királyság) hallgatója nem azért vette észre a galaxisokat ezekben a felépítményekben, mert fényesek lennének, hanem azért, mert elnyelik a távolabbi kvazárokból kiáramló fény egy részét."
Aztán gondolom egyéb független módon ellenőrizték ezt az észleletet, mert csak ebből ("abban a csillagképben halványabbak a kvazárok a szokásosnál") gigastruktúrára következtetni kissé elhamarkodottnak tűnik.
amikor a látható és a sötét anyag össze-macskásodik egymással 