Érdekes volt, amit Rosta mondott most: a svédek a döntő első 40 percében összesen 5-ször próbálkoztak 9 méteren túlról lövéssel, ebből egy lett gól. Így vannak 19 lőtt gólnál.
A franciák a hosszabbításban nem nagyon voltak a pályán, sima dán győzelem és bronzérem lett. Valahol ez igazságos, mert egyrészt a hosszabbítást is egy szerencsés góllal harcolták ki, másrészt meg igazából már a 4 között sem lett volna a helyük.
Míg a svédeknél Carlsbogard 354 percet, Wanne 313 percet, Lagergren 278 percet, Bergendahl 271 percet, Gottfridsson 271 percet játszott addig a spanyolonál Angel Fernandez a lista vezető 287 perccel, Perez De Vargas 280 percet, Aleix Gomez 248 percet, Maqueda 247 percet játszott.
Egyszer mesélje már el nekem valaki, miért van jó néhány emberben ez a mérhetetlen gyűlölet egy olyan csapat ellen, akik akkor is szívüket-lelküket kitették, hihetetlen győzni akarással játszottak egy-egy újabb trófeáért, amikor már az ég világon mindent, de mindent megnyertek, néhány trófeát nem is egyszer.
Egy ilyen csapatot megsüvegelni kell, nem megköpködni :-(
Meglepően alacsony az álomcsapat, illetve már nem is meglepő...
Kiemelném Gidselt és Gottfridssont, akik még éppen megfelelnek kettes védőnek, miközben szinte minden védővel szemben fürgeségi előnyük van.
Továbbá, hogy a védőspecialista és beálló viszonylag alacsonyak, viszont a súlyuk, erejük megvan, és az alacsony súlypont is előny.
A mi csapatunk az egyik legmagasabb és legnehezebb, ez nem feltétlenül hátrány, mert a legtöbb csapat szintén magas és nehéz, "csak" éppen mégis kicsit vagy nagyon atletikusabb, ezen kellene javítani, vagy legalább elkerülni a portugálokat és a hollandokat, a többiek jobbak fekszenek nekünk, ami nem azt jelenti, hogy megverjük őket, de nem azért kapunk ki, mert annyira fürgék, hanem mert egyszerűen jobbak, bár jobbakat is el tudunk kapni időnként.
