S a románok vajh miért maradtak ki? Kicsivel többen vannak 'kint' mint mi ...
De ha már, legalább a litvánokat említhetné, őket Sienkiewicz óta elvben szeretjük. Már egy majdhogynem újságíró-félénél sem feltétel sem a korrekt, precíz megfogalmazási és meghatározási készség, sem a műveltség? :P
Jól van, hadd írjak valamit én is futball és rasszizmus ügyben. Meg a nyugati (brit, német, stb.) sajtóban mára megjelenő valódi rasszizmusról, a magyar nemzet rasszistává nyilvánításáról. Szögezzük le, hogy a motoszkáló rossz érzés, miszerint a jó nyugatiaknál rossz a sajtónk, és ezért lenéznek, sőt megvetnek minket, alaptalan. Nem ez számít ugyanis.
A reformkorban Bécsből nézve subás-szűrös parasztok voltunk, ezt gondolták rólunk, így élcelődtek a népszínműveikben.
És aztán? Magyarország és a magyar nemzet még mindig áll. Nálunk senki sem térdel. Mi voltunk a bűnbakok a dualizmus kori nyugati sajtóban és tanácskozótermekben, aztán szépen felosztották az országunkat.
És aztán? Magyarország és a magyar nemzet még mindig áll. Nálunk senki sem térdel. Sorsunkra hagytak a nyugatiak minket a kommunista diktatúra idején, harcra lázítottak a Szabad Európa Rádióban, a ruszkik és a pufajkások meg halomra öldösték a forradalmárokat.
És aztán? Magyarország és a magyar nemzet még mindig áll. Nálunk senki sem térdel. Ezt is túléljük. Egyáltalán nem számít, mit írnak, gondolnak rólunk. Nem akarnak nekünk jót, soha nem is akartak. Aki idejön ebbe a barátságos országba és annak fővárosába, úgyis látja a valóságot. Aki pedig elhiszi a rasszizmusról sipítozást, úgyis menthetetlen, a saját országát is romba dönti, mit érdekel engem, mit gondol rólunk. Ez mind-mind teljesen mellékes. Az Európai Uniónak ennek a formában talán egy évtizeden belül vége lesz, a bevándorlás felborít mindent, amit eddig biztos alapnak véltünk, a globális kihívások pedig mellékes körülménnyé apasztják a nagy demokráciaféltést. Inkább magunkkal foglalkozzunk! Ne akarjunk megfelelni hülye/megtévesztett/kilúgozott agyú nyugati polgároknak, akik már a tálcát sem viszik ki a vendéglőben, akik nem pelenkázzák az időseiket, nem burkolnak, festenek, ácsolnak, akik teljesen funkciótlan bábok. Egy valaha létezett nagy civilizáció talán utolsó, korcs nemzedéke. Ha a mieink (plusz lengyelek, szlovákok, szerbek, bolgárok, stb.) nem szolgálnák ki őket, éhen döglenének, belefulladnának a koszba, és magukra kéne főzniük. Szarok rá, mit gondolnak. Magyarország a lényeg, ezek nem számítanak. Magukat sem ismerik, minket meg hagyjanak békén.
A féltérdre ereszkedés teljesen mást jelent, mint a "csuhások! imához! térdre!". És azért nem ártana ismerni egy gesztusnak az előzményeit, ha már véleményt formál róla az ember.
"Jelen esetben már-már közhelyszámba megy, hogy a szóban forgó fél térdre ereszkedést a profi amerikaifutball-bajnokság (NFL) 2016-os augusztusi előszezon mérkőzésein a San Fransisco 49ers csapatának irányítója, Colin Kaepernick kezdte (csapattársával, a védőjátékos, Eric Reiddel) a kisebbségeket érő rendőri brutalitás elleni tiltakozásul, s e tiltakozáshoz aztán számos egyéb csapat számos egyéb (többségében afro-amerikai) játékosa csatlakozott.
Az ezzel kapcsolatos konfliktus aztán egy évvel később, 2017 őszétől éleződött ki igazán, amikor elnökként Donald Trump több ízben is „tiszteletlenséggel” vádolta az ily módon tiltakozó játékosokat és a csapatok tulajdonosaitól a kirúgásukat követelte.
A térdelés mint tiltakozásként felvett testhelyzet egyébként az adott sportágban meglehetősen természetesnek számít egyfajta pihenő pozícióként, gyakran látni, hogy játékosok így hallgatják az edzőt, vagy hogy a játékok előtti kupaktanács alatt (az ún. huddle-ben) az irányító fél térden állva magyarázza a csapattársainak a következő támadásban követendő taktikát. Ebből a perspektívából az is érthetővé válik, miért választották egyes játékosok, hogy térdelés helyett ülve maradnak a himnusz alatt, ami még inkább nyilvánvalóvá teszi, hogy a szándékuk az előírt tiszteletadás megtagadása volt.
Ezen kívül azonban a térdelésnek van még egy gyakori alkalmazása az amerikai-futballban, amikor sérülés történik a pályán, a játékosok (gyakran az ellenfél csapatának tagjai is) szintén fél térdre ereszkedve fejezik ki szolidaritásukat a sérült játékossal.
Ebből a perspektívából tehát Kaepernickék térdelése az általuk indokolatlannak tekintett tiszteletadás megtagadásán túl értelmezhető a rendőri brutalitás következtében megsebesült vagy elhunyt honfitársaik iránti szolidaritás megjelenítéseként is, sőt, mivel az amerikai himnusz alatt vették fel ezt a pozíciót, akár azt is jelentheti, hogy a magát „a szabadok földjének” (land of the free) nevező Amerika a sebesült, aki sérülése miatt nem képes ellátni a feladatát a pályán, ti. hogy az elesetteket védelmezze és minden polgárának szabad életet és a jólét lehetőségét biztosítsa."
Tokmac Nguen Sudan Aïssa Laïdouni Tunesian Franck Boli Ivori Cost Ryan Mmaee Morocco Samy Mmaee Marocco Henry Wingo African American Wergiton do Rosario Calmon Brazil
"Taking the knee (or taking a knee) is a symbolic gesture against racism whereby an individual kneels upon one knee in place of standing to attention for an anthem or other such occasion."
A feudalizmusból máig ki nem lábalt Magyarországon a térdelés jelentése a megalázottság.
Ez azt jelenti, hogy Mgyarország még nem érkezett meg Európába.
Az angol játékosok önként térdeltek le és senki nem kényszerítette a magyarokat a térdelésre.
A füttykoncert, a fingers, a huhogás a felvilágosulatlanság, butaság és rosszindulat biztos jele.
A reformkorban Bécsből nézve subás-szűrös parasztok voltunk, ezt gondolták rólunk, így élcelődtek a népszínműveikben.
És aztán?
Magyarország és a magyar nemzet még mindig áll. Nálunk senki sem térdel.
Mi voltunk a bűnbakok a dualizmus kori nyugati sajtóban és tanácskozótermekben, aztán szépen felosztották az országunkat.
És aztán?
Magyarország és a magyar nemzet még mindig áll. Nálunk senki sem térdel.
Sorsunkra hagytak a nyugatiak minket a kommunista diktatúra idején, harcra lázítottak a Szabad Európa Rádióban, a ruszkik és a pufajkások meg halomra öldösték a forradalmárokat.
És aztán?
Magyarország és a magyar nemzet még mindig áll. Nálunk senki sem térdel.
Ezt is túléljük. Egyáltalán nem számít, mit írnak, gondolnak rólunk. Nem akarnak nekünk jót, soha nem is akartak.
Aki idejön ebbe a barátságos országba és annak fővárosába, úgyis látja a valóságot. Aki pedig elhiszi a rasszizmusról sipítozást, úgyis menthetetlen, a saját országát is romba dönti, mit érdekel engem, mit gondol rólunk.
Ez mind-mind teljesen mellékes.
Az Európai Uniónak ennek a formában talán egy évtizeden belül vége lesz, a bevándorlás felborít mindent, amit eddig biztos alapnak véltünk, a globális kihívások pedig mellékes körülménnyé apasztják a nagy demokráciaféltést.
Inkább magunkkal foglalkozzunk! Ne akarjunk megfelelni hülye/megtévesztett/kilúgozott agyú nyugati polgároknak, akik már a tálcát sem viszik ki a vendéglőben, akik nem pelenkázzák az időseiket, nem burkolnak, festenek, ácsolnak, akik teljesen funkciótlan bábok. Egy valaha létezett nagy civilizáció talán utolsó, korcs nemzedéke. Ha a mieink (plusz lengyelek, szlovákok, szerbek, bolgárok, stb.) nem szolgálnák ki őket, éhen döglenének, belefulladnának a koszba, és magukra kéne főzniük.
Szarok rá, mit gondolnak.
Magyarország a lényeg, ezek nem számítanak. Magukat sem ismerik, minket meg hagyjanak békén.
1878. július 29-én a K.U.K. hadsereg a keresztény lakosság védelmének hangzatos jelszavával átlépte a Szávát, és – többek között az először bevetett monitorok segítségével – néhány hét alatt birtokába vette a Monarchiának ítélt területeket. Míg a török uralom ellen a keresztények keltek fel, most a tartomány muszlim népessége ragadott fegyvert a megszállók ellen, a vereséget követően pedig emigránsok tömegei indultak meg az Oszmán Birodalom felé. Az okkupációt egyébként Magyarországon is tiltakozás fogadta. A Szarajevóban létrehozott közös kormányzóság és a megszállás évtizedei viszonylagos nyugalmat, stabilitást és gazdasági növekedést hoztak, bár a Monarchia törekvései a közös bosnyák nemzettudat megteremtésére kudarcot vallottak.
Bosznia és Hercegovina lakosságának nagy része egészen az első világháború időszakáig a horvát és a szerb nacionalista törekvések hatása alatt maradt, az 1908-ban végrehajtott átgondolatlan annexió pedig a diplomáciai térvesztés – és az Oroszországgal fennálló ellentét kiéleződése – mellett a dualista állam stabilitását is aláásta. Nem véletlen, hogy az első világháborút kirobbantó 1914-es, Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merényletet éppen a forrongó tartomány székhelyén, Szarajevóban követték el. Az etnikai és vallási ellentétek által széttagolt Bosznia egyébként a mai napig Európa és a Balkán-félsziget egyik legveszélyesebb pontja maradt, melynek problémáit a dualista közigazgatást követő száz évben sem sikerült orvosolni.