A bolgár politika elhibázott volt a balkáni háborúk alatt.
Abból, hogy a bolgár hadsereg a legerősebb a Balkánon, azt a téves következtetést vonta le a bolgár elit, hogy a hadsereg képes lesz egyszerre 3 fronton is tartani a helyzetét. Hát, ez persze nem jött össze. S azt is elvesztette aztán BG amit simán meg tudott volna nyerni.
Thesszaloniki a török uralom végé elsősorban zsidó város volt, a legnagyobb etnikum a zsidó volt. Aztán meg kb. egyenlő arányban a bolgárok, a törökök, s a görögök.
Pár órán múlt, hogy a görög hadsereg hamarabb ért oda.
Konstantinápoly falai alatt is ott álltak már az orosz csapatok. (1877-78) Most mégis török föld, ha nem is túl nagy. :P
Nyugat-Örményország messze nem Nagy-Arménia. :P
Persze Nagy-Bulgária sem jött össze, pedig 1912-ben Theszalonikit is megpróbáltátok megszerezni, pedig ahhoz a városhoz a bolgároknak semmi köze, s soha nem is volt. Azaz, a bolgárok egyértelműen nem-bolgár területekből akartak Nagy-Bulgáriát csinálni. Csak hát, a szerencse nem tart örökké.
Örmény ügy más. A fiatal szovjet államnak nem volt érdeke a konfliktus a semleges Törökországgal abban az időben, amikor az egész nyugat a SZU ellen volt. Így inkább átadták Nyugat-Örményországot a törököknek.
De, a bolgárok harcolták ki. Lehetett volna a terület a románoké, a görögöké, sőt akár az oroszoké is. Az, hogy nem ezek lettek, a bolgár felkelés eredménye.
S ezzel mi a gond? Nyilván ha valaki saját erőből nem tud országot csinálni, annak egy nagyobbhatalmat kell keresni. S nyilván olyan hatalmat kell, melynek érdeke is az adott ügy. Ebben mi a probléma?
Az oroszok - te magad is leírtad - Konstantinápolyt akarták. Nem a bolgárokat felszabadítani, az csak úgy mellékesen lett. A fő cél meg nem jött össze. (Lásd angolok, franciák, írtad te is.)
Így Bulgária - majdhogynem véletlenül - szabad lett.
De nem azért mert a bolgárok rávették rá az oroszokat egy felszabadító hadjáratra, hanem azért, mert az oroszok akarták volna Konstantinápolyt, s oda arra vezetett az út.
Szerencse.
Mint a belgáknak is.
Végkövetkeztetés: nem ti harcoltátok ki.
Mint ahogy eleve megmondtam.
Okvetetlenkedés helyett inkább örülj a szerencséteknek, s áldd érte az Urat! :)
Hisz pl. a szegény örményeknek nem jutott ennyi szerencse.
Meséljem el neked a XIX. század második felének balkáni történelmét?
Oké, semmi gond. De csak röviden.
1815-ben Napoleon legyőzésével kialakult a korabeli „helsinki” megállapodás az európai határok sérthetetlenségéről. Természetesen ez azonban tarthatatlannak bizonyult.
A fő kiinduló az Oszmán Birodalom lassú agóniája volt, mely a XIX. sz. elején keződött meg. A törökök gyengülését igyekezett kihasználni az összes általul évszázadokon keresztül elnyomott nép, Európában ez a szerbeket, görögöket, bolgárokat jelentette elsősorban. Mind a három nép szláv és ortodox vallású, így nyugaton Oroszország szövetségeseinek minősültek alapból. Ennek következménye volt a nyugati politika: valahogy megmenteni az Oszmán Birodalmat, hiszen ha ez nem sikerül, akkor a Balkán Oroszországé lesz. Ez persze abszurd elképzelés volt – Oroszország valójában nem a Balkánt akarta, hanem egyedül Konstantinápolyt -, de ezen alapult a nyugati politika.
A nyugati hatalmak tehát a balkáni keresztények ellenében minden erejükkel a muszlim törököket támogatták a „stabilitás” érdekében. Különösen Anglia és Franciaország. Németország és Ausztria (később: Ausztria-Magyarország) ennél valamivel mérsékeltebbek voltak, mert abban hittek, hogy képesek lesznek a Balkánt a saját irányításuk alá vonni. Emellett Ausztria és Németország számára Oroszország volt a szövetséges, nem Anglia és Franciaország, akkor is, ha nem bíztak meg teljesen Oroszországban.
A nyugat tehát Anglia és Franciaország személyében mindent megtett a balkáni népek törökellenes törekvései ellen, míg Ausztria és Németország azt igyekeztek erősen korlátozni, hogy a folyamatokban az övék legyen a döntő szerep.
Különösen Franciaország volt erősen muszlimpárti, Anglia maga is részt vett az Oszmán Birodalom gyengítésében azokban az esetekben, amikor ezzel saját birodalmát tudta növelni. De a Balkánon nem volt ilyen helyzet. A nyugat csak Görögország érdekében avatkozott be, ott is csak miután a nyugati közvélemény ezt kikövetelte.
Az eredmény: a balkáni népek német- és osztrák-, vagy oroszpártiak lettek. Hiszen Anglia és Franciaország nem volt képes megállítani az Oszmán Birodalom szétesését, de sikerült magukat megutáltatniuk a balkáni keresztények körében.
A bolgár vezetés tudta, esélytelen a görög módszer. Így olyan helyzetet kellett teremteni, mely kényszeríti Oroszországot. Erről szólt az 1876-es törökellenes felkelés. Célja az volt: provokáljon ki olyan török ellenlépést, melyet el lehessen adni népirtásként, ami miatt az orosz közvélemény fel fog háborodni.
A nagyhatalmak a levert felkelés hatására 1877-ben összehívják a konstantinápolyi konferenciát a balkáni konfliktus békés rendezése céljából. Oroszország direkt teljesíthetetlen feltételekt támaszt a törökökkel szemben.
Ahogy várható, a törökök nemet mondanak, így megindul az orosz hadsereg.
A nyugati hatalmaknak már csak a kármentés marad az orosz győzelem után.
S a kérdés az volt maradjon-e az övéké vagy sem. Anglia és Franciaország azt akarta maradjon a törököké, Oroszország azt hogy ne, a németek meg semlegesek voltak.
Oroszok azt mondták az osztrákoknak, vigyék Boszniát, így támogatták az orosz álláspontot, ennyi az egész.
Nem lett kiharcolva. Ajándékba kapták-kaptátok az oroszoktól. Azaz, nem valós érv.
Mint ahogy belgák se "harcolták ki", csak úgy lettek. Pusztán csak azért, hogy az a terület ne legyen se a franciáké, se a németeké, se a hollandoké. Ennyi.
Na és? Ez mi ellen érv? Mert az ellen nem, amit én mondtam.
Ilyen az emberi történelem: ha van akarat, ügyes politika, erő, akkor van állam, ha meg nincs, akkor nincs. Senki se kapta ajándékba saját államát. Ez alól csak pár kamuállam a kivétel, lásd San Marino, Monaco, stb.
