Szóval akkor az nem elég, hogy a köztársasági elnöki pozíciót jelenleg 100%-ban nő tölti be, ha nem a feminácik szája íze szerint munkálkodik.
Érdemes akkor erőltetni a nőket a parlamentbe?
Mert hiába lenne a parlament fele nő, ha kétharmaduk nekik is fideszes ;-) Aztán ők is ugyanúgy elutasítják a férfigyűlöletet, genderizéket, isztambuli egyezményt és a többit...
Jó sokszor megbeszéltük már itt is a topikon, hogy ez a baromság, a női kvóta a rátermett, okos nőket hozza hátrányos helyzetbe. Mert róluk is azt fogják gondolni, hogy áh, csak a kvóta miatt került az élre....
"...Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy ebben a progresszív zöld jogállamban egy kormánypárti politikus a transzjogokra hivatkozva bemondásra fölébe helyezkedhet a hatályos közigazgatási eljárásoknak, a bírálóknak pedig kuss; s ebben a Nagy Szivárványos Utópia felé haladó országban annak a válófélben lévő apának, aki a szexi ruhákat és a női kvótát magának követeli, a penektómiát és a női hormonokat viszont nem vállalja, kijár a „nő” megnevezés és a közönség tapsa, egy görcsökkel élő meddő bionő ellenben lesz szíves nem háborogni, ha transzérzékenységi okokból „menstruátornak” nevezik.
Továbbá kimondhatjuk, hogy a női kvóta mintaországában azok a feministák, akik a leghangosabban harcoltak a saját nemük pozitív diszkriminálásáért, mára „TERF” bélyeggel a homlokukon páriákként figyelhetik értetlenkedve, ahogy egy aktuálisabb áldozati csoport (45-ös lábmérettel) lazán keresztülgyalogol rajtuk.
"Ádáz összecsapásra került sor Németországban a feminista és a transzjogi jogvédők között, megkísérlem összefoglalni a harci helyzetet.
Adott egy kétgyermekes bajor zöldpárti politikus, akinek igazolványaiban férfinév szerepel, és akinek nem áll szándékában hormonális és sebészi úton nemet váltani – ugyanakkor „Tessa” néven, hosszú szőke parókával ül a Bundestagban, mert egy napon felpróbálta a felesége egyik ruháját, és akkor rádöbbent: nőként szeretne élni. Amivel még nem lett volna gond, csakhogy a mi Tessánk a Zöldek női kvótájának terhére jutott parlamenti mandátumhoz, ezért most harcos feministák beadványt intéztek a Bundestaghoz, követelve az illető politikus visszahívását, nagyjából azzal érvelve, hogy aki úgy néz ki, mint egy férfi és olyan személyi adatokkal rendelkezik, mint egy férfi, az férfi. Tehát jogtalanul bitorolja az egyik női kvótát..."
Még egy érdekesség: sokan folyton a gyermekvállalásra, illetve magára a gyermekre, mint akadályra hivatkoznak. Pl. nem léptetnek elő főnöknek, mert gyerekem van, aki ugye megbetegszik, sandán néznek rám, hogy mikor leszek várandós, ezért nemhogy főnök nem leszek, de fel sem vesznek, stb, stb.
Ezzel csak az a bibi, hogy a tőzsdei cégek felsővezetését jellemzően nem a huszon- vagy harmincéves korosztály alkotja, egy 40+ -os nő általában nem a Kismama Magazint lapozgatja, az esetek többségében nem kisgyerek várja otthon, hanem minimum iskolás, ergo nem kell hazarohannia, mert kettőt köhögött a kicsi.
Arról nem beszélve, hogy Európában egy komoly cég csúcsvezetője minden gond nélkül megoldja a fizetős segítséget, de az is, aki pont a felsőbb állásokat pályázza, már ott sincsenek anyagi akadályok.
Úgy is mondhatnám, hogy nem pont a szalagmunkásból akarnak igazgatótanácsi tagot csinálni, aki megszokta, hogy otthon neki kell mindent megoldania.
Ez tényleg így van. A saját erejükből, saját jogon sikeres nők igencsak rühellik a kvótanőket, mert miattuk nézik majd le őket is...
Csak a tehetségtelenek tapsikolnak a kvótának, mert így nekik is lehet majd esetleg valami esélyük :-/
Ami az igazságérzetet illeti, azért nagyon sok nő tudja jól, hogy érdemtelen a jelenlegi túltolt kivételezés, de nem nagyon sietnek ezt szóvá tenni. Bár, már az is valami, ha legalább nem támogatják hangosan.
Apropó, kíváncsi vagyok, Ukrajnában követelik-e a feministák az egyenjogúságot például a hadkötelezettség terén, vagy ezt az előjogot egyelőre meghagyják a patriarchális elnyomóknak?
sok női kommentelő is úgy foglal állást, hogy a nemiszerv helyett az alkalmasságnak kellene lenni az egyetlen szempontnak
El tudom képzelni, hogy ezek a hölgyek a saját erejükből vitték valamire (sőt, akár sokra is) és persze hogy prüszkölnek attól, hogy majd úgy nézzenek rájuk egy nagy cégnél, hogy 'na, ő is csak azért lett fejes, mert kvóta van'.
Vagy csak egyszerűen nem érzik igazságosnak.
És különösen mulatságos, amikor 'harcos' férfiak lebasszák őket ezért, t.i. elárulják a saját nemüket. :-))))
Viszont a jó hír, hogy sok női kommentelő is úgy foglal állást, hogy a nemiszerv helyett az alkalmasságnak kellene lenni az egyetlen szempontnak. Persze, egy-két mafflapittscha hajtogatja az üvegplafont, nekik bizonyára nem tűnt fel, hogy egy elnökASSZONY jelentette be ezt az új numerus clausust.
Apropó, ugyanilyen logikával vajon miért nem vezetnek be gójkvótát is? Ha már náculnak, igazán lehetnének következetesek :-/
Érdekes, hogy a cikk alatti kommentekben (mármint az FB-n) több férfi is vehemensen védelmezi a kvótát és persze majdnem minden érv arra fut ki, hogy "üvegplafon, üvegplafon, üvegplafon!"
És ha már nem lesz rá szükség, akkor majd "úgyis eltörlik".
Na persze.
És ha mondjuk eltörlik és újabb pár év múlva visszaáll egy-egy cégnél 10-20-30%-ra a nők aránya a felsővezetésben, akkor gyorsan visszahozzák?
De ez a bekezdés kimondottan ide kívánkozik, hogyan cáfoljuk meg néhány egyszerű, világos mondattal a nemi alapú numerus clausus beteg gondolatát:
"Ma a Harvardon mintegy 14 százaléknyi fekete diák van, de ha csak a teljesítmény alapján vennék föl a hallgatókat, és nem vennék figyelembe a bőrszínüket, kevesebb mint egy százalék lenne a fekete diák. Ez a pozitív diszkrimináció oda vezet, hogy jelentős tudásbeli hátránnyal vesznek föl kisebbségi diákokat, akik aztán nem tudnak megfelelően teljesíteni.
Ugyanez a helyzet a nemi megkülönböztetés esetén is. Ha engem mint nőt a lehetséges 800-ból 650 pontos matematikaérettségivel felvennének az MIT-re, a diáktársaim pedig 800 ponttal kerülnének be, természetesen nem tudnám tartani a tempót már az első évben sem. Ha viszont egy kevésbé elit, de szintén jó egyetemre mennék, megfelelően boldogulnék. Az MIT esetében viszont gondjaim lennének, amire az egyetemi bürokrácia azt a magyarázatot adná, hogy nemi diszkrimináció áldozata vagyok. Ez a faji, nemi ideológia egy olyan általános jelenséget eredményez a vezető amerikai egyetemeken, ami által kudarcra ítélnek számos tehetséges kisebbségi diákot."
Szerintem azt gondolták, hogy úgyse volt már háború hetven éve, rakjuk oda a kvótanőt, ott árt a legkevesebbet az országnak... na de ha harci helyzetben kell dönteni akkor mi lesz?
Érdekes, hogy Izraelben, ahol van női hadkötelezettség is és a nők száma a hadseregben elég nagy, tehát még lenne is valami alapja annak, hogy pont egy nő a legalkalmasabb a hadügyi tárca vezetésére, ott nem kvótanő a hadügyminiszter, vajon miért.
