Lehetséges-e hogy a testek tehetetlenségének jelenségét egyfajta autogravitáció okozza? Vagyis elmozdulásuk az önmaguk által keltett téridőgörbülethez képest, ami nem azonnal, hanem csupán fénysebességgel követi az elmozdulásukat gyorsításnál.
Állításodat? Ott még nem tartok. Egyelőre a "fénysebességű téridőn" vagyok elakadva, Melyik nemiskolában tanultad ezt? Én is szeretnék képzett lenni ebben - aztán egye fene, offenzívát indítok.
Én nem iskolában tanultam a relativitás elméletekről, így nem tudom ott mit tanítanak. De ha problémásnak érzed az állításomat, akkor meg kellene cáfolnod.
Már többször leírtam. Mivel a téridő egyetlen ismert funkciója a hatások fénysebességű közvetítése, ezért a téridőnek csak fénysebességű komponensei vannak. Nincsen olyan komponense, ami a testekkel együtt nyugalomban van. Így a te feltételezésed, hogy a nyugalomban levő téridő és az elmozduló test között valami effektus okozná a tehetetlenséget, a nem létező nyugvó téridőre hivatkozik. A fénysebességű téridőt ezzel szemben nem zavarja, ha a test elmozdul, mert a test elmozdulása mindig lassabb, mint a téridő fénysebességű áramlása.
Igazad van. Azt várom. Ugyanis akikről eddig biztosan tudom, hogy ismerik a relativitáselméletet, azokban felfedezhető néhány közös vonás, tulajdonság, magatartás:
1. Sosem gorombítottak le. Megmondták hogy mi van. (Érthetően!) Aztán ha béletlenül ugyanazt kérdeztem még egyszer, akkor már nem válaszoltak. (Szerintem ebben összebeszélhettek egymással.)
2. Sosem mondták hogy nem értek az "áltrel"-hez. Egy alkalommal sem, nemhogy ismételgetnék rendszeresen mint a papagáj. Mint egy fizetett politikai aktivista.
3. Sosem használtak a politikai retorikából vett retorikát, érvrendszert:
csúsztatást, félremagyarázást, a beszélgetőpartnek szavainak nem ekvivalens átalakítását, stb., stb.
Úgyhogy 1., 2 és 3. alapján számomra tökéletesen világos volt az elején, hogy neked fogalmad sincs az "áltrel"-ről.
No és honnét lehet tudni, hogy nekem fogalmam sincs az áltrel"-ről?
Onnan, hogy mindezt elmondtam.
Akikről biztosan tudom, hogy értenek hozzá, azokról azt is biztosan tudom, hogy ezt se mondták volna még neked se.
Nincs két téridőgörbület, még kevésbé hatnak kölcsön. Most tk azt a taktikát alkalmazod, hogy mivel semmit se tudsz az altrelről, akármi lehetséges. Továbbá jöjjön valaki aki ért hozzá, és bizonyítsa be hogy a semmi konkrétumot nem állító elképzelésed téves.
Ha elárulod, hogy kell figyelembe venni egy homogén kőgolyó valódi téridőgörbületét és az őt két nanométerre követő lehagyott térgörbület kölcsönhatását, akkor jó, figyelembe veszem.
Vagy azt mondod, hogy általánoságban vegyem figyelembe:
Igen, de ha azt vesszük, hogy a newtoni gravitációs törvény igaz abszolút kicsi, részecskényi távolságokban, akkor is lehetetlen az 1/r2 -ből adódó végtelen gravitációt produkálni. Más hatások megakadályozzák ezt.
De mint a topicnyitóban mondtam, az én ötletem szerint nem is érvényes ilyen kis méretekben. És úgy tudom, nem vagyok ezzel egyedül. Általánosan vitatják, csak nincs mivel kiváltani.
Olyan esetben viszont amit pedzegettem, ott viszont a 0 távolság vagy a stabil n nanométernyi távolság stabilan biztosíthatónak látszik.
Mint mondtam, éppen ez a gond. Mert ha érvényes a newtoni gravitációs törvény, akkor nem szakadhat el egymástól a test és a térgörbület, mert végtelen erő fogja őket össze.
Ami értelmezhető ellentmondás, ha az általam mondott effektus nem létezik, mert akkor az az értelmezése, hogy nem is lehetséges.
De. Észrevettem. De egyrészt én semmit sem mondtam arról, hogy mi a test és a térgörbület határfelülete vagy határ téridoma még gömbnél sem.
A pontreprezentációhoz meg a kezdeti egyszerű tárgyalhatóság kedvéért ragaszkodtam.
Hogy ez mekkora hiba egy newtoni méretű kőgolyónál, azt nem tudom.
Ha a testek nem lennének általában reprezentálhatók a tömegközéppontjukkal, akkor a gravitációs hullámokat és terjedési sebességüket sokkal hamarabb ki lehetett volna mérni. Akkor ugyanis egy alkalmas alakú és elegendő tömegű tárgyat megforgatnak és egy kilométerre tőle mérik a bodzagolyó elmozdulásait. Csak idő kérdése, hogy kimutassák a bodzagolyó mozgásának korrelációját fénysebességgel késleltetve a tárgyhoz képest. Vagy anélkül, ha végtelen a gravitáció sebessége.
OK De test és az általa kiváltott téridőgörbület olyan közel lehet egymáshoz, mint a természetben semmi más. Még két részecske sem.
A gravitációs törvény szerint tehát a test és a térgörbülete össze van vasalva, mert végtelen erő kellene a szétválasztásukhoz.
Tehát 1. vagy össze vannak vasalva, és nem lehet őket szétválasztani, nem is torzulhat, mert végtelen erő kellene hozzá
vagy
2. ha a lemaradás/törzulás mágis van, akkor - mint ahogyan a topiknyitóm végén írtam - a gravitációs tőrvény nagyon kis távolságok esetén nem érvényes.
Hanem olyan, hogy F=G*m2/r2 helyett F=m*a jön ki belőle.
És ez az F=m*a gravitációs törvény megy át valahány nanométernél F=G*m1*m2/r2 -be.
A testek a téridőben geodetikusok mentén haladnak, ha nem lépnek kölcsönhatásba a téridőben levő energiákkal. De a téridőben levő energiák maguk is módosítják a téridőt, így a geodetikusokat is. És persze a testek tömege is görbíti a téridőt. Ahogy a test mozog, úgy ez a görbület is mozog, de görbület változása is csak fénysebességgel terjed. Ezt az időbeli késlekedést lehet kimérni a LIGO-val, amikor két fekete lyuk egymásba spirálozik. A téridőben terjedő energiák közvetlenül is módosíthatják a testek mozgását, ezeket nevezzük erőhatásoknak.
Jó, de mi a helyzet a kőgolyó és az általa keltett téridőgörbülettel?
A téridőgörbület minden metszetére nézve mindig szimmetrikus, vagy torzul a mozgás, gyorsítás hatására?
Ha mondjuk torzul, akkor ez a torzulás fejthet ki erőt magára a testre, vagy a kívülről torzultnak látszó téridő belül a test (homogén kőgolyó) felől nézve továbbra is teljesen szimmetrikus marad?
A testek, és a téridő pontok között nincs azonosidejű összeköttetés. Ehelyett minden test a többi testnek csak korábbi állapotát érzékeli, és a test jelenlegi álapotát a többi test is csak később fogja érzékelni. Ez a hatásterjedési sebesség a fénysebességgel azonos. A terjedő hatások, és így a teridő is energiát szállít a testek között. Ezen energia időegységre jutó mennyisége változik a Doppler effektusban. Ez a testek közötti közvetettség felelős a relativitáselmélet furcsaságaiért, paradoxonaiért.
