Legyen olyan az új éved, amilyet szeretnél! Jó lenne, ha jövő évben még többet nevetnél. Vidámságban, szeretetben bőven legyen részed! Kívánok egy szebb világot, s boldogabb új évet!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer valahol a távoli Afrikában egy poros karavánút, melyen gyakran megfordultak kereskedők, és utazók egyaránt. Török kereskedők is szállítottak erre rózsatöveket, amikor egy napon váratlanul vihar támadt rájuk, s a megriadt tevék szanaszét szaladtak, szétszórva értékes terhüket. Minden rózsa elpusztult, kiszáradt a forró napon. Csak egy kis gyenge tövecske sodródott a széllel tovább, míg végül elakadt egy oázis közelében. Mélyen befúródott a talajba, s mivel itt nedves volt a talaj, sikerült megkapaszkodnia. Három nap, és három éjjel kellett ahhoz, hogy kipihenje a borzasztó utazást, s a negyedik nap újra érezte az élet lüktetését sejtjeiben. Mohón szívta fel a nedvességet, megerősödött, szára kiegyenesedett, levelei kifényesedtek, bimbója újra élénkpiros színben pompázott. Pár nap múlva a bimbó kipattant, és megszületett a sivatag első rózsája. Olyan volt, mint egy igazi csoda a sivár sivatagban, fantasztikusan színes, és csodálatosan illatos. Így látta meg őt a kis skorpió. Még soha nem érzett ilyen vonzerőt. Éreznie kellett az illatot, amihez foghatót még soha nem érzett, és látnia kellett ezeket a színeket is, amikhez foghatót még soha nem látott. Ezért hát közel merészkedett....egészen közel....és a rózsa tövise megszúrta az orrát. Megijedt és hátraugrott.. - Miért bántasz?...kérdezte a rózsát.. - Én nem bántalak, - felelte a rózsa - De megszúrtál a tüskéddel! A tüskéim nem azért vannak, hogy bántsalak, hanem hogy megvédjem magam másoktól. - Tőlem nem kell félned, nem akarlak bántani, sőt ha kell, megvédelek. - Köszönöm, felelte a rózsa, gyere máskor is, úgyis olyan magányos vagyok. Így aztán a kis skorpió mindennap meglátogatta a gyönyörű rózsát és csodálattal nézett fel rá. Egy nap azonban a rózsa levelei lehajlottak, úgy tűnt, hogy nagyon beteg. Amikor meglátta őt a kis skorpió aggódva megkérdezte: - Mi történt?, Mi a baj?, Miben segíthetek? És a rózsa így válaszolt: - Nem tudsz segíteni. Túl nagy a forróság, a gyökereim nem találnak már vizet. A kis skorpió nem kérdezett többet, megfordult, és elrohant az oázis irányába. A kúthoz érve a szájába vett egy csepp vizet, és visszaszaladt vele a rózsához és a tövéhez cseppentette. Rögtön elnyelte a homok a vízcseppet. A rózsa bágyadtan hajtotta le fejét és csüggedten mosolygott a kis skorpió értelmetlennek tűnő erőlködésén. De a skorpió nem törődött mással, újra elszaladt, és rohant vissza a következő csepp vízzel. S ezt tette tízszer, százszor, ezerszer, már a végén ő sem tudta hányszor. És este, mikor lenyugodott a nap, és felkelt a hold, a rózsa újból felemelte a fejét és boldogan nyújtotta a hold felé; s illatát újra széthordta a szél. A kis skorpió a végkimerülés szélére került, elnyúlva feküdt a rózsa lábánál, de szeme boldogan ragyogott, ahogy felnézett a rózsára. S ekkor a rózsa letekintett és hálásan mondta: - Megmentetted az életem, bárcsak meghálálhatnám ezt Neked valaha. Mit tehetnék érted? - Nincs más, csak szeretném egyszer az életben közelről érezni a virágod illatát. De tudom, hogy ez lehetetlen, mert Te nem tudsz hozzám lehajolni, én pedig nem tudok felmászni, mert a tüskéid agyonszúrnának. A rózsa ekkor elmosolyodott, megrázta magát, s lehullott az összes tüske a száráról. Tudta, hogy így védtelen marad, de ez volt a legkevesebb, amit megtehetett hálából a kis skorpiónak. S ekkor a kis skorpió összeszedte minden maradék erejét és elkezdett felmászni a rózsa szárán, levéltől levélig kapaszkodva fel-fel, míg el nem érte a virágot. Ekkor ollóival vigyázva átkarolta, nehogy megkarcolja, vagy megsértse a szirmokat, és fejét óvatosan a szirmok közé dugta. S mint szerelmes férfi, ki arcát kedvese hajába fúrja, úgy szívta be a kis skorpió a rózsa bódító illatát. Egészen beleszédült. Itt a magasban a tömény illat, a csillagok ragyogása és a sivatag végtelensége megérintette a lelkét. Elmosolyodott... most már tudta mi a boldogság. Lábai elernyedtek; ereje elfogyott, és ájultan zuhant a rózsa tövéhez. A hajnal első sugarai már csak kihűlt testét találták. S a rózsa szirmaival összegyűjtötte a harmatcseppeket, s mintha azok a könnyei volnának...megsiratta a kis skorpiót. Néhány csepp a skorpió testére cseppent, rózsaillattal borítva be azt. Néhány nap múlva a rózsa is elhervadt, nem volt már aki vízcseppekkel táplálja a nagy forróságban. Évszázadok múltán a tudósok csodálkozva és hitetlenkedve vizsgáltak egy mumifikálódott skorpiót, melyet a sivatag homokja megőrzött az utókornak. Nem értették, hogyan lehet rózsa illata, hisz a rózsát és a skorpiót oly hatalmas távolság választotta el egymástól. Több ezer kilométer.
Nem tudták, nem tudhatták, hogy létezik egy magasabb rendű erő, mely két sorsot egymáshoz rendel és összekapcsol.... (most és mindörökké)
Egy csapat búvár az Indiai-óceán Ningaloo-zátonyánál járt, amikor egy óriásrája úszott közéjük. Ez önmagában annyira nem meglepő, mert a ráják intelligensek és barátságosak, de ez a manta nem ismerkedési szándékkal érkezett.
Monty Halls búvár beszámolója szerint a rája többször is visszatért és nézte őket. Végül kiderült, hogy segítséget várt, mert egy horog akadt a szeme alá.
A búvárok nagyjából fél óra alatt eltávolították a horgot, a rája ezután még úszkált velük kicsit, majd továbbállt.
Ez új kérdéseket vet fel: képesek-e az állatok(halak) gondolkozni?
Vannak sztárok, vannak példaképek, és van David AttenboroughKovács Mártaújságíró. 2019. 07. 10. 18:07
HIRDETÉS
Kilencvenhárom éve született, hangyászsün fajt neveztek el róla, lovaggá ütötték, és mellesleg ujjongó tömeg fogadja a legnagyobb európai zenei fesztiválon, ki ő?
Nem más, mint az angol természettudós, David Attenborough.
Noha a világhírű természetfilmes már több mint ötven éve gyártja a természetfilmeket és sorozatokat, üzenete talán soha nem volt aktuálisabb, mint 2019-ben. Az elmúlt hónapokban egyre inkább erősödni látszik a ellentét a klímaváltozás elleni küzdelem fontosságát hirdetők és az egész folyamatot tagadó populista politikusok, illetve híveik között.
Ugyan a zöld pártok és mozgalmak fokozatosan törnek előre világszerte, a májusi EP-választáson azért jól megfigyelhető volt, hogy ezek a politikai csoportosulások inkább a fiatalabb korosztályban népszerűek – még ha néhol egészen drasztikus mértékben nőtt is a támogatásuk.
Így állt elő az a különös helyzet, hogy a bolygó megmentéséért igyekvő fiatalok ha tehetnék, egy 93 éves tudóst választanának meg a világ bármilyen jelentős vezető tisztségébe. Hogy miért, arra viszonylag egyszerű a magyarázat.
Hiába közeledik vészesen Attenborough századik születésnapja, a természettudós egészen kivételes állapotban van ma is fizikailag és szellemileg egyaránt, és úgy hangoztatja nap mint nap a klímaváltozás elleni harc fontosságát, hogy az ő életére valószínűleg már nem sok hatása lesz a globális felmelegedésnek.
A személyét övező kultuszt kevés dolog tudja hatásosabban illusztrálni, mint az, ami a Glastonbury fesztiválon történt június végén. Az ötnapos rendezvény zárónapján Attenborough személyesen mondott köszönetet azért, hogy a világ talán leghíresebb fesztiváljának közönsége végig műanyagmentesen szórakozott, hiszen a helyszínen csak újrahasznosítható üvegben árultak különböző italokat, illetve a vizes tartályok kapacitását is megháromszorozták.
Dehát ez csak egy fesztivál a sok közül, legyinthetnénk fásult nemtörődömséggel, ám ez a gesztus önmagában több mint egymillió műanyagflakon felhasználásától óvta meg a Földet.
Attenborough színpadra lépése egyébként meglepetés volt, az erről készült videót pedig külön érdemes már csak azért is megnézni, mert már-már lélegzetelállító, ahogy a gigantikus tömeg néma csendben várja a színpad előtt a természettudós megjelenését, miközben a hangszórókból nem egy népszerű popdal, hanem a bálnák hangja szól.
A bolygó kétharmadát tengerek és óceánok borítják, a szárazföld mindössze a Föld egyharmadát teszi ki. A hét kontinens, amelyeken mi, emberek élünk, mind csodálatos teremtményeknek ad otthont: madarak, emlősök, különféle állatok
– mondta felszólalásában.
A hatás természetesen nem maradt el, egy férfi a természettudós beszéde után azt mondta, Attenborough a világ teremtményeinek hangja, nekünk pedig csatlakoznunk kell hozzá. Mások arról beszéltek, hogy nem is akartak a színpadhoz menni, de amikor megtudták, ki áll majd rajta, meggondolták magukat.
A természetfilmes olyan ováció közepette távozott a színpadról, hogy azt a headliner Killers vagy a Cure is irigykedve nézhette, arról nem is beszélve, hogy a grandiózus tömeg Attenborough elköszönése után a színpad előtt maradt, hogy végignézze a természetfilmes legújabb klímasorozata, a Seven Worlds One Planet előzetesét. Úgy tűnik, hatásosabb a változatos földi élővilágot bemutatni egy fesztivál kivetítőin, mint Orbán-beszédet sugározni.
HIRDETÉS
Az Attenborough-kultusz azonban már ezen is túlmutat, hiszen egy 30 éves brit nő, Jen Pyrah úgy érezte, ki más érdemelné meg, hogy arcát különböző pólókra, bögrékre vagy akár zoknikra nyomják, ha nem Attenborough, így nyitott egy boltot, ahol ezeket árusítja – természetesen mindezt teljesen műanyagmentesen.
Remélem, David boldog lenne, ha látná. Biztosan furának érezné, ha a saját arcképével ellátott pólót kellene viselnie, de azért remélem, tetszene neki
– mondta a BBC-nek a fiatal nő. A projektből nem maradhatott ki a jótékonykodás sem, a bevétel tíz százalékát egy, az élővilág védelmére létrehozott szervezet kapja meg.
Csakhogy Attenborough nemcsak fesztiválszínpadon vagy dokumentumfilmekben sürgeti a klímaváltozás megfékezését, hanem előszeretettel hangoztatja a témát politikusi körökben is.
A természettudós kedden részt vett a brit parlament bizottsági ülésén, ahol nem finomkodott a kijelentéseivel, jóslatai szerint
a bolygó szennyezése hamarosan olyan undort vált majd ki, amilyet a rabszolgaság.
Amikor a parlament egyik konzervatív politikusa, Patrick McLoughlin arról érdeklődött, hogy elegendő lehet-e a brit kormány azon vállalása, hogy 2050-re nullára csökkentenék a szén-dioxid-kibocsátást, Attenborough azt felelte, hogy nem a legjobb megközelítés az ilyen célok kitűzése.
„Úgy vélem, nem így kellene a problémára összpontosítani. Nem lehetünk elég radikálisak jelenleg az előttünk álló problémák kezelésében” – szögezte le a természettudós.
Attenborough szerint a leginkább bátorító dolog, amit jelenleg lát, hogy a jövő választói már most hallatják a hangjukat, sőt egyértelművé teszik, mit akarnak. A természetfilmes úgy véli, ez igazolja, hogy a fiatalok felismerték, hogy az ő jövőjük forog kockán.
Nagy változások kezdetén állunk, fogalmazott Attenborough, aki szerint főként a fiatal generáció ösztönzi mindezt.
HIRDETÉS
Én rendben leszek a következő egy évtizedben, mi itt mindannyian rendben leszünk, hiszen mi nem fogunk szembesülni azokkal a problémákkal, amik majd 20-30 év múlva következnek be, és teljesen megváltoztatják majd azt, ahogy élünk, amit eszünk
– szögezte le.
Ugyan azt hihetnénk, hogy Attenborough mondatai és figyelmeztetései politikai hovatartozástól és ideológiai meggyőződéstől függetlenek, ám a klímaváltozás ellen harcolni kívánók és az azt hevesen tagadók közötti többfrontos háború miatt már a neves természettudós munkáját is megkérdőjelezik a szélsőjobbos „szellemi műhelyek”.
A Breitbart áprilisban a BBC legnagyobb hazugságának nevezte Attenborough Klímaváltozás – A tények című filmjét, mondván, már a mű címe is hazugság, ezen kívül környezetvédelmi propagandának titulálták a természetfilmet, ami szerintük hazugságokat terjeszt többek közt az erdőtüzekről, a hőhullámokról és az áradásokról is.
Attenborough egyébként idén tavasszal megígérte, hogy megpróbálja meggyőzni az amerikai elnököt, hogy a klímaváltozás valódi fenyegetést jelent a bolygóra.
Donald Trump korábbi nyilatkozatait látva nem egyértelmű, hogy ez lesz-e nehezebb feladat, vagy a bolygó megmentése.
A leghíresebb UFO-észlelések, amikre máig nem találtak magyarázatot Írta: Zabolai Margit, Frissítve:2019.06.06.
2009 óta dolgozik újságíróként, különösen a társadalmi témák és a populáris kultúra érdeklik, de a spenótfőzelék receptjének megfogalmazása is képes örömet okozni neki. Jelenleg nyelvészeti tanulmányokat folytat, szabadidejében pedig amatőr stand uposként adja elő történeteit, amihez imádott, de nem problémamentes macskája szolgáltat állandó alapokat.
Mindenkit foglalkoztat a kérdés: vajon egyedül vagyunk az univerzumban? És ha nem, próbáltak már kapcsolatba lépni velünk az idegenek? Van, aki biztos benne, hogy ez badarság, más szentül hiszi: az alábbi esetek is bizonyítékai annak, hogy találkoztunk már a földönkívüliekkel.
A Roswell-incidens, 1947
1947 nyarán egy farmer, William “Mac” Brazel rejtélyes törmeléket fedezett fel a legelőjén Új-Mexikóban fém rudakkal, műanyag darabokkal és szokatlan, papírszerű anyaggal. Brazel jelentette az esetet, és hamarosan a közeli Roswell légierőbázisának katonái jelentek meg nála, hogy begyűjtsék a roncsokat, amelyek szerintük egy meteorológiai ballonból származtak. Az újságcikkek azonban repülő csészealjról írtak, és arról, hogy a hatóságok megpróbálják elkendőzni az esetet. Azóta kiderült, hogy ez részben így is van: a hadsereg valóban egy titkos projekt nyomait próbálta eltüntetni, ezt egy 1997-ben nyilvánosságra hozott jelentésből tudjuk.
A jelentés szerint a légierő nukleáris anyagot szállító hőlégballonokkal kísérletezett, és ezekből származnak a roncsok.
A hadsereg magyarázata azonban nem győzött meg mindenkit, időről időre feltűnnek szakértők, akik állítják: a törmelékben talált anyagok, különösen a finom, de rendkívül erős papír semmi olyanhoz nem hasonlít, amit pályájuk során láttak, és nem is tudják elképzelni, hogy a földi technológiával ilyesmi létrehozható. Roswell környéke ma is számtalan turistát vonz, akik hisznek benne: a nukleáris fegyverkezés sztorijával a hadsereg egy sokkal nagyobb sztorit próbált lepel alatt tartani.
Lubbock fényei, 1951
1951. augusztus 25-én este a Texas Tech három professzora a szabad levegőn élvezte a nyári meleget, amikor az égre pillantva különös fényjelenségeket észleltek: a világító pontok alakzatba formálódva, nagy sebességgel repültek el a fejük fölött.
A következő napokban többen is tapasztaltak hasonlót, az egyetem egyik hallgatója, Carl Hart Jr. pedig egy fotót is készített a jelenségről, amit több újság, köztük a Life magazin is közölt. Az esetet a hatóságok kivizsgálták, a hivatalos indoklásban az áll, hogy Lubbock új utcai világítása verődött vissza a város fölött elszálló madarakról. Ezt a magyarázatot azonban nagyon sokan nem tartották elég meggyőzőnek, arra hivatkozva, hogy a fények túlságosan gyorsan mozogtak ahhoz, hogy madarak legyenek, és mert a néhány napos szakaszt leszámítva azóta nem tapasztaltak hasonló látványt a helyiek.
Rendlesham erdő, 1980
1980-ban két, Nagy-Britanniában állomásozó amerikai katona különös dolgot jelentett a Woodbridge és a Bentwaters bázisról: Jim Penniston és John Burroughs a Rendlesham erdőben járőröztek, amikor a rádiójukon arról értesítették őket, hogy a közelben azonosítatlan repülő tárgyat láttak, és azt gyanítják, hogy egy kisrepülő zuhanhatott le a környéken. A két katona el is indult, hogy utánajárjon a dolognak, ekkor vették észre, hogy az erdőből különös, fehér fény szűrődik. Közelebb érve még erősebb fény vakította el őket, aztán pedig meglátták annak forrását is.
Csakhogy arra, hogy ez mi volt, egészen másképpen emlékeznek: az egyik katona szerint az objektum fekete, üvegszerű anyagból volt, rajta körbe különös írásjelekkel, a felület pedig az érintésre felizzott.
A másik katona azonban vörös, ovális, napszerű tárgyat látott – abban azonban mindketten egyetértettek, hogy a jelenség néhány perc múlva, a szemük láttára egyszer csakköddé vált. A bázisra visszaérve derült ki, hogy nem csak a szemük csalhatta meg őket, az időérzéküket is elvesztették: mindketten azt gondolták, hogy körülbelül 40-45 percet töltöttek az erdőben, de valójában 2 és fél órát voltak távol.
A két katona azt állítja, mielőtt még utánajárhattak volna annak, hogy pontosan mi is történt, az Amerikai Légierő Különleges Nyomozóirodája saját embereit küldte a helyszínre, és megfenyegette a két járőrt, hogy ha tovább szimatolnak, az a katonai pályájuk végét jelentheti. Burroughs és Bentwaters később otthagyták a katonaságot, és egész életükben a különös estén látottakra keresték a magyarázatot – mindketten részt vettek például hipnózison is – és végül arra jutottak, hogy az idegen lények próbáltak meg aznap este kapcsolatba lépni velük.
