Ezt a topikot a matek kedvelőinek nyitottam, ahol megoszthatjátok a matematikával kapcsolatos élményeiteket.
Hogyan szerettétek meg a matematikát, mi vitt rá, hogy később ezzel foglalkozzatok ?
Milyen feladatokat találtatok különösen szépnek ?
Jó témafelvetés. Én gimnáziumban jeles voltam, egyetemen már bukdácsoltam matekból.
Most, jó 30 év múlva néha eszembe jutnak matematikai problémák, szeretek szöszölni velük.
Nagyon érdekes, amit csak most fedeztem fel, hogy a japánok az origami hajtogatással egész sor nevezetes számot tudnak pár hajtással megoldani, amit az "európai" geometriával (körzővel, vonalzóval) lehetetlen.
A legjobb példa a kocka megkétszerezése, amihez ugyebár gyök2 szorzatú oldalt kell előállítani. Nos, ezt az origamival két pillanat alatt elő lehet, de nem ez a lényeg, hanem a létrejött pitagoraszi háromszögekből direkt élvezet levezetni a gyök2-t. De csak szerintem....
Az első emlékezetes élményem még ötödik elemiből való, és azzal a tétellel kapcsolatos, hogy minden háromszög szögfelező egyenesei egy pontban találkoznak. Tényleg ?? Két egyenes nyilván egy pontban találkozik. De hogy lehet az, hogy egy harmadik éppen eltalálja azt a nulla kiterjedésű, végtelenul kicsi pontot, éppen azt, ahol a másik kettő is találkozik ? Nem csak olyan közel megy el, hogy szabad szemmel nem is látható a különbség ? Ráadásul ez az univerzum minden egyes háromszögére, mindig és mindenhol igaz ? Döbbenet. Biztosan lesz itt valami hiba. A bizonyítást értettem, de valahogy mégsem volt meggyőző. Aztán egyszer csak beugrott, hogy a harmadik egyenesnek "nics választása". Szegény egyenesnek nem marad más hátra, kénytelen átmenni ugyanazon az egy ponton, mint a másik kettő. Ekkor kezdett derengeni, hogy mit is jelent egy bizonyítás, és hogy milyen kényszerítő ereje van.
