Hallgatom Patai okfejtését..felszalad a szemöldököm. Volt egy PSZAF vizsgálat,hogy a kifizetésekkor nem volt jelentős devizamozgás az országban!
Vakarom a fejem.Ha nem lesz kereslet már a Chf-re mitől is ugrana fel a forint árfolyama. Egyszerűen nem lesz shortolásos kereslet az alpesi deviza iránt.
Homlokom dörzsölve figyelek,miért terhelődik halálra a magyar pénzügyi rendszer?Nincsenek már anyabankjaik?
Vajon mitől érdemes ennyire szakmaiatlannak lenni egy bankárnak?
és te,hogyan értelmezed azt,hogy azért érvényes a devizahitel szerződés,mert nem forinthitelt vettek fel az adósok??....már már beteges..azért párizsi a párizsi és nem szójakészítmény,mert nem túróból van. Csodás megállapítás..amin kívül mást nem is tet meg a dicső Kúrja meg.
Óóóó, Cirmos-Czirmes doktor szerint kifogásolható? Én is ezt írnám, ha úgy lebőgtem volna a semmisségi érveimmel, mint ő a Kúria döntésének fényében...
http://kaslerarpad.hu/?p=5971“A múlt hétfői döntés legfontosabb tételeként Darák azt emelte ki, hogy a devizaalapú hitel-, kölcsön- és lízingszerződést devizaszerződésnek tekinti a jog. Ez azt jelenti jogi (és gyakorlati) értelemben, hogy a pénztartozást devizában határozták meg, de a felek forintban teljesítettek.”
A felek a pénztartozást határozták meg devizában. De pénzkölcsönnyújtás esetén a pénztartozást a hitelező által szolgáltatott pénzösszeg határozza meg.
Ptk. 523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.
Pénzkölcsönnyújtáskor a Bank nem pénztartozást fizet meg. A szolgáltatott pénzösszeg, azaz a kölcsönösszeg visszafizetése az Adós kötelessége. A pénzszolgáltatást a Bank nyújtotta, s a Bank nem a Ptk. 231.§-a szerint kellett, hogy teljesítsen, mint az Adós a pénztartozást, HANEM A PTK. 523.§ – A SZERINT. A Bankok pénzszolgáltatása határozhatja meg az Adós visszafizetési kötelességét.
Divatos ma a Kúriába rúgni. Nem mondom, hogy teljesen alaptalanul. Wellmann György, a kollégium vezetője gyakorlatilag a bankok szószólója lett. A teljesen független magyar Kúria vezetője ajánlja az árfolyamgátat. Az egy életre szóló adósságcsapdát.
A bátor magyar kormány is bírálja a gyáva Kúriát. De a bátor kormány már legalább két éve megoldhatta volna a problémát. Mondjuk olyan bátran, ahogy „államosította” a nyugdíjpénztári vagyont.
A magyar kormány és a Kúria impotenciájával szemben van más példa is. A horvát Večernji list hírportál oldalán az év emberének jelölték Radovan Dobronić bírót, aki ez év júliusában a devizahitelesek javára döntött a bankokkal szemben.
A zágrábi bíró még július elején adott igazat a horvátországi Frank Egyesületnek, amely a svájci frankban felvett hitelek jelentős drágulása miatt perelt be nyolc bankot.
Dobronić az ítéletet azzal indokolta, hogy a bankok cselekedetei teljes mértékben ellentétesek a fogyasztóvédelmi törvénnyel, mivel nem tájékoztatták az ügyfeleket a lehetséges kockázatokról. A pénzintézetek változó kamatozású kölcsönöket kínáltak, a kamatokat egyoldalú banki döntésekkel, a hitelesek kárára változtatták, anélkül, hogy az ügyfeleik bármiféle információt kaphattak volna a számítási módszerről vagy a paraméterekről. Ezért a bíróság elrendelte, hogy a pénzintézeteknek fix kamatozás mellett, a szerződés napján érvényes árfolyamon kunára kell átszámítaniuk a hitel tőkeösszegét, a hiteleseknek eszerint visszakaphatják a bankoktól azt a pénzt, amennyivel eddig a jogosnál többet fizettek a hitelért.
Már nemcsak a horvát devizahitelesek nyertek újabb pert, de az egész kelet-közép-európai régióban recseg-ropog már a bankuralom. (Kivéve a jobban teljesítő Magyarországon.)
Szerbiában kártérítést is fizethetnek a bankok. Erre jogosult minden olyan devizahiteles, akinek a szerződésében szerepel az a pont, amely a bank számára egyoldalú kamatemelést tesz lehetővé. A szerb nemzeti bank ajánlása nyomán a pénzintézeteknek maguknak kell felülvizsgálniuk minden hitelszerződést, és újra kell számolniuk a devizahitelesek tartozásait. A túlfizetést a hátralévő tartozásból le kell vonni, és a további törlesztőrészleteket az alacsonyabb összegben kell meghatározni. A legtöbb szerb bank elfogadta az ajánlást, a három legnagyobb devizahitel-állományú azonban mindenféle trükkökkel próbálta meg kijátszani azt, ezért a szerbiai Frank Egyesület óvatosságra intette az ügyfeleket.
. A bíróságok előtt egyedi ügyekről lehet csak szó. Ez egyébként számos esetben adhat reményt az adósoknak. Elképzelhető például, hogy a bank (lízingcég vagy pénzügyi vállalkozás) nem tájékoztatott az árfolyamváltozás lehetőségéről és hatásáról. Ha valaki ezt be tudja bizonyítani, akkor megúszhatja a forint gyengülésének hatását. Ez „megspékelve” a kamatemelések legalább részbeni megalapozatlanságával, no meg az árfolyamrés kezdeti szintre visszaszállításával, az eredeti törlesztési terheket hozhatná vissza. A Kúria ráadásul a bíróságok nyakába zódítja auz immár deklarátltan egyedi eseteknek nevezett pereket a balamketta szerződések aalpjén..minden hutekesnek meg kellene indítani a pert,hogy a Kúria legitóbbi szégyanét kapkodva revidiálja.
Ausztriában betiltották, Németországban ellehetetlenítették a magyarországihoz hasonló devizahitelezést. Izlandon és Horvátországban pedig a bíróságok utólag érvénytelenítették a szerződéseket.
Amíg a baloldali médiumok ezekről az esetekről sunyi módon hallgatnak, addig joggal bélyegezhetők hazaárulónak.
A bankok nem a devizahitelest, hanem Magyarországot verték át, és ehhez néhány magyar pénzügyi vagy politikai vezető asszisztált. Kik jönnek majd a hitelesektől nagyipari módszerekkel fillérekért elkobzott lakásokba? Külföldiek. Nyilván nem Svédországból.
Miközben a valóságban akkoriban az államilag kamattémogatott hitelekkel állt szemben a devizahitel..sokan azt cserélték le,hogy a keretet bővíthessék nrmális ingatlan megszerzéséhez.
Lehmann szerint továbbra is megmaradt az a jogi érvelés, amelynek a segítségével eddig is nyert pereket. Ez pedig azon alapul, hogy átláthatóak-e annak a szerződésnek a következményei, amelyet a bankok kötöttek a devizahitelessel. A Kúria hétfős testülete egyébként éppen egy évvel ezelőtt hirdette ki azt a jogegységi határozatát, amelynek az első pontja kimondja: a szerződésben meg kell határozni, hogy a devizában nyilvántartott hitel esetében milyen referencia-kamatlábat alkalmaznak. Így a svájci frankban kötött szerződés esetén a dokumentumnak tartalmaznia kell például, hogy a referenciakamat a svájci bank alapkamata. Ha ez benne van, akkor tisztességes a szerződés, ha nem, akkor tisztességtelen.
A következő kérdés az, hogy ebben az esetben semmisnek nyilvánítható-e az egész szerződés. Lehmann szerint ha a fentiek alapján nem lehet megállapítani a törlesztőrészletet – márpedig ha nincs referenciakamat, akkor nem lehet megállapítani –, akkor az egész szerződés semmis. A Fővárosi Ítélőtábla éppen a múlt héten hozott olyan ítéletet, amelyben azt állapította meg, hogy ha a hiteles nem tudja a törlesztőrészletet, akkor az a szerződés semmis.
A Kúria ebben a kérdésben meglehetős határozottsággal állt ki amellett, hogy a banknak ilyen esetben se bukjon be a hitelként adott pénze. A jogegységi határozat ugyanis azt mondta ki, hogy a bíróságnak a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie, akkor is, ha a szerződés érvénytelenségét megállapította, de az érvénytelenség oka kiküszöbölhető. Az ügyvéd ez alapján mondja azt, hogy a bíróságok hozzáállása meg fog változni a Kúria határozata alapján, és nem a devizahitelesek javára.
A magasszintű humort félreéve,mindeki megtanulja az első hónapban aki felsőfokú képzésben vesz részt,hogy a társadalmi folyamatok szabályozására szolág a jog.
Ezt sikerünt felülbírálni a mi érdekes Kúriánknak!
Ráadásul olyan indoklással,hogy a szalámi olcsóbb,mint a sonka,ezért kell a megevtt romlott szalámit fogyasztani." külön terméket indokként használni egyikkel szemben idiótaság.
Én azért kaptam olcsóbb devizahitelt,mert sokkal keményebb feltételeket kellett teljesítenem,hogy jogosult lehessek rá. Ebben az esetben természetes az alacsonyabb kamat!
Remélem valahol listázva vannak a Kúriának tanácsot adó szagértők!
"Orbán Viktor ügyvéd foglalkozású felesége, Lévai Anikó is kivette a részét a páratlan vagyongyarapodásból. A gyermekei születése előtt a Nógrád Megyei Földhivatalnál dolgozott. Azt beszélik arra felé, hogy a megye területén lévő ércbányákat az Orbán család, valamint a FIDESZ- holdudvarába tartozó vállalkozók részére juttatta. Orbán Viktor édesapja nem véletlenül lett dúsgazdag bányatulajdonos. Már több szerző is leírta, hogy a FIDESZ a 90'-es években eladta a székházát. A FIDESZ-hez közeli cégek, a székházból befolyt pénzekből, megvásárolták az addig állami tulajdonban volt bányákat, amelyeket aztán jelképes összegért eladták Orbán Viktor édesapjának. A bányák jövedelmezőségének biztosításához, a meglévő politikai kapcsolatok révén, zsíros megrendeléseket szereztek a Dunai Vasműtől, valamint az autópálya építkezésekhez. Az Orbán-család vagyonát egyes közírók 500 milliárd forint körülire teszik, amihez hozzátartozik egy Pintér Sándor belügyminiszterrel közösen vásárolt és fenntartott horvátországi sziget az Adrián, valamint egy kb. 600 millió Ft. értékű jacht, ami francia lobogó alatt került nyilvántartásra..."
Nürnbergben a retroaktivitást (visszamenőleges hatály) nem vették figyelembe - szerintem nagyon helyesen és életszerűen. Bezzeg a devizahitelesek esetében ez nem így volt.
Én azért ezt nem tudom megérteni. Valami olyasmit olvastam, hogy a Kúria egyes tagjai úgy nyilatkoztak, hogy ők mint emberek, legszívesebben nem ilyen döntést hoztak volna, viszont valamiféle alkotmányos (vagy más törvényi) jogelvek logikája ezt nem engedi. Én ezt elképzelhetőnek tartom. Viszont ezek a bírók még az alapvető (koruknál fogva valószínűleg), az egyetemeken annak idején kötelező marxista filozófiaoktatásra sem figyeltek oda. Hiszen a jog nem olyan, mint egy természettörvény! A jog nem működhet az élettel ellentétesen!!! Ha létezik egy ilyen jogelv, akkor ezt köteles az ember megsérteni. Nümbergben is megsértettek egy olyan alapvető jogelvet, amely kimondja, hogy valami cselekedetet csak akkor lehet elítélni, ha ez a cselekedet sértette azokat a törvényeket, melyek a cselekmény elkövetésének a pillanatában voltak érvényben. Hiszen Jézus is megsértette szombaton az akkori farizeusi logikát, miszerint nem lehet szombaton kalászt tépni meg (a fogakkal) őrölni. De ha nem akarják megsérteni, kétharmados többséggel még ez is megoldható lett volna. Csak akarat kell hozzá.
A kormány is megtehetnémár,ami rajta múlik..Soronkívüli perelési lehetőséget és költségmentességet a devizahitelesek számára,hogy az ügyek természetes úton is rendeződhessenek mielőbb..
Ha az ügyfelek elkezdenek ezres tételben csak azért menni a bíróságra,hogy perfeljegyzés mellett ne keljen elviselhetetlen törlesztéseket fizetniük..és az évek telnek közben,az még roszabb helyzetet teremtene a gazdaságra és a beduguló bíróságokra nézve,mintha végre rendeződne az abnormális helyzet.
