A parlamentnek nagyobb mozgásteret kellene adnia a mindenkori kormánynak, mondta Kövér László házelnök az InfoRádió Aréna című műsorában. Kövér szerint a mostani, törvényekhez kötött kormányzásra már nincs szükség, ezt a rendszert a diktatúráktól való félelem miatt alkották meg a rendszerváltás után, és talán 1998-ig indokolt volt. A veszély azonban elmúlt.
"Ennyire azért csak nem hülye, hogy Európa közepén egy mini hitlerájt akarna csinálni?"
A nyugati országok 30-as években ugyanúgy nem tételezték Hitlerről, hogy azt fogja művelni, amit. Amikor már nyilvánvaló volt, hogy mire megy ki a játék, sokáig akkor sem hittek a szemüknek. Csak akkor léptek, amikor már minden égett. Kérdés, hogy ezt most megvárják-e vagy pedig rövid úton kitörik a nyakát.
Olvasd vissza, amit írtam ... kinek mi a "több", merthogy a 2/3-ra mondtam én, hogy ennél többről van szó, csak szerintem az a több, amit én írtam, azaz a demokratikus törvényhozás, a nyilvánosság, a civil diszkurzus teljes kiiktatása.
A kétharmados probléma ennél szerintem kisebb.
Egyrészt elképzelhetetlennek tartom, hogy ne nyerjék meg a választásokat, sőt azt se nagyon, hogy ne 2/3-dal, másrészt nagyon sok eszköz van arra, hogy megkerüljék a kétharmadot. Természetesen a rendeleti kormányzás sokat könnyítene ezen, de az sokkalt többet jelent, mint csak a kétharmad megkerülését. Gondolj csak bele, hogy most kétharmada van a kormányzó pártnak, mégis oriási különbség lenne, ha ma már most rendeleti kormányzás lenne.
De igen, ezt akarja, de nem azért, mert hülye lenne, hanem azért, mert elege van az akadékoskodókból. Nincs türelme a demokráciához. Nem tudja és nem akarja elviselni, hogy választ kelljen adnia olyan kérdésekre, amiket nem ő tett fel.
Nem! Azért ennél többről van szó!
Ha nem jön össze a 2/3-ad nem tudják változtatgatni az általuk meghozott szabályokat.
Valójában az ellenzék kezét akarták megkötni ezzel kormányra kerülés esetén, csak így a maguk kezét kötik.
Ez a helyzet, a kérdés, hogy jöjjenek ki belőle.
Azt mégsem kommunikálhatják, hogy ha nem lesz meg a kellő többségük akkor ők sem tudnak kormányozni, mert túlzottam kilógna a lóláb, az ellenzék rá is harapna.
Kell valami indok, amivel felül vizsgálhatják ezeket a 2/3-os törvényeket és kiszedhetik ebből a körből.
Indok: megszilárdult a demokrácia és a Parlament hatáskörébe már csak a legalapvetőbb törvények maradjanak.
Tehát az alkotmány, PTK, BTK.
De az adózás, a nyugdíj már kikerülhetne onnan.
Azért a kormány hatáskörébe, mert nem tudják milyen többséggel nyernek.
Az új választási tv. alapján ugyanis már 35%-kal is lehet parlamenti többséget szerezni, ez viszont még a feles törvények módosításához is kevés.
Nekünk okvetlen kell valaki, aki megmondja, mi hogyan legyen – különben rövid úton, totális anarchiába fulladna minden emberi közösség élete. Ez, már önmagában is több mint aggályos – persze mi ezt nem így látjuk.
Teoretikusan: ha nincs olyan személy/párt, azonnal választunk/kreálunk egyet-többet magunknak; majd rögvest megbízzuk, felhatalmazzuk ő(ke)t a saját életünk irányításával, azaz, az életfeltételeink, szabályrendszereink rapid kialakításával - ha kell, újragondolásával, totális megreformálásával stb. Csak keményen!
Felhatalmazzuk őket tehát azzal a hatalommal (jogkörrel), ami lehetővé teszi számukra, hogy mindezt (vagy szinte bármit), akár mindazok érdekeinek, akaratának ellenében is megtehessenek, akik megbízásából egyáltalán cselekedhetnek – gyakorolhatják jogaikat, a hatalmat.
Kizárólag akkor tudjuk nyugodtan álomra hajtani a fejünket, miután megteremtettük mindezen (önellentmondásos) feltételeket (viszonyokat). A magunk részéről, mindent megtettünk. Férfimunka volt!
…különben tényleg egymás torkának esnénk. Erre van szükségünk. Irányításra. Ha kell, akkor legyen rendeleti az a (kurva) kormányzás… hát nem mindegy?:-)
Röviden: annyira félünk egymástól, annyira se bízunk meg egymásban, hogy inkább úgy dönt(ött)ünk, döntsön más helyettünk – mindenki helyett. Oszt majd lesz valami. Csak lazán!:-)
De, igen. Illetve nem. De igen, ezt akarja, de nem azért, mert hülye lenne, hanem azért, mert elege van az akadékoskodókból. Nincs türelme a demokráciához. Nem tudja és nem akarja elviselni, hogy választ kelljen adnia olyan kérdésekre, amiket nem ő tett fel.
Az a baj, hogy korántsem csak a parlamentről van szó. Ezzel a lépéssel megszűnne az összes demokratikus lehetőség arra,hogy a törvényalkotás előtt bárkinek rálátása legyen a tervezetekre.
Én is már írtam, hogy tök felesleges ennyi ember. Minden frakcióból elég egy: úgyis frakciófegyelem van. na, de tulajdonképpen rájuk sincs szükség, ha a kormány rendeletekkel kormányoz.
Most már csak azt kéne kitalálni mire hasznosítsuk az épületét. Bár a sárga megvilágytás már előrevetíti a lehetőséget.
Szerintem nincs semmiféle hátsó szándék. Pontosan úgy értik, ahogy Kövér mondta. Egyszerüen nyűgnek és feleslegesnek tartják a demokratikus játszadozást. Nem akarnak ők senkivel vitázni, egyeztetni, kérdésekre felelni, stb. Ők rendelkezni akarnak.
A parlamentáris demokráciában, mint korábban írtam, a parlamenti üléseknek és törvényhozásnak igen komoly szerepe van.
Írtam néhány hozzászólással ezelőtt a nyílvánosságról, az ellenzék lehetőségeiről, a jegyzőkönyvről. De nézzünk további fontos pontokat, melyek mind szakmai, mind demokratikus szemszögből elengedhetetlenek egy normálisan működő demokratikus társadalomban:
A törvényalkotásnak van egy ismert menetrendje, melyet a Házszabály határoz meg. Ennek egyik legfontosabb része a törvényhozás "tempója". Egy átlagos törvény a benyújtástól, a vitákon át és a módosító indítványokon keresztül, a bizottsági munkákig rengeteg apró lépésen át jut el a végső szavazásig.
Erre azért van szükség, hogy mind a pártok, mind a szakmai és egyéb civil szervezetek lehetőséget kapjanak a tervezet megismeréséhez és véleményezéséhez. Azaz, egy törvény úgy kerül elfogadásra, hogy politikai és szakmai szempontból is megvitatott és egyeztetett az éríntettekkel.
Persze a jelenlegi kormány a fenti lépéseknek egy részét kijátszotta azzal, hogy sűrgősségi eljárást folytatott le olyan törvényeknél, ahol nem sűrgetett az idő, viszont nagy szükség lett volna a szakmai és politikai vitákra.
A renfeleti kormányzás azt jelenti, hogy a törvényekről akkor hallunk majd először, mikor megjelennek a közlönyben. Ez azt jelenti, hogy a kormány egyáltalán nem tart igényt semmiféle szakmai, vagy politikai egyeztetésre. Persze eddig se tartott, de legálább a lehetőség részben megmaradt.
Lássuk be, nagyjából ugyan úgy állunk mint német ország az első VH után. Gazdaságilag a béka sege alatt vagyunk. Egy csomó területet elvettek tőlünk, amit máig vissza szeretnénk szerezni. Van egy szerencsétlen diktátorunk.
Ez már épp elég ok, arra, hogy az első komolyabb náci diktatúra felé vezető utat megtörje valami nagyhatalom!
Ha bevezetik a rendeleti kormányzást, akkor biztosan lesz valaki nagy hal (Obama, Putyin, Mekrel, stb.) aki egyszerűen lelöveti az aktuális fideszes faszagyeket...
Nem fogják a fél világ biztonságát kockáztatni, egy szaros náci seggfej miatt...
Van egy szint, amikor már túl veszélyes lehet valaki...
"Kövér ugye azt mondja, hogy a Parlament adjon hatalmat 4 évre a korménynak, oszt jónapot. Ugye az ellenzékre nincs is nagyon szükség. Ér rád se. Téged se érdekeljen, hogy mit miért. Fogadd el."
A gyakorlat egyébként ez. Kövér csak nevet adott a gyereknek.
Lehet, hogy megunta, hogy szavazógépnek használják.
Elmondom, kik vezettek be eddig rendeleti kormányzást az elmúlt században: Benito Mussolini 1925-ben, Adolf Hitler 1933-ban, Szálasi Ferenc 1944-ben. A következő Orbán Viktor 2013-ban vagy 2014-ben. Szeretném hangsúlyozni, hogy a német felhatalmazási törvényt, amely lehetővé tette Hitler rendeleti kormányzását (ami a parlamentarizmus tényleges végét jelentette), legitim módon szavazták meg a Reichstagban. Ehhez annyira azért szükség volt, hogy hozzanak egy olyan törvényt, amely szerint a távollevőket is jelenlevőknek kell tekinteni, hogy a határozatképesség meglegyen, de ilyen törvényt a Fidesz bűnszervezet Lázás és/vagy Rogán előterjesztésére fél nap alatt szavaz meg. A szövegét már bármelyik trafiktulajdonos megírja. Hitler azt ígérte, hogy ezt majd csak kivételes esetekben alkalmazzák. A róka megígérte, hogy nem eszik tyúkot. A folytatást ismerjük.
Hitler egyébként ugyanarra hivatkozott, amire Orbán Viktor, hogy “rettenetes örökséget” kell átvenni (az elmúltnyolcév ugyebár), ezért történelmi feladatot kell megoldania a nemzeti kormánynak, mert ők is így nevezték, ahogyan a mi felcsúti fozitánk. Az egyik dilettáns festő volt, a másik dilettáns focista. Hitler is felnagyította a választási győzelmét, mintha mindent elsöprő győzelmet arattak volna, és az 1933. március 7-i első kormányülésen a választási győzelmet forradalomnak minősítette. Lehet ellenőrizni (Akten zur Deutschen Auswärtigen Politik 1918-1945. Serie D, I. 114.). Ezt biztosan Orbán Viktortól tanulta. Mint ahogyan azt is, hogy a német érdekeket érvényesíti a külpolitikában, kiharcolja Németország nemzetközi egyenjogúságát. Szabadságharcot indít. Nem az lesz ennek a rendszernek a neve, kedves Szanyi Tibor, hogy “nemzeti focializmus”, hanem az, hogy “nemzeti szocializmus”.
Azt talán nem kell részletezni, hogy mit jelent a rendeleti kormányzás. A parlament szerepének megszüntetését. Kövér bejelentése nyilván nem légből kapott ötlet. Kezdik bevezetni a köztudatba, szoktatják hozzá a füleket. A hívek elkezdik szajkózni ennek hasznosságát, és mire megszvazzák, azt már mindenki tudomásul is vette. Kommunista magyarellenes összeesküvő lesz, aki merészeli megkérdőjelezni. Vannak helyzetek, amikor nácik masíroznak a hatalomba, és vannak helyzetek, amikor a hatalmon levőkről derül ki, hogy nácik. Kövér esetében ilyen fejlődésről nem beszélhetünk, mert ő soha nem is hagyott kétséget maga felől, derék nyilasként hurcolászta az akasztófára való hungarista Nyirő porait. Az Európai Unió és Amerika pedig tanulja meg, hogy nem szólhat bele a magyar nép önrendelkezésébe.
