A hitünk a mindennapi életben olykor elgyengül. Előfordult már, hogy egy adott pillanatban épp olyan írásra, prédikációra találtam, ami pont akkor abban a helyzetben válasz volt számomra Istentől. Ezt a topikot annak reményében nyitottam, hogy egymásnak segítsünk abban, közzéteszünk olyan dolgokat, amik számunkra segítséget nyújtottak. Nem vita céljából és nem is a gyülekezetek, felekezetek ítélgetésére, hanem a hitünk erősítésére szolgáljon. Legyenek mindenki számára hit erősítő ,építő és hasznos az itt olvasott cikkek írások.
Mert ha valóban tapasztalt lenne, akkor tudná, hogyan illeszkedik MINDENKI vallása ahhoz az 1 Istenhez, és hogyan vezet pont Hozzá mindé, amelyik istenkereső vallás.
Gondolom, te rendelekezel ezzel a tapasztalattal, megosztanád velem?
Tehát az én felháborodásom annak szól, hogy a kizárólagos kerók alapvetésnek veszik a saját szubjektív véleményüket és ezzel igen rendesen zaklatnak is másokat.
Ez igaz, mi, "kerók" sem vagyunk tökéletesek. Nagyon nem.
Más kérdés, hogy pl. a Krisna-tudatúak is elég intenzív missziós tevékenységet folytatnak...:)
Az "elhiszemen" kívül semmilyen tapasztalata nincs.
A megállapításod alapja a hited, miszerint nem rendelkezem tapasztalattal, mert tapasztalatod nincs, nem is lehet arról, hogy hosszú és kalandos életem során mit tapasztaltam meg, és mi az amit elhittem...:)
"...A II. Vatikáni Zsinaton a Katolikus Egyház kötelezettséget vállalt a vallásszabadság támogatására.
Már ne is haragudj, de a vallásszabadság szép és igen humánus elvének mi köze ahhoz, hogy egy vagy több út van Istenhez?
Meglehetősen nagyot tévedsz, ha azt hiszed, hogy azért, mert hjiszem (és el is mondom) hogy Jézus az egyetlen út, bárkinek a vallását ne taranám tiszteletben, bárkit gátolni akarnék a vallásgyakorlásában vagy éppenséggel bárkit kigúnyolnék a hite miatt.
az Igazság kiderítése közben szembesülnöd kellene vele, hogy Isten helyett ti egy félistent imádtok(Brahmát)
Én bizonyára nem ismerem a hinduizmust annyira, mint amennyire te ismered a kereszténységet, de emlékeim szerint az upinasádok korában Indra, Mitra és Varuna helyére Brhamá, Visnu és Sívá került, akik között Brahmá volt a "főisten", aki a teremtő, az önmagába visszatérő örök rend.
Manapság sokmindenben Krishnával azonosítják, legalábbis az aktiv megnyilvánulásait.
És még mennyi minden derülne ki, ha előbb az Igazságot keresnétek és utána foglalnátok állást...főleg kirekesztőset.:)
Ha jól értem, te tudatában vagy az Igazságnak, és bár nem vagy kirekesztő, de abban biztosnak tűnsz, hogy a keresztények tévedésben leledzenek?
Az egész téveszmédre csak egy szót kell értelmezz:
Ha valós képed van a kereszténység Istenéről (aki a hitünk szerint az egyetlen és egyedüli Isten), akkor tévedtem, de hogy ez egy eszme lenne nálam, az azért túlzás...:))
Mindent másképpen értelmeznek ugyanazon szentírás alapján.
Egyrészt a végtelen és hatalmas Istenről alkotott legjobb képünk sem adja vissza az ő teljes valóságát. A helyes kép alatt nem egyetemességet értettem, hanem a rendelkezésünkre álló kijelentések + tapasztalatok szerint helyeset.
Sosem lesz egységes értelmezés, (mint ahogy más vallásban sincs), ellenben létezik az a hit-alap, amiben a hívő keresztények egységesek.
Ők elfogadják az istekereső vallásokat, hogy üdvösségre vezethetnek.
Katolikusok és egyéb felekezetiek között is sokan vannak, akik a tolerancia jegyében elfogadóbbak, akár még a saját hitelveik kárára is. A katolikus katekizmus szerint azonban csak Jézus az út Istenhez....
Csak ehhez embernek kell lenni és nem verni a melled, hogy "de bezzeg"...
Egy okos ember szerint, ha elfogynak az érvek, rögtön előkerül a személyeskedés. Remélem itt most nem erről van szó.
Egyébként, hol vertem én a mellem?:)
Előbb az Igazságot kellene megismerd,
Hitem szerint ismerem, de ettől még érdekel, mi vagy ki szerinted az Igazság?
és mély megnyugvást érzel, hogy neked tuti helyed van, mellékes, hogy másokkal mi fog történni a szentírásod szerint,
Ha valóban ismernéd Jézus tanításait (és általában a Bibliát), akkor fel sem merülne benned, hogy ilyen közönyösen viszonyuljon egy keresztény másokhoz.
Pont ennek a közönyösségnek az ellentettje miatt bátorkodom elmondani, leírni azt, hogy Istenhez az egyetlen út: Jézus.
ui: azért azt még mindig fenntartom, hogy ahány ember, annyiféleképpen értelmezi.( a szentírásokat)
Nincs is ezzel semmi baj addig, míg az "saját vélemény" marad és nem háborgatja a többi vallásost azzal, hogy de "a bálványod az izé". Köze hozzá?
Itt a fórumon is azzal szokott bajom lenni, aki például bemegy a katolikus totyikba és a Szűz Máriát imádókat kiosztja, hogy a bálványozás az mekkora csúfság szerinte. Van itt a fórumon sok olyan ember, aki ugyanezt a vallást hiszi, mégsem üldöz a bálványbajával másokat...
Tehát értelmezni sokféleképpen(másoknak nem ártva) és értelmezni fanatikusan, az eléggé nagy ívben eltér a helyes szemlélettől.
A szentírások mind ugyan azt az egy utat írják le, csak különbözőképpen. Tehát értelmezni lehet ezerféleképpen, de Istenhez menni sajna nem lehet, csak egyféleképpen(nem csak a Jézuson keresztül).
Gyermeket szülni is természetes úton egyféleképpen lehet...A lélek is egyféleképpen születik újjá, aki tanulmányozza a sok-sok szentírást, rájön, hogy mindenhol ugyanúgy...csak a szövegkörnyezet az éppen adott kor és társadalmi normák függvénye. De a lényeg mindben ugyanaz....
Most akkor ha azt mondom, hogy a gólya hozza, akkor igazam van? De a káposztaföldön is lehet ojjkor tanáni gyereket...:)
Szóval a lelki mesteren keresztül megközelíteni Istent, az az út van meg minden vallásban....hogy a keróknál a mester Jézus, az már mellékes. Más vallásban meg más a mester.
A hindu nem erőszakolja rá senkire, hogy de bizony a x.y. mesteren keresztül térhecc csak meg Istenhez. A kerók viszont ezt sulykolják egyfolytában, hogy csak a Jézusazút.
Ez a "rész szerint" fejleszthető. Odaadással. Ezért is alap a hindunál a másoknak való nemártás elve, mert rá van kényszerítve, hogy megvizsgálja mindazt, amit elfogad, amit cselekszik. Így a más vallásáról is tudja hol illeszkedik az Útba, amelyik Istenhez vezet.
Bg.10/10. vers
Akik szüntelen odaadással élnek, és szeretettel imádnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.
A keresztényeknek csak egy része vizsgálta ezt meg, a többiek vakon hisznek....
Gyere ki többet beszélgetni és akkor belejössz az írásba.:) Nézd meg mindig, hogy a kurzor meddig van levíve és vidd vissza az utolsó karakterhez, és akkor nem marad hézag.
Nem várom Tőled, hogy válaszolj, csak a "tapasztalt" az a vallásban teljesen mást jelent, mint az emberek általában gondolnak a "tapasztalt" mögé. Mert ha valóban tapasztalt lenne, akkor tudná, hogyan illeszkedik MINDENKI vallása ahhoz az 1 Istenhez, és hogyan vezet pont Hozzá mindé, amelyik istenkereső vallás. És a keresztények egy része ezzel nincs tisztában. Akkor hogyan is lehetne tapasztalt?
Mikor valakinek a "csak a Jézus az út" természetes, és a más Istene az nem Isten, akkor annak egyik hsz-ében sem tudsz felmutatni olyasmit, ami tapasztalaton alapuló igazság lenne.
Mert ilyen alapon a katolikusnak is igaza van, és ami közös a két felekezetben, az a Biblia. Egy szentírás kétféle értelmezéssel nem létezik.
A hinduknál le lehet vezetni, hogy miért Isten Krisna és az összes többi miért inkarnáció, félisten, felhatalmazott, vagy tanító. Logikusan, nem csak "hiszem".
Tehát az én felháborodásom annak szól, hogy a kizárólagos kerók alapvetésnek veszik a saját szubjektív véleményüket és ezzel igen rendesen zaklatnak is másokat. Példa a bálványimádás, és a többi rögeszme, amit tulajdonképpen a Biblián kívül az égvilágon semmi nem támaszt alá. Egy könyv, amit egy rakás keresztény felekezet ezerféleképpen értelmez.
Az egyikben szent a Jézus anyja, a másikban meg ippeg csak el van ismerve. És sorolni lehetne napestig, hogy ki mit gondol mondjuk Pálról...vagy az éppen aktuális pápáról.
Tudom, hogy te is közéjük tartozol, ne vedd bántásnak, még ha éle is van rendesen a mondandómnak, az én oldalamról így néz ki az igazság....
"...A II. Vatikáni Zsinaton a Katolikus Egyház kötelezettséget vállalt a vallásszabadság támogatására. A „Dignitatis humanae” nyilatkozat alcímében jelzi, hogy „a személyeknek és közösségeknek a vallási dolgokban a társadalmi és polgári szabadságra való jogát” kívánja hirdetni. Ezen Isten által akart és az ember természetébe beleírt szabadság gyakorlását nem szabad meggátolni, mert az „igazság nem hathat másképp, mint magának az igazságnak az önerejével”...."
A "hinni"-hez nem kell semmilyen önerő....
"...A személy méltósága és az istenkeresés természete szükségszerűvé teszi, hogy a vallás területén minden ember minden kényszertől mentes legyen. A társadalom és az állam nem kényszeríthet rá egy embert sem, hogy meggyőződése ellen cselekedjen, illetve nem gátolhatja meg abban, hogy úgy cselekedjen, ahogy azt lelkiismerete előírja. Ám a vallásszabadság nem erkölcsi menlevél a tévedésekhez való ragaszkodásra, sem nem közvetett jogosultság magukra a tévedésekre.
A lelkiismereti és vallásszabadság „éppen úgy vonatkozik az egyes emberre, mint a társadalomra”. A vallásszabadság jogának a jogrendben elismert és a polgári jog által megerősített jognak kell lennie, ám ez önmagában nem korlátlan jog. A vallásszabadság gyakorlásának helyes határait minden társadalmi szituációban politikai körültekintéssel és a közjó kívánalmainak megfelelően kell megállapítani, és a polgári tekintély által jogi normaként elismertetni, mint ami az objektív erkölcsi rendnek megfelel: ezen normák között van „a minden polgárnak kijáró hatékony jogvédelem (…), a jogok békés egyeztetése, s annak a tisztességes közbékének a fenntartása, amely nem más, mint rendezett együttélés valódi igazságosságban és a közerkölcs felelősségteljes oltalmazása.”
Valamely nemzethez fűződő történeti és kulturális kapcsolatai alapján egy vallási közösséget az állam különleges elismerésben részesíthet: az ilyen elismerésnek azonban sohasem szabad más vallási csoportok polgári vagy társadalmi szempontú diszkriminációjához vezetnie. Az államok és a vallási szervezetek közötti kapcsolatoknak az az eszménye, ahogyan azt a II. Vatikáni Zsinat felvázolta, megfelel a jogállam követelményeinek és a nemzetközi jog elveinek. Az Egyház tudatában van annak, hogy ezt a látásmódot nem fogja mindenki osztani; a vallásszabadsághoz való jogot sajnálatos módon számos állam megsérti, „egészen odáig elmenve, hogy a vallásoktatást és az abban való részvételt olyan kihágásnak tekinti, amelyet szankciókkal büntet”.
Forrás: A Katolikus Egyház társadalmi tanításának kompendiuma..."
Talán mert nincs igazán jó képed arról az Istenről, akiben a keresztények hisznek...
Dehogynem. Az egész téveszmédre csak egy szót kell értelmezz:
Katolikus.
Mindent másképpen értelmeznek ugyanazon szentírás alapján. Ők elfogadják az istekereső vallásokat, hogy üdvösségre vezethetnek.
Na, ők szerinted meddig mentek az Igazság övényén, hogy értelmezésben bíbelődtek a Bibliával, hogy a többi embertársuk istenkeresése is értelmet KELL nyerjen, mert ugyanazokat a lelki dolgokat és megtapasztalásokat produkálják, mint bármelyik Istenben hívő...
Csak ehhez embernek kell lenni és nem verni a melled, hogy "de bezzeg"...te elfogadod a Jézust, a többiek meg így jártak.
Előbb az Igazságot kellene megismerd, hogy tudd mit fogadsz el...kizárólagosan. Nyilván a sorok között olvasol a Bibliában, mert a lényeg az valahol elsikkadt...és mély megnyugvást érzel, hogy neked tuti helyed van, mellékes, hogy másokkal mi fog történni a szentírásod szerint, a saját sorsod megnyugtató, még akkor is, ha az Igazság kiderítése közben szembesülnöd kellene vele, hogy Isten helyett ti egy félistent imádtok(Brahmát), ami nem baj, csak nem a cél.:)
És még mennyi minden derülne ki, ha előbb az Igazságot keresnétek és utána foglalnátok állást...főleg kirekesztőset.:)
mennyit mentél azután, hogy kimosdasd az Istent abból a sz*rból, amit a fanatik tudatú emberiség ráhalmozott.
Nem tudom, de nincs is ilyen ingerenciám. Pontosabban semmi ilyesféle feladatot nem kaptam. A lehetőségeimhez mérten beszélek arról, amit én megtapasztaltam, arról, hogy Jézus miként hozta rendbe az Istennel való kapcsolatomat...
akkor bizony a "jézus az út" nem jelent mást, mint azt, hogy a lelki tanítómestereken keresztül vezet az út az Istenhez(minden vallásban).
Ez nemkicsit erőltetett értelmezés, szvsz...
Az, aki el tudja fogadni, hogy a másik embertársát valamiért megkülönböztetik, és mindez Istentől indul,
Nincs megkülönböztetés Jézus szerint: mindenki a kárhozat állapotában van.
Az meg az egyén döntése, hogy elfogad-e ajándékként egy "menekülő utat", ami mindenki számára fel let/lesz ajánlva.
Őt miért tagadná ki szerinted a Te Istened? Mert soha nem hallott Jézusrólvagy nem úgy fogadja el, ahogy te szeretnéd)?
Hitem szerint mindenkinek meg lesz a döntés lehetősége, hogy hogyan és mikor, az nem az én dolgom.
Fel nem foghatom, hogy 2013-ban még van ilyen észjárás, amelyik elfogadja, hogy a többi ember pokolra megy, aki nem fogadja el a Jézust
Ha két embert megmar egy mérgeskígyó, de csak az egyik hajlandó elfogadni az ellenszérumot, akkor a másik kitagadott? Vagy csak egyszerűen rosszul döntött?
Az én nézetemben a kereszténység emberiszörnyeteg gyár.(abban a kontextusban, hogy: csakajézusazút)
Talán mert nincs igazán jó képed arról az Istenről, akiben a keresztények hisznek...
nem fogok rohangálni más vallásuak után azzal, hogy rossz úton járnak,
Vannak, akik megteszik helyetted is. Nem az a kérdés, hogy te miben hiszel és hogyan, hanem az, hogy mennyit mentél azután, hogy kimosdasd az Istent abból a sz*rból, amit a fanatik tudatú emberiség ráhalmozott.
Ha nem személyválogató és nem részrehajló(Isten), akkor bizony a "jézus az út" nem jelent mást, mint azt, hogy a lelki tanítómestereken keresztül vezet az út az Istenhez(minden vallásban). Inkább fedi ez a valóságot egyetemes szinten, mint az, hogy csakajézusazút.
Belül, a lelked legmélyén, ha ezt nem érzed, akkor valahol eltévedtél de nagyon. Az, aki el tudja fogadni, hogy a másik embertársát valamiért megkülönböztetik, és mindez Istentől indul, akkor az lelkileg nagyon ramaty állapotban van, továbbá erkölcsi és minden emberi normát érintő téren.
Ülj le és meditálj el azon, mi lenne, ha hindu lennél? Vagy buddhista, vagy muzulmán? Őt miért tagadná ki szerinted a Te Istened? Mert soha nem hallott Jézusrólvagy nem úgy fogadja el, ahogy te szeretnéd)? Tudod, hogy ez nonszensz.
Fel nem foghatom, hogy 2013-ban még van ilyen észjárás, amelyik elfogadja, hogy a többi ember pokolra megy, aki nem fogadja el a Jézust...és nincs is onnan kiút.
Az én nézetemben a kereszténység emberiszörnyeteg gyár.(abban a kontextusban, hogy: csakajézusazút)
Már megbocsáss, de a másik vallásának a tisztelete nem jelenti a saját hitem feladását.
Attól mert azt hiszem, hogy csak Jézus az egyetlen járható út Istenhez, még nagyon is tudom tisztelni azokat, akik más utat tartanak jónak. Ettől persze még elmondom, hopgy szerintem az az út nem fog célt érni....
(más kérdés, hogy nem fogok rohangálni más vallásuak után azzal, hogy rossz úton járnak, inkább a saját hitemről/meggyőződésemről beszélnék, aztán vagy érdekli, vagy nem...)
Isten eltudja pusztitani a lelket is.Ezért nem halhatatlan.
Na ezt meditáld át mégeccer.:)
Máté10:28 És ne ijedjetek meg azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni;
Akkor nézd meg mit ír a hindu szentírás(Bhagavad-gíta):
2.17. vers
Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan; ezért a lelket senki sem képes megsemmisíteni!
2.23. vers
A lelket semmilyen fegyver sem képes feldarabolni, tűz nem égeti, víz nem nedvesítheti, és a szél nem száríthatja.
2.24. vers
Az egyéni lélek törhetetlen, oldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. Ő mindent-átható, örökkévaló, változhatatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz.
2.25. vers
Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változatlan. Ezt tudván, nem szabadna bánkódnod a test miatt.
Ha az Úr útján járunk, akkor nem kell aggódnunk semmi felől.
Ha valóban azt tesszük, mondjuk, amit az Úr akar hogy tegyük, mondjunk, akkor senki és semmi nem árthat nekünk!
Ha valóban azon az úton megyünk, amit Ő jelölt ki nekünk, akkor teljes a védelem.
Akkor valóban Ő hadakozik értünk és megdicsőíti Nevét!
Az Egyiptomból való kivonuláskor Isten megadta az útitervet, a kivonulás módját, idejét, célját és azt mondta, hogy ha ezt teszik Izrael fiai, akkor minden rendben lesz és biztos kézzel vezeti őket és beviszi a Kánaán földjére.
Azt írja az Ige, hogy „fölfegyverkezve jöttek ki Izrael fiai Egyiptom földjéről”.
Egy nép, aki 430 évig rabszolgasorban volt tartva, sarat dagasztott, téglát vetett, mindenben alá volt rendelve egy bálványimádó, hatalmaskodó uralkodónak és népének, minden napjukat lefoglalta, beosztotta idejüket, megszabta napirendjüket, étrendjüket, mindent és nem szólhattak bele semmilyen dologba, ami meghatározta életüket, ez a nép fölfegyverkezve jött ki!
Vajon mit kezdtek volna a fegyverekkel, mikor sosem tanultak harcolni?!
Amint látjuk, az Úr meg is óvta őket sokáig a fizikai harcoktól…
Nekik is, mint nekünk, szellemi fegyverekre volt szükségük!
Ilyenekre, mint hit, feltétlen bizalom Istenben, az Ő erejében, hatalmában, Szavában!!
Arra, hogy ne a láthatókra nézzenek, hanem az ígéretekre és főleg arra, Aki az ígéreteket adta!
Arra, hogy minden körülmények között tartsanak ki, ne térjenek le a kijelölt útról, ahol védelem van, és teljesen hagyatkozzanak az Örökkévalóra!
Ezt az Úr cselekedetein keresztül tanulhatták meg, ahogyan ítéletet tett Egyiptom minden istene felett és ahogyan népével bánt, mint szerető Atya!
Ezért volt a páska áldozat is: a vér, amit fel kellett kenni az ajtófélre, az elkerülés vére, a szövetség jele, ami biztos védelmet ad a halál angyalával szemben.
Fontos figyelmeztetés volt: „..közületek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.”
Az „ő házának ajtaján”: amelyen a vér volt!
A védelem, a jel!
Ne menjen ki reggelig: a reggel az, amikor hajnalcsillag kel fel szívünkben, amikor eljön a Bárány napja, amikor véget vet a sötétségnek, felvirrad az Ő igazságossága, mint a dél!
Addig a vér védelme alatt kell lennünk, nem kijönni az ajtón.
Az ajtó, maga Krisztus Jézus, Aki hív, hogy menjünk be rajta keresztül a Házba.
Őrajta rajta van a vér, a biztos védelem pecsétje, és ha Őbenne maradunk, akkor nincs hatalma felettünk az ellenségnek!
„Elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba!”
A házaink a testünk, amit megmos a vér, elpecsétel az Úrnak, a Szent Szellem temploma, és nincs joga az öldöklőnek bemenni!
De csak akkor, ha a vér ott van, nincs más esély!
A ház a Gyülekezet, Krisztus Teste, a menyasszony, a hívők összessége, a vérrel megjelöltek, elpecsételtek összessége, így lesz Ház, így lesz Templom!
Azt írja az Ige, hogy: „Lőn pedig éjfélkor, hogy megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptomnak földén..”
Éjfélkor, amikor a legnagyobb a sötétség hatalma, és ez közeleg!
Éjfélkor, amikor legjobban alszunk, amikor a szüzek is elálmosodtak és elaludtak!
Éjfélkor van a legnagyobb szükség az Úr segítségére, hitre, erőre, kitartásra, hogy el ne aludjunk.
Éjfélkor tűnik úgy leginkább, hogy egyedül maradtunk, hogy az Úr messze van tőlünk, hogy elfogyott az erőnk, a látásunk gyengül, a reménység halványul, nem látjuk a jövőt rendesen…..és éjfélkor jön el a Vőlegény, mégis…!
Hogyan kellett a páskát elfogyasztani?
„Derekaitokat felövezve, saruitokat lábaitokon és pálcáitokat kezetekben, és nagy sietséggel egyétek meg azt; mert az Úr páskája az”!!
Szövetségben az Úrral, minden nap!!
Útra készen!!
Minden nap útra készen kell állnunk és védelem alatt, hogy ha jön az Úr, készen találjon, felöltözve, elpecsételve, elkülönítve, hogy megmeneküljünk haragja elől!
„Szentek legyetek, mert én az Úr szent Isten vagyok”
„És legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek.”
Engedelmesen, hűséggel.
Ez rajtunk múlik, nem Őrajta!
Nekünk kell ezeket megtenni és meg is tudjuk az Ő kegyelméből!
Kevés a „hurrá optimizmus”, az „Úr szeret és minden csodás” hozzáállás!
Engedelmeskedni kell, lesve parancsát, szavát és nem folyton kezére nézni, hanem arcát keresni Atyánknak, ahogyan a Fiú tette, a Messiás Jézus!!
2Mózes 12:27;
„Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Egyiptomban, mikor megverte az Egyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. „
És a nép meghajtotta magát és leborult.
Luk 21:33-36;
„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.
De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap:
Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.
Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!”
