Aki veszi a fáradságot, és rákeres a hozzászólásaimra, az láthatja, hogy erősen nemzeti konzervatív szemléletű vagyok. És jobbikos. Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, hogy ne lehessen balos elfogultsággal vádolni. Tudom, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig, de a közfelháborodás zaja talán igen. Remélem, ez a topik annak a része lesz!
dr. Paksy Zoltánt, a Zala Megyei Levéltár munkatársát Horthy-korszakról.
"
- 1941-ben Magyarország hadba lépett a Szovjetunió ellen, noha a németek akkor nem kérték, a hadba lépésről Horthy döntött - folytatta Paksy Zoltán. - A szovjet kormány kinyilvánítva, nincsenek Magyarországgal szemben ellenséges szándékai, s hogy a háború után hozzájárul a magyar területgyarapodásokhoz. Érthetetlen, hogy azok, akiknek fáj a Donnál elesett, megfagyott, éhenhalt és más borzalmas körülmények elpusztult magyar katonák tízezreinek sorsa, hogy tekinthetnek pozitív szereplőként az őket frontra küldő Legfelső Hadúrra?
1944. márciusában a német hadsereg megszállta Magyarországot. Horthy nem mondott le, ezzel legitimálta a német megszállást. 1944. április 14-én kiadott hadparancsában pedig elrendelte a totális mozgósítást, a háború folytatását és kiterjesztését a németek oldalán."
Ha te mondod, biztosan az. Látszik, hogy a téma alapos ismerője vagy. Két állításból csak kétszer tévedtél.
1. Nem Horthy döntött a hadsereg bevetéséről. (A helyest választ nem adom meg, hogy találgathass.)
2. Németcsicska tömeggyilkos a merev védelem elrendélése miatt lett. Feláldozta a hadserege negyrészét, a németet viszavonulásáért. Ha ez nem háborít fel, akkor te is németcsicska vagy.
A haza árulta el a II. magyar hadsereget és Jány Gusztáv vezérezredest is.
Jány megoldhatatlan feladatra kapott parancsot, így a doni katasztrófáért nem tehető felelőssé. A hadparanccsal ugyan súlyos hibát vétett, de ez abban a helyzetben lényegtelen volt. Nem is tulajdonítottak akkor különösebb jelentőséget ennek a hadparancsnak, csak a katpol hazaáruló, véreskezű hóhérai kezdték el lobogtatni a ruszki megszállás után...
Igen, Jány már jóval a szovjet áttörés előtt tudta, hogy a 2. magyar hadsereg semmilyen szempontból (sem kiképzése, sem ruházata, sem élelmezése, sem védőállásainak kiépítetlensége, sem harcszelleme, sem erőnléte, sem általános egészségi állapota, sem védőkörletének igen erős túlméretezettsége, sem "felfegyverezetlensége") nem alkalmas a rárótt feladat teljesítésére. Saját szűzlányos ellenkezéseiből tudható, hogy tartott attól, hogy hadserege Hitler azon hadvezéri zsenialitáskodása áldozata lesz, miszerint a szövetséges hadseregeknek (olasz, magyar, román) nem kell komoly szovjet erőkkel érintkeznie, mert azokat a német erők már felszámolták.
Mikor kiderült, hogy Hitler megint jobban tette volna ha festeget inkább, mint katonásdit játszik, és megindult a világtörténelem legnagyobb offenzívája Sztálingrádnál, majd attól folyamatosan északra, a román, az olasz hadseregek után a magyar hadsereget is elsöprő erejű támadás érte, ahelyett, hogy minden ép ésszel kidolgozott katonai eljárás szerint azonnal hátravonta volna a támadás kivédésére képtelen csapatait, a hitleri pancserizmus előtt - duzzogva bár - de mélyrehajolva elrendelte a merev védelmet, az állásokban a végsőkig történő kitartást Ezzel legyilkoltatott, megfagyasztatott, éhenpusztíttatott, sokezer magyart, akik egyébként hátravonásuk esetén még hatékonyan harcolhattak volna. Tehát nem csak emberileg és erkölcsileg volt bűnös, hanem katonailag is hibás volt a parancs.
Ez még azonban nem lett volna példa nélküli a hadtörténelemben. Ami azzá teszi Jány Gusztáv működését, az az 1943. január 24-én kiadott parancsa. Ilyen gyalázatos parancs nincs még egy a hadtörténelemben! Hogy az ismert helyzetben és állapotban lévő hadseregét (tehát a tábornokokat és a tiszteket is!), az addig többnyire traktort sem látott, hatékony elhárítóeszközzel nem bíró, csak puskával és kézigránáttal felszerelt, kiéhezett és agyonfagyott, a harckocsik legázolása elől elmenekült katonáit egy hadseregparancsnok lebecstelenezze, legyávázza, arra nem volt példa!
Hogy utána kereste a halált? Annyira azért nem, hogy meg is találja. Pedig ott volt a derékszíján, egy kis barna bőrtokban. Vagy ami igazán nagy és hősi tett lett volna, amivel az aradi tizenhárom közé emelkedhetett volna, hogy megüzeni Hitlernek: kapja be!, kiadja a visszavonulási parancsot, ő maga pedig a veletartókkal ellentámadásba megy. Egy szakasznyi főtiszt a Vörös Hadsereg ellen. Az szép, és népmesébe illő halál lett volna!
1. A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét, mert kevés - esküjéhez és kötelességéhez hű - ember kivételével nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott. Állásainkból ellenséges túlerő kivethetett még akkor is, ha a csapat kötelességét megtette. Ez nem szégyen. Ez szerencsétlenség. De becstelenség az a lelkeveszített, fej nélküli gyáva menekülés, mit látnom kellett, miért most a szövetséges német hds. és az otthon mélységesen megvet bennünket. Ehhez minden oka meg is van.
2. Vegye tudomásul mindenki, hogy innen sem betegséggel, sem sebesüléssel, sem fagyással el nem engedek senkit. Azon a területen, hol gyülekezésünket elrendelték, hol az újjászervezést végrehajtjuk, ott marad mindenki, míg meg nem gyógyul, vagy el nem pusztul.
3. A rendet és a vasfegyelmet a legkeményebb kézzel, ha kell a helyszínen való felkoncolással is helyre kell állítani. Ennél kivétel nincs, legyen az tiszt, vagy rendfokozat nélküli honvéd, aki parancsomnak nem engedelmeskedik, az nem érdemli meg, hogy nyomorult életét tovább tengesse és nem engedem, hogy szégyenünket bárki is tovább nagyobbítsa.
4. Minden, még a legmagasabb parancsnokság is addig marad a gyülekezésre kijelölt helyén, míg útbaindulásra parancsom meg nem kapja.
5. A gyűjtő és irányító állomások parancsnokai Belgorod és Prochowkáról kijelölt területekbe meneteitetik zárt rendben a gyülekeztetett csapat és vonatrészeket a D. körletbe a 19. hadosztályparancsnok és É. körletbe, a 10. hadosztályparancsnokhoz, kik felelősek azért, hogy annak nyugati határát egy ember, vagy jármű át ne léphesse, aki megkísérli, azt fel kell koncolni, ha egység kísérli meg, meg kell tizedelni. Vitéz Asztalosy vvezérőrnagy és Molnár százados itt, a hátsó körzetben vitéz Heszlényi altábornagyot teszem felelőssé azért, hogy parancsom végrehajtása minden eszközzel megtörténjék. Számolni kell azzal, hogy élelem terén alapos korlátozások lesznek. Elsősorban annak van jussa élelmezéshez, aki elöl harcol, aki helyét elhagyta, és itt hátul gyülekezik, örüljön, ha annyit kap, hogy éhen nem pusztul. Helyünket német csapat foglalta el, az megérdemel minden gondoskodást, mi addig míg rend nem lesz, míg harcra alkalmas egységgé nem formálódunk, ilyennel, ne számoljunk, mert arra érdemtelenné váltunk. (Ez nem igaz. Jány hazudik. Nem álltak németek a magyarok helyére. Ők is visszavonultak. A magyarok előtt járva! Merlin1.)
6. A D. és É. körlet parancsnoka ossza be területét vonat- és csapatkörzetbe.
a) A vonatkörletbe jut minden jármúfelelős parancsnok néhány kemény főtisztes parancsnoksága alatt járművenként egy hajtóval. Egy oszlop 50 járműből áll.
b) A csapatkörletet seregtestenkénti alcsoportokba kell beosztani, melyekben csapattestenként külön-külön alakulatokat kell szervezni 100 fős alosztályokba összevontan. A gépkocsi vezetőket külön vonja össze és ossza be valamely alosztályhoz.
A nemzetiségeket külön egységekbe vonja. Ezekből alakítsa meg a munkás sszázadokat és vonatlegénységet. A vonatnál csak idős magyar ember lehet. Fiatal nincs sem ott, sem törzseknél. Ezeket haladéktalanul fel kell váltani, étkezdék személyzete sem lehet kivétel. Tiszti küldönc is csak akkor maradhat fiatal korosztályhoz tartozó, ha az egyúttal gk.-vezető, ill. másodvezető.
7. Az első naptól kezdve a fegyelem megszilárdítására, illetve annak megteremtésére kell súlyt helyezni. Első a katonai külső. Nem tűrök mindenféle ronggyal körülcsavart lábbelit, polgári köntöst, lehetetlen föveget, melyen nincs rózsa és rendfokozati jelvény, kivétel az előírt irhamellény, vagy ujjas bekecs. Tiszteknek megengedem, hogy irhabundát hordhassanak.
Második a katonai feltépés. A legfeszesebb magatartást még a fagyott embertől is megkövetelem. Minden feljebbvaló az őt megillető tiszteletadást követelje meg és erőszakolja ki. Minden eszközt megengedek addig, míg tökéletes rend nem lesz. Ellenszegülést haladéktalanul meg kell torolni.
Harmadik az egység fegyelmezett menete, fellépése. A napirendet úgy kell összeállítani, mintha laktanyába volnánk: kihallgatás, foglalkozás és parancskihirdetés. A foglalkozás tisztán zárt rendből áll. Fegyverfogások, menet, fordulatok stb. A fegyvertelenekkel csuklógyakorlatokat kell tartani. A gyakorlatok töltsék ki az egész napot, csak a szükséges pihenőket iktassuk közbe.
8. Minden állomásparancsnokság a legkeményebb emberekből állítson össze mielőbb 1-1 tábori csendőr osztagot, kiket karszalaggal, rajta "cső" felirattal és igazolvánnyal kell ellátni. Ezek feladata a feltétlen rend és a parancsok teljesítésének kierőszakolása.
9. Minden állomás főőrséget és belső szállásőrséget állít fel. Feladatuk a kijáratoknak nyugati irányba való lezárása. Senkit tovább nem engedhet, ki az állj parancsot nem teljesíti, felkoncolja.
10. A munkás századokkal, melyeket a körzetek összeállítanak addig, míg állásépítéshez nem bocsátom a német parancsnokságok rendelkezésére, a harcos alakulatok kényelmét szolgáló helyi munkát kell végeztetni, erre kell a fagyásos embereket is felhasználni. Utak takarítása, hótól mentesítése az egyes községek közt is reájuk hárul.
11. Az alosztályok névjegyzéket vezetnek. Soha senki, körletét el nem hagyhatja. Házcsoportján túl csak alosztályparancsnok írásbeli engedélye mellett mehet.
12. Naponként és községenként a megalakult egységek számát jelenteni kell. Ezek hozzám 18. h-ig fussanak be.
13. Az utolsó napok alatt látottak azt mutatták, hogy a zsidó munkás századok zárkózottan és rendben meneteltek, míg az úgynevezett csapatlegénység szétszóródott, állati színvonalra süllyedt csürhe benyomását keltette.
14. E parancsom lényegét parancs kiadáskor minden nap fel kell olvasni.
Törzsszállás 1943. 1. 24.
vitéz Jány Gusztáv vezérezredes s. k
Ennek a parancsnak amásolatait Romániában 600 leiért árulták!
Amikor a nyilatkozat elhangzott Jány Gusztáv a teljes idegösszeomlás állapotában volt, és néhány napon belül visszavonta.
A don-kanyari katasztrófa előtt Jány Gusztáv szinte folyamatosan kérte, hogy váltsák le, mert nem érzi magát alkalmasnak a főparancsnoki feladatra, és nem fogja tudja megfelelően ellátni a rábizott feladatokat.
Többszöri kérése ellenére sem fogadták el a lemondását, igy kötelességtudatból megpróbálta végigcsinálni azt a feladatot, amit maga is lehetlennek tartott, katonatisztként végrehajtotta a kapott parancsot.
Jány Gusztáv érezte, hogy a katasztrófa be fog következni, szinte beleőrült hogy nem tudja megakadályozni, ezért többször kérte a saját leváltását.
A don-kanyarban bekövetkezett katasztrófa után teljes idegösszeomlást kapott. Hidd el annyi ember halála és fogságba esése, akiknek az élete rá volt bizva, óriási stressz. Nem csodálkozom, azon hogy már nem birta idegekkel és teljesen kiborult.
Ebben az idegállapotban hangzott el az ominózus nyilatkozat, amit utánna rögtön vissza is vont.
Ungvári Krisztián leirása szerint, a visszavonulás közben szinte szándékosan kereste halált, mindig ott volt a legveszélyesebb pontokon.
A háború végén nem menekült nyugatra, nem mentette az életét, mert kötelességtudó katonaként mindig betartotta a törvényeket.
Sinkovics Ferenc újságíró: Igen, de akkor még mindig ott van az az elhíresült és arrogánsnak tartott hadseregparancs, amellyel Jány állítólag megalázta saját seregét a vesztes csata után...
Hautzinger Gyula katonai elemző, Jány rokona: Ahogy mondják, szagoltam már lőport, például iraki szolgálatom alatt. Tudom tehát, milyen pszichés állapotban vannak a katonák, s természetesen a parancsnokaik is egy ütközet idején. Kétségtelen, hogy látva a katasztrófát, Jány elvesztette a fejét. Megjegyzem alá sem írta a parancsot. De később, lehiggadva, visszavonta.
Galli István ügyvéd: Nem írta alá, de elfogadta, hogy az az ő parancsa volt. Fontos a visszavonás, mert így jogi értelemben a parancs nem is létezik.
1. Egy hadseregparancsnok ne hisztizzen! 2. Ha hisztizik, ne adjon ki parancsot! 3. Ellehetetlenült, meghaladott parancsot visszavonni nem lehet! 4. A parancsot aláírta. Különben ki sem mehetett volna! Ráadásul aljas és sunyi módon csalt is! A korabeli regula szerint
hadosztálytól fölfele, minden magasabb egység parancsnoka által kiadni szándékozott parancsot, a magasabb egység
vezérkari főnökével ellen kellett jegyeztetni. Anélkül a parancs nem volt parancs.
5. Amikor a parancsot Jány visszavonta, feltámadtak a hálába küldöttek?
6. Minden parancsnoknak KÖTELESSÉGE elhatározásra jutnia! Ennek elmulasztásáért, bűnösen hibás voltáért hadbíróságon felel.
E parancs kiadásának körülményeiről ír Lajtos Árpád, aki vezérkari századosként a II. magyar hadsereg parancsnokságán, a hadműveleti osztály vezetőjekén és Jány közvetlen beosztottjaként részese volt az eseményeknek.
"Fogalmam sem volt, miről beszélt. Kiderült, hogy Jány január 24-i keltezéssel, de nem azon a napon, kiadta azt a végzetes parancsát, amely megbélyegezte a hadsereget. Erről a parancsról az utókornak úgyszólván minden írója részletesen megemlékezik.
Elolvastam és nem értettem, hogyan mehetett ki ez a szöveg, hiszen képtelenségnek tartottam, hogy ezzel egyetértett volna a mindig józan, hidegfejű Kovács Gyula vezérőrnagy, hadsereg vezérkari főnök. Gyanítottam, hogy ez is az olyan Jány-intézkedések közé tartozik, amelyeket ő a környezete tudta nélkül igyekszik kiadni. (Vagyis Jány, hadseregparancsnok létére kijátszani törekszik a katonai regulát. Jellemtelenül, sunyin csal! dajong) Magamhoz kérettem Ferencfy hadnagyot, a hadműveleti iroda vezetőjét, megkérdeztem, hogy hogyan mehetett ki ez a parancs, annak ellenére, hogy Ferencfy számára érvényes volt a korábbi intézkedésünk (Kontz, majd én), hogy ha Jány közvetlenül akar valamit kiadni, azt a szöveget leírás és továbbítás előtt be kell mutatnia Ferencfynek nálam, de a vezérkari főnöknek feltétlenül.
Ferencfy közölte velem, hogy nekem azért nem mutathatta be, mert futárként Budapestre távoztam. Ellenben, elvitte a vezérkari főnökhöz, aki azt ellátta a kézjegyével. Ezek után megállapítottam, hogy Jány kézírásos fogalmazványa alatt az ő aláírásán kívül szerepelt Kovács Gyula kézjegye is.
Kovács Gyulához mentem, aki határozottan kijelentette, hogy erről a parancsról ő is csak akkor értesült, amikor már kiment. Cáfolatként bemutattam neki a fogalmazványt, az ő kézjegyévei együtt. Ekkor ütött kétségbeesetten a homlokára, hogy bizonyára akkor vitték hozzá ezt a fogalmazványt, amikor sok egyéb akta volt előtte, így lelolvasás nélkül, rátette kézjegyét.
Dr. Galli István ügyvéd úr nem nyugszik. Schmitt Pál után most Áder Jánosnál kopogtat Jány tábornoki rehabilitálása ügyében. Érvelése koloszális: Jány visszavonta a hadtörténelemben példa nélkül álló, saját hadserégét indokolatlanul gyalázó, becstelennek, gyávának nevező parancsát. Mégegyszer: VISSZAVONTA!!! Óriási! Németcsicska szolgalelkűségével a halálba taszított sokezer magyart, de - VISSZAVONTA! Nem ér a neve! Ezt érvnek szánja Galli ügyvéd úr! Szánalmas? Gyalázatos? Felháborító? Nevetséges?
