Szerintem majdnem semmilyen mértékben nem áll meg az ókori Rómával kapcsolatos történeti párhuzam.
Mert:
- nem egyetlen világhatalom fordult süllyedésbe, hanem számos meghatározó, egymással konkuráló világhatalmi tényező létezik, amelyeknek mind megvannak a saját hatalmas problémáik és persze potenciális lehetőségeik is a kiugrásra, a felülkerekedésre, vagy legalábbis a status quo valamilyen felforgatására
- az ókori Róma császárához fogható egyetlen jól körülírható uralkodói centrum hiányzik is, pláne a nyugati világban. Épp ezért nagyobb az esély, hogy nem egyszerre korcsosul és korhad el az egész
- az ún. barbár hordák ma semmik lennének egyes világhatalmi tényezők támogatása nélkül
- az ún. nyugati világ egésze nem szenved totális összeomlással fenyegető válságtól. Mind a nyugati életforma, mind pedig a nyugati világban kifejlődött gazdasági aktorok szerves kölcsönhatásban vannak elsősorban a távol-keleti és indiai folyamatokkal, jelenségekkel. S szerintem ennek megfelelően előbb várható, hogy az ezekben a térségekben korábban domináns vagy kizárólagos élet- és gazdasági formák megtermékenyítik az európai, amerikai világot és valamiféle kevercs alakul ki, minthogy egyszerűen összeomlik a nyugati világ.
A probléma inkább úgy egyszerűsíthető amolyan mérleghinta-szerű narratívára, hogy miközben Európa súlyos elöregedési válságban van, a világ tekintélyes része pedig túlnépesedési válsággal és a természeti erőforrások szűkösségének a problémájával egyszerre küzd, nem várható, hogy Európa a mostani etnikai összetételében hosszan megmarad. Ez így még lényegében egy viszonylag könnyedén áthidalható probléma volna, hisz Európa pótolhatja a munkaerejét külföldiekkel, és kész.
Sajnos ez a modell azonban manapság van elbukóban. Egyfelől azért, mert a kulturális, vallási kötelékek sokkal erősebbek, mint gondolnánk. Ezt élik meg erősen pl. a németek. De hát azért is, mert valójában nem lehet a munkaerőpiacot megtervezni. Az igaz, hogy Ahmedre most szükség van az építkezésen, de 20 év múlva Ahmed 6 gyerekére biztosan nem lesz szükség sehol, pláne a kulturális különbségekkel súlyosbítva.
Merthogy a technológiai és gazdasági fejlődés nyomán egységnyi termék és pénz előállításához összehasonlíthatatlanul kevesebb munkaerőre van szükség, mint korábban, s ez egy állandó tendencia.
Mi következik mindebből?
Akárhogy forgatom, azt látom, hogy nem más, mint az, hogy az európaiak által berendezett életforma, miszerint kevesebben kevesebbet dolgozva többet keresnek, kiterjesztendő többekre.
Ha Ahmed azt látja, hogy neki sem kell többet gürcölni, mint a bennszülött Jensnek, s a gyerekeinek is jut annyi esély, mint Jens gyerekeinek, akkor a kulturális szakadék is csökken, nem pedig nő, s ezáltal nem válnak nagy tömegek radikalizálhatóak. De ez nem multikulturális megközelítést, hanem gazdasági nagyvonalúságot igényel elsősorban. Másodsorban pedig az oktatás, különösen a technológia központú oktatás irdatlan fejlesztésének az igényét.
Azt még el tudom logikus magyarázatnak fogadni, hogy az oroszok épp az alacsony olajárak miatt rágtak be. Gyakorlatilag ezzel megsebezték az oroszlánt, de persze legyilkolni nem tudták. Merthogy ez az IS (vagy annak egy ágának) támogatása és ilyen alacsony költségvetésű kisebb cselekményekkel Európa destabilizációs kísérlete nem különösebben drága dolog. Pláne, ha csak csendben szponzorálni kell, mert egyébként az infrastruktúra máshol adott erre.
Az már számomra sokkal nagyobb kérdés, hogy tkp. mit akar Putyin. Gazdasági erejénél most is lényegesen nagyobb a világpolitikai befolyása. Technológiai folyamatokra a ráhatása pedig majdnem zéró. Ezt növelni ideig-óráig lehet, de számottevő gazdasági plusz nélkül leginkább csak diplomáciai úton, s szerintem csak komoly korlátok között. De ennél sokkal jelentősebb súlyt elérni nem fog tudni.
Szóval mivégre is ez? Hogy ismét emelkedjenek az olaj- és gázárak? És akkor még többet fordíthat a hagyományos fegyverkezésre, ami nyilván jobban szolgálja az érdekeit az orosz társadalomban meghatározó erőt képviselő fegyvergyártók és katonák miatt? Merthogy egyébként senki nem bolygatja se a posztszovjet érdekeltségeit, se a közel-keleti, se a kínai kapcsolatait. Ukrajnában is azt csinált, amit akart.
Ja és dalia: ezer köszönet a linkért! Ezen a szálon elindulva néztem több interjút is vele, az egyikben ezt mondja: ez az ország már a kardashianok országa...
Történészként az egész egy hatalmas deja vu, a római birodalom előkelői önfeledten szórakoznak és jódolgukban nem tudják, mit csináljanak, aztán jönnek a barbárok, és megoldják a problémát.
Nem mondom, hogy nincs ráció abban, amit az oroszok szerepéről mondasz, de ha az IS hátterében (részben) az oroszok állnak, akkor a mostani összebalhézásuk csak látszat szerinted? Az igaz, hogy az oroszok jelenléte Szíriában világbotrány, nem is értem, hogy a többi állam miért tűri ilyen békésen (ami viszont magyarázná, hogy az amerikaiak miért nem csinálnak hatalmas botrány a hekkelésekből).
Aztán nekem az is szöget üt a fejembe, hogy hogyhogy most van pénze Putyinnak egy ilyen hatalmas vállalkozásra, mint az európai támadások és az amerikai választások befolyásolása, és miért nem korábban, amikor dőlt az olajpénz. Akkori mértékkel mérve most szegények.
Az oroszok nagyon sokáig elszenvedői voltak az iszlám terrornak, csak akkor még nem így hívták a jelenséget. Húsz évvel ezelőtt ha valaki csecsen kinézetű volt, nem volt egyszerű az élete Moszkvában, mert terroristának nézték. Most meg feltűnően csendben vannak ezek a posztszovjet iszlám államocskák.
Mindazonáltal szerintem az igazi Anglia nagyon nem olyan, mint amilyennek esetleg turistaként látni szeretnénk.
Vagy ha valamelyikünk ott dolgozna, valójában találkoznánk vele.
A brexit utáni fotókon azok a szerencsétlen nyugdíjasok a banyatankjukkal, sárga edzőcipőjükben, olyanok voltak, mint a Little Britain, a Trainspotting, vagy az Alul semmi.
Pár éve volt, hogy egy kint dolgozó magyar pasi várta a buszt, erre odalépett hozzá egy echte angol és leszúrta, meg is halt.
Másfelől pedig az ember egy állat és a civilizáció egy nagyon vékony máz csak.
A republikánus konvenció után Trump 5%-kal vezetett, a mai hírek szerint pedig már 9-15%-kal le van maradva.
Ez 14-20% esés, ami nem hiszem, hogy az igencsak problémás demokrata konvenciónak köszönhető.
Szóval nem hiszem, hogy 40 év hidegháború nyomtalanul tűnt volna el az amerikaiakból és a Gonosz Birodalmának újabb támadása annyira hidegen hagyná őket.
Csak hát mi erősen szűrve kapjuk a híreket, én sem a CNN-t nézem.
Hillarynek most hátra kellene dőlnie és várni, hogy Trump igazából elkezdjen kampányolni.
Orbán állásfoglalásáról annyit, hogy azért még lehet eső, lehet hó.
Nekem határozott meggyőződésem, hogy az európai terror támadásokat az oroszok szervezik és Orbán úr ezekről előre értesül is.
Túl sokszor szólalt meg pont jókor terror-ügyben, hogy csak szerencséje lehessen.
Nem lesz ez egységes hsz., mert hát csak hápogok féltudatlanul, s kapkodom a fejem, de azért szerintem érdemes ezeket rögzíteni:
1. Elég megdöbbentő, hogy mennyire nem látni legalábbis a felszínen, hogy széles körű felháborodás övezné azt, miszerint az oroszok eddig soha nem látott befolyást szereztek az elnökválasztási kampány fölött. Lényegében az egyik jelöltjükön keresztül akár tematizálni is tudják az egészet, plusz ugye a vélt vagy valós hackertámadások révén komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Ehhez képest olyan nagyon nem nagy a botrány.
2. Mondogatják, hogy ez a mostani Z-generációs net, a facebook, a twitter stb. tökéletesen segíti a totális stupidizálást, s ez játszik Trump kezére. De ugyanakkor azt is látni, hogy ezen alkalmazások fejlesztői, működtetői, a legkülönbözőbb csúcstechnológiai cégek a legkevésbé érdekeltek egy idióta futóbolond kiszámíthatatlan hőzöngésében, tehát hogy elvileg ez a józan hang felülkerekedését kellene, hogy segítse - ami paradoxon, épp azért, amit írtok: a palackból kiszabadított szellem visszagyömöszölése igen nehéz, pláne azoknak, akik kiszabadították azt. Szóval egy hamisítatlan Torgyán-figura elnökjelöltsége kultúrtörténeti jelentőségű folyamat részeként is értelmezhető.
3. Kifejezett büszkeséggel tölt el, hogy hazánk aktuális vezére, sok évtized után ismét világpolitikai ügyekben érzi szükségét megszólalni, s ahogy eddig mindig, most is csalhatatlan érzékkel áll nemcsak a rossz oldalra, hanem ezzel együtt a szopóágra is.
A kulcsszó szerintem a "mit szabadítottak el". Bár idén még (eddig) ellenálltam, és nem nézem a West Winget, mégis a fülemben cseng a sorozat egyik vesszőparipája, a moral leadership. Hallom ma reggel a hírekben, hogy nő a gyűlölet Angliában az idegenek ellen, meg hogy Merkel népszerűsége nem csökkent a legutóbbi merényletek óta. Rakjuk össze: ahol a politikusok gyűlöletre uszítanak, ott gyűlölet lesz (Angliában, uram irgalmazz, Angliában, ahol nemcsak a fű ápolásának vannak évszázados hagyományai, hanem az udvariasságnak és az előítélet mentességnek is), ahol meg valakinek van bátorsága nem kérni a populizmusból, az ország élhető marad.
Bizony, a Tea Party-val kezdődött és most a Kochok ugyan nem támogatják Trumpot, de a fejüket azért foghatják, hogy mit szabadítottak el.
Hiszen Trumpon eleinte épp úgy röhögött mindenki, mint annak idején Palinen, aztán mi lett belőle.
Azt viszont nem hinném, hogy az USA-ban csak a republikánusok lennének válságban.
Nekem semmi kifogásom Hillary ellen, de azok a botrányok, amik most már egy éve kísérik, oda vezettek, hogy szerintem egy bármilyen épkézláb republikánus jelölt rommá verné.
Nem véletlen, hogy már az előválasztások alatt is Trump ellen adták neki a legtöbb esélyt.
És szerintem az se baj, hogy nem tudjuk meg, Bernie milyen elnök lett volna.
Szívemből szóltál, meg kéne beszélni. Elég hervasztó, annyi biztos. Jelen pillanatban nem tudom elképzelni, hogy megválasszák, de egy éve azt sem hittem volna, hogy eljut a jelöltségig.
Nem érdekes, hogy Európában a baloldal van globálisnak látszó válságban, Amerikában meg a republikánusok? (OK, ott értelmetlen bal-jobb cimkét akasztani rájuk, mert mind a kettő inkább jobboldali, de mégis) Gondoljatok a Tea partyra, már azzal kezdődött a lejtmenet.
Hallom a mai hírekben, hogy meg fogják jelölni a GMO-mentes élelmiszereket, és lobbiznak egy ilyen európai jelölésért is, hogy a magyar gazdáknak előnyük legyen az európai piacon.
És csak azért nem legyintek, mert - bár megfogadtam, hogy soha többé - megint végignéztem a WW összes évadát. Sokadszorra, mégis most ütötte meg a fülemet először az, hogy milyen gyakran hangzik el a "moral leadership". Van egy álmom egy országról, ahol előbbrevaló az emberek tanítása annál, minthogy meglovagoljunk áltudományos hisztériákat csak azért, mert abból hasznunk származik.
Igen, ezeket tudom. Nürnbergben sem volt sok. A felvonuláson voltak vagy 60-an. A szivárványosok jóval többen voltak.
A két város kontrasztját inkább arra írtam, hogy Nürnbergben annak a jelét lehetett látni, hogy a polkorrekt magatartás működött, sőt, úgy tűnt, erre kifejezetten rá is segített a városvezetés (utcazenész-fesztivál, abszolút közbiztonságos szivárvány). Ami még szép volt, hogy nem egy egyházi intézmény ablakában, kirakatában ott voltak a nagy plakátok, amelyek az emberies viselkedésre hívták fel a figyelmet a menekültekkel szemben. Ez nemcsak Bajor-, hanem Szászországban is feltűnt.
Amíg erre nincs esély, őszintén szólva letojom a Mária Rádiót. És örülök, hogy lassacskán eljutnak arra a szintre, hogy már egymást kezdik ki.
A tábor ellen tiltakozó falusiak analógiája a Mária rádió, ami nem kapott frekvenciát. Miután a frekvenciák elosztása független a pályázat minőségétől, kicsit meglepő ez nekem, de mindegy is: most a derék keresztény úriasszonyok, akik úgy lelkesednek ezekért a drága, keresztény úrifúkért, most legalább megtapasztalnak valamit. És nem fog számítani, ugyanoda húzzák majd az x-et, mint ahogy Kishantos lakossága is oda húzta.
A Köztársaság téri menekülteket külöben a szájára vette Kocsis Máté, lett is egy facse csoport ellene, https://www.facebook.com/kocsismatemenekult?fref=ts akárhányszor frissíted, pár darabbal mindig nő a lájkolók száma.
Ez as menekültellenes retorika meg olyan, mint a Szabadság téri emlékmű: megcsinálták, de ezzel életre hívták az Eleven Emlékművet is. Életre hívták sok ember jobbik énjét.
Mészáros urat én nem féltem a jövőtől, arra azért mindig figyelnek, hogy legyen mit az ilyen embereknek a tejbe aprítani, Simicskát se merik rendesen kicsinálni, nehogy kitálaljon.
Laci, Würzburg kicsi, oda nem mennek sokan, a koldusok más kategória, az egy kiépült maffia, központilag vannak mozgatva. Még Nürnbergen is csodálkozom, hogy ott sok a menekült, Frankfurt, Hamburg, Berlin az a nagyság, ahová érdemes menniük, de úgyáltalában nem Bajorország a végcél. Ámbár. Van egy szomszédunk, rendes, becsületes jobbikos fickó, alapvetően kedvelem, a cigányokról meg nem beszélünk. Na, ez a fickó most kiment Bajorországba, teherautósofőr, terményeket gyűjt be a gazdáktól és viszi a feldolgozóba. És baromi büszke arra, hogy őt befogadták, míg a többi sofőr csak bevándorló. Azt mondja, csak mutatóban van köztük német. Nem mertem megkérdezni, hogy ha őt ott befogadják, akkit itt mi van azokkal, akiket be kéne fogdnunk...
Érdemes elolvasni a múlt heti ÉS-ben Rádai Eszter interjúját egy Ujlaky András nevű roma jogvédővel.
Sajnos az ÉS cikkeit nem lehet linkelni, úgyhogy röviden:
Azt mondja, hogy Balog Zoltán személyében kiváló ember került a posztra, mert ő ebben a mozgalomban nőtt fel, ráadásul szerinte remek ötlet volt, hogy elkezdték bevonni az egyházakat is.
És egyszer valami vacsorán egymás mellé ültették őket és kezdte is mondani az emberminiszternek, hogy hát akkor azt kéne, hogy az egyházi iskolák állapítsanak meg roma-kvótákat és mivel ezek nívós intézmények, 20 év múlva lesz egy roma középosztályunk.
Erre azt válaszolta a miniszter, hogy a miniszterelnök úr nem készül ilyesmire, majd elfordult és a beszélgetés befejeződött.
Őt pedig azóta nem hívják ilyen vacsorákra.
Most meg nézem ezeket a szerencsétlen embereket, akik a falujuk mellé építendő menekült-tábor ellen sátras őrséget szerveznek.
Ott van rajtuk a kokárda.
Mit akarnak ezzel közölni, vajon?
Hogy ők magyarok?
Azt egy karszalaggal ugyanúgy, viszont politikailag semlegesen is közölhetnék.
Úgyhogy én azt hiszem, azt szeretnék demonstrálni szegények, hogy a kormánnyal azonos politikai platformon vannak, hát ne méltóztassanak már a szájukba szarni.
Ők talán igen, de a híveik döntő többsége soha nem fog rájönni, hogy ezzel a kormánnyal, aka Orbánnal senki sem lehet eléggé egy platformon, hiszen még Simicskának sem sikerült.
Mészáros Lőrinc, bár nem néztem volna ki belőle, megpróbál ugyan államtól függetlenül is jövedelmező boltokba beszállni, mint most pl. a klíma bizniszbe.
Szép kísérlet, de kiperdült, a kellő pillanatban egyszerűen el fognak tőle venni mindent és még gázkazánt szerelni se mehet vissza, mert nem lesz, aki meg meri majd bízni.
Érdekesnek tartom, hogy a művelt nyugaton is többen vélekednek úgy, hogy hát hiszen az Orbán csak azt mondja, amit a nép mond.
Hát ja, ezt hívjuk populizmusnak.
És a koherencia csak zavar lenne az erőben, mert ugye ha Jancsi erőszakolja meg Rozikát, akkor Rozikának úgy is kell, mit riszálta magát a haspólójában, de ha elvi síkon egy menekült erőszakolná meg, akkor az azért lenne, mert ezeknek ott Afrikában, ahol a tigris is van, állandóan áll a pöcsük.
Én persze tanárokkal ma már ritkán találkozom, de mitől lennének ők mások, mint egy közepesen művelt átlagmagyar?
És a közepesen művelt, vagy nagyon művelt, vagy műveletlen átlagmagyar soha nem fogja megérteni, hogy a cigányok hiába lesznek egyre többen, mégis mindig nálunk lesz a labda.
Nekünk kell tennünk, hogy a helyzet javuljon, mert tőlük hiába várjuk, hogy tegyenek, nincs hozzá semmiféle eszközük.
Mert hol látunk roma értelmiségieket?
Nagyjából a roma jogvédőknél dolgozik az a kevés, aki van.
Miközben felrójuk nekik, hogy nem tanulnak, ha valamelyikük kitanul mondjuk fodrásznak, azt már nem veszik fel sehova.
Tehát igenis az az egyetlen megoldás, hogy képezzük és képezzük őket minden áron és ha elég sokan lesznek és megköveteljük nem csak a geci multitól, aki magától is csinálná, hanem minden egyes vállalkozótól, hogy az esélyegyenlőség elveinek megfelelően foglalkoztassa őket, akkor lesz értelme tanulniuk és akkor maguktól is fognak tanulni.
Csak az a baj, hogy a kormány ezt a kérdést épp úgy, mint a menekültek ügyét olyan elképesztő dilettantizmussal elegy cinizmussal kezeli, hogy azt én korábban el sem tudtam volna képzelni.
Az Antall-kormány Schamschulástól, Rabárostól maga volt a szikrázó értelem és jó szándék ezekhez a kreténekhez képest.
Én ma már láttam migránsokat is.
A néhai Köztársaság téren üldögéltek a füvön vagy nyolcan, papa-mama-gyerekek. (Akkor már visszafelé jöttem valahonnan, amikor odafelé mentem, még 2 rendőr ácsorgott a metró kijáratnál, akkor még nem voltak a fűben menekültek...)
Megálltam, odamentem hozzájuk és adtam nekik egy ezrest.
Van két olyan tantárgyam, amelynek kapcsán ezt az egész kérdést évek óta (6-8 éve) viszonylag részletesen érintem, tárgyalom.
Általában gyakorló pedagógusoknak mesélek erről (EU alapismeretek az egyik apropó, a másik egy kicsivel bonyolultabb ügy). Rendre meghökkennek a hallgatók, amikor egy logikai gondolatsor végén eljutunk oda, hogy nincs más lehetőség, mint bevándorlókat befogadni. (Meg a romákat felzárkóztatni.)
És akkor megnyitom a vitát. Jönnek a szokványos de... kezdetű ellenvetések. Mindig visszakérdezek, hogy a de... kezdetű felvetések mennyiben írják felül az eredeti érvelést, s hogy van-e más kiút. Ja..., nincs - rendre ez a válasz.
Ez a racionális része a dolgoknak. De a de... kezdetű mondatok az erősebbek, akkor is, ha nincs igazságuk. Itt kellene, hogy képbe jöjjenek az egyházak, a civil szervezetek, az akár államilag támogatott szemléletformáló akciók.
Az óriásplakátok.
Ja, hogy nálunk ezeket más célra használják? Hát igen. Így nehéz.
---
Szombaton Nürnbergben voltunk a családommal. Volt ott minden: szivárványfesztivál, utcai énekesek fesztiválja (markáns multikulturalizmussal), szíriai menekültekért utcai felvonulással.
Nürnbergben. Épp ott. Egészen fantasztikus volt.
Vasárnap Würzburgban voltunk, ami két nagyságrenddel kisebb és szebb város, mint Nürnberg. De a tekintélyes mennyiségű utcai kolduson kívül nemigen volt ott semmi, ami a befogadásról szólt volna.
Nem gondolom, hogy két nap, két helyszín alapján bármilyen összefüggést, tanulságot meg lehetne fogalmazni. Az is lehet, hogy Würzburg egy befogadó, Nürnberg meg egy kirekesztő város, s mi épp egy ellenkező pillanatot csíptünk el. Igazság szerint remélem is, hogy inkább így van. Mert akkor ez azt jelenti, hogy Nürnbergben tudatosan tesznek róla, hogy egy fesztiválnapra szervezzenek ilyet.
Nálunk is ilyenek kellenének. Mikor ünnepelte ez az ország őszintén az EU-t vagy bármit? Még a lengyel-magyar barátságnak vagy a pápának sincs semmilyen megfogható, érzékelhető napja, ünnepe. A május 1-ejei virsli-sörben merült ki minden, ami most már átkerült településenként más-más napra. De azoknak sincs semmi üzenete.
Miben hisz a magyar? A virsliben, meg a sörben.
Ahhoz meg hogy jönne bármi, de bármi? A demográfiai válsággal, ami miatt nekem pl. már nem lesz nyugdíjam, vagy a több ezer kilométerre tőlünk tartó öldökléssel nem zavarjuk a tisztánlátásunkat. Különben is, a magyar rendőrség szerint a kihívóan öltözve bulizó csajok tehetnek arról, ha megerőszakolják őket - nyilván ezek a gazdasági bevándorlók is túl sokat pofáztak az ISIS-nek. Ha csak összekacsintottak volna a hatalom ellen, akkor nem lennének ekkora bajban. És ihatnák a sört, ehetnék a virslit.
---
Igazatok volt e topikban korábban. Menthetetlen egy népség vagyunk.
Azt nem tudom, mit igazol vissza a magyar néplélek, az egyik elemző szerint jó jel, hogy nem hozott a fijjugnak semmit a konyhára a gyűlöletkampány, a másik meg azt mondja, hogy megállt a mélyrepülésük, vagyis mégis hozott valamit a konyhára a dolog.
Az egészben nekem az a kombó a legundorítóbb, hogy egyfelől nem vagyunk célország, és az állami szervek elég hatékonyan néznek félre annak érdekében, hogy az embercsempészek tehessék a dolgukat az ország területén, másfelől meg keltik a hisztériát, mintha egymillió bűnöző akarna itt letelepedni. Mellesleg az egész világ szerepel éppen lefele ebben a kérdésben, talán csak a törökök nem, náluk több millió menekült dekkol, de a törökök rovásán meg a kurdok elleni kis kiruccanások vannak.
Bevándorlókra meg szükség van, tiszta sor. Nemcsak itthon, hanem az egész kontinensen is.
Különben egyébként is kíváncsi lennék a véleményetekre ezzel az egész menekült-kérdéssel kapcsolatban.
Ugyanis azt gondolom, hogy az orbáni álláspont tökéletesen embertelen, mégis, szokás szerint nyomokban tartalmaz némi igazságot.
Mert valóban, ha kvótákat állapítunk meg, akkor az azt jelenti, hogy lehet jönni Európába, aztán előbb-utóbb majd valahogy bejutunk.
Ugyanakkor két másik dolgot is gondolok:
1. Az, aki konkrétan mindenét, de az utolsó biciklijét is pénzzé teszi, hogy aztán felrakják egy hajóra, amiből jó sansszal a tengerben végzi, annak igenis oka van eljönni onnan, ahol van.
AZ ISIS komplett falukat irt ki, azt akarjuk, hogy hozzánk hasonló, csak pechjükre máshol született emberek a halálukat várják, mert nekünk nem kellenek?
Vagy csak az éhhalált akarjuk, hogy megvárják?
2. Nem megy el soha mindenki egy adott területről.
Vannak, akik maradnak, mert nem érzik magukat akkora veszélyben, vagy helyi viszonyok szerint nem élnek lehetetlen helyzetben.
Azok jönnek el, akik innovatívak, okosabbak, rátermettebbek.
Amerikát éppen ez tette naggyá.
Biztos, hogy nekünk ez nem kell?
Én sem tudom a választ, csak sejtem, de az én sejtéseimet a magyar néplélek cseppet sem igazolja vissza, hiába István intelmei Imre herceghez, vagy a pápa, Ugocsa non coronat.
Úgy látszik, kezdek dislexiás lenni, mert a művércsét művércserének olvastam és fenn sem akadtam rajta, manapság már nem lepődöm meg, ha egy sportolónál művért kell cserélni:)
Na de komolyan: mi a fenének egy focipályára művércse?
A galamb halálos veszélyt jelent a focilabdára? Hóna alá kapja és elrepül vele?
Az autószerelős dolog meg akár szívderítő is lehetne, de nem az.
Merthogy itt tipikusan arról van szó, hogy a mi négerünk jó néger, de ettől még pofán verjük, ha az utcán jön szembe egy másik és mi legalább tízen vagyunk.
Engem meg a barátaim leptek meg, akik kérdezték, hogy láttam-e Pesten migránsokat?
Hát én nem láttam, igaz, nem is nagyon figyelem.
Erre kicsit ironikusan szólnak, hogy hát jön ide a sok néger, meg arab gazdasági menekült.
Ez két olyan ember véleménye, aki 15 éve Erdélyből, tipikus gazdasági bevándorlóként települt át...
Mese No.1.: Nézegettem a napokban azokat a dokumentumfilmeket, amikben Jane Elliott meg az ő híre kék szem - barna szem kísérlete szerepel. A nő azóta is ezzel foglalkozik, érdemes megnézni egy-két tréningjét, amit felnőttekkel csinált. És volt egy Oprah fellépése is, ahol megmutatta, hogy hogyan torzítanak az ameikai iskolai térképek. Emlékeztek az egyik nagy sajtnapi témára? :) Elliott előkapott egy Peters projection térképet, és magyarázott. Sorkin alighanem innen vette az ötletet. https://en.wikipedia.org/wiki/Gall%E2%80%93Peters_projection
Mese No.2., kis magyar abszurd. Szerelőnél dekkoltam a kocsival. Fiatal srác, rövid úton kiderül, hogy jobbikos meg fradista, de utálja Kubatovot és nem jár meccsekre, mióta vénaszkenner van. Na, volt közös téma, mert én jelenleg heti 35 ezret tolok a gyerekek nyári sportolásába (Fradi), és naponta élvezem, hogy a Népligetben még művércsére is telik (vazze, mozgásérzékelő van a focipályán, és ha arra repül egy kóbor galamb, magnóról vijjog a vércse), de a gyerek öltözőjében fél éve folyik a vécétartály. Szóval teljes egyetértésben szidtuk a rendszert. Mesélem neki, hogy milyen pöpec látvány, amikor szembe jön veled az NB I-es keret, oszt a nagy része nem tud magyarul, jönnek ezek a benga négerek, aztán ez a Fradi, ami nekem még Albert meg Novák meg Nyilasi volt. Na, és mit lép erre a jobbikos fazon? Ha azt hiszed, hogy bekapcsol benne a rasszista, hát ugyanúgy elveszted a képzeletbeli fogadást, ahogy én is elvesztettem. Megértő volt, hogy ja, hát most ez a csapat, mert a magyar srácokból nem lehet kinevelni egy keretet. Hát tudjátok, meg bírnak még lepni.
Éppen ma ment a TV2-n a Charlie Wilson háborúja című film, ami miatt akkoriban, 2007-ben még moziba is hajlandó voltam elmenni.
Tudjuk, ugye: Sorkin.
De mégis érdekes volt nézni 8 év távlatából is.
Egyrészt a színészek miatt.
Amy Adamasre egyáltalán nem emlékeztem, igaz, ő csak évekkel később futott be a Julie&Juliaval és aztán az Amerikai botránnyal és az Acélemberrel.
Philip Seymour Hoffman viszont nyilván mindenkinek ismerős legalább a Tehetséges Mr. Ripley óta, de az ő karaktere egyszerűen szenzációs.
Másrészt viszont Sorkin zseniális lényeglátása miatt!
A vége ugyebár az és ez már csak nem spoiler, hogy miután beleöltek 1 milliárd dollárt a fegyverekbe, már 1 milliót nem tudnak szerezni egy iskola felújítására, mert az már kit érdekel.
Tehát miután Charlie Wilson tényszerűen megnyeri a hidegháborút és lebontja a Szovjetuniót, már nem tud mit kezdeni az ezek után kialakult helyzet kezelésével. És nem azért, mert ő hülye, hanem mert mindenki más az.
A film vége felé Gust, a CIA embere, aki addig segítette a fegyverek Afganisztánba juttatását, átad neki egy titkos levelet, mely szerint őrültek veszik át Kandahár irányítását.
Ez nyilvánvaló előrejelzése az Arab Tavasznak annak megtörténte előtt 4 évvel!!!
A filmben is van több utalás a CIA töketlenségére, de ez most már mindig így marad?
Épp a Maggie által beszervezett sztori volt szerintem az egyik legidegesítőbb elem. Ha a pasinak igaza van csak egy kicsit is, akkor erről beszélni kéne. Ha meg egy őrült, mint ahogy egy utalással elviccelték, akkor meg a csatorna megint lukra futott, csúcsidőben ráadásul. Ebben az esetben Maggie-t le kellett volna cseszni - meg úgy általában mindenkit. (Nem mellesleg az a vonatos beszélgetés-kihallgatás is elég béna volt.)
Nagyon bejátszott a részeg szakács effektus: profi módon bevásárolt a jobbnál jobb alapanyagokból, el is kezdte készíteni a szuper kajákat, aztán a felénél hullarészegen térdre rogyott, s összekotyvasztott, amit kisujjból bírt - amolyan nesztek, jó lesz nektek alapon.
És ezt az sem menti, hogy a részeg szakács még mindig jobban főz, mint az itthoni politikai alapon kinevezett sarki zseni.
Ja, és az utolsó rész a logikai baromságaitól eltekintve patetikus lett ugyan, de süt belőle az a félelmetes profizmus, ami az amerikaiak sajátja.
Ugyebár egy sorozatot elkezdeni a legnehezebb, aztán meg befejezni.
Itt a kezdés egyszerűen tökéletes volt.
Ahogy Mac megjelent a Louis Vuitton bőröndjeivel, azonnal el tudtuk helyezni minden szempontból, Jim pedig szintén páros lábbal rúgta be a sorozat ajtaját az olajkutas sztori felplankolásával.
A vége pedig a közös zenéléssel pompásan adta vissza azt, hogy miről szól egy halotti tor, pedig Charlie halálba menekülése, csak hogy jobb legyen a műsor teljes baromság.
És mégis lezárta azt a szakaszt, amit ennek a csatornának az életéből láttunk.
Az egész tényleg olyan volt, mintha kinyitottak volna nekünk egy ajtót, ami egy régóta működő és még sokáig működő gépezet belsejére nyílt.
Láttuk, hogy készül a pacal konzerv és tudjuk, hogy továbbra is elkészítik nekünk, nincs vége a történetnek, csak mi nem láthatjuk tovább.
Ha a Kossuthkifli sorozatot nem ilyen profik, csak legalább az ingyen dolgozó gyakornokaik csinálnák, nem 100 ezer ember nézné, az biztos.
Tök jópofa, hogy hárman nézzük a sorozatot, de mind a hárman máskor:)
Én azt hiszem, hogy Sorkin még legalább 2 évadra tervezett, mert a két téma, a közösségi média kontra hagyományos sajtó, illetve a forrás megvédése önállóan is elvitt volna egy-egy évadot, de ezt most egybe kellett besűrítenie, ráadásul 6 részbe, ami nagyon kevés.
Végül is az előző évad is kizárólag egy témára, a nem megfelelő forrás-ellenőrzésre épült.
Plusz Maggie sokkoló afrikai kalandja.
Ezért aztán egyszerűen nem jutott ideje a tőle megszokott nívón adagolni az eseményeket, így lett ennyire szájbarágós például Jim és megjegyezhetetlen nevű nője sztorija.
De Maggie szála is elvitt összességében vagy egy résznyi időt a vonaton kihallgatott beszélgetéstől az interjúig és ott aztán egy hang nélkül véget is ért, világvége van, maradjanak velünk a reklám után is.
És akkor még ott volt Don teljesen felesleges interjúja az egyetemista csajjal, nyilván Sorkin erről is akart valamit mondani, mert a Good wife-ban is szerepelt ez a téma, csak ott érthetően más aspektusból. (Különben azt a sorozatot ajánlottam már korábban, most ismét megteszem, a legjobb dráma-sorozat jelenleg, szerintem.)
A feszesebb sztoriline viszont legalább a korábban fölöslegesen terjengősre vett és teljesen egyértelmű kimenetelű magánéleti nyűglődést a minimumra szorította vissza.
Kár, hogy elkaszálták a sorozatot és még csak nem is értem, rengeteg téma maradhatott Sorkinban, talán egy erősebb producer kordában tarthatta volna a sokszor öncélú és időrabló szellemi szabadvágtáit, mert a témái önmagukban is erősek lehettek volna a sok semmitmondóan sziporkázó és roppant időigényes párbeszéd nélkül is.
Nos, megnéztem a 3. évadot. Vegyesek az érzelmeim.
Ami tetszett: végre tényleg jobban és hihetőbben vannak megírva az érzelmi szálak. Miközben igen nagy arányt foglal el (ld. lentebb) ez a vonulat, nem annyira, sőt egyáltalán nem idegesítő, összehasonlítva a korábbiakkal. Néhány színész most játszik a legkevésbé idegesítően / legjobban (ilyen Don, Maggie, Mac megformálója és Olivia Munn). Egy-egy ponton azt is mondanám, hogy szép pillanatok is voltak a sorozatban. Szépen oldották meg az utolsó részt, ami tkp. egy hogy kezdődött jellegű visszaemlékezés volt.
Nekem tetszett ez az állandó probléma, amit a hagyományos újságírás és a webes új alkalmazások közötti feszültség generált. Kicsit szájbarágós tényleg, de azért nagyon izgalmas és tanulságos.
Az is tetszett, amikor a klasszikus stúdiós dilemmákat, csatákat hozta a sorozat - pl. a legelején az adjuk-ne adjuk vitát a robbantásról.
Tetszett, hogy egy még hülyébb tulajdonost hoztak be - a mindennél jöhet rosszabb elvén (ezt az elvet úgyis naponta látjuk megvalósulni a mi kis életünkben). Bár nem derült ki, hogy mitől is lett sokkal jobb fej az előző tulaj (fia), mint eddig.
Ami nem tetszett: teljesen háttérbe szorultak az alapvetően sajtós témák ebben az évadban. Nem láttunk egyetlen klasszikus élő adásban zajló csörtét sem (kivéve ahogy Olivia Munn lealázta a "számítógépest"), nemigen voltak szerkesztési dilemmák, csatornán belüli vetélkedések. Rohadt idegesítő volt a Jim és az új csaja közötti huzavona ("szakítsatok már a rohadt életbe!"-feeling). Nagyon-nagyon hiányzott az olyan nagy téma, amit sokszor feldolgoznak kifejezetten műsor közben, mint korábban a Tea Party.
Szerintem teljesen hülyére vették az évad legnagyobb problémáját: a hírforrás megvédését és sorsát. Itt azért egy ember mindent feladva elmenekül a kontinens egyik legszarabb országába, egy másik bevonul a börtönbe, a hírforrás meg megöli magát - szóval lenne dráma bőven, ehhez képest szerintem eléggé rendesen elviccelték, illetve az újabb belső halálesettel túl korán rátromfoltak, s így az egészet eljelentéktelenítették. Ez mondjuk rohadt idegesítő volt.
A 3. évadra végképp eluralkodott a személyes ismerősök sorsának nyomon követése jelleg, ami szerintem nem jót. Engem annyira azért egyik karakter sem érdekel, ahhoz képest, hogy miként próbál egy demokratikus elvekért harcoló tévé minél több témában küzdeni. Ez utóbbiból viszont nem sokat kaptunk.
Összességében 1-10-ig skálán egy 4-5-öst, ha adnék erre az évadra.
