Akkor azt már valószínűleg nem hallottad, hogy önmagában sem a nátrium-glutamát, sem a tartalmazó, ételízesítőként használt anyagok nem finomak. Csak hozzátesznek valamit az egészhez, amitől az kellemesebb lesz. És nem kell hozzá sok, mert különben tényleg egyenízűnek érződhetnek az ételek.
Amúgy meg "De gustibus non est disputandum". Inkább azért tettem szóvá, mert van az az elterjedt tévhit, hogy ilyen-olyan kártékony anyag. Közben pedig az anyatejben is van egy csomó. A glutaminsav a fehérjéket alkotó 20 féle alapaminosav egyike. Nátriumion meg mindenhol van. A zárásban éppen arról beszél a séf, hogy a használatával csökkenteni lehet a sózást, amit tényleg szükségleten felül használnak a zemberek.
Alaplevet se használok soha. Mondták, hogy anyáink mindenbe használták a Vegetát. Nálunk nem is volt otthon, anyám soha nem használta, én se, és most kiérzem az ételekből, ha van benne ételízesítő, számomra egyenízű lesz tőle az étel. Lehet, hogy a nátrium-glutamát önmagában ízlene, nem tudom, de a zacskós ételízesítők egyáltalán nem. Pl. éttermi krumplikrokettben is találkoztam már vele, nem krumplikrokett íze volt, elnyomta az ízesítő. Anyósom azzal főzi a rizst, csak annyit eszem belőle, amennyivel elkerülhető a sértődés.
A sómennyiség azért nem annyira függ az uborkák méretétől, mert az összes térfogat számít: lé + uborka. A sónak az uborkát is át kell járnia. Erjesztésnél ezt könnyíti meg az uborka megszurkálása.
Ha az uborkával kapcsolatosan kérdez, akkor a legtöbb recept javasolja a literenkénti 2 evőkanál sót, függetlenül az uborkák méretétől. Azonban ha az uborkái kisebbek, és több fér belőlük a befőttesüvegbe, akkor az uborkák és a só mennyisége közötti arány változhat.
Most ne a nevén lovagoljuk, főleg hogy mégis érted miről beszélek. Hideg eltevésnél a só mennyisége érdekelt. Köszönöm az információt.
Több helyen is írják a literenkénti 2 ek sót. Én azon gondolkoztam el, hogy ha apró az uborka, kevesebb lé fér, mert a legkisebb helyeket is ki lehet használni. Ha az uborka mennyisége több és a vízé kevesebb, vajon is elég lehet-e a literenkénti 2 kanál só.
Üdvözlet. Ez nem kovászos uborka . Simán vizes uborkának hívják . A nyári amibe tesznek kenyeret az a kovászos uborka . De szerintem már az sem az mivel nem kovásszal készül a kenyér. Lényeg mink egy liter vízhez két kanál sót teszünk. Mert ez a tartósító szer. Teszünk minden üvegbe két három darab fokhagymát .és egy darab tormát. De lehet több fajta maggal csinálni. Sima hideg víz. Mohikánt szeresük Ellen álló és ropogós is. Remélem tudtam segíteni .
Őszig több üveg kovászos ubit elraktam hőkezelés nélkül, még mindig van, 1 se romlott meg, de sok lett benne a só. Én sosem tudom mennyi kell, gondolomra rakom kanállal. Aztán mikor milyen. Most nagyon sós.
A képen levő a kosaras. Akkor ehhez az én tapasztalataim nem annyira passzolnak. (A lányoméknak van hasonló, csak az az Aldis rokon, Ambiano nevű.) A kapacitása nagyobb, a készítésmód eltérő lesz, ha fűszeres-olajos bevonatot szeretnél a sütött darabokra. Ahhoz neked kell összerázogatni, de nem érdemes sokat tenni rá, mert alul lefolyik.
Igen héj megmosva, kettévágom, babnyi vajat teszek rá és sül amig meg nem ráncosodik. De, ha nincs sok időm-mert nyugger vagyok. akkor esetenként jó szolgálatot tesz majd a forró levegős
Az én ízlésemnek a natúr krumpli héjában sütve a legfinomabb. Úgy, hogy kissé már megráncosodik, és megpirul. Csak hát az igen kevéssé energiahatékony készítésmód. Gondolom, ez is olyan, mint a sült tök: szebb időkben a búboskemencében állították elő, oda meg úgyis muszáj volt befűteni...
Hú, fogalmam sincs. Majd megkérdezem a férjem, bár gyanítom, hogy ő se fogja tudni...
Nem nagyon mélyedtünk el a kérdésben. Tetszett, hogy nem kell literszám önteni bele az olajat, és mégis valami olajbansültszerűség jön ki belőle, ezt tudja is. Aztán nekem elvette a kedvem a csöpp térfogat. A férjem néha sütögetett magának, aztán egy ismerősünknél evett forrólevegősben sült ebédet, és pár napra rá vett egyet (Ambiano, ha jól olvasom), most azt használja. Mindenképpen előnye, hogy kisebb helyet foglal, mint a kevergetős Tefal.
Ezért kíváncsiskodtam. A Tefal végül is fűt alulról? Mert nem sikerült kiderítenem, amikor választottam. Persze, most már semmiképpen nem cserélem le, csak a Tefal ismertebb márka lett volna. A meglevő tud alulról fűteni, és a programokban választható, megtegye-e.
Mondjuk nekem az olajban sült kaják nem nagyon hiányoznak. A krumplit legtöbbször mikróban készítem, ha az a főétel. Héjastul, megszurkálva párolva ízesebb, mint héjában főzve, és ha csak egy adag kell, hamarabb kész, mint vízben főzve. Aztán még lehet variálni, pl. sajtot olvasztani rá, vagy fűszerezni.
A keverős milyen gyártmány? A blogbejegyzés óta finomítottam a nagyobb adag készítését (nekünk is szűkös, pedig a párom keveset eszik). Kb. 60 dkg krumplit bele tudok tenni úgy, hogy mellékeverési probléma nem szokott lenni. Csak mivel a nagyobb tömeg felmelegítése hőátadási korlátba ütközik, nem hidegen teszem bele a krumplit, hanem mikróban előmelegítem. Így a minőségben nem kell nagy kompromisszumot kötni. A zöldségfélék élvezhetősége pedig egy teljesen más dimenzió, mint bármely más általam ismert készítésmóddal. Mondjuk a wokosat nem kóstoltam, de ahhoz nem csak edény kellene, hanem speciális égőfej is, úgyhogy olyanunk nem lesz.
A férjem vett. Van olyan, amelyik kever, és olyan is, amelyik nem.
Mindkettővel az a bajom, hogy nagyon kevés fér bele, gyakorlatilag csak egy adag. Ha mindketten enni akarunk, kétszerre kell sütni. A keverősnél nagyon kell figyelni, nehogy kicsit is több legyen benne, és mellékeverje a krumplit, vagy ami benne van.
Nekem nem éri meg egy kis adag kajáért mosogatni a viszonylag bonyolult alakú edényt. De ez már az én mániám, utálom az olyan edényeket, aminek vannak nehezen tisztítható részei. A férjem bevállalja.
A római kömény a korianderzöldhöz hasonlóan nagyon megosztó fűszer. Én pl. mindkettőt utálom. A koriandermag egészen más, mint a levél, hagyományosan pl. a savanyúságokhoz és a húspácokhoz használják.
A római köményt nemrégen ismertem meg, gyerekkoromban nem lehetett kapni, felmenőim tehát nem használták. A zamata valahol a normál kömény és a kapor között van, elég erős. Tökfőzelékhez szoktam tenni azért, hogy a kapor egy részét kiváltsam - merthogy a tök és a kapor nem hajlandók egyszerre rendelkezésre állni, a kapor pedig mindegyik tartósítási módon veszít az aromájából. A tökhöz azért teszek azt is, mert hozzászoktam. Ha cukkiniból csinálok főzeléket, annak úgysincs tökíze, nem régen megszokott, abba csak a római köményt teszem. De borssal társítva húst is lehet vele fűszerezni.
Koriander régen a hordós pácolt hal (ruszli) mellett szokott lenni, általában én is inkább savanyúságba teszem. Néhány napja olvastam egy írást, amely a koriandert emelte az egekbe. Indiában az egyik alapfűszer, ők a levelét is erősen használják. És állítólag - mint a fűszernövények többségének - még gyógyhatása is van.
Nekem nagyfokú hajlamom van az új fűszereket kipróbálni, és szerencsére eddig nem nagyon fogtam mellé. Előre el tudom képzelni, milyen lesz velük az étel.
Az ételízesítő egészen más dolog, számomra a legfontosabb alkotórésze a nátrium-glutamát. Nemcsak az ötödik alapíz (umami) hordozója, hanem ízfokozóként is szerepel. Ezért használom. Persze óvatosan adagolva, különösen, mivel rengeteg só is szokott lenni a keverékben.
Biztos jók, de sokféle fűszert tartalmaznak, amit még soha nem használtam, van, amit még csak nem is szagoltam. Római köményt például még sose vettem, koriandert se használtam. A zöldjét ki nem állhatom, a magja talán nem rossz, ha az az, ami például némelyik osztrák kenyérben is benne van.
Még mindig van a nyáron teljes méretűre nőtt cukkinikből. A téli tökfélék szokásos körülményei között (száraz, hűvös, de fagymentes hely) ez is jól eláll. Két elkészítésmódot is megörökítettem a blogon:
