Mint közismert, a nagytömegű csillagászati objektumokban elképesztő fizikai körülmények uralkodnak.
A neutroncsillagokban a gravitáció összezúzta a közönséges anyagot. Nemcsak hogy az elektronhéjak szakadnak be, de különleges magfizikai folyamatok során az atommagok is felmorzsolódnak, és rettenetes energiájú, hőmérsékletű, gravitációba zárt neutronlevessé válik. Ez az anyag, ahol még a neutronok is szinte egymáshoz préselődnek, iszonyú sűrűségű: egy kockacukor méretű mintája is sok tonnát nyomna.
Még ennél is elképesztőbbek a körülmények a fekete lyukak mélyén.
A fekete lyukakban minden ismert részecske felbomlik és tiszta energiává válik.
Feltehetően erre a sorsra jutnak a tömegért, gravitációért felelős, ma még csak feltételezett
részecskék is.
Higgs részecske, gravitron, és úgy tudom, más, rokontulajdonságú részecskéket is feltételeznek más elméletek.
De nyilván ezek is.
Ekkor viszont a fekete lyukak tömegének utánpótlás hiányában folyamatosan csökkennie kellene, ahogy megemészti, tiszta energiává alakítja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket.
Vagy ez is történik, csak az a néhány miliszekundum, ami alatt ez bekövetkezik, innen, kívülről nézve
akár sok száz milliárd évig tart?
És ha igen, ilyesmi indította be az ősrobbanást is?
Nagyon erdekes, hogy igazabol most ertettem meg, mit ertenek a hurosok azon, hogy az eltero reszecskek ugyanazon valaminek az eltero rezgesallapotai.
Tegyuk fel, hogy az "elektron-boborek", ami mostantol helyesebb egy elemi hurnak nevezni, olyan utemben rezeg a teridoben, hogy a vege, ami egy virtualis reszecske, egy folytonos terbeli palya menten jelenik meg .Ez azt a latszatot kelti, mintha ez egy fuggetlen reszecske lenne, de valojaban egy tomegkozepponti rezgo rendszer egyik vege.
Lassuk, hogyan jon ki ebbol a foton valoszinuseg eloszlasa.
Az meg mindig csak kozelites, hogy az egyik elektron megnyulik, es utkozik a masikkal.
Miert?
Mert a masik is megnyulik.
A ket "nuddle-radiation" sokasag terido eloszlasa adja meg a foton-eloszlast, avagy az utkozesek eloszlasat.
Amikor ket elektron energiat cserel, akkor a frekvenciajuk eltero.
Tegyuk fel, hogy az egyik all az adott KR-ben, a masik mozog. Az allo elektron tu-sugarzas eloszlasa /a megnyulasok periodusa/ a teridoben szimmetrikus. Ennek a frekvenciaja a Compton frekvencia. f=mcc/h.
A mozgo elektron frekvenciaja az allo elektron KR-eben az energiajaval aranyos, E=mccgamma f=E/h egyenletek adjak meg.
A foton-eloszlas leirhato ugy, mint ezen terido tu-sugarzasok utkozesi valoszinusegei. A ket eltero frekvencia miatt egy egy modulacio szerint oszlik el, aminek a frekvenciaja f=E(foton)/h ahol az E(foton)=E(elektron 2) - E(elektron 1), a ket elektron frekvenciajanak a kulonbsege.
Regebben arrol vitaztunk, hogy az elektron hullamcsomag, vagy nem.
En azt mondtam, az nem maga hullamcsomag. Igazam is volt meg nem is.
Az elektron az egesz fenykupon kepes "szetkenodni". De ez a hasononlat ketlabbal santit.
Ugyanis a Dirac delta szerint kenodik szet, ez pedig annyit tesz, hogy nem tolti be a fenykupot, hanem tu-szeruen tolti ki a teridot.
Masodsorban ter-metszetekben nezve a fenykupot az egy szem elektron vitrualis reszecskeknek latszik.
Egy adott pillanathoz egy fenykup tartozik. De az ido telik, igy az elektron kepes az egesz teridot kitolteni, mikozben virtualis reszecskek tengerenek tunik.
Sot, az elektron oda van szogezve a tomegkozepponti helyzetebe, a vilagvonalara. Nem teleportalhat az egesz elektron el a vegtelenbe, mivel a masik fele ugyanugy egy masik vegtelenbe nyult meg. De mindket vegen kepes energiat leadni.
Ez nem igaz. A jobbra és balra haladó haladóhullámok interferenciájából kialakuló állóhullámok nem nyugalomban levő elektronokból áll. A hullámfüggvény lehet, hogy állóhullám, egy stacionárius állapot, de ebből az elektronok, aminek az állapotát leírja nincs feltétlenül nyugalomban.
A Dirac egyenlet szerint a terben allo elektron /1 terdimenzioban nezve/ egy fenysebesseggel jobbra, es egy ugyancsak fenysebesseggel balra halado elektron szuperpoziciojaban van.
Ezt a mindeniranyu rezgest ha elhagynank, akkor is leirhato lenne az egesz folyamat, de nem felelne meg a valosagnak.
Nem lenne interferencia. Arrol nem is beszelve, hogy az elektronnak pontosan kellene tudnia, merre van a masik elektron.
A QED megmutatta, hogy az elektron/foton minden lehetseges utvonalat szamitasba kell venni. Igy kapjuk a legpontosabb eredmenyt.
Ha a rezgo elektron-buborek vegigfut imaginarius idoben a fenykupon, akkor a legkozelebbi elektronon fogja leadni az energiajat.
Ez megfelel az legkisebb hatas elvenek , es a Fermat-elvnek is. /ami vegul is ugyan az/.
A masik, hogy a tavolsag fuggvenyeben a Dirac-delta egyre keskenyebb lesz.
Ezeknek a tuhoz hasonlo elektron-teridonyulvanyoknak egy idointervallumra eso szama allando, ezert a tavolsag fuggvenyeben annak a valoszinusege, hogy ez a N darab tu kozul egy eltalal egy masik elektront, a tavolsag negyzetevel lesz forditottan aranyos.
Igazából a virtuális részecske minden olyan részecskeállapot, ami véges élettartammal létezik. Mert a "valós" részecskék azok a kezdeti(minusz végtelen időpont) és végállapotok(plusz végtelen időpont), amik már stabilak, és örökké léteznek. Mert ezek az aszimptotikus állapotok azok amikre épít a QED, ezeknek van jól meghatározott tömegük. A virtuális részecskék véges ideig léteznek, és ezért a tömegük eltérhet az úgynevezett aszimptotikus (örökké létező) részecskemegfelelőiktől.
lattam nehany ismeretterjeszto musort, ahol a virtualis reszecskeket probaltak szemleltetni, nem sok sikerrel.
Sokkal jobb hasonlat, ha a teridoben mozgo elektron vilagvonalait, mint egy fenyofat kepzeljuk el. Ha kepzeletben egy szeletet vesszuk a fanak, akkor az agak metszetenel kis koralaku darabkakat kapunk.
Olyan a metszet, mintha kulonallo korokbol allna a fa.
Mivel az amplitudo no, /a hullamfuggveny szetterul az univerzumban/, ezert a ez a terido fenyofa alul keskenyebb, felul szelesebb, es minden aga 45 fokban all, mivel a fenykup mindig ilyen szogben ter el a meroleges idotengelytol.
