a gyakorlatban nekünk mindenképpen szívás lesz, kis, tőkeszegény, nyitott kelet-európai állam, egy elképesztő gazdasági világrend alatt (nyugat-kelet egyaránt borzasztó, csak utóbbi még inkább, mint az előbbi), megfejelve az olyan globális problémákkal mint pl. esetleges erőforrásválság, túlnépesedés, civilizációk közötti konfliktusok stb. stb., a mi jövőnk eléggé sötét.
(az én rétegemé meg még inkább, nem véletlen, hogy nekem nem lesz utódom, ill. hogy ha betegség-baleset hamarabb el nem visz, öngyilkossággal vetek véget életemnek, ez persze nem kellemes, de hát nem lesz más megoldás, ha majd eljön az ideje)
Persze nem mindenkié sötét és kilátástalan, felső, felső-középosztály mindig lesz, és jóval a világátlag felett fognak élni, egyesek elképesztő lehetőségekkel.
latin-amerika túlnépesedett, sokkal szegényebb mint mi most, mégis van erős felsőosztály és elvannak az államok.
nálunk jobb lesz a helyzet, mi is elleszünk.
(ha meg jön az armageddon, lsd. peak oil topic, akkor meg nem csak mi bukunk, hanem szinte mindenki más is)
Az teljesen igaz állítás, hogy a "globális kapitalizmus", különösen annak jelenlegi formája, elképesztően igazságtalan, taszító, rossz.
a baj kettős.
egyfelől, egy kicsi, tőkeszegény országnak nincs lehetősége, használjuk frei tamás kifejezését, "pattogni". döntenie kell, hogy inkább a "nyugat" (usa, eu, nato, imf, világbank, stb.stb) vagy más út. ha az előbbi, sajnos sokmindent meg kell tennünk, le kell nyelnünk, el kell viselnünk. Ez NEM kritikátlanságot, szolgaságot jelent, de sajnos mozgásterünk is csak akkor van, ha bizonyos, alapvető elvárásokat teljesítünk, ha bizonyos stílust nem engedünk meg magunknak.
Az, hogy a nyugatot elkerülhetjük, hogy önállóan boldogulhatunk, sikeresebben mint egyébként, illúzió. senki sem veheti komolyan.
másfelől, ha mégis úgy döntünk, hogy szembe megyünk az említett nyugattal, annak csak akkor lehet értelme (elméletben, mert gyakorlatban nem működne), ha tényleg mást csinálunk.
Orbánék, bár bizonyos mértékig még tényleg óvakodnak néhány rettenetes megszorító intézkedéstől, népnyúzástól (ez viszont nem igazán jobboldali, inkább baloldali elem), lényegében ugyanúgy az hátrányosabb helyzetű néprétegek megbélyegzését, szorongatását, megalázását, az ellenük való uszítást valósítják meg, mint amit nyíltan vagy burkoltan a "neoliberális"-nak minősített politizálás tenne.
csak mindezt megfejelik az ostoba, visszataszító hamis nacionalizmussal, és persze, elképesztő politikai dilettantizmussal.
én sem reagálok, amíg d. t. nem reagált, de lényegében egy, max. két mondatban összefoglalható, hogy annak ellenére, hogy amit állítanak, lényegében igaz, mi a probléma mégis az egész gondolatmenettel.
Mielőtt válaszolok, kérlek olvasd ezt el. Szerintem teljesen korrekt, és nagyrészt egyetértek a leírtakkal.
Annyival lehetne kiegészíteni, hogy nem szűkíteném le európai viszonylatokra, mert úgy látom, hogy Amerika-Európa és Ázsia viszonylatban érdemes gondolkodni.
hanem olyan helyen, aminek súlya is van
Ezt nem tudom kezelni, és azt sem, hogy ez devalváló, vagy éppen dicsérő szándékkal írtad-e? (egyáltalán honnan van ez a kép?)
Tökéletes autsider vagyok, olyannyira, hogy a "megjelenés" is véletlenszerű volt, és ez számomra okozta a legnagyobb meglepetést.
Arra nincs mentség, hogy miért nem nyerte meg az előző választásokat, mondhatnám hogy úgy kell, de nem kívántam ezt a mély kakit senkinek sem, mint amiben most otthon nyakig ülnek.
Majd ne felejtsd el felsorolni a Jobbik bohorzalhalmas rémtetteit, az olyanokat mint mikor Gaudi megemlíti, hogy tán amikor ilyen nehéz helyzetben van az ország akkor nem kéne zsidó honfitársainknak a második vh-s szenvedéseik miatt még mindig őrült összegű kárpótlást fizetni, főleg mert az átlag magyar ember nem állt háborúban az áltag honfitársával (szerintem se), de tök mindegy, mikor emberek ugrálnak ki az ablakon mint végső megoldás, mikor település borul sötétbe és nincs kaja a gyerekeknek szerintem se ilyen-olyan ezer éves kárpótlásokra kéne elfolyatni a pénzt.
Tényleg rémes ez a Jobbik, meg is értem hogy sokan nem szeretik. :)
A hivatásos értelmiség nem engedhetné meg, hogy olyan felelőtlen megnyilvánulásokat tegyen, mint közülük egyesek.
a beosztás, a tudományos fokozat kötelez---saját névvel vállalt nem privát megnyilvánulások minden egyes szavát meg kell gondolni. figyelni a tényállításokra, az érvelésre, a közölt gondolatokra, mindenre.
Miért ne a gondolkodás/nemgondolkodás lenne a választóvonal? Pusztán csak azért, mert vannak olyan hülyék, akik a számukra nem rokonszenves gondolatra is rámondják, hogy az nemgondolat? És akkor mi van? Ettől még az értelmes emberek értik és felfogják ezt a cezúrát. Írod TGM-et. Látod, ő például gondolkodó, legfeljebb sokszor erősen vitatható az, amit leír/elmond. Azért vitatható, mert érthető, értelmes, jelentéssel bíró fogalmakat használ és a narratívái bármilyen nyelvre lefordíthatóak. És sokszor valós problémákat vet fel, még ha a megoldásra adott javaslatai nem is igazán tűnnek működőképeseknek. Rí, hogy oda az értelmiség Magyarországon? Ó, hát ő csak egy öreg komcsi, biztosan azt az értelmiséget siratja, de várjunk csak! [...]az egész magyar értelmiség romokban van... Hoppá. Nahát, ezt meg nem az találta mondani, aki úgy véli, hogy Szőcs Géza az ő székében ül?
Szóval engem kurvára nem érdekel, hogy fórumgyurka67 nick milyen hülyeséget gondol, hogy ő mit vél minek és mit másnak, ezt beszéld meg vele, ha ez neked pálya. Én a jobbos-balos, vagy akármilyen választóvonal helyett egyet tudok elképzelni, és ezt fogd fel úgy, mint a választóvonalak szubszidiaritásának az elméletét: van egy nagy és súlyos választóvonal, egy választóvonal mind felett. Ez a gondolkodók/nemgondolkodók közötti kerítés. Aki a gondolkodó részen belül van, az aztán kedvére tagozódhat tovább, ott van értelme valamiféle értékrendek szerinti bokorba gyűjtésnek, lehet azt mondani, hogy ez az ember ebben-és-ebben a kontextusban baloldali, vagy konzervatív, vagy liberális, vagy hagymalekvár. Itt van értelme a transzcendesről alkotott vélemények szerinti csoportosításnak, és még számtalan, ténylegesen létező és valóban értelmezhető csoportképző ismérv is szóba jöhet.
Na, ezen a gondolkodó halmazon belül van értelme a világ dolgairól is beszélgetni, van értelme azon spekulálni, hogy milyen folyamatok zajlanak és mi lehet ezen folyamatok kimenetele. De ismétlem, ebbe nem fér bele Matolcsy, nem fér bele Drábik, nem fér bele az orbánizmus. Ezt kéne belátni és elfogadni.
A "hogyan tovább" pedig azzal kezdődne, hogy az orbánizmust felszámoljuk. Minél előbb, annál nagyobb az esélyünk a túlélésre. És ezt én nem tudom megtenni, erre csak te vagy képes, mert te hoztad ezt a nyakunkra. Amíg te nem mondod ki, hogy ennek véget kell vetni, addig tovább döglendünk. Na, ezt gondolom én a te, mint értelmiségi, mint public intellectual felelősségének. Első körben a megértést, másodikban pedig a megértettek kimondását. És nem itt, nem okospöcs47 nicknek elmondott hozzászólásban, hanem olyan helyen, aminek súlya is van. Ne mondd, hogy te oda nem vagy bejáratos. :)
(én orvosi értelemben aligha vagyok depressziós, legfeljebb köznyelvi értelemben. persze problémáim vannak, az más kérdés. az viszont igaz lehet, hogy más foglal le, a koncentráció mindig rettenetesen nehezen ment.
a mozgásra most próbálom rávenni magam, nagyon nehezen megy mert tiltakozom ellene, nem vágyom rá. de muszáj változtatni a mozgásszegény életmódon, azt tudom. az utóbbi években egy rendszeresen mozgó ember szemével nézve beteges életvitelt folytattam
ugyanakkor a hosszú távú memória kérdése is érdekes, nem túl sokat olvastam a témáról)
és az a félő, hogy mi jön ezután. én úgy látom, hogy a népszerű reakció a problémákra a nacionalizmushoz és a jobboldalhoz kötődik, mégpedig annak harsány, erőszakos és kirekesztő válfajához, ez taszító és veszélyes.
jó kérdés egyébként, hogy nem-liberális értelmiségről mennyire van értelme beszélni...a gondolkodás nem, viszont a kritikus szemlélet, a világ jobbá tételének azaz megváltoztatásának vágya nem igazán konzervatív attitűd...
TGM-nek még többé-kevésbé konzervatív korából volt erről egy esszéje, hogy a "konzervatív filozófus" lényegében oximoron, magánemberként lehet konzervatív és támogathat ilyen pártot, de filozófusként csak liberális lehet, elvégre a filozófia radikális és felforgató, semmit sem hagy úgy ahogy azt megtalálja---idézi a nagy konzervatív gondolkodót, michael oakeshott-ot.
Khm. A depresszióban kifejezett a figyelem és memóriazavar, de kizárólag azért, mert a mentális kapacitást más foglalja le. ( A mozgás a legjobb antidepresszáns)
Tehát nem képességhiány.
De a valóságban is sokan vállalnak rettentes nézeteket. szélsőjobboldaliak nyíltan beszélnek, egy-két "liberális" mocskolódó is nyíltan csinálja.
Ilyenek minden társadalomban vannak.
Általában a szociális önszabályozás kevéssé működik, a bizonytalanság pedig frusztrálttá és agresszívvé teszi az embereket. Most pedig elég negy a bizonytalanság az egész világon.
ez a jobber-baller dolog ez egy hamis dichotómia, és valójában a gondolkodás-nemgondolkodás a választóvonal. Ez a jobber-baller izé ez sokkal inkább a refelektálatlan énről szól, és lényegébven véve csak a nemgondolkodáson belül értelmezhető.
A jobb-bal megosztással kapcsolatban természetesen egyetértek, ez szerintem is hamis beállítás, de azt nem gondolom, hogy itt a gondolkodás/nem gondolkodás lenne a választóvonal. Ez egy kicsit olyan beállítás, mint amikor azt jelenti ki valaki, most történetesen TGM, hogy eltűnt a magyar értelmiség. Értelmiségi nem a világnézet alapján lesz az ember, mert sokféle világnézettel lehet valaki értelmiségi. A nem gondolkodás feltételezése pedig disztingvált fomában azt fejezi ki, mint amit sok ,- mondjuk számodra elfogahatóan,- ellenzéki érzelmű fórumozó képvisel: az értelmiség kizárólag baloldali lehet. (az egyszerűség kedvéért)
Az már sokkal inkább értelmiségi attitüd, hogy szót tudnak egymással érteni, még akkor is, ha súlyos kérdésekben ellentétes véleményen vannak. A szó megértése viszont nem jelenti azt, hogy bármelyik változtatna a kialakult világszemléletén.
Ez számomra olyan, mint ha egy égő és éppen összeomló házban te azt tartanád fontosnak szóvá tenni, hogy a spájzablak mintha egy kicsit légyszaros lenne.
A ház nem most omlik össze, persze ettől még biztos vagyok benne, hogy komoly gond van.
semmi veszély nem fenyegeti a demokráciát, de ez még rosszabb, mert azért ezt már illene tudni felismerni
Lépjünk egy pillanatra túl kishazánk határain. Hol nem fenyegeti veszély a demokráciát?
Vagy ez most a demokráciának egy új megnyilvánulása?
Vagy csak a demokrácia látszatát kell fenntartani?
Nekem bevallom fogalmam sincs mi lesz ebből az általános és globális bizonytalanságból, talán valami új, talán marad minden a régiben. De ezt nem hiszem.
Vannak dolgok, amelyekről egészen egyszerűen értelmiségiként semmi értelme beszélgetni, mert nincs a virtuális valóságon túl jelentésük.
Akkor nem ezekről kell beszélni, hanem arról, hogy hogyan lehetne jobban csinálni.
Hogyan lehet jobban csinálni Matolcsy, Hegedűs, Gubcsi (brrr), Gyurcsány, Gréczy, Dániel stb. nélkül....
no meg annyit még a politikai fórumokról, hogy főképp a HIX levelezőlistán szocializálódott jobbára egyetemi értelmiség talán valóban azt gondolta anno, hogy számít valamit a vitájuk, jobbá tehetik a világot a fórumozással.
ma már azért sem bosszantó az egész, mert senki sem veszi igazán komolyan, senki sem gondolja, hogy komoly jelentősége lenne.
időtöltésnek, íráskészség, vitakészség fejlesztésére jó, helyenként gondolatébresztő is lehet, vagy információforrásként szolgál---de már senki sem gondolja, hogy amit leír, az bárkit/bármit befolyásol.
(az, hogy a polidili csak regisztrált felhasználóknak olvasható, csak a legutolsó, mintegy szimbolikus aktus volt, jelentősége már annak sincs.
(pedig tényleg az vagyok. mindent elfelejtek, rendkívül rossz a memóriám. meg hát koncentrálnom is nehéz. na mindegy, erről már beszéltünk korábban, ez van, majd egy másik életemben máshogy lesz
a fórumokat illetően sajnos már túl vagyok azon a szakaaszon, amikor igazán bosszantana. kicsit igen, nagyon nem. és ez a közöny jele. mondjuk úgy, érdekes tapasztalatokat lehet netes fórumokon, nem igazán a polidilire gondolok, gyűjteni. Kb. olyan, mint a valóság: nem reménytelen, de azért eléggé kiábrándító)
De a valóságban is sokan vállalnak rettentes nézeteket. szélsőjobboldaliak nyíltan beszélnek, egy-két "liberális" mocskolódó is nyíltan csinálja
az emberek is, ahogy tapasztalom, egyre kevésbé rejtik el egymás iránt érzett ellenszenvüket, utálatukat, egyéb negatív érzelmeiket.
Nagyjából úgyis csak ismételgettem magam, elmondtam ugyanazt mégegyszer, hogy nem, ez a jobber-baller dolog ez egy hamis dichotómia, és valójában a gondolkodás-nemgondolkodás a választóvonal. Ez a jobber-baller izé ez sokkal inkább a refelektálatlan énről szól, és lényegébven véve csak a nemgondolkodáson belül értelmezhető. Így számomra egyértelmű, és a tapasztalataim is azt igazolják vissza, hogy igenis van párbeszéd az értelmiségen belül, igenis szót tudnak érteni olyanok is, akik akár súlyos kérdésekről is határozottan eltérő véleménnyel bírnak, és hogy igenis van értelmiségi értékrend, ami leginkább a gondolkodásról szólna.
Ha a marginális média, nem túl jelentős szerzője meglehetősen nyiltan a demokrácia figyelmen kívül hagyására szólít fel,
Értem. Ez számomra olyan, mint ha egy égő és éppen összeomló házban te azt tartanád fontosnak szóvá tenni, hogy a spájzablak mintha egy kicsit légyszaros lenne. Persze mondhatod te, hogy szerinted nem ég a ház, hogy szerinted ebben az országban semmi veszély nem fenyegeti a demokráciát, de ez még rosszabb, mert azért ezt már illene tudni felismerni. Most ez körülbelül a vízválasztó: aki ezt nem ismeri fel, az menthetetlen. :)
A párbeszéd pedig igenis van, és az egy nagyon jó dolog tud lenni. Csak ugye a párbeszédnek a gondolkodó részlegen belül van értelme, mert ott vannak érthető és egyértelmű fogalmak, míg a nemgondolkodó rész valamiféle furcsa virtuális valóságban él, valamiféle furcsa fogalmakat használ, ami nem értelmezhető ezen az univerzumon kívül. A párbeszéd nem az egymás melletti békés elbeszélést jelenti, hanem egy közös kontextusban, a fogalmakat az általános értelemben használó, a logikára figyelemmel levő, egymásra rezonáló gondolatok ütköztetését, szerintem. Van, ami ebbe nem fér, mert nem férhet bele. Még akkor sem, ha a virtuális valóságba menekült nemgondolkodók a saját és a kollektív nemgondolkodásukat kinevezik "másként" gondolkodássá. Vannak dolgok, amelyekről egészen egyszerűen értelmiségiként semmi értelme beszélgetni, mert nincs a virtuális valóságon túl jelentésük. Az unortodoxiának, Matolcsynak, a szabadságharcnak, Hegedűs Zsuzsának, az Ócsa-modellnek, Gubcsinak, a méltán híres középkori magyar agysebészetnek, ésatöbbi, ésatöbbi, tehát szinte mindennek, amivel ez a kibaszott mostani hatalom minket ellát a saját kicsi virtuális valóságán kívül nincs semmi értelme. Nem fordítható le, így beszélgetni se lehet róla.
Tehát ki kell jönni a virtuálisból, nincs mese. Wake up, Neo! :)
voltaképpen irritáló néha, hogy milyen torz hülyeségeket mondanak egyesek. akár nyilvánosan is.
Egyrészt nem nyilvánosan, mert az anonim módon hangoztatottak nagy részét nem vállalnák nyilvánosan...... mondjuk névtelenül könnyebb a lélek sötét oldalát megmutatni.
Ha meg nagyon irritáló egy troll, akkor át kell lépni.
Addig használd a fórumot, amíg szórakoztat, ne addig amíg felbosszant.
( a mea culpa jelentését azért ismerem, akármennyire műveletlen vagyok is egyébként)
értem én, de azon túl, hogy feszültség levezetésére remek, voltaképpen irritáló néha, hogy milyen torz hülyeségeket mondanak egyesek. akár nyilvánosan is. túl sokan hiszik azt, hogy büntetlenül beszélhetnek baromságokat. védjék meg az álláspontjukat, ha nem tudják, ismerjék be hogy tévedtek, szenvedjenek el megaláztatást.
Védd meg a (vélt) igazságot bármi áron!:)
más kérdés, hogy ez a gyakorlatban nem így működik, egyrészt az általad leírt jelenség miatt, másrészt meg általában a tekintély és az erő vagy a népszerűség dönt, valóban vitázni kevesen akarnak.
Nagy mértékben igazat adok olvtársunknak, aki azt írta, hogy "ne akard meggyőzni a vitapartnert", persze nem azért, mert fiaskó, hanem azért, mert egyrészt többet ér, ha maga jön rá álláspontja tarthatatlanságára, mintha erővel, vagy akár minősítéssel meghátrálásra kényszerül.
ÁMásrészt álláspontja nem változik ettől, de a harag ami megmarad, az kizárja a későbbiekben az álláspontok kiözeledését.
itt én csak arra gondoltam, hogy vannak olyan nézetek, melyeket nyugodtan vitára alkalmatlannak kell minősíteni, ha tényleg vitát akarunk folytatni, nem csak szórakozni, provokálni, stb.
Nem tudom mi lehet az MC topic, mindenesetre én nem a fórumra gondolok elsősorban.
Pl. ha mondjuk Kertész Ákos vagy Dániel Péter vagy éppen Lovas István vagy Csurka István vállalhatatlan hülyeségeket mond, akkor nem kell vitába szállni velük, egyszerűen kimondani, hogy ez vagy az az állítás vállalhatlan baromság.
A saját álláspont melletti érvelés viszont nem gond, ha nem vagyunk süketek közben az érvekre.
A tévedést az emberek általában nem szokták beismerni.
A tudományban sem. inkább módosítanak, csűrnek-csavarnak, tekintélyérvelnek, de tévedést nem ismernek be. persze főleg humán területekre gondolok, ott ez könnyebben megy.
fogalomhasználat esetén el lehet mondani, hogy ki kb. hogy érti az adott fogalmat, ha pedig már itt alapvető különbségek vannak, akkor erről lehet beszélni, de vitázni nincs értelme.
a fórum, a polidili más, itt nem valódi vitára törekszünk, hanem szórakozunk, feszültséget vezetünk le. legalábbis általában
pl. egyik fél szerint a halálbüntetés mindenképpen elvetendő, másik fél szerint ilyen és ilyen feltételek fennállása esetén elfogadható
Talán igazad van. Úgy látom, sajnos, mégsem így működik, hiszen pillanatnyilag, ha az egyik elvetendőnek tartja, akkor nem hajlandó engedni az álláspontjából, és semmilyen feltételt nem tart elfogadhatónak. Na, itt meg is reked a véleménycsere.
egyszerűen meg kell mutatni, hogy az illető téved.
vagy éppen az érvelési hibákra rámutatni, helytelen fogalomhasználatra,
Érdemes ellátogatni az MC topicba és megnézni, hányan vállalták be azt, hogy tévednek. (persze sokan nem is ezért járnak ide)
A fogalomhasználat meg régen kudarcra van ítélve, amikor nyilvánvaló, hogy mást értünk egyes fogalmak alatt.
Nincs olyan, hogy "jobboldali" meg "baloldali" értelmiségi, ez egy tévedés.
Kétségtelen, tévedés.
Azonban sajnos mégis, pillanatnyilag ez a helyzet.
Engem sokkal jobban zavar az átjárhatatlanság, a párbeszéd hiánya, az indulati reakciók, annál is inkább, mert azért az értelmiség ( így általánosságban) igen sok eltérő véleményt ( és értékrendet) képviselhet. Nincs olyan, hogy értelmiségi értékrend.
Nincs olyan gondolkodás, amelyik mindezek mellett egy marginális média nem túl jelentős szerzőjének nem kijezetten érdekes írását tartja megbeszélésre méltónak.
Az a kontextustól függ. Ha a marginális média, nem túl jelentős szerzője meglehetősen nyiltan a demokrácia figyelmen kívül hagyására szólít fel, és akadnak mások, jelentősebb személyek, akik ezt hasonló követelményként fogalmazzák meg, akkor bizony a jelenség (ha maga az írás nem is) mindenképpen érdemes a megbeszélésre.
Te tényleg nem fogod fel, hogy neked, személy szerint mekkora felelősséged van az által, hogy elfogadhatónak láttatod az elfogadhatatlant?
Nem lenne praktikusabb konkrétan leírni azt, hogy mi az elfogadhatatlan?
Arra lehet válaszolni.
Az eltűnt magyar értelmiséget sok ember magában kéne keresse.
Esetleg azt sem ártana keresni (mindenki magában), hogy mennyiben járult hozzá, az értelmiség végleges megosztásához?
pl. egyik fél szerint a halálbüntetés mindenképpen elvetendő, másik fél szerint ilyen és ilyen feltételek fennállása esetén elfogadható
vállalhatatlan véleményeltérés
pl. másik fél szerint már egy lopásért járjon kézlevágás, súlyosabb bűncselekményért meg agyonverés
között.
utóbbival nincs értelme vitázni, a mi kultúránkban egyelőre civilizált ember ilyesmit nem képvisel.
ugyanígy nincs értelme hamis állításokkal (pl. : hazánkban 800000 rokkant van és mindegyik csaló) vitába szállni. egyszerűen meg kell mutatni, hogy az illető téved.
vagy éppen az érvelési hibákra rámutatni, helytelen fogalomhasználatra, stb. stb.
de nem kell mindent tolerálni, mindennel vitába szállni, mindent elnézni.
Nem. A "másként gondolás" is egy gondolás, és én éppen pont a gondolást hiányolom ebből az egészből. Nincs olyan, hogy "jobboldali" meg "baloldali" értelmiségi, ez egy tévedés. Van a gondolkodás és a nemgondolkodás, és engem picit sem hat meg, ha az utóbbit sokan megpróbálják "másként"-nak aposztrofálni.
Nincs olyan gondolkodás, amelyikbe beleférne a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola. Nincs olyan gondolkodás, amelyikbe beleférne a WSÜF-en előadó és ősi magyar agysebészetről deliráló Matolcsy. Nincs olyan gondolkodás, amibe beleférne az orbánizmus.Nincs olyan gondolkodás, amelyik mindezek mellett egy marginális média nem túl jelentős szerzőjének nem kijezetten érdekes írását tartja megbeszélésre méltónak.
Aki ezt a rengeteg nemgondolkodást, ami lassan a fejünk tetejéig beborít minket gondolkodásnak, eufémisztikusan "másként gondolkodásnak" hívja, és ezzel mintegy legitimmé is teszi, az a szememben sajnos nagyon vastagon a probléma része, és nem a megoldásé.
És én az ilyen emberre haragszom, különböző mértékben. Minél inkább értelmiségi valaki, a public intellectual értelemben, annál erősebben haragszom rá, minél kevésbé az, annál kevésbé. Te tényleg nem fogod fel, hogy neked, személy szerint mekkora felelősséged van az által, hogy elfogadhatónak láttatod az elfogadhatatlant? Nem énelőttem, hanem saját magad előtt, hiszen a felismert felelősség lényege, hogy a saját magunkkal szembeni felelősséget lássuk, mert talán azt a legnehezebb ledobni magunkról.
Az eltűnt magyar értelmiséget sok ember magában kéne keresse.
Nekem azt mondta egy jó tanárom, úgy menj vitába, hogy ne akard meggyőzni a vitapartnert. Úgysem sikerül és az neked fiaskó. Tágítsd a látókörét az érveiddel, akkor gondolkodóba esik és holnap közelebb kerültök a megegyezéshez. (Ez az OÉT-en így működött, kár érte.)
A családban pont ez a séma követhető, letámadásnak nincs helye, mert egymásra vagytok utalva. Még a gyerekkel is. Nagyban is igaz. Mert ugyan most nagyon megosztott az ország, de vita nélkül az is marad.
a többség nem hülye, vagy elvakult a szó szűkebb értelmében, de a színvonalas vitához nem szoktak hozzá, nem tanítják az iskolában, nem gyakorolják a magánéletben sem, ergo szinte ismeretlen számukra.
de ettől függetlenül is az a véleményem, hogy inkább csak szórakozásnak jó, sokmindent nem befolyásol.
erő, tekintély egyéb tényezők döntenek, politikában, magánéletben, egyéb helyeken. nem az, hogy ki érvel jobban, kinek van igaza...
