Elérkezett! 2010. augusztus 16.-án 8.30 órakor Magyarország népessége 10 millió fő alá csökkent! Utoljára 1960-ban - ha jól emlékszem októberben - volt 10 millió fő, akkor a média hírül adta, hogy megszületett a 10 milliomodik magyar állampolgár. (Én akkor még nem éltem.)
Ezentúl tehát felfele kerekítve mondhatjuk, hogy Magyarország népessége 10 millió.
Vajon hol állunk meg?
Tekintve, hogy aki a 64-et megérte, annak már jó esélye van elbandukolni a 70-ig is, és ha még akkor is él, akkor jó esélye van a 80-at is megérni, az a jövő nem is olyan távoli. Mert a nyugdíjkasszából már ma is súlyos százmilliárdok hiányoznak. És ha egyrészről a mai tizenévesek csak felerészben valóra váltják abbéli céljaikat, hogy külföldön keresik a boldogulást, más részről változatlanul folytatja a kormányzat a lumpenproletariátus bővített újratermelését a redisztribúció révén, akkor teljesül az öregek számára pokol eljövetelének két legfontosabb peremfeltétele, mégpedig belátható időn belül. Mert akkor egyrészt 5-10 éven belül dől a nyugdíjkassza, másrészt meg elönti az országot több százezer olyan 14-20 közti fiatal, akit csakis a csp-ért és a segélyekért hoztak a világra, és a pénzszerzésnek semmi más módját nem ismeri, csakis a nyugdíjasok kirablását, megölését, a rablógyilkolást.
Nem olyan távoli ez a jövő, csak nem vagyunk képesek az exponenciális folyamatok végeredményeivel számolni...
Úgy, hogy közben az SZJA 10% vagy a körül lenne, a magyar aktív dolgozók örömmel költenék a jövedelmük egyik felét a gyerekeikre (inkl. saját család és önmaguk), másik felét a szüleikre. Nagyon kevés kivételtől eltekintve.
"Ha a nyugdíjasoknak leesne végre a 20 fillér, lenne remény. "
Ennek fuss neki mégegyszer. Egy olyan 64 éves ember, aki elhidegült az egyetlen gyermekétől és az összes jövedelme a pénzespostástól jön és legfontosabb témája, hogy Klárikának rákja van, vagy csak telezabálta magát és azért görcsöl, nem fog a távol-jövővel foglalkozni.
Bizony. Kiegészítve: Mo-on van egy olyan tendencia is, hogy a kimondottan gazdag, vállalkozó és/vagy magasan kvalifikált értelmiségi családoknál státusszimbólum a több gyerek. És a több itt nem 2-3 a legtöbb esetben, hanem 4-nél kezdődik.
A svédek elég jól állnak, pedig ott is nagy a jólét. Olyan nagy, amilyen nálunk tán sose lesz. Az oroszok meg fogynak veszettül, pedig szegények. Úgyhogy nem ilyen egyszerű, hogy gazdagoknál kevés gyerek, szegényeknél sok gyerek. A világ változik, és gazdagék is kezdik felismerni, mi mennyit ér. Csót: b
Addig kellene egy normális párt egy normális programmal, amíg a gyerekre vágyó, de agyonadóztatott 30-asok és 40-esek még többen vannak. Már nem sokáig van ez így. A mai magyar adópolitika és szociális transzferek együttesen gyakorlatilag egy szelektív genocídiumot valósítanak meg az államot fenntartó és eltartó dolgozó, adófizető szegmens rovására.
Esetleg még a nyugdíjasokkal lehetne megértetni, hogy nem a sok gyerek kell, hanem azok, akiket munkára nevelnek, mert a sok lumpen életre és/vagy bűnözésre nevelt gyerektől nem adóbefizetést és abból nyugdíjat remélhetnek, hanem csak kést a bordáik közé. Ha a nyugdíjasoknak leesne végre a 20 fillér, lenne remény. Mert akkor felismernék a hétesi agyonvert néniben meg az uborkás Barna bácsiban saját jövendő sorsukat, ha ez az eszetlen redisztribúció és a lumpenszaporítás így megy tovább.
Félreértés ne essék, olyan gyerektámogatási rendszer ellen semmi kifogásom, amelyik a nevelési teljesítmény függvényében differenciál. Pl. tanulmányi versenyt nyert gyerekre 2x annyit ad, osztálytársak tízóraiját veréssel elvevő, öreg nénit késsel fenyegető, rabló gyerekre meg semmit. Egyből érdekeltek lenének a kedves szülők nemcsak a szaporodásban, de a nevelésben is!
Anno az 1970-es években jött be a differenciált béremelés fogalma, az ellen is ágáltak a párttikárok. Aztán arról is hamar kiderült, hogy nagyjából az egyetlen hatékony eszköz a munka minőségének javítására. Ma se kéne sokkal több, csak ab start el kéne végre ismerni, hogy a gyereknevelés is munka. És mint ilyen, sokféle minőségben végezhető. És a lógásért nem jár jutalom, az árokpartra kicsapott gyerek ugyanis nem nevelést kap a szüleitől, hanem, elhanyagolást, veszélyeztetést. Ellenben a megfelelően nevelt gyerekért a szülő többletjuttatásokra is érdemes.
Most nem azért, de 100 országimázs központ nem hozna annyi reputációnövekedést az országnak, mint egyetlen Egerszegi Krisztina, 14 évesen. Ha a kormány úgy gondolja, hogy össze akarja kötni a családpolitikát az országimázs növelésével,semmi sem akadályozza meg ebben. Jutalmazza a kiemelkedő nevelési teljesítményt és a bűnözésre nevelt gyerekeket meg egyrészt mentse ki az efféle abúzust elkövető családokból, másrészt szüntesse meg az efféle családok premizálását! Hol van az megírva, hogy annak is kell csp-t meg mindenféle segélyt adni, akinek már a 3 legidősebb gyereke mid Tökölön van, és erre a "pályára" neveli a kisebbeket is? Eleget kísérletezett a gyerekneveléssel az ilyen a mi kontónkra, a továbbiakban már legalább ne fizessük érte!
Akár azt is meg lehet csinálni, hogy a csp összege 3 éves korig mindenkinek ugyanannyi, de azután már két részből áll. Az egyik mindenkinek jár, a másik pedig teljesítményfüggő. 3-6 éves kor között a második fele mindenkinek jár, aki óvodába járatja a gyermeket, mégpedig minimális hiányzás mellett. Iskolás kortól pedig a gyermek iskolai, sportbeli és művészeti teljesítményétől függően több vagy kevesebb. A sima, különösebb teljesítményt semmilyen téren nem mutató gyerek után a szülő csak az első felet kapja, fix összegben. Kifejezetten destruktív magatartás esetén - pl. 14 év alattiak bűnelkövetése - pedig a családtól teljes egészében megvonható akár az első rész is. Differenciált bérezés. Nem ördöngösség, a gazdaságban is bevált évszázadok óta. Ja, és teljes esélyegyenlőséget garantál! Senkit nem diszkriminál, viszont mindenkit motivál a törekvésre, arra, hogy fedezze fel magában, mihez van tehetsége.
2/3-dal praktikusan mindent lehet. Még józan dolgokat is lehetne. De ilyesmire legfeljebb akkor kerülhet majd sor, ha már minden más lehetőséget kimerítettek. :-(
Pontosan. Ebből következik, hogy a nyugdíjasok közül másfél milliót el kellene hajtani a halál izéjére. Ahol nincs meg a 65 feletti kor, 40 év felett ledolgozott (nem beszámított, hanem ledolgozott) időtartam és legalább 2 tisztességgel felnevelt (adó és járulékfizető) gyermek. Lenne sírás-rívás. Így viszont van agyonadóztatás-agyonjárulékoltatás-agyonadósítás, aminek a vége csak az összeomlás lehet. És lesz is, mert MEGÉRDEMELJÜK :)
"a magyarországi aktív dolgozók a jövedelmük egyik felét a gyerekeikre, másik felét a szüleikre költik..."
Próbálom elképzelni, amint a 36 éves korbetöltött nyugdíjas gyermeke a jövedelme egyik részét a saját 36 éves megfáradt papuskájára, másik felét saját csemetéjére költi.
Az, hogy egy elméleti konstrukcióval valahogy levezetésszinten meg lehet oldani, az a sokadlagos absztrakció szintje, ami egy értelmiségi szubkultúrán kívül (különösen a valóságban) nem bír jelentőséggel.
A gyakorlatban nem az elméleti megoldások hiánya a probléma, hanem azok gyakorlati működtetése. Mondjuk az USA modellt választva (mert a Francia modellre nincs pénz) azzal kellne szembesíteni másfél millió embert, hogy idős korában vagy a gyerekei tartják el, vagy az árokparton fog éhendögleni.
Nos, ezt nem kívánja felvállalni egy politikai erő sem, ezért valószínűleg folyamatosan gyengülve és kivérezve jönni fognak apró kis reformocskák, de azok a napi tűzoltáson túl nem fognak eredményt elérni. Hosszú távon a magyarság 5 millió fő alá fog zsugorodni, katasztrofálisan torz korfával és a mai középkorúak füvet fognak rágni kínjukban 70 évesen.
"Ha élvezetes lesz itt élni, ha viszonylag kiszámítható helyre és helyzetbe szülhetünk, akkor majd többet fogunk szülni. "
vagy inkabb pont forditva... minel nagyobb a biztos jolet annal kisebb az ingerencia a gyerekvallalasra, es minel nagyobb a nyomor annal inkabb az ellenkezojere. ld. meg ejropa es eszakamerika vs a vilag egyeb reszeinek demografiaja.
Alapvetően két modell van. A francia (amihez Qva sok pénz kell - és ami itt NINCS és nem is lesz) és az USA modell, aminek a lényege az öngondoskodás, aminek szerves része, hogyha az Enron kezeli a nyugdíjszámládat, akkor beszoptad és a templom lépcsőjén könyöröghetsz könyöradományért, ha nincsenek tisztességgel felnevelt gyermekeid.
Nem azon kellene végre töprengeni, hogy hogyan legyünk többen, hanem azon, hogyan éljünk végre egy élhető országban, akárhányan is vagyunk! Ha élvezetes lesz itt élni, ha viszonylag kiszámítható helyre és helyzetbe szülhetünk, akkor majd többet fogunk szülni. Ennyi a recept.
A statisztikalakkozókból bőven elég volt, de még sok is! Azok csak azt tudták kitalálni, hogy legyen mindenféle állami támogatás a gyerekek után, de ennek csak rövid távon lett jó a következménye, mert sokan előrehozták a gyerekvállalást az 1970-es évek első felében. Hosszú távon ennek csak negatív következményei lettek. Lett egy réteg, amelyik megélhetési célból szüli a gyerekeket, aztán a gyerekek után járó különféle pótlékokat, támogatásokat és segélyeket elkölti saját szenvedélyeire, a gyerekeit meg hagyja nyomorogni. És létrejött egy olyan szemlélet is, amelyik szerint a gyerekek eltartása az állam dolga, nem a szüleié. Erre hivatkozva a dolgozó és adózó népességből olyan sarcokat hasít ki a kormányzat, amelyek miatt saját gyerekeket már nem tud vállalni. Viszont kötelezően el kell tartania adóbefizetései révén azoknak a gyerekeit, akik csak a bűnözésre és az ingyenélésre nevelik a gyerekeiket. Irdatlan szociális transzferek, abnormális mértékű redisztribúció , a hazai gazdaság versenyképességét súlyosan rontó adóterhek, és bővítetten , állami pénzen újratermelt lumpenproletariátus: ezek a családtámogatási rendszer hosszú távú következményei. Elég volt ebből a maszatolásból már!
Legyen végre 18% az a nyüves SZJA (TÁNYA lehet alacsonyabb is, és hangsúlyozottan csakis a Nyereség után fizetendő), aztán ki a szemétbe az összes mindenféle f...szpízzel, és ki-ki tartsa el a gyerekeit saját maga! A felelősséget annak a vállára kell helyezni végre, akit illet! Nem a XIX. században élünk, amikor annyi gyerek lett, ahányat a Jóisten adott. Ma már a fogamzásgátlók széles választéka áll rendelkezésre, idestova 40 év óta. Mindenki maga dönti el, hány gyereke lesz, hát akkor viselje is a döntése következményeit! Nem a társadalom, hanem ő maga! Miféle szabadság az, hogy bárki szülhet üptre, de már a gyereket tartsa el helyette a társadalom? Miért evidencia, hogy a társadalom, a közösség szabadságát be kell áldozni az efféle hülyék egyéni szabadságának oltárán? Mert első gyerek esetén még értem, nem tudta. Hm, már ez is érdekes, de tegyük fel,hogy tényleg. Jó, OK. Na de számosan vannak, akik a 2.-6. gyereket is a nagy semmire, a társadalom nyakára szülik. Valahol azért csak megálljt kéne ennek parancsolni!
Ez az egyetlen esélyünk arra, hogy a dolgozó és adófizető réteg is szaporodjék végre, és a mai 30-asoknak, 40-eseknek is legyen némi esélyük arra, hogy ne késeljék meg őket 500 forintért a buszmegállóban, és öreg korukra is legyen némi megélhetésük, nyugdíj formájában. Mert az nem megvalósítható, hogy állítsunk rendőrt minden olyan fiatal mellé, akit a nagy semmire, a gyerektámogatásért hoztak a világra, aztán ahogy rabolni tud, ráuszítják a védtelen kis öregekre. Annyi rendőr a világon nincsen...
Szóval nagy baj nincs, az egész csak pénzügyi kérdés..ha van pénz van gyerek, ha nincs pénz nincs gyerek..ennyire egyszerű Csak tudnám mi a toszért van jómódúéknál 1 gyerek, szegényéknél meg 4-6....
ez így van. ha nem kellene ennyit gondolkodniuk az embereknek, hogy belefér-e egy gyerek, vagy sem akkor bőven 10 millió felett lennénk. Azt sem számítja bele a ksh, hogy 1990-ben az első gyereket a nők 23 évesen szülték átlagosan, ami az elmúlt 2 évtized hatására feltolódott kb 30-ra. (pontos adatokra nem emlékszem a múlt heti hvg-ben volt erről egy cikk) tehát azok a nők akik a statisztika szerint szülniük kellett volna nem szültek így a természetes fogyás felerősödött. rengeteg sok tényező befolyásolja ezt, az összes politikusnak inkább ezen kellene agyalnia, "hogyan legyünk többen". (és lehetőleg úgy legyünk többen, hogy az a több a társadalom javára válljon)
Először is a régi KSH adatok nem hasonlíthatók össze az új KSH adatokkal. Mint az köztudomású, régen a KSH nem számította be a lakosságszámba a külföldieket. Mondjuk a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatokat és hozzátartozóikat. És kevesen dolgoztak külföldön.
Manapság a KSH hozzászámolja a lakosságszámhoz a külföldieket, nem vonja le a külföldre távozókat (Londonban az ottani bejelentkezések alapján több magyar van, mint ahány a KSH szerint a világ összes országába kiment) és dec31 helyett jan1 az éves lakosságszám számításának dátuma, amivel nyertek egy évet...
Az index hírportál arról írt 2000 augusztus 22.-én a Millenniumi népességpusztulás cikkében, hogy még abban az évben 10 millió alá eshet a lakosságszám. Bizonyos értelemben jobb lett volna, ha ez megtörténik, mert akkor nem lett volna a KSH-nak ideje arra, hogy nagy léptékű adathamisításba fogjon. Egy 2001-es cikk erről írt:
"Tavaly 22 százalékkal mérséklődött a népességfogyás üteme, a lakosság száma 2000 végén 10 millió 5 ezer fő volt, 38 ezerrel kevesebb, mint az előző év végén - derül ki a KSH tegnapi jelentéséből. (...) Gárdos Éva, a KSH főosztályvezetője (...) Nem kívánt találgatásokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy elérte-e február közepére a bűvös tízmilliós határt a népesség száma, hiszen erről még nincsenek adatok. Azt azonban elismerte, ha a tavalyi egy hónapra jutó átlagcsökkenést vetítenénk ki az idei első két hónapra, akkor matematikailag valóban tízmillió alá csökkenhetett a nemzetközi vándorlás egyenlegének figyelembevétele nélkül számolt népesség."
10 év alatt a fogyás akkora lett, hogy a tendenciózus adathamisítási-félrevezetési metódus szerint a külföldiekkel, és a külföldre távozó magyarok elcsalásával együtt se vagyunk 10 millióan.
"Vajon hol állunk meg?"
Azért csak májusi a grafikon, mert a Q** KSH augusztus 16-ig nem volt képes a 6. havi születésszámokat összesíteni...
