A németeknek volt jó vasúthálózatuk, logisztikájuk, meg lelkesedésük. Hát nyilván csak úgy nem lehet belecsapni a népirtásba, a régebbi próbálkozások ezért húzódtak olyan sokáig Amerikában, Afrikában, Ázsiában, meg itt-ott, ahol próbálkoztak még ilyesmivel. Az indiánokat még lovakon kellett kergetni, jó hogy évekig tartott megtizedelni őket, jól jött volna akkor néhány tehervagon az amiknak. Az afrikai törzsek azért próbálkozgatnak hébe-hóba, de hát ott meg a logisztika, infrastruktúra hiányzik. A közel-keleten érdemes még szétnézni, ott elég jók ebben a népek.
Magyarország körül nem is forgott csak menetközben a franciák elcsakliztak némi terültet a németektől.
A magyar része a dolognak egy kisebb lokális háborúval elrendezhető lett volna, vagy akár a bécsi döntésekkel, ami gyakorlatilag megszüntette a kisebb lokális háború okát.
A baj magyar részről az volt, hogy a bécsi döntések miatt eléggé elköteleződött Németország felé, tehát a második meccset gyakorlatilag ugyanazok játszották le, mint az elsőt.
Hiába próbáljátok itt mentegetni a nácikat, ettől még mértékadó történészek szerint tény: a náci népirtáshoz hasonló aljassággal eltervezett, pár hónap alatt szisztematikusan végrehajtott népirtás nem volt több a történelemben. A nácimosdatás undorító, gusztustalan.
Helma Orosz, a város kereszténydemokrata polgármestere egy vasárnapi interjúban mindezzel kapcsolatban kijelentette: "Drezda bombázása nem választható el a nemzetiszocializmus bűncselekményeitől. Mielőtt Drezda égett, égtek a zsinagógák, égett Varsó, Rotterdam és Coventry."
A polgármester szerint mindezt soha nem szabad elfelejteni. A drezdaiak a szélsőjobboldali tüntetés megakadályozásával kiálltak a gyűlölet és a felejtés ellen, és állást foglaltak a tolerancia, a megértés, a megbocsátás és a megbékélés mellett - fogalmazott a város vezetője.
"…Kosdon voltunk élelemért, Vácig a vonat tetején utazva, utána gyalog oda és vissza (ez a távolság 13 kilométer – a szerk.). Hazafelé a váci állomáson nagy tömeg várakozott, és megjelentek az orosz katonák is. A fiatal menyecskéket kiválogatták a tömegből, nekik velük kellett menniük. Nem nehéz kitalálni, miért. Anyám fiatal nő volt, kimondottan szép asszony. Ám ő „óvatos” volt, és eleve öregasszonynak öltözve indult el otthonról, kendőjét mélyen a szemébe húzta. Nagyon sokan próbálták így elkerülni az erőszakot. Nekem viszont lányos arcom volt, a katonák engem is felszólítottak: menjek velük. „Nye zsenya! Nye zsenya! Klapci!” (Nem asszony! Nem asszony! Fiú!) – sikoltozott anyám, de végül meg kellett mutatnom a nemi szervem, hogy elengedjenek."
Majd amikor felnő ez az ország is a német gondolkodásmódhoz. ,,Német Kommunista Párt 1968. szeptember 26-án alapították Essenben, hogy betöltse a politikai űrt az 1956-ban betiltott Németország Kommunista Pártja (KPD) helyén. Tagjai jórészt a Parlamentenkívüli Ellenzék, az Ausserparlamentarische Opposition mozgalomból kerültek ki. A párt nem tudott megerősödni Németországban és sohasem szerzett többet szövetségi választáson 0.3%-nál. "