MNO
Sólyom László köztársasági elnök vasárnap helyett szombat délután tesz látogatást Székelyföldön, mert a román légügyi hatóságok az általuk korábban kiadott marosvásárhelyi leszállási engedélyt időközben visszavonták – tájékoztatott a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) pénteken.
Sólyom László eredeti programja szerint vasárnap, a hivatalos állami ünnepségek után utazott volna Erdélybe.
A KEH közleménye szerint az államfő, egyetértésben a magyar kormányzattal, meggyőződéssel vallja, hogy a szomszédos országok vezetőinek kölcsönös utazásai hozzájárulnak a bizalom erősödéséhez és az előítéletek lebontásához, ezért ezt a gyakorlatot folytatni kívánja.
(MTI)
Ez nem pontosítás, hanem terelés! Szeretem, amikor valaki rendkívül cizellált formában ír sületlenségeket, amelyektől nem hajlandó megszabadulni.
Vannak okok és okozatok. Szerinted az volt előbb, hogy ÉN nem szerettem Romániát? És utána az állam rájött, hogy én őtetete nem szeretem, és látá, hogy nincs más megoldás, és megutála ő engem?
Akkor még egyszer nekifutok, utoljára. Azokban kelet-európai országokban, amelyekben némi magyar kisebbség keletkezett, ellenségként tekint az állam a magyarokra, mindez pedig kb. 3/4 évszázada van így. Eszerint írja történelemkönyvét, neveli ifjúságát, és kérlek szépen, ne hidd el mert minek is. Innentől lesz@rom hogy merre tekered a dolgot.
Te nem érted már meg, hogy a székelység között nincs román lakosság akikkel kommunikálni lehet a mindennapi életben? Mert ott tanulhat többet nem az iskolában. Ha valaki azt mondja, hogy erdélyi magyar az nem biztos hogy a Székelyföldön lakik, azaz legtöbb esetben nem. Ez utóbbiak azért beszélnek jól románul mert úton-útszélen azt hallják. Kolozsvár, Marosvásárhely, szórvány, stb.
Neked az IBUSZ egészen egyszerűen fel kéne ajánljon egy kötelező időutazást valamelyik környező szomszéd országba, hogy próbálhass ki egy kis all-inclusive gyerekkort. Nyilván utána ugyanezeket az okosságokat írnád, de talán legbelül elkezdenéd sejteni, hogy miről ugattunk neked.
A kilencvenes éveket megelőző helyzetet megváltoztatni tényleg nem lehet, viszont a mai gyerekek azoknak a húsz évvel ezelőtti gyerekeknek a porontyai. És nincs itt semmiféle bosszúállás, meg semmi. Az van, akár tetszik, akár nem, hogy amióta minket hozzájuk csatoltak, mi ellenségek vagyunk a számukra, államilag, és ezt a közoktatásukba is beépítették. Ha ezt nem vagy hajlandó felfogni, elhinni, akkor további jó képzelődést kívánok.
A székely férfiak is tudnak mind a két nyelven. Ugyanis voltak katonák. Még ha nem is tökéletesen beszélik a románt, de értik és beszélik. A falusi asszonyok, azok akiknek komoly gond. De aki legalább középiskolát végzett, az mind elboldogul.
Fingod nincs miről beszélsz.... Egyszer anyaországiként a rámragadt pár román szóval nekem kellett tolmácsolni egy sötétpatakai (tudod hol van?) öregasszonynak a palánkai - ez már Regát - piacon.... Juci néni ugyanis a "multumescen" és a "buletinen" és a "leu"-n kivül más román szót nem ismer.....
Legyen már világos: vannak emberek, akik egy picivel többre viszik, mint mások. nekik nyilván gyerekkoruktól jobb az alkalmazkodóképességük, többet kapnak otthonról is, szerencsésebb az alkatuk is, na bumm, megtanulják még a románt is. Na és. Akikkel egy iskolába jártam, azoknak nagy része ilyen, sokan egyetemet végeztek és nem gond nekik megszólalni a másik nyelven sem. Azért nehogy azt hidd, hogy amiért neked protokollból nem azzal kezdik, hogy 'jól tudok románul, de nem szívesen tanultam', azért mind egytől egyig az anyatejjel szívták magukba. Ez utóbbbi mondaton kívül is ott van a nagytöbbség, akikkel te sosem fogsz a cég ebédlőjébe menni hogy erről beszéljetek. Akik a fentinek az ellentétei, ők azok, akik mindig minden szarságnak a vesztesei, legyen az akár rossz gazdaság-, akár fos népességpolitika. Őket aztán hiába hibáztatod.
"Tudtam is hebegni, amikor kenyeret kellett vegyek az üzletben, az eladó meg úgy nézett, mint a véres rongyot, mmmmm :D"
Hát ez meg a másik dolog. Az a gyerek megpróbál beszélni románul, de ha egyből nem megy, és kinek megy egyből? azonnal kapja a lenéző, lekicsinylő, szánakozó, értetlen tekinteteket, megjegyzéseket.
Adva van egy cigánygyerek, meg egy magyar. A cigány családban keverten beszélik otthon a lovárit és a magyart (itt sántít a példa, mert a székelyek otthon csak magyarul beszélnek), a magyar családban pedig csak magyarul társalognak. Tegyük fel, hogy van cigány nemzetiségi óvoda, oda jár a cigánygyerek, a magyar meg magyarba. Mindegyik tanul énekeket, mondókákat, verseket, az egyik cigányul, a másik magyarul. Mindegyik okos, értelmes.
Aztán jön az iskola, megkapja mindegyik ugyanazt a magyar olvasókönyvet. A magyar gyerek tanulja a K betűt és látja felette a kutyát. A cigány tanulja ezt a betűt, látja is a kutyát, de ő erre az állatra azt mondta eddig, hogy zsukel. Szerinted melyik meddig jut így?
Szerintem egy laikus számára is egyértelmű, hogy ugyanazzal a tantervvel, ugyanazokkal a módszerekkel nem lehet különböző anyanyelvű gyerekeket tanítani.
Nemcsak a székely részeken nem megy. Sehol sem megy, ahol magyar iskolákban magyar gyerekeknek anyanyelvként tanítják a románt. A székelyföldön annyival nehezebb, hogy ott 90% a magyarség aránya. A barát is magyar, a szomszéd is, a postás is, az elárusító a sarki boltban is. Sőt most már a tv műsor is (mindenki a magyarországi adókat nézi).
Hát éppen ez az! Csak a Székelyföldön nincsen románság (Hál' Istennek!), máshol akarva-akaratlanul ott vannak a játszótértől az iskolákban, munkahelyekig, bárhol. Persze, hogy úgy könnyebben megtanulnak románul. Ők sem a románórán tanulnak.
Én teljesen komolyan gondoltam a példát. Ha nő lennél - fogalmam sincs az vagy-e, nem olvasom ezeket a topicokat túl gyakran - és megerőszakolnának, szeretnél-e utána khm, szeretkezni?
Nagyon jót írtál, élvezetes volt olvasni és legalább első kézből származik az infó. Én csak azt tudom továbbítani, amit az erdélyi ismerőseim mesélnek nekem. Ami persze szóról-szóra megegyezik azzal, amit Te írtál, de a Tiéd több, mert Te a saját bőrödön tapasztaltad meg. Ő + teljesen reménytelen eset, ha érveket írsz, amiket nem tud megcáfolni, akkor egyszerűen ignorálja és folytatja tovább az álmokfutását.
Jaja, fasza dolog volt, amikor beültettek minket a másik magyar osztállyal együtt ún. közös órára, így voltunk hatvanan egy harmincöt férőhelyes teremben, és két órán át diktáltak egy olyan szöveget Mihai Eminescu világvalahavoltlegnagyobbköltőségéről, amit a román gyerekek sem túlzottan érthettek öt-hatodikus fejükkel. Ilyenekből tanultunk dolgozatra. Tudtam is hebegni, amikor kenyeret kellett vegyek az üzletben, az eladó meg úgy nézett, mint a véres rongyot, mmmmm :D
Dacból? Talán ez is benne van..... De egy első osztályos kisgyerekben nem sok dac van (egy idegen nyelvvel szemben), inkább elkeseredés, meg pánik, hogy nem tud megfelelni, meg úgy érzi összecsapnak felette a hullámok. Olvasd el az 1344-et, egészen plasztikusan fejezi ki ezt.
Köszönöm, belenéztem, később majd elolvasom az egészet.
Az első hozzászólás, amit elolvastam, azt mondja amit én. Egy idegen nyelvet úgy tudsz elsajátítani, ha azt idegen nyelvként tanítják. Mert ugyan vannak vegyes házasságból származó gyerekek, akiknek, úgymond, két anyanyelvük van (mikor beszélni tanultak, akkor sajították el mindkét nyelvet), de ez elég ritka. Miért van az, hogy három évi angol nyelvtanulás után a gyerekek simán megértetik magukat, olvasnak, fordítanak, megértik a netről letöltött angol nyelvű filmeket:) ? Ugyanennyi román nyelvtanulás után, pedig mintha fuldokolnának, ha fel kell készülni az órára. Megjegyzem, ez a "román nyelvet anyanyelvként tanulni a magyar osztályokban is" elv csak a 80-as években született meg. Addig nem így volt.
Aztán még azt is láttam a hozzászólásokban, hogy mindenütt vannak hmm.... olyan emberek, akiknek lila köd van a fejében, nyilván Székelyföldön is....
